DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm, tisztelt Ház, és köszönöm, elnök úr. Ígérem, hogy nagyon rövid leszek a 4. szakasszal kapcsolatosan. Mármint az ajánlás 4. pontjában Bauer Tamás és képviselőtársai, köztük én is, azt javasoljuk, hogy a befizetett egyházfenntartói járulék és az egyháznak nyújtott adomány összegével a személyi jövedelemadó csökkenthető legyen.
Tisztelt Ház! Ezt az indítványt nagyon fontos indítványnak tartjuk, mert ennek a törvényjavaslatnak az egyik hiányossága éppen az, hogy nem épít kellő mértékben a hívő polgárok közvetlen részvételére saját egyházuk fenntartásában. Pedig a törvényjavaslat célja éppen egyfajta ösztönzés kellene legyen. Részben olyan ösztönzésnek, amely magukat az egyházakat ösztönzi arra, hogy egyre inkább a polgárokra, a hívőkre, azaz arra a társadalomra és a társadalom azon részére támaszkodjanak, akik felé szolgálnak, mert teljesen egyetértek azzal, amit Sasvári képviselő úr a vita elején mondott, hogy a társadalmat és az egyházat nem lehet elválasztani egymástól, viszont az államot és az egyházat igen.
Másrészt magukat a polgárokat kellene ösztönöznie ennek a törvényjavaslatnak arra, hogy értelmes és kifizetődő dolog anyagilag is támogatniuk azt a célt, amit helyeselnek. Egyébként ennek a hiányosságnak, amelyről szólok - hogy ez az ösztönzőrendszer hiányzik a törvényjavaslatból -, az az oka, hogy a törvényjavaslat adós maradt azzal a távlati céllal, hogy előbb-utóbb eljussunk ahhoz a kívánatos állapothoz, amelyben az egyházak kifejezetten egyházias, hitéleti tevékenységének anyagi bázisát maguk az érdekeltek biztosítják. E tevékenység támogatásának oroszlánrésze továbbra is az államra hárulna a jelenlegi javaslat szerint. Ez pedig nem jelentene előrelépést.
Módosító indítványunk elfogadása egy kicsit hívőbarátabbá tenné az előterjesztést, adóleírási kedvezményben részesítené azt a polgárt és hívőt, aki részt vállal az egyházak fenntartásából, és legalább szimbolikusan kifejezésre juttatná azt, hogy nem az államnak és az egyháznak kell összeforrnia, hanem az egyháznak és a hívőnek, már csak azért is - jegyzem meg én -, mert az egyház ténylegesen nem intézményekből, hanem magukból az emberekből, a hívőkből áll.
A másik indítvány, és ez pedig most már ahhoz a szakaszhoz tartozik, amelyre a részletes vitát az elnök úr megnyitotta, az 5. számú módosító indítvány. Ez viszont összefügg a 17. számúval is, tehát együtt szólok a kettőről.
(20.00)
Az 5. számú módosító indítványban azt javasolja a Szabad Demokraták Szövetsége, hogy a törvényjavaslatból maradjon el a járadék intézménye, és ennek helyébe javasolunk egy más megoldást annak tekintetében, hogy mi legyen az egyházak hitéleti tevékenysége finanszírozásának bázisa.
Tisztelt Ház! Tehát ez a két indítvány arról szól, hogy mi legyen az egyházi alapműködés finanszírozásának a bázisa. A kormány - mint az köztudott - az úgynevezett járadéknak szánja ezt a szerepet. Ezzel a jövőbeli finanszírozást az ingatlanrendezésre alapozza, és ezt a járadékot lehet örökjáradéknak nevezni éppen azért, mert ez az idők végezetéig szólna.
Ezzel a törvényjavaslat a jövőbeli egyház-finanszírozást arra az ingatlanrendezési törvényre alapozza, amelyet nemcsak a Szabad Demokraták Szövetsége, hanem az egykori Szocialista Párt és az egykori Fidesz sem támogatott annak idején, mert abban részben az 1948 előtti államegyházi különbségtétel felélesztését látta, másrészt pedig azért, mert az nem előre néz, hanem a múltba, és nem érzékeny a mai társadalmi realitásokra.
Tisztelt Ház! Hiába telt el hat év a törvény elfogadása óta, a mi véleményünk nem változott meg, továbbra is fenntartjuk egykori kritikánkat. Természetesen tudom, hogy számos szocialista képviselőtársam - így például... hát nem akarok neveket mondani, tehát maradjunk annyiban, hogy számos szocialista képviselőtársam - azzal indokolja az ingatlantörvény előtérbe helyezését, mert azt, úgymond, végre kell hajtani. (Akar László, dr. Avarkeszi Dezső, dr. Szabó Zoltán: Így van!)
Természetesen, tisztelt Ház, teljesen egyetértünk azzal, hogy egy megalkotott törvényt végre kell hajtani, ezért mi is kívánatosnak tartjuk az ingatlanrendezési törvény végrehajtását.
A végrehajtás azonban szerintünk egyáltalán nem támaszt olyan követelményt velünk szemben, hogy az egyház-finanszírozási rendszer alapjává is az ingatlanrendezési törvényt, illetve az az által rögzített tulajdoni viszonyokat tegyük. A járadék intézménye ugyanis pártos intézmény, hiszen kifejezetten a római katolikus egyház testére szabták, és ezt kívánják a többi államosítással érintett felekezettel is elfogadtatni.
Ezt a megoldást Ausztriában alkalmazzák, azonban ott a római katolikus egyházon kívül alig létezik más felekezet, míg nálunk - ahogy az általános vitában többen is utaltak rá közülünk - a vallási pluralizmusnak történelmi hagyományai vannak. És másrészt azért is pártos a járadék intézménye, mert túllép a kárpótlási elven, és azzal, hogy beépítésre kerül a folyó egyház-finanszírozásba, azokat a felekezeteket is hátrányos helyzetbe hozza, amelyeket nem érintettek egykoron az államosítások.
Másrészt az állam és az egyház elválasztása ellen is hat, hiszen az örökjáradék bevezetése azt jelenti, hogy a felekezetek egyik körénél a törvényjavaslat tartósítaná az állami pénzügyi részvételt az egyházfenntartásban. Ezen felekezetek esetén az állam tulajdonképpen - úgy is mondhatnánk - betársul az egyházba, pénzügyileg betársul a lelkigondozói feladatok ellátásába, holott ez nem képezheti az állam feladatát, ahogy erről az előző, tehát még a szentszéki megállapodással kapcsolatos vitában nemrégiben szóltam. Véglegesen lemondana az örökjáradékkal az állam arról, hogy valaha is kivonuljon az egyházfenntartásból.
Tisztelt Ház! A folyó egyház-finanszírozást tehát a mi véleményünk szerint - a minden felekezetre egyaránt vonatkozó feltételrendszer keretei között - a mai viszonyokat szem előtt tartó bázisra kellene alapozni. Mi elfogadjuk azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egyházfenntartásban való állami szerepvállalás nem szüntethető meg egyik évről a másikra, hanem csak hosszabb távon csökkenthető, ezért kompromisszumos megoldásként azt javasoljuk - és ez már a 17. indítvány, tehát az, amit az örökjáradék helyébe szeretnénk léptetni -, tehát azt javasoljuk a 17. sorszám alatt, hogy az egyházak által eddig az egyházi alapintézmények működtetése, felújítása, beruházás és fejlesztés, valamint az egyházi személyek járulékfizetése, továbbá az egyházi nyugdíjalapok támogatása és a hitoktatók díjazása jogcímeken megkapott összegek szolgáljanak a jövőbeni egyház-finanszírozás alapjául. És ezeknek a felosztásában egyre nagyobb szerephez jusson távlatilag az az arányszám, ami a személyi jövedelemadó egy százalékáról szóló adófizetői rendelkezés során nem a felajánlott összegek, hanem a felajánlások darabszáma között kialakul. És ezekhez járulhatna még természetesen maga az az összeg is, ami a felajánlásokból származik.
Tehát, tisztelt képviselőtársaim, arra kérem önöket, hogy tanulmányozzák újfent át az általános vitában elmondottakat a járadékról, mert így most már az idő távlatából és olvasván a szöveget, nem pedig hallva, esetlegesen kevesebb előítélettel tudják megközelíteni. Másrészről pedig kérem azt, hogy még egyszer fontolják meg a két modell közötti eltéréseket, és kérem önöket, hogy az eddigi álláspontjukat megváltoztatva támogassák a Szabad Demokraták Szövetségének eltérő modellt javasoló módosító indítványait.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban és Donáth László részéről.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
