DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Bár aligha lesz sokkal hosszabb a felszólalásom, mint két perc, én is modellkérdésről szerettem volna beszélni. Nagyon örülök annak, hogy Bauer Tamás modellkérdéseket emlegetett. Tudniillik valóban arról van szó, tisztelt ház, hogy most dőlhet el, hogy a vallásszabadság milyen modellje szilárdul meg hazánkban.
Azt szeretném a tisztelt képviselőtársaim tájékoztatásaként elmondani, hogy vannak olyan szerzők, az állam és egyház közti viszonnyal foglalkozó szerzők, akik az állam és az egyház közti viszony szempontjából három rendszert különböztetnek meg: a szétválasztás rendszerét - ez az egyik rendszer -, aztán van a konkordátummal szabályozott rendszer, és van a nemzeti egyház vagy az államegyház rendszere. Eme tipizálás szerint, tisztelt képviselőtársaim, például visszacsúszhatunk a középső kategóriába az elválasztási rendszerből, ahelyett, hogy abban szilárdulnánk meg.
Újfent szeretném hangsúlyozni: rendkívül sokat elárul az, hogy az aláírási ceremónián meg sem említették az állam és az egyház elválasztásának kérdését; legalábbis nem tudok arról, hogy erre sor került volna, a híradások erre nem terjedtek ki. Annál több szó esett viszont az úgynevezett együttműködésről. Idézem például azt, amit az egyik napilap idézett. Például Horn miniszterelnök úr azt mondta, hogy "A kiábrándultságot együtt kell gyógyítani, a csüggedőkbe együtt kell erőt önteni, az országot együttes akarattal kell építeni" - és most nem folytatom az idézetet.
Tisztelt Ház! Természetesen ezek nagyon szép célok, és nagyon kívánatosnak tartjuk azt, hogy ezeket a célokat például az egyházak - mint hit- és erkölcsi alapon álló intézmények - be tudják tölteni. Ezért is támogatunk mindenféle olyan kezdeményezést, amely a szabadságjogok garanciájának erősítését szolgálja, így a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság garanciáit erősíti. Azonban, tisztelt képviselőtársaim, azt gondoljuk, hogy ezek valóban egyházi feladatok. Az államnak pedig az a feladata, hogy azzal törődjön, amire rendeltetett. Nevezetesen: üldözze a bűnt következetesen, vonja felelősségre a bűnözőket, alakítson ki olyan igazságszolgáltatási rendszert, ahol az igazságkereső állampolgár lehetőleg belátható időn belül hozzájut az igazságához, és folytathatnám a klasszikus állami feladatokat a fegyveres védelemmel, illetőleg más dolgokkal. Tehát igen kívánatos, hogy az állam nagyon szilárd legyen azokon a területeken, amelyek valóban az ő feladatát képezik, és hagyja - visszatérve az idézetre - a csüggedőkbe való erőöntést, a lelkek gyógyítását az egyházakra. Ezeknek az összekeveredése, tisztelt Ház, káros következményekre vezethet, mint ahogy a történelem ezt már visszaigazolta azon rendszerekben, amikor az állam jogot formált arra, hogy lelki feladatokat és ideológiai feladatokat is ellásson.
Tisztelt Ház! Számomra a konkordátum ténye azt a benyomást kelti - sajnálatos ezt kimondanom kormánypárti képviselőként -, mintha a Horn-kormány sem lenne képes hazánkat letéríteni az ideológiai pályáról, és megalapozni egy világnézetileg semleges, mindenki szabadságára egyaránt ügyelő politikai berendezkedést.
Tisztelt Ház! Végezetül szeretnék még reflektálni és Gellért Kis Gábor figyelmét felhívni a következőre. Természetesen teljesen egyetértek azzal, hogy toleranciát nyilvánvalóan meg lehet valósítani berendezkedéstől függetlenül, tehát az állam és az egyház viszonyára vonatkozó berendezkedési típusoktól függetlenül mindenféle országban. Azonban, tisztelt képviselőtársam, fel szeretném hívni az ön figyelmét arra - aki elnöke az emberi jogi, vallásügyi és kisebbségi bizottságnak -, hogy a magyar alkotmány tartalmazza az állam és az egyház elválasztásának elvét. Tehát minekünk ezeken a kereteken belül kell ezeket a viszonyokat kialakítani.
Sasvári képviselő úr pedig arra figyelmeztetett bennünket, hogy nincs köztes állapot nemzetközi szerződéseknél. Természetesen ezt tudjuk, tisztelt képviselő úr. Szeretném elmondani - ha ez eddig nem lett volna világos -, hogy mi természetesen azt szeretnénk, ha érveink hatására belátná az Országgyűlés többsége, hogy káros ratifikálni ezt a megállapodást; éppen elég, ha a magyar törvényekben alakítunk ki olyan egyház-finanszírozási modellt, amely mindenki számára megnyugtató módon rendezi az egyház-finanszírozás ügyét. Pontosan a múlt heti felszólalásomban mondtam el, hogy semmiféle szükség nincs további nemzetközi garanciák beépítésére, mert Magyarországon a vallásszabadságot nemcsak maguk a legmagasabb szintű törvények - mint például az alkotmánytörvény vagy a kétharmados vallásügyi törvény -, hanem nemzetközi konvenciók is regulázzák.
(19.30)
Így például az európai emberi jogi konvenció részese Magyarország, és részese az ENSZ politikai és polgári jogok egyezségokmányának is. Másrészt pedig azt szeretném mondani Sasvári Szilárd képviselő úrnak, hogy természetesen nem emlegetünk semmiféle francia elválasztási modellt, képviselő úr, Bauer Tamás példája tényként mondta el, hogy ilyen modell is van.
Amit mi emlegetünk, tisztelt Ház, magyar szellemi hagyomány, az a hagyomány, amit Deák, Kossuth, Eötvös József és még sokan mások képviseltek. És ha már Sasvári képviselő úr szembeállította egymással a francia és amerikai elválasztást - zárójelben jegyzem meg: egyébként részben igaza van, egyetértek ezzel, hogy más tőről fakadt az egyik, más tőről a másik -, viszont szeretném fölhívni tisztelt képviselő úr figyelmét, hogy például Deák Ferenc az amerikai rendszerre hivatkozott, nem a franciára. Tehát ez a szellemi hagyomány, amiről beszélek, az egyházbarát elválasztás modellje, és ez az, tisztelt Ház, amelyet mi itt, a XXI. századhoz közeledve is változatlanul aktuálisnak tartunk, és ez az, ami alapján azt mondjuk, mint amit Deák is mondott, hogy minden olyan lépést támogatunk, amely eme modell kiteljesedése felé vezet, és ellenzünk minden olyan lépést, amely attól eltávolít.
Köszönöm, tisztelt Ház, a megtisztelő figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
