BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Amikor reggel 8-kor elkezdtük ezt az ülést, és szétnéztem, szomorúan állapítottam meg, hogy a tegnap késő éjjelig húzódó vita kicsit megtizedelte a padsorokat, nyilván többen még a kialvatlansággal küzdenek. Amikor a hozzászólásokat kezdtem hallgatni, ez a szomorúságom nőttön-nőtt, hiszen az előttem szóló Varga Mihály képviselőtársam hozzászólására nyilvánvalóan ez a kialvatlanság nyomhatta rá a bélyegét. (Derültség, taps a kormánypártok padsoraiban.) Ennek ellenére megpróbáltam követni az ő kicsit cikcakkos gondolatmenetét, és ha nem is kívánok minden észrevételre reagálni - mert úgy gondolom, a költségvetés vitájának keretében nem szükséges egy kormány egész tevékenységét értékelni -, mégis szeretnék elsősorban a költségvetést és a gazdaságpolitikát érintő néhány megjegyzésére reagálni.
Nos, ha már Churchillt idézte, azt hiszem, hogy önben és Churchillben egy közös vonás mindenképpen van: ez pedig az, hogy nem kedvelik a szocialistákat. (Dr. Trombitás Zoltán: Igaza van!) Ettől persze Churchill még bölcs ember volt. (Derültség.)
Ami a hozzászólásának azon részét illeti, amikor a számokkal játszadozott, erre csak annyit tudok mondani, hogy persze lehet a Központi Statisztikai Hivatal számítási módszereit bírálni, nyilván a Tudományos Akadémia keretein belül ezeket jól el lehet végezni, de az sem megbocsáthatatlan, ha valaki ezt az Országgyűlésben végzi el. Azonban a Központi Statisztikai Hivatal megalapozott módszertani számításait saját számításokkal helyettesíteni, és ebből következtetéseket levonni, ez egy olyan módszer, hölgyeim és uraim, ami szerintem sem a Magyar Tudományos Akadémián, sem pedig a magyar Országgyűlésben nem állja meg a helyét. (Kertész István: A közgazdasági egyetemen sem!)
Nem tudom, honnan vette Varga Mihály képviselőtársam, hogy ha nem lett volna a szocialista-szabaddemokrata kormány, akkor akár 13 százalékos is lehetett volna a gazdasági növekedés, legalábbis ennyit vesztettünk ennek a kormánynak a tevékenysége következtében. Mondhatott volna 20-at, 25-öt. Én is mondhatnám, hogy ha az 1990-es évek elején ez a kormány lett volna hatalmon, akkor jövőre a gazdasági növekedés akár 20 százalékos is lehetne. De én nem szeretek ilyen megalapozatlan számokkal dobálózni, a történelem a "mi lett volna, ha" szituációkat nem ismeri. Ezzel együtt... (Dr. Szabad György: De ismeri 40 év történetét!)
Köszönöm szépen, Szabad György képviselőtársam hozzászólását, közbekiabálását az elmúlt 40 évről, mert éppen ezzel szerettem volna folytatni. Mert míg Varga Mihály képviselőtársunk Churchill-idézetéből jól kiolvashatóan nem kedveli a szocialistákat - ez egyébként nem feltétlenül baj -, mégis a hozzászólásának egy része alapján az volt a benyomásom, hogy az elmúlt 40 év gazdaságpolitikájának hű örököse. Ugyanis az a fajta gazdaságpolitika, amely nem törődik a fizetési mérleg hiányával, az a fajta gazdaságpolitika, amely nyakló nélkül költi a közpénzeket, mindnyájunk pénzét, kedves képviselőtársaim, és ezen keresztül növeli az államháztartás hiányát, nos ez az a fajta gazdaságpolitika, amely hitelből finanszírozza a gazdasági növekedést - és éppen ezt szorgalmazta Varga Mihály néhány perce ebben a Házban.
Ez volt az a politika, amely a hetvenes években olyan helyzetet teremtett Magyarországon, hogy egy mesterséges gazdasági növekedés következtében olyan államadósságot termelt, amelynek a terheit mai napig nyögjük, és éppen a szocialista-szabaddemokrata kormány volt az első kormány a rendszerváltás után, amely ezzel az örökséggel érdemben szembe mert nézni.
(9.10)
Már csak egy apró megjegyzés: azzal egyébként én teljes mértékben egyetértek, hogy Magyarország bizonyos értelemben kettészakadt, és a keleti régiók sokkal lassabban fejlődtek, mint a nyugati vagy a Pest környéki régiók. Ez igaz. De ez nem a szocialista-szabaddemokrata kormány munkájának a következménye, ez a piac következménye. A piac egyik jellemvonása ugyanis éppen az, hogy a tőke először is odamegy, ahol a legjobban megtalálja a számításokat. Éppen a kormányoknak kell olyan gazdaságpolitikát folytatni, amely egyébként kiküszöböli a piacnak ezt a nem minden szempontból szerencsés mellékhatását. Ha már a beruházásokról és a kettészakadtságról beszélt képviselőtársam, akkor hadd utaljak arra, hogy a jövő évi elképzelések között szerepel, hogy beruházási támogatásokat adjunk, munkahelyteremtő támogatásokat adjunk a beruházóknak éppen az ország kevésbé fejlett régióiban. Gondolom, hogy ezzel a javaslattal ön is lelkesen egyet fog érteni.
Én azt hiszem, hogy ennyi elég is volt az előző hozzászólás néhány észrevételére. Engedjék, meg, hogy most már érdemben foglalkozzak azzal a gazdaságpolitikával, amit az 1998. évi költségvetési törvényjavaslat tükröz.
Az államháztartási törvény nemrég bevezetett módosítása bevezette az úgynevezett gördülő tervezés fogalmát, ami azt jelenti, hogy nem egy év, hanem legalább három év tendenciáját igyekszik felvázolni, figyelembe venni. Ebből a szempontból talán nem haszontalan, ha bevezetőképpen három évet vizsgálunk meg, az 1996-os, az 1997-es és az 1998-as évet.
1996-ot nyugodtan tekinthetjük a pénzügyi stabilizáció első teljes pénzügyi évének. 1997-et nyugodtan minősíthetjük annak az évnek, amely minden bizonnyal a hét szűk esztendő végét jelenti. 1998-at pedig minősíthetjük úgy is, hogy az exportvezérelt, fenntartható gazdasági növekedés első pénzügyi éve lesz az országban.
Mit jelent ez a részletekben? A részletekben ez azt jelenti, hogy 1996-ban javult a fizetési mérleg, az államháztartási hiányt alacsony mértékűre faragtuk le, javult a termelékenység, csökkent az állami újraelosztás, mint erre már más hozzászólók is felhívták a figyelmet. Ennek ellenére egy szerény mértékű, minimális gazdasági növekedés volt az országban, de volt egy kétségtelen nagy hátránya: az, hogy ezek a kedvező gazdasági folyamatok romló életkörülményekkel párosultak.
1997-ben további javulás figyelhető meg a pénzügyi egyensúlyban. Két közelmúltbeli tényre szeretnék utalni. Az egyik az, hogy augusztusban a fizetési mérleg aktívumot mutatott, és őszintén szólva kétszer is el kellett olvasnom ezt a sajtóértesülést, hogy jól láttam-e, hogy nem hiányról, hanem aktívumról van szó. Hiszen ez a néhány százmillió dolláros aktívum olyan jelenség, amely, bár nem először fordul elő a szocialista-szabaddemokrata kormány gazdaságpolitikájának köszönhetően, de mindenesetre még mindig nagyon ritka. A másik ilyen közelmúltbeli tény, amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy a jegybank elnökének számai alapján, pontosabban a jegybank számításai alapján és a jegybank elnökének a nyilatkozata alapján megerősíthetjük, hogy az elmúlt húsz évben nem volt még ilyen alacsony a nettó adósságállomány, mint éppen napjainkban.
Tehát 1997-ben - ezt csak jelzésszerűen mondtam - tovább javult a pénzügyi egyensúly. A gazdasági növekedés ebben az évben már érezhető mértékű lesz, az 3-4 százalékot is elérheti. Ugyanakkor - erre hivatkoztam az előbb úgy, hogy a hét szűk esztendő végét jelenti az 1997-es év - mindezt a gazdasági növekedést úgy tudjuk az országban fenntartani, hogy idén nem romlanak, sőt, enyhén javulnak a reáljövedelmek.
1998-ban változatlan egyensúlyi paraméterek mellett az 1990-et követő évek legnagyobb gazdasági növekedése elé nézünk, mert - minden magánszámítással ellentétben - 1989-90-et követően, egy nagy visszaesés után a legjobb növekedés sem érte el még a 3 százalékot. Ezt már minden bizonnyal ebben az évben is meg fogjuk haladni, és a jövőre várható 4-5 százalékos gazdasági növekedés a rendszerváltás utáni legjobb év lesz a gazdasági növekedés szempontjából. Remélem, hogy az eddigi legjobb év, és ezt a számot a későbbiek során még növelni is tudjuk. Viszont van egy nagy különbség az előző évekhez képest, hogy mindez - még egyszer hangsúlyozom: változatlan egyensúlyi feltételek mellett - érezhetően javuló reálkeresetek és reáljövedelmek mellett lehetséges, miközben érezhetően csökkenni fog az infláció.
1998-at tekintve szembe kell néznünk azzal - részint politikusok nyilatkozatai, részint publicisztikák alapján -, hogy ez most a szigorú költségvetés vagy pedig a választási költségvetés éve lesz. Az 1998. évi költségvetésre vonatkozó tervek melyiket húzzák alá elsősorban?
Nos, ha megnézzük a számokat, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy csökken ugyan az elsődleges egyenleg többlete, de erre azért van lehetőség, mert éppen az eddigi gazdaságpolitikánk és a csökkenő államadósság következtében az államadóssághoz kötődő kamatterhek radikálisan csökkennek 1998-ban az előző évekhez képest. Ennek következtében nem kell fenntartani a központi költségvetés kiadásainak azt a többletét, amit eddig jórészt ezek a kamatkiadások emésztettek fel. A másik, hogy reálértéken valóban növekvő központi költségvetési kiadásokról beszélhetünk, és ez olyan szokatlan jelenség az 1994 utáni költségvetésekben, hogy több hozzászóló is érintette. Nos, ezzel kapcsolatban azt szeretném aláhúzni, hogy az elmúlt évek stabilizációs politikája azért az államháztartáson belül is járt nemkívánatos következményekkel, nemcsak a társadalomnak kellett a terheket viselni.
Az elmúlt két-három évben olyan restanciák maradtak, amelyekért a számlát, ha úgy tetszik, most visszamenőlegesen is benyújtották, és ezeket a számlákat visszamenőlegesen ki kell fizetni. Tehát olyan megúszhatatlan költségvetési kiadások is jelentkeztek, amelyek teljesítésére az elmúlt években nem volt lehetőség, és ezért ezek a kiadások most nagyobb mértékben növekednek, mint ahogy ez az elmúlt években megszokott volt.
Igen ám, de önmagában az, hogy a kiadások nőnek, még nem jelent semmit. Ugyanúgy, ahogy a háztartások, a családok kiadásait sem lehet olyan alapon megnézni, hogy most ezer forinttal nőttek vagy tízezer forinttal nőttek, attól függ, hogy ezeknek a családoknak a jövedelmi helyzete egyébként mit tesz lehetővé, ugyanígy a központi költségvetés kiadásait is érdemes ahhoz mérni, hogy a gazdaság teljesítményéhez, a gazdasági összteljesítményhez, amit a bruttó hazai termékkel szoktunk jellemezni, ehhez a bruttó hazai termékhez képest milyen arányt képvisel. Nos, hogyha ezeket az arányokat megnézzük, akkor viszont azt látjuk, hogy változatlanul csökken az újraelosztás. Ha nem is az elmúlt években megszokott drasztikus mértékben, de néhány százalékponttal, az állam változatlanul folytatja a kivonulását, részint a gazdaságból, részint beavatkozását a polgárok mindennapjaiba, és az újraelosztás csökkenése mellett változatlan a központi költségvetés, pontosabban az államháztartás hiánya a bruttó hazai termékhez képest.
Itt meg kell jegyeznem, hogy amikor a nyugdíjreformról vitatkoztunk, akkor - legalábbis részben - egyetértettünk abban, hogy a nyugdíjreform bevezetése megér többletkiadásokat, mert hosszú távon olyan előnyökkel jár, amelyért cserébe megéri rövid távon vállalni az államháztartás kiadásainak növekedését. A jövő évben úgy fogjuk változatlan szinten tartani az államháztartási hiányt a bruttó hazai termékhez képest, hogy már jelentkeznek ezek a nyugdíjreformmal összefüggő, pótlólagos költségek is. Tehát még egyszer mondom: ahelyett, hogy nőne ez a hiány a nyugdíjreform kiadásai miatt, ilyen kiadások mellett is változatlanul szinten fog maradni.
Miről van tehát szó, tisztelt képviselőtársaim? Nem többről, nem kevesebbről, hanem arról van szó, hogy megszűnt a pénzügyi szükségállapot. Arról van szó, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikája lehetővé tette, hogy a gazdasági teljesítménnyel és a gazdasági növekedéssel összhangban ezen a pénzügyi szigoron valamelyest enyhítsünk. Ezt nagyon szeretném aláhúzni, hogy a gazdaság teljesítményével és a gazdasági növekedéssel összhangban, mert éppen ez az egyik megkülönböztető jele a mi gazdaságpolitikánknak az 1994 előtti kormányok gazdaságpolitikájától.
Ha megvizsgáljuk a költségvetés tervezetét, és azt, hogy ezen belül milyen prioritások vannak, az egyik számottevő növekedés a szociális kiadások növelése. Szeretném hangsúlyozni, hogy mindez változatlan pénzügyi egyensúly mellett megy végbe, tehát a fogyasztási célú kiadások nem a pénzügyi egyensúly rovására mennek végbe.
(9.20)
A szociális kiadásokon belül - többen is utaltak már rá - az egyik meghatározó tétel a nyugdíjak emelése. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a nyugdíjreform körüli vitákban felmerült: a jelenleg érvényes indexálási technikát változtassuk meg. Magyarán: éppen a súlyos pénzügyi kihatások miatt azt az elvet változtassuk meg, amely úgy szól, hogy a nyugdíjak növekedése követi az előző évi keresetek növekedését.
Miután mindenki, aki számolt a gazdaságpolitikában, tisztában volt azzal, hogy a két szám összevetése azt jelenti, hogy 1998-ban a nyugdíjak számottevően növekedni fognak, ezért több közgazdász javasolta, hogy változtassuk meg ezt az indexálási technikát, alkalmazzunk egy másfajtát, amelynek következtében 1998-ban szerényebb mértékű nyugdíjemelésekre lenne lehetőség. Nos, akkor úgy döntöttünk, hogy ezeken a törvényeken, amelyek hatályban vannak, nem változtatunk. Nem változtatjuk meg az elszámolásnak ezt a módját, és ennek következtében jövő évben a nyugdíjak emelkedése meghaladhatja a 21 százalékot. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos nyugdíjas nyugdíjemelése meg fogja haladni a havi 3 ezer forintot.
Ezen belül szeretnék kitérni az özvegyekre, már csak azért is, mert gondolom, mindnyájan tartunk fogadóórákat. Kispesten a fogadóórámon én is gyakran találkozom azzal a problémával, hogy egyedülálló idős emberek jönnek be hozzám, akik panellakásban élnek, magas rezsiköltségek mellett, és egy nyugdíjból ezeket a rezsiköltségeket kifizetni is nehéz, nemhogy mellette még a megélhetés egyéb költségeit is megspórolni.
Éppen a nyugdíjreform körüli viták kapcsán dőlt el: az özvegyi nyugdíjak radikális emelését határoztuk el, nem utolsósorban az eddigi szabályok alkalmazhatatlansága miatt, és nem utolsósorban e helyzet tarthatatlansága miatt. Ennek következtében az özvegyi nyugdíjak átlagos emelése szintén meg fogja haladni a 3 ezer forintot. Ha ezeket a számokat összevetjük, akkor azt kapjuk, hogy éppen a legnehezebb helyzetben élő nyugdíjasok, akik egyedül élnek egy panellakásban magas rezsiköltség mellett - mondjuk, egy átlagos egyedül élő özvegy nyugdíjemelése -, akár a 7 ezer forintot is meghaladja. Ezek olyan számok, amelyek úgy gondolom, érzékelhető növekedésről tesznek tanúbizonyságot, és szó nincs arról, hogy ez az infláció növekedésével ne lenne összhangban, és azt ne haladná meg lényegesen.
A másik, amire szeretnék kitérni, a családi pótlék emelése. Az elmúlt évhez hasonlóan szeretnénk a családi pótlék reálértékét megőrizni. Szeretném azonban ezzel kapcsolatban jelezni, hogy amikor a frakcióülésen a költségvetésről tárgyaltunk, a költségvetés vitája folyt, és kialakítottuk álláspontunkat, akkor felmerült annak a lehetősége, hogy a családi pótlékok tekintetében átcsoportosítással - anélkül, hogy ezzel a hiányt növelnénk - még esetleg valami további emelést lehetne végrehajtani. Ez a vita még nem dőlt el, de már itt szeretném jelezni, hogy ezzel kapcsolatos törekvések a szocialista frakció részéről egyértelműen felmerültek.
A másik, amit szeretnék hangsúlyozni: a már elfogadott gyermekvédelmi törvény hatása 1998-ban lesz érzékelhető. E gyermekvédelmi törvény - csak emlékeztetem rá tisztelt képviselőtársaimat - előírásai azt tartalmazzák, hogy azokban a családokban, ahol az egy főre jutó havi jövedelem nem éri el a minimálnyugdíj mindenkori összegét, ezekben a családokban a gyermekvédelmi támogatás gyermekenkénti havi összege 2300 forint lehet. Szeretném ezzel kapcsolatban hangsúlyozni azt, hogy ez a 2300 forint a mai minimálnyugdíjakhoz kötődő érték. Miután a gyermekvédelmi támogatás a mindenkori minimálnyugdíj összegével van szoros összhangban, abban a pillanatban, hogy jövőre, mondjuk, a minimálnyugdíjakat emeljük, ez a 2300 forint is emelkedni fog.
Összevetve ezt a családi pótlék emelésével, elmondhatjuk, hogy éppen a gyermekes családok jelentik azt a nagy társadalmi csoportot, amelynek kiadásaira az 1998. évi költségvetés többet szán, mint az előző évi költségvetések. Még egyszer hangsúlyozom: ha ezt összevetem a nyugdíjasok, az egyedül élő nyugdíjasok helyzetével, akkor azt mondhatom, hogy a rendelkezésünkre álló meglévő pénzeket, amelyek egyébként még mindig nem olyan nagy mennyiségben állnak rendelkezésre, mint amennyire szeretnénk, oda csoportosítjuk át a szociálpolitikában, ahol erre a legnagyobb szükség van, az egyedül élő idős emberek csoportjára koncentrálunk, valamint a családok helyzetére.
Szeretnék kitérni néhány további prioritásra a költségvetés tervezetében. Az egyik ilyen prioritás, amelyet fontosnak tartottunk érvényesíteni, az agrárgazdaság és a vidékfejlesztés. Szeretném idézni a számokat ezzel kapcsolatban, tisztelt képviselőtársaim. 1997-ben az agrárgazdasági támogatások várhatóan valamivel meghaladják a 93 milliárd forintot. 1998-ban az agrárgazdasági támogatásokra a költségvetés tervezete 110 milliárd forintot irányoz elő. Ez azt jelenti, hogy közel 18 százalékos lesz a növekedés az idei évhez képest.
Itt azonban szeretnék tenni egy kitételt. Azt hiszem, a számok mellett a jövőben éppen az agrárgazdaság és a vidékfejlesztés érdekében el kell gondolkoznunk ezen támogatások belső arányain és mechanizmusain. Ha megnézzük az idei számokat, akkor azt láthatjuk, hogy ősszel, szeptember végén, október elején az ez évi agrárgazdasági támogatások jelentős része még mindig ott van a kasszában, és nem volt olyan mechanizmus, amellyel ezt a támogatást valóban oda tudtuk volna eljuttatni, ahol erre az agrárgazdaságban a legnagyobb szükség lenne. Tehát önmagában örvendetes tény, hogy az agrárgazdasági támogatások közel 18 százalékkal növekednek az ez évihez képest, de úgy gondoljuk, hogy ezt párosítani kell az elosztási, a támogatási rendszer átgondolásával, nem utolsósorban az euro-atlanti csatlakozás követelményeivel összhangban.
A másik prioritás, ami a költségvetési törvénytervezetben található, a közrend és a közbiztonság témaköre. Több hozzászóló is felhívta a figyelmet - és ezekkel teljes mértékben egyetértek -: a mai magyar társadalom egyik legnagyobb problémája a romló közbiztonság. A költségvetés tervezete ezzel a ténnyel számot vet. Persze önmagában itt sem oldhat meg mindent a pénz, de mégiscsak sokatmondó, hogy a budapesti rendőrkapitányságnál a támogatás növekedése 25 százalékos lesz, a megyei kapitányságoknál is meghaladja a 23 százalékot a kapitányságok támogatásának növekedése. Az Országos Rendőr-főkapitányság esetében pedig több mint 79 százalékos lesz az a növekedés, amely az ideihez képest a jövő évi előirányzatokban szerepel.
Ebből az tükröződik, hogy a kormányzat - legalábbis a költségvetés számait tekintve - komolyan veszi ezt a problémát, és pénzt szán arra a területre, ahol egyébként, tudjuk jól, hogy a pénz önmagában kevés. Szakértelemmel párosulva hatékony bűnmegelőzési és bűnüldözési technikákat alkalmazva lehet ezeket a pénzeket értelmesen felhasználni.
Nem közvetlenül a közbiztonsággal, de a jogrenddel és a jogbiztonsággal összefüggő kérdés a bíróságok helyzete. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az igazságszolgáltatási reform - amit ezen a téren bevezettünk - szintén többletkiadásokkal jár, hiszen a bíróságok fejezetében a támogatások több mint 34 százalékkal fognak növekedni az ideihez képest. Ez nem egy öncélú növekedés, hölgyeim és uraim. Valamennyien ismerjük azt a problémát, hogy a hazai bíróságokon az átfutási idő roppant hosszú, évek telnek el, míg egy-egy ügynek pont kerül a végére. Emiatt sokan úgy érzik egy kicsit, hogy a bíróságok tehetetlenek. Ez az, ami a kormányzatot az igazságszolgáltatási reformra és e törvénycsomag parlamenti benyújtására ösztönözte. Ezen igazságszolgáltatási reformnak van részint ez a többletkiadási igénye, részint az az ígérete, hogy középtávon is csökkenthető lesz a bíróságokon az ügyek átfutási ideje.
A következő prioritás, amelyről mindenképpen beszélni kell, az euro-atlanti integráció. Az elvek szintjén valamennyi parlamenti párt egyetért ezekkel az integrációs törekvésekkel, hogy persze a gyakorlatban ennek lehetnek nehézségei. Ezt éppen a tegnapi vitanap mutatta meg, de ezzel most nem kívánok foglalkozni. Ha már az egyetértés megvan az elvek szintjén az euro-atlanti integráció fontosságában, akkor szeretném aláhúzni, hogy ezt a tendenciát és ezeket a kihívásokat a költségvetési törvényjavaslat komolyan kezeli.
(9.30)
Ha megnézzük az idei évre előirányzott, valamivel több mint 5 milliárd forintot, és ehhez hozzátesszük, hogy jövőre több mint 19 milliárd forint van előirányozva az euro-atlanti integráció költségire, akkor megállapíthatjuk, hogy a növekedés 362 százalékos - valami eszméletlen növekedés ahhoz képest, amit a költségvetési törvényjavaslatban megszokhattunk. De azt hiszem, éppen ennek a területnek a fontossága az, ami ezt a támogatást, ezeknek a kiadásoknak a növekedését szükségessé teszi.
Hölgyeim és Uraim! Ha az 1998-as törvényjavaslatot mint egy választások előtti költségvetési törvényjavaslatot nézzük, és ebből a szempontból 1994-gyel hasonlítjuk össze - ami szintén egy választásokat megelőző költségvetési törvényjavaslat volt -, akkor ezekben vannak hasonlóságok és nagyon komoly különbségek. 1994-ben az akkori választások előtti költségvetési törvénytervezetben a fogyasztás és az ezzel kapcsolatos kiadások, az állam kiadásai úgy növekedtek meg, hogy ezt a gazdaság teljesítménye semmilyen szempontból nem támasztotta alá. Arról volt szó tehát, hogy 1994-ben a költségvetés valószínűleg a választási szempontoknak alárendelve, elszakadva a gazdasági folyamatoktól teljes mértékben felborította a pénzügyi egyensúlyt. Az 1998-as költségvetéssel kapcsolatban viszont nem ez a helyzet. Az 1998-as költségvetési törvényjavaslat legnagyobb érdeme éppen az, hogy megmarad ezeknek a folyamatoknak a keretein belül, nem kíván ezektől a folyamatoktól elrugaszkodni és elszakadni, folytatja az eddigi stabilizációs politikát olyan körülmények között, amikor a stabilizációs politika eddigi eredményei egy enyhébb pénzügyi szigort tesznek - a korábbi évekkel ellentétben - lehetővé.
Tehát nem a mi gazdaságpolitikánk változott, kedves fideszes képviselőtársaim, a helyzet változott. Éppen ennek a gazdaságpolitikának a következtében 1998-ban az eddigi évekhez képest többet költhetünk anélkül, hogy a stabilizációs politikánkat feladnánk. Ebben látom az 1998. évi költségvetési törvényjavaslat legfőbb érdemét, és ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt a törvénytervezetet támogassák.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
