SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A 13., 15., 17. pontokhoz szeretnék hozzászólni a következőkkel. Először is az 1 százalékról: azt hiszem, csak örömömet tudom kifejezni azért, mert a kormány támogatja ezt a javaslatot, illetve hogy ennyi képviselő úr ugyanarra a gondolatra, ugyanarra a következtetésre jutott, mint amit én a vezérszónoklatban elmondtam.
Úgy gondolom, jó, hogy ez a szempont érvényesül ebben a törvényjavaslatban, jó, hogy ez az 1 százalékra vonatkozó rendelkezés ilyen formában kerül be. Én annak idején úgy éreztem, hogy ez mindössze különvélemény a részemről, de örülök annak, hogy osztják ezt a különvéleményt most már a különböző parlamenti bizottságok is.
A 15. és 17. pont kapcsán hadd hívjam fel a képviselőtársaim figyelmét arra, hogy az Alkotmánybíróság döntése értelmében a volt egyházi ingatlanokról szóló törvény nem más, mint a vallásszabadság helyreállítása. Tisztelettel felhívom mindenkinek a figyelmét, hogy ami volt, azt valamilyen formában kicsit lehet helyreállítani, de ami nem volt, azt aztán végképp nem lehet helyreállítani. Szóval itt azért van egy különbség! Ami '48-ban történt, az 1948-as állapot és a mai, 1997-es vagy az 1980-as vagy '87-es állapot között van egy ilyen különbség. Az Alkotmánybíróság döntése pedig erre a különbségtételre fölhívta a figyelmét minden magyar polgárnak, hiszen egy alkotmánybírósági döntés indoklásában szerepelt. Ez pedig úgy szólt, hogy figyelembe kell venni az egyházaknak nemcsak a sajátos önértelmezését, hanem a történelmi hagyományait, akár az egyházak, akár pedig a magyar történelemben betöltött szerepét is. Mindkettőnek a dolgait kell figyelembe venni.
Ezért javasolta vagy ezért mondta ki az Alkotmánybíróság azt, hogy az ingatlanról szóló törvény a vallásszabadság helyreállítása, nem a volt ingatlanok visszaadása tulajdonképpen. Ez egy óriási szemléleti különbség. Ez egyébként azért is érdekes - azt hiszem - mindenki számára, mert a nem hívőket is érinti, mégpedig egy nagyon egyszerű formában. Ha valaki előveszi a Fasori Gimnázium névsorát, hogy kik voltak ott, milyen felekezetek tagjai, és hova jutottak el, akkor abból kiderül, hogy nemcsak hívők voltak ott, hanem voltak ott nem hívők is. Van, akiből egy hétköznapi jó ember lett, van, akiből egy világhírű ember lett.
Hadd utaljak például az informatika atyjára, Neumann Jánosra, aki az egész XX. század végi - ha úgy tetszik - világgazdaságot megreformálta azzal, hogy olyan dolgokat talált ki, amivel a számítástechnika, az információ, az informatika megjelent a közgazdaságtanban, megjelent gazdasági szereplőként. Bocsánat, ez hosszú kitérő lenne, csak egy példáját akartam felhozni egy olyan személyiségnek, aki például a Fasori Gimnáziumba járt. Tehát a vallásszabadság helyreállítása, adott épületek és nem iskolák visszaadása, jelenti egyfajta szellemiség helyreállítását is. Ezért tartom fontosnak ezt a szemléletbeli különbséget hangsúlyozni. És azt is - reagálva képviselőtársamra -, hogy az ebből képzett járadék nem egy új dolog, amit most hozunk létre abból a szempontból, hogy ezt a járadékot valami alap nélkül hozzuk létre, hanem ennek egy alapja maga az alkotmánybírósági döntésben szereplő ingatlan. A forrása nem másoktól... - nem a költségvetés nagy büdzséjében szereplő pénzek átcsoportosítása, hanem konkrét ingatlanok, konkrét értékek; lehet vitatni az érték tartalmát, de konkrét dolgok.
Azt is hozzá kell tennem, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja e tekintetben felel az adott, ‘91-es évben megtett javaslatunkra, ami egy hasonló konstrukciót tartalmaz, egy tőkealapképzésre tett javaslatot, és sokféle más olyan pontot is tartalmaz, ami visszaköszön ezekben a javaslatokban. Ezek közül nyilván más volt a helyzet... - nyilván más volt az alkotmánybírósági döntés előtti helyzet, és a döntés utáni helyzet is más volt.
Ebből a szempontból, azt hiszem, itt jó álláspontot alakítottunk ki és alakítunk ki akkor, amikor a 15. számú javaslatot támogatni tudjuk, mert - és ez is egy fontos szempont - ez a fajta lehetőség, ami részben itt is szerepel, részben pedig máshol is, jó például nemcsak a Katolikus Egyháznak. Ezt kimondottan azért hangsúlyozom, mert más felekezetek szempontjait is figyelembe veszi. Vagyis például a Református Egyház érdekeit is figyelembe veszi, vagyis beépíti azt a fajta választhatóságot, amelyre itt már többször utaltak részben az előterjesztésben, részben parlamenti hozzászólásokban.
És végül egy utolsó dolog, ami a 17. ponthoz tartozik hozzá; egyetlenegy kérdés marad: ezt az új modellt - ami itt elhangzott - mely egyházak támogatják. Van-e olyan egyház, amely ezt a modellt támogatja? Nem azért, hogy kiderítse az ember, hogy mely egyházak érdekeit kívánják vagy akarják-e egyáltalán politikai pártok egyházak érdekeit képviselni, hanem azért, hogy az egyházakról szóló dologban a másik felet meghallgatták-e az ezen javaslatot tevők vagy nem. És én a mai napig nem tudok olyan egyházról, amely ezt a fajta modellt támogatná - nem tudom. Nem támogatja ennek az új modellnek a bevezetését sem a katolikus, sem a református, sem az evangélikus, sem az izraelita hitközség. (Bauer Tamás közbeszólására.) Van még más is, csak akkor azt kell eldönteni, hogy milyen típusú támogatást kell megtenni. De akkor itt kiderül, hogy bizonyos kis egyházak érdekeit szolgálja ez a javaslat. Akkor tiszta a dolog, akkor erről tudunk még beszélni.
De nem akarok ebbe az irányba elmenni, inkább csak azt akarom hangsúlyozni, hogy amikor ilyen új modellt raknak le, akkor azért az összes vagy a lehetőség szerinti legtöbb érdeket igyekezni kellene valamilyen fajta azonos állásponthoz közelíteni. Ez ebben a javaslatban, a 17-esben nem szerepel, s ezért nagyon helyes, hogy egyetlenegy bizottság sem támogatta, és hogy a kormány sem ért ezzel egyet. Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
