DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Három olyan kérdéskör van, amelyet ebben a szakaszban szeretnék érinteni.
Az egyik rögtön az 1. pontban Daróczy Zoltán képviselőtársammal együtt beadott módosító indítványunk, amely abból az elvi alapállásból próbálkozik meg az előterjesztett javaslat módosításával, amit én az általános vitában megpróbáltam kifejteni.
Ennek lényege az, hogy a módosított törvény szerint három halmaza van - Daróczy Zoltán szavai szerint - a felsőoktatási intézményeknek. Vannak államiak, vannak egyháziak, és vannak magán-felsőoktatási intézmények. Mi úgy gondoltuk, hogy ezt következetesen alkalmazni kell a törvény egészében, annál is inkább, mert a 3. §-ban ezt a különválasztást maga az előterjesztett javaslat is tartalmazza, csak ezt nem módszeresen viszi keresztül. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült erről meggyőzni az előterjesztőt, hogy ezt a különválasztást meg kell tenni.
A másik a 6. pontban szintén Daróczy képviselő úrral előterjesztett javaslatunk, amely feleslegesnek ítél néhány törvényhelyre és a Szentszékkel kötött megállapodásra való hivatkozást, annál is inkább, mert úgy véltük, hogy ez az indoklásba tartozik, és nem feltétlenül a törvény szövegébe. Különösen nem a '90-es törvényre való hivatkozás, hiszen ezt már azóta többször végre kellett volna hajtani, és a '93-as törvénymódosításban mindenféleképpen végre kellett volna hajtani. Ha tehát '93-ban nem hivatkoztunk a '90-es törvényre, akkor most, egy újabb módosítás során, mondjuk, nem teljesen logikus vagy számomra nem teljesen érthető, hogy miért hivatkozunk rá.
A harmadik megjegyzésem a 15. ponttal kapcsolatos, amely egyébként - majd utalni fogok rá - valamilyen összefüggésben van a 21. pontban foglaltakkal. Sajátos módon itt azt javasoljuk, hogy az egyházi, állami és a magán-felsőoktatási intézmények kutatási támogatása ne ugyanolyan legyen. Ez első látásra egy olyan fajta diszkrimináció, amiben a magánintézmények, a magán-felsőoktatási intézmények sokkal rosszabbul járnak, mint az egyháziak és az államiak. E javaslatunk magyarázatához azonban szükséges tudni azt, hogy a törvény szerint a most alkalmazandó törvény, a bevezetendő törvény szerint az állami és az egyházi intézmények esetében a tandíjszedés lehetősége és mértéke nem fog különbözni egymástól. Ez azt is jelenti, hogy az egyházi felsőoktatási intézményben ugyanolyan feltételek mellett lehet tandíjat szedni, mint az állami felsőoktatási intézményekben. Azt is jelenti ez, hogy a hallgatói juttatás 10 százalékánál több tandíjat nem lehet szedni. Adott esetben 70 ezer forint az éves juttatás. Ennek a 10 százaléka 7 ezer forint, tehát a havi tandíj ennél magasabb nem lehet.
Ilyen kötelezettség a magán-felsőoktatási intézményekre nincs. Sőt, ha el tetszenek olvasni a 21. módosító indítványt, amelyet egyébként az előterjesztő támogatott - amely azt mondja ki, hogy ettől a kötelezettségtől el lehet térni a magánintézmények esetében -, akkor egy olyan helyzet fog kialakulni, hogy a magán-felsőoktatási intézmények lesznek a legjobb helyzetben ebben az országban. Tudom azt, hogy a közoktatási törvénynél sűrűn előfordult az az indok, hogy ha így fogjuk finanszírozni az egyházi közoktatási intézményeket, akkor oda fognak vándorolni a hallgatók vagy a tanulók is, és a jó tanárok is.
Most fel kell tennem azt a kérdést: ha így fogjuk finanszírozni a magán-felsőoktatási intézményeket és az egyházi és az állami felsőoktatási intézményeket, nem következik-e be az, hogy a magán-felsőoktatási intézményekbe fognak vándorolni a legjobb pedagógusok, a legjobb oktatók, hiszen ott sokkal nagyobb lehetőségeik lesznek, mint az egyházi és az állami felsőoktatási intézményekben?
A 15. pont alatti javaslatunk, amely sajnálatos módon nem találkozott az előterjesztő egyetértésével, ilyen indokok alapján született meg.
Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
