DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény módosításáról, valamint az egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi V. törvény módosításáról szóló kormányzati előterjesztések rendkívül fontos előterjesztések, hiszen a gazdasági kamarák működését, finanszírozását évek óta olyan folyamatos és kemény kritika éri, amely önmagában is szükségessé tette ezeknek a módosításoknak a beterjesztését.
A jelen előterjesztéseket megelőzően azonban a kormány ezeket a fontos törvénymódosításokat újólag úgy terjesztette elő, hogy súlyosan vétett az alkotmányos rendünk ellen, ugyanis az 1987. évi XI., tehát a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseinek semmibevételével ismételten nem végezte el a szükséges hatásvizsgálatokat, és nemcsak hogy nem végezte el a hatásvizsgálatokat, amelyek nélkül be sem terjeszthette volna a módosításokat, hanem nem is korrigálta azokat az alapvető hibákat, amelyek mindenképpen szükségesek lettek volna ahhoz, hogy működőképes kamarák jöjjenek létre.
Annak érdekében, hogy világos legyen, hogy a Független Kisgazdapárt milyen fő hibacsoportok köré csoportosítja a nézeteit, legyen szabad a törvény egynémely olyan hibáját felemlítenem, melynek jelentős korrigálása nélkül a gazdasági kamarákról szóló törvény a Független Kisgazdapárt számára elfogadhatatlan.
Így mindenekelőtt kifogásoljuk, és az egész konstrukció alapvető hibájának tartjuk, hogy kötelezővé tette a kamarai tagságot. A kötelező kamarai tagságot illetően pedig nyomban fel szeretném hívni a Független Kisgazdapárt nevében az érintettek és a közvélemény figyelmét is arra, hogy e konstrukció gátjává válik a jó kamarai működés lehetősége megteremtésének hiszen önmagában a kötelező tagság egyrészt azt a következményt vonja maga után, amelyet rögtön második hibaként fogok említeni, mégpedig ugyancsak szarvas és korrigálandó hibaként, hogy olyan sarc jellegű tagdíjelőírásokhoz vezet, amelyek ugyancsak gátjaivá válnak a kamarai működésnek.
A kamarákat illetően látni kell, hogy az önkéntesség úgy a tagság, mint a tagdíj fizetése tekintetében egy minőségi javulást hozhatna az egész kamarai rendszerben. Úgy gondolom, hogy ezt az a tény sem feledteti el, hogy a kamaráknak vannak olyan feladataik, amelyekkel önmaguk létét igyekeznek megindokolni, nevezetesen, hogy az adó- és a tb-számokat megszerzik az ügyfeleik, tehát a kamarai tagok részére, és ezzel megkímélik a tagságot olyan utánajárástól, amely kétség kívül kedvezőtlen. De én úgy gondolom, hogy a kamarának sokkal több feladata kell legyen, majd rá fogok mutatni ezek közül azokra a feladatokra, amelyeket a Kisgazdapárt mindenképpen kiemelne.
További rendkívül kedvezőtlen tényező az egész kamarai törvényt illetően az a tény, hogy nincs érdekvédelem, illetve, ha nagyon udvariasan akarnék fogalmazni, akkor azt is mondhatnám, hogy nincs megfelelő érdekvédelem. Hogy ez mennyire így van, és milyen károkat okoz ez az egész kamarai rendszernek, legyen szabad ebben a körben is néhány hivatkozással alátámasztani az álláspontunkat.
Így felhívnám a figyelmet arra, hogy az érdekvédelem nem lépett fel kellő hatékonysággal a minimáladó eltörlése ellen, holott álláspontom szerint a minimáladó eltörlése önmagában diszkriminatív, mert bizonyos kedvezőtlen adatokat nem vesz figyelembe. Nem veszi tekintetbe azt, hogy vannak a vállalkozók körében is olyanok, akiket mindenképpen a nullszázalékos vagy ahhoz közel eső adóban kellene részesíteni. De legalább ilyen hibaként ítéli meg a Független Kisgazdapárt, hogy az érdekvédelem nem igyekezett megértetni a társadalommal és a kormánnyal, hogy a jövedelem nagysága nem attól függ, hogy valaki vállalkozó-e vagy pedig alkalmazott. Ez egy alapvetően téves megközelítése az egész kamarai rendszernek. Az esetleges jövedelemeltitkolás lehetősége nem eleve nagyobb a vállalkozóknál, de ezt az érdekvédelem ugyancsak meg sem kísérelte tisztázni, holott ez is egy fontos alapelv lett volna ahhoz, hogy egy mindenki számára kielégítő kamarai törvény szülessen.
Az érdekvédelem ezen túlmenően elmarasztalható azért is, mert nem bizonyította be, hogy a sarcszerű elvonások miatt nem fejlődhetnek a vállalkozások. Ez egy alapvető kérdése az egész vállalkozói rendszernek és az egész kamarai tagságnak is, mert hiszen hogyha a vállalkozások sarcszerű megadóztatását nem sikerül kivédenie az érdekvédelemnek, ebben az esetben az egész vállalkozás rendszere a kudarc felé menetel, és a Független Kisgazdapárt megítélése szerint egész gazdasági fejlődésünket veszélyezteti a gazdaság legdinamikusabban fejlődő részének, a kisvállalkozásoknak a sarcszerű adókkal és elvonásokkal való sújtása. Tehát egy nagyon fontos feladata lenne az érdekvédelemnek, hogy felhívja erre a közvélemény figyelmét és a kormányzatnál elérje a megfelelő lépések megtételét.
De kifogásolom azt is, hogy az érdekvédelem nem lépett fel az adóbecslés intézménye ellen, holott az adóbecslés intézménye az én megítélésem szerint az úgynevezett szocialista jogrend retrográd hagyományait felelevenítő intézményrendszer, amelyet bizony a harmadik évezred küszöbén illett volna száműzni az egész adórendszerből.
(10.20)
Ez a kedvezőtlen helyzet 73 ezer kényszervállalkozót érint hátrányosan. És miután nagyon jól tudjuk, hogy a kényszervállalkozók a legkiszolgáltatottabb része a vállalkozók társadalmának - de emellett nemcsak hogy a legkiszolgáltatottabb része, hanem talán a legtiszteletreméltóbb része is, mert hiszen azért mentek el kényszervállalkozónak, hogy ne kelljen a munkanélküli-segélyt igénybe venniük, ne kelljen az állam nyakán lógva a megélhetésért rimánkodniuk, hanem önmaguk egész vagyonának, munkájának a kockáztatásával kívánnak önmaguk hasznára és a társadalom előnyére szolgálni. Úgy gondolom, hogy itt a 73 ezer kényszervállalkozó helyzetére bizony illett volna jobban odafigyelni.
De nem lépett fel ezen túlmenően az érdekvédelem a diszkriminatív adóvizsgálat ellen sem, amely például a családi pótlék jogosultságának ellenőrzésén keresztül a Független Kisgazdapárt megítélése szerint zaklatás jellegűen mintegy 40 ezer háztartást érint és éppen azokat a háztartásokat, amelyek a családi pótlékra jogosultak is és rászorultak is, és amelyek a nemzet jövője szempontjából meghatározó részei a társadalomnak. Ezek jóvátehetetlen bűnei ennek az egész konstrukciónak, ha nem változtatunk rajtuk.
Az adóbecslés önkényes szempontjaira sem figyeltek fel kellően a kamarák. Például, ha valakit az APEH szakértőként sorol be, annak a valós helyzetétől függetlenül a második legmagasabb jövedelmet kell produkálnia, különben az ellenőrzések olyan sorozatának teszi ki magát, amelyek addig tartanak, amíg valamilyen hibát fel nem fednek.
De hasonlóképpen felhozhatnám, hogy a feketegazdaság és a kontárok ellen is alig tettek valamit a kamarák. Márpedig a Független Kisgazdapárt megítélése szerint a vállalkozókat is, a kisvállalkozókat, de az egész kamarai rendszert létében fenyegetik az elburjánzott feketegazdaság tényezői és a kontárok hada. Itt ki kell mondani nagyon nyíltan, nagyon őszintén, hogy egyedül az adó, a társadalombiztosítás és a közterhek csökkentésével lehet a feketegazdaságot és a kontárokat kiszorítani. A Független Kisgazdapárt többször számszerű javaslatot is tett arra vonatkozóan, hogy legalább 10-15 százalékponttal kell csökkenteni a tb-járulékokat és az egyéb, tehát adó- és közterheket is. Hadd tegyem hozzá: a közvélekedéssel ellentétben ez nemhogy nem csökkentené az állami bevételeket, hanem pont ellenkezőleg, növelné azokat. A költségvetési vita általános része során én az ezzel kapcsolatos kisgazda számításokat a Ház elé tártam.
Ami most már a kamarák körüli vitát illeti, ki kell emelnem az önkéntesség és a működőképesség kérdéseit. A kormány a mostani törvénymódosításokat egyoldalúan akarja lezárni anélkül, hogy ezeket a kérdéseket megoldaná. Fel kívánom hívni a figyelmet továbbá arra is, hogy a közigazgatási feladatok egy részét ugyan a kormány átadja a kamaráknak, de a mi megítélésünk szerint ez nem viszi előre a dolgot, mert egy működésképtelen szervezetet bíz meg újabb feladatokkal, ami már eleve a kudarc garantálását jelenti, nem pedig a kimozdulás tekintetében tett lépéseket.
A feladatátadást kormányrendelettel akarja szabályozni, ami ugyancsak elfogadhatatlan, mert a gazdaságirányítási és gazdaságpolitikai koncepcióban az Országgyűlés közreműködése nélkül történnének a döntések, ami a demokrácia szűkítését jelentené.
Első lépésként az egyéni vállalkozók bejelentkezését és adatváltozásait akarják a kamarákra bízni az önkormányzati jegyzők helyett. Hogy igazgatási díjakat szedhet, és az a feladata, hogy az adó- és tb-számokról saját maga gondoskodjon, ez egy helyes lépés, mert megmenti az ügyfeleket az ilyen irányú adminisztrációs lépésektől, de nem feltétlenül ebben a konstrukcióban kellene megoldani ezt a kérdést.
A lényeg az, hogy a Kisgazdapárt a kötelező kamarai tagságot semmiképpen sem tudja elfogadni, mint ahogy a sarc jellegű kamarai tagdíjakat sem... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Befejezem a mondatot, elnök úr, elnézést azért, hogy túlléptem az időmet. Tehát a Kisgazdapárt akkor tudja csak elképzelni ezeknek a törvénymódosításoknak a támogatását, ha a kötelező jelleget és a sarcjelleget kiiktatjuk.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
