BARSINÉ PATAKY ETELKA
BARSINÉ PATAKY ETELKA
BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az európai uniós tagságunkig öt év van előttünk. 2002-ben megnyílhatnak számunkra az Unió strukturális alapjai, vagyis magyarul olyan, Magyarország számára eddig még soha nem látott források, amelyek a regionális politikába érkeznek. Akarjuk, nem akarjuk, az Európai Unió ezeket a forrásokat a régióknak küldi, a regionális politika, a területfejlesztés lehet tehát az elkövetkezendő időszakban az a hajtóerő, amelynek segítségével valódi, igazi országinnováció jöhet létre, ahogy ez Írországban vagy Portugáliában megtörtént. Ha tehát értékeljük az előttünk lévő koncepciót, akkor ez a követelmény, az európai uniós követelmény az, amihez mérni kell - belátjuk, magasra emeljük a mércét, de nemcsak mi, hanem az idő is, amely most már egyre rövidül.
A koncepció másfél éves késéssel került az asztalra, elszakadt a törvénytől. Ennek az a hátulütője is megvan, hogy a megyei területfejlesztési koncepciók nagy része készen van, és így egyáltalán nem csoda az, hogy ami itt előttünk van, az tulajdonképpen inkább a megyei területfejlesztési koncepciók egyfajta gyűjteménye. Ezen csodálkozni másfél év távlatából nem lehet, csak szomorúan állapítjuk meg, hogy lényegében ez a koncepció nem egy országos koncepció, hanem egy gyűjtemény. Azt mondja ez a koncepció, hogy az előterjesztés nem tartalmaz címzett feladatokat sem a megyék, sem a települések számára. Nekünk az a véleményünk, hogy óriási hiba, miszerint nem tartalmaz címzett felelősséget sem a megyék, sem a települések, sem a régiók számára. Merthogy miről is van szó? Pontosan arról a kérdésről van szó, amit már több képviselőtársam felvetett, nevezetesen arról, hogy akkor, ha ezek a hangsúlyok nincsenek kijelölve, valóban nem tudom, hogy egy egyszerű gyűjteménynél többről tudunk-e beszélni itt ma a vitában.
Három kérdést szeretnék bővebben érinteni: az egyik az intézményrendszer, a másik az ágazatok ügye, a harmadik pedig a különbség Kelet- és Nyugat-Magyarország között.
(11.30)
Az első az intézményrendszer. Az a véleményünk, hogy mind a törvény, mind a koncepció nyitva hagyja a kompetencia kérdését. Miről van szó? Van a megye, ami egy önkormányzat; vannak a területfejlesztési tanácsok, ami nem önkormányzat, de a pénzt a területfejlesztési tanácsok osztják; van a koncepcióban tervezési statisztikai régió, szám szerint 7 darab; van területi főépítészi iroda, szám szerint 8 darab; van idegenforgalmi regionális intézményrendszer, szám szerint 9 darab régió, és tudjuk, hogy van környezetvédelmi felügyelőség, szám szerint 12. Akkor a megye és a megyei jogú városok kérdését nem is említettem.
A gyakorló állampolgár óhatatlanul felteszi a kérdést ebben az esetben, hogy és akkor tessék mondani, hol van a hatalmi szint. A térségi hatalmi szint ott van, ahol a pénz van: a területfejlesztési tanácsoknál, de minden különösebb felelősség és minden különösebb számonkérhetőség nélkül. A területfejlesztési tanácsoknál ugyanis nincs egy forint helyben képzendő forrás vagy képződő forrás, egyszerűen ezek a tanácsok osztják a pénzt.
Én örülök, hogyha kormánypárti, nevezetesen SZDSZ-es képviselők is megfogalmazzák ezt a problémát, mi azonban továbbmegyünk, és nekünk az a véleményünk, hogy nemcsak mindössze a megvalósításban van a probléma, hanem a rendszer önmagában hordozza ezt a kettősséget, és önmagában hordozza ezt a problémát. Az egész rendszer a véletlenre bízza azt, hogy létrejönnek-e a régiók, és képesek lesznek-e európai értelemben vett versenyképes forrásokat akkumulálni. Akkor én most azt mondtam, hogy képesek lesznek-e ezek a régiók, olyan külső magánbefektetők privát forrásokat akkumulálni, amelyeket összetéve az állami és önkormányzati pénzekkel valóban sikeres innováció hajtható végre. Az a véleményünk, hogy ennyire szoft módszerekkel ez a dolog nem fog menni. Amiről beszéltem, nem egyedül a területi politika feladata, de egy kétharmados koalíciónak ezt a kérdést meg kellett volna tudni oldani. Itt ugyanis nincs többről és kevesebbről szó, mint egyfajta modernizációról, ami ezalatt a négy év alatt elmaradt.
Színezi a dolgot az állami alapok elosztása is, ahol decentralizáció helyett pillanatnyilag egy igen becsületes dekoncentráció folyik. Miről van szó? Nézzük meg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei integrált szerkezet-átalakítási programot. '94 és '97 között három évre volt szükség ahhoz, hogy ebből valami legyen. Az első évben, '94-ben a kormány csak javasolta az ágazatok részére a részvételt, a második évben felkérte az ágazatokat, a harmadik évben elrendelte. Tehát akkor, amikor élesben mennek a dolgok, úgy tűnik, hogy a kormány részéről sem működnek a szoft módszerek.
Az Európai Unió országvéleménye felhívja a figyelmet, hogy nem látható pontosan, hogy a hazai fejlesztési források miként feleltethetők meg az Unió strukturális eszközeinek. Nem becsülhető pontosan Magyarország társfinanszírozó képessége. Társfinanszírozás, abszorpció. Új fogalmak az Európai Unióban, és ezek nemigen lelhetők fel ebben az anyagban, ami előttünk van. Talán azért, mert az európai uniós jártasság megszerzése, bizony, a területi politikában még hátravan, nemcsak a központokban, hanem a területen is.
Az abszorpciós képességgel is komoly gondok vannak. De hiszen miért ne lennének, amikor az előttünk fekvő területfejlesztési koncepció programok helyett, amit az Európai Unió elvár, projekteket tett le az asztalra? Ez folyik ma a területfejlesztési tanácsoknál is, ezt az élet igazolta. Önmagukban a projektek nem emelik az adott térség gazdasági fejlődését, vagyis magyarul: nem segítik elő évről évre az abszorpciós képesség növekedését. Itt van az az ellentmondás, amit a területfejlesztési koncepció magában hordoz, hogy miközben kis térségekben, megyékben, ugyanúgy országosan is projektekről beszél a koncepció programok helyett. Ami itt le van előttünk rakva, az tulajdonképpen egy ágazati fejlesztési projektkatalógus.
Beszéljünk akkor az ágazatokról! Elhangzott szocialista képviselőtársam részéről, hogy itt, ebben az előttünk fekvő koncepcióban megjelenik az, hogy az ágazatok vonatkozásában horizontális szint is létezik már. Én nem így látom. Nem igazán fogalmaz meg ez a koncepció elvárásokat az ágazatokkal szemben. Hadd említsek néhány példát, hogy mire gondolok, amikor nem katalógust várunk el egy koncepciótól, hanem valódi, igazi programot!
Vegyük például azt, hogy a közlekedésben a tranzit, ami ebben az országban van, létezik és lesz, egy jelentős területi politikai tényező. Ha ennek kiemeljük egy elemét, a vasutat, akkor a koncepció ebben a vonatkozásban - nagyon helyesen - kombinált fuvarozásról beszél. Igen, de kombinált fuvarozás a szerződések értelmében csak 100 km/h sebességnél lehetséges. Ennek a mai vasút nem tud megfelelni. Ez azt jelenti, hogy elkerülhetetlen az elkövetkező években a vasút modernizálása. Ez azt jelenti, hogy bizonyos területek vasút nélkül fognak maradni ebben az országban, illetve a koncepció nem ad választ a regionális vasút kérdésére, nem mondja meg, hogy mi az az egységes közlekedési rendszer, hol van az az egységes tarifarendszer, mi a követelmény az ágazattal szemben - és a hangsúly a követelményen van.
Mondok egy másik példát. Én kifejezetten bűnnek tartom, hogyha a területi politika egy ilyen koncepcióban nem veti föl az úthálózat, a gyorsforgalmi hálózat koncessziós rendszerének legalábbis az újragondolását. Miért nem fogalmaz meg a területi politika elvárásokat a gyorsforgalmi hálózattal szemben?
Mondok egy másik példát. A kilencvenes években a telekommunikáció ugrásszerű növekedésének vagyunk a tanúi. Ma már azonban ez a növekedés bizonyos korlátokat is fölmutat: a magas árak, a nem költség alapú árak, ezek korlátok. Miért nem fogalmaz meg a területi politika az ágazattal szemben elvárásokat? Igen lassú Magyarországon az árszerkezet miatt az adatátviteli szolgáltatások fejlődése. Ez Kelet- és Észak-Magyarország szempontjából kardinális kérdés, nevezetesen az, hogy működjenek a virtuális infrastruktúrák. Miért nem fogalmaz meg valamit a politika?
Az agrárium. 700 ezer hektár földterület gyepesítésére fog sor kerülni, leírja a koncepció. De kérem, miért nem mondja meg, hogy melyik régióban fog ez bekövetkezni? Ott mi a teendő? És hogyan kapcsolható ez össze a vidékfejlesztéssel? (Dr. Kis Zoltán: Földminőség kérdése!) Földminőség kérdése, de ma már az országban a földminőség nagyon jól nyomon követhető. (Dr. Kis Zoltán: Így van, meg is van!) Miért nem támaszt tehát követelményt az ágazatokkal szemben? Miért merül ki a területi politika tevékenysége mindössze abban, hogy néhány projekt okán belenyúl az ágazatok zsebébe?
A harmadik kérdés, amiről beszélni szeretnék, a különbség Nyugat- és Kelet-Magyarország között. Tradicionális törésvonalak váltak láthatóvá az elmúlt években. Ha összehasonlítjuk Magyarországot az Európai Unióval, akkor ebben az összehasonlításban Magyarország a harmadik belsőleg legdifferenciáltabb ország. Lehet vitatni, de ez tény.
A Szonda Ipsos az Integrációs Stratégiai Munkacsoport felkérésére elvégzett egy kutatást, aminek az a lényege, hogy ki nyer és ki veszít az európai uniós csatlakozásunkkal. Egyértelműen az a lakosság véleménye, hogy a vesztesek a keleti országrész lakói lesznek. Így van-e ez? Igaz-e? Az ország ma valóban keletre és délre lejt. Vannak az országban dinamikusan fejlődő térségek. Hála istennek, fejlődjenek tovább ugyanebben az ütemben! Ugyanakkor azonban az Európai Unió nemzeti feladattá teszi ezeknek a differenciáknak és különbségeknek a megoldását.
(11.40)
Mi lehet itt a koncepció? Öt év múlva Magyarország keleti határa lesz az Európai Unió keleti határa. Miközben egész Kelet- és Észak-Magyarország egy centimétert nem mozdul Nyugatra, a geopolitikai helyzetében óriási változás fog keresztülmenni; olyan helyzeti energiája fog felszabadulni, hogy egy minőségi ugrás következhet be ezekben a térségekben. Ez egy belátható időszak. Azt gondoljuk, teljesen más ez a megközelítés, mint az elmaradott térségek támogatása: ez igazi, valódi országinnováció.
A Néppártnak az a véleménye, hogy a beterjesztett koncepció valójában egy rendes munka, és egy jó szándékú anyag, de elkerülte a szembenézést a valós problémákkal, és ebből kifolyólag nem tudja megadni a választ a kihívásokra. Ez az anyag első helyen a napi problémák megoldására koncentrál, még akkor is, ha ezek a napi problémák időben esetleg több éven keresztül valósulnak meg; az a véleményünk, hogy a válasz, amelyet ad a problémákra, nem kellő hatékonyságú. A tét azonban óriási, ami előttünk áll; ahogy a bevezetőben említettem, itt olyan pénzügyi források jelennek meg, amelyeknek a felhasználása számunkra egy bizonyos időben - feltehetőleg körülbelül egy tízéves ciklusban - fog rendelkezésre állni. Nekünk az elkövetkezendő négy évben erre készülni kell; ez az, amit elvárnánk a területi politikától.
Úgy hiszem, a feladat óriási. Ez a koncepció ennek nem felel meg, és feltehetőleg ennek a kidolgozása már a következő kormányra marad. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
