DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1998. évi költségvetés tárgyalásakor lehetetlen vissza nem emlékezni az 1997-es költségvetés parlamenti vitájára, amikor is Pető Iván SZDSZ-es honatya az 1997. évet a remény és a vergődés éveként prognosztizálta. Előrejelzése be is igazolódott, ha más formában is, ahogy ő azt szerette volna. A gazdaságban ugyanis egymást követték a botrányok. Kétségkívül folytatódott a gazdaság vergődése.
Mivel a kormánynak semmilyen programja sincsen, ezért egyetlen eszköze a reménykedés, ami a gazdasági fordulat elérésére gyér fegyvertárnak tűnik. Amit Pető Iván mondott 1997-re, bár egy évvel korábban mondta, 1998-ra is igaz. A Szabad Demokraták Szövetsége prognosztíciója sajnálatos módon 1998-ra is igaz lesz, amit ők 1997-re állítottak, tehát hogy tovább tart majd a vergődés. Ami pedig a reményt illeti, azt én magam is felcsillanni látom, de nem abban, mint a Szabad Demokraták Szövetsége, hanem az 1998. évi költségvetés a Független Kisgazdapárt megítélése szerint a Horn-Kuncze-kormány utolsó költségvetése (Gyimóthy Géza tapsol.), és ez valóban reménykeltő a jövőt illetően.
A központi költségvetés vitáját minden fejlett országban a társadalom élénk figyelme kíséri. Ott is így van ez, ahol a költségvetés újraelosztó szerepe jóval kisebb, mint Magyarországon, hiszen a költségvetés gazdasági jelentősége, a gazdaság fejlődését befolyásoló szerepe ott is meghatározó. Ez természetesen csak akkor van így, ha a költségvetés alapja reális és hatékony gazdaságpolitika. A költségvetési eszközöket tehát a gazdasági folyamatok megfelelő terelése érdekében állítják fel.
Magyarországon a központi költségvetés előirányzata 1998-ban 2800 milliárd forint elköltésére vonatkozik. Olyan óriási összegről van szó, amelynek célszerű felhasználása előmozdítaná, sőt, megalapozná a magyar gazdaság fejlődési pályára állítását, ha valóban ez a költségvetés olyan lenne, amely a célszerű felhasználásra épülne. Ebben az esetben valóban érzékelhető és tartós gazdasági növekedés beindítására kerülhetne sor. Úgy ítéli meg a Független Kisgazdapárt, hogy ebben az esetben a külső és a belső egyensúly valóságos megszilárdítását is reális célként lehetne kitűzni, sor kerülhetne az életszínvonal annyira várt emelésére, a munkanélküliség visszaszorítására, a beruházások szükséges növelésére és bővítésére. Szükség lenne ehhez természetesen a gazdasági szerkezet célszerű átalakítására is. Nagyon fontos lenne a hatékony külkereskedelmet végre elősegíteni, legalább ebbe az irányba elmozdulni.
A cserearányromlás megállítását a Független Kisgazdapárt olyan alapvető célkitűzésnek ítéli meg, amelynek teljesítése nélkül a magyar gazdaságban hatékonyan előrejutni nem lehet. De ugyanilyen fontosságot tulajdonít a Független Kisgazdapárt az infláció megfékezésének is a hagyományosan magyar agráripari ágazatok válságának megoldását is rendkívül fontosnak tartja, és fejlődésük elindítására lenne szükség az eddigi és állandó válságkezelés helyett, ami a magyar agrárágazatot és a magyar ipart évről évre mélyebbre süllyeszti.
Az infrastruktúra fejlesztésével sem lehetne most már várni, ha valóban rendbe akarjuk tenni a gazdaságunkat. Az autópályák építésére semmiképpen sem koncessziókban kellene gondolkodnunk, a vasút modernizálásának elindítása sem halasztható feladat.
Legyen szabad arra utalnom: a magyar gazdaság versenyképességének és minőségi mutatóinak javítását épp oly fontosnak tartjuk, mint a gazdaság fajlagos energiaigényének csökkentését. Sőt, az egész magyar energiapolitika új alapokra való helyezése sem késlekedhet tovább, különben a gazdasági célkitűzéseink nem lesznek megvalósíthatók.
A környezet állapotának javítása is egy nagyon fontos célkitűzés lehetne, a valós szükségleteknek megfelelő lakásépítést pedig a jelenlegi teljesítmény legalább duplájára kellene növelni.
(9.40)
Ez a gazdaság élénkítéséhez éppúgy szükséges, mint a közérzetjavító intézkedések körében, ott sem hanyagolható el ez a feladat. De ha nézzük a tragikus népességcsökkenést, akkor úgy gondolom, a lakásépítés jelenlegi számainak a megduplázása még mindig csak egy minimális célkitűzés lehet.
A közpénzek kezelésének olyan nyilvántartását szeretné a Független Kisgazdapárt elérni, ahol a felhasználás hiteles ellenőrzése is biztosítva lesz, és a gazdaság irányításához nélkülözhetetlen és hiteles statisztikai adatszolgáltatás megteremtését is fontosnak tartjuk. De mindjárt jelzem, hogy nem olyan áron és nem úgy, ahogy azt most a költségvetés is tartalmazza. De nem lehet megfeledkezni a feladatok meghatározására épülő és a párhuzamosságokat kiküszöbölő, a gazdasági fejlődést hatékonyan segítő költségvetési intézményrendszer megteremtéséről sem, amely szerintünk változatlanul hiányzik a költségvetési koncepcióból és előterjesztésből. És még hosszasan sorolhatnám azokat a fontos intézkedéseket és célokat, amelyeket a központi költségvetéshez lehet és kellene is kapcsolni, de amelyek sajnálatos módon ennek a költségvetésnek nem képezik részét.
Az előbbiek alapján nyilvánvaló, hogy a most előterjesztett költségvetés sem felel meg a Független Kisgazdapárt által felállított alapkövetelmény-rendszernek. Nincs másról szó a kormány által beterjesztett '98. évi költségvetésben, mint 2800 milliárd forint olyan elköltéséről, amely nem az irányváltást szolgálja, nem a gazdaság elsődleges szükségleteiből és érdekeiből indul ki, hanem különböző csoportok erőviszonyaiból, érdekérvényesítő képességeiből, és ez eleve torzzá teszi ezt az egész költségvetést. Emiatt sok helyen még a működőképesség fenntartására sem kerülhet sor, a jelenlegi költségvetés alapján a Független Kisgazdapárt megítélése szerint fontos területeken még a működőképesség sem garantálható.
Fontos szolgáltatások megszüntetésére is sor kerül a költségvetés kapcsán, míg másutt, és ezt aláhúzottan kell a tisztelt Ház figyelmébe ajánlom, számolatlanul és bőkezűen biztosítják a forrásokat. A családi pótlék emelése még a feltételezett inflációval sem tart lépést, és ez elfogadhatatlan a társadalom jövőjére tekintettel. A lakásépítési támogatás pedig ugyancsak elmarad az árszínvonal növekedésének ütemétől, holott ezt az összeget legalább duplájára kellene emelni, hogy a lemaradás ne fokozódjék.
Ugyanakkor a Központi Statisztikai Hivatal támogatását évek óta tartó folyamatos emelések után 100 százalékkal növeli a mostani költségvetési tervezet: 2,7 milliárd forint többlettámogatást kap az éves működéséhez a Statisztikai Hivatal, és egymilliárd forinttal kap többet beruházásra. Ez összesen 3,7 milliárd forint növekmény. Összehasonlításként hadd legyen szabad arra utalnom, hogy 1997-ben az energiaárak lakossági kompenzálása mindössze egymilliárd forint felajánlott összeget tartalmaz a központi költségvetés oldaláról. Ez a 3,7 milliárd forint növekményt illetően a Statisztikai Hivatal számait tekintve óriási különbség, és érthetetlen, hogy az egész magyar nép ellehetetlenült helyzetének segítésére csak egymilliárd forint jut, a Statisztikai Hivatalnak a növekménye pedig 3,7 milliárd forintot tartalmaz.
Vagy vegyünk egy másik példát: az M3-as autópálya továbbépítésére a központi költségvetés mindössze 3,5 milliárd forintot kíván biztosítani, ami a Független Kisgazdapárt megítélése szerint legfeljebb 4 kilométernyi autópálya megépítésére elég. Ha ezt összevetjük a Statisztikai Hivatallal kapcsolatos növekmény összegével, akkor láthatják, hogy milyen torz ez a költségvetés. Nem vitatom, rendkívül fontos lenne a megbízható statisztikai adatszolgáltatás feltételrendszerének kialakítása, de a jelenlegi körülmények között félő, hogy ez a többletösszeg nem a gazdaság közérdekű céljainak megvalósítását, hanem adminisztrációs költségek ésszerűtlen növekedését fogja szolgálni. Félő, hogy egyes vélemények beigazolódni látszanak, miszerint a Statisztikai Hivatal költségvetésének ilyen felfuttatása politikai hátteret takar. Ez a meggyőződés csak növekedhet azokban a tömegekben, amelyeknek az elemi szolgáltatások kielégítésére sem jut elegendő pénz.
Az 1998. évi költségvetés is a vergődést alapozza meg, ahogy azt a Szabad Demokraták Szövetsége a '97-es költségvetésre helyesen gondolta. Annak ellenére, vagy éppen ezért, mert tipikusan választási költségvetést készítettek, kell foglalkoznom ennek az indokaival is. Itt két szempontra hívnám fel a figyelmet. Egyrészt azokra a hangzatos ígéretekre, arra a hangos sikerpropagandára, ami ugyan nem jár a költségvetés túlköltekezésével, de mindenképpen jár a közvélemény manipulálásával, és ez egyértelműen megengedhetetlen.
Igaz, hogy a mezőgazdaságra és a honvédelemre valamivel többet költenek, mint korábban, ezt hangos sikerpropagandával igyekeznek a lakosság tudomására hozni, de ami a mezőgazdaság és a vidék fejlesztését illeti, kérem, vessenek össze két adatot: Budapesten csak a metrószárny építésére - hangsúlyozom, egy metrószárny építésére - több mint 100 milliárd forintot irányoznak elő. Ezt most a növekménnyel hasonlítsák össze, és akkor rögtön kiderül, hogy a valóságban a vidéket és az egész mezőgazdaság-fejlesztést csak propagandaeszközként szánják, és ha annak az elosztási hiányosságait is megvizsgálják, akkor látható, hogy itt valóban a közvélemény manipulálásáról van szó.
A honvédelemről most nem beszélek, kérem, mert hogyha megvizsgálják a NATO-kérdést, akkor látják, hogy a kormány milyen következetlen politikát folytat: egyszer véleménynyilvánító népszavazásban állapodik meg, utána ezt felrúgva rámegy az ügydöntőre, hol három kérdésre kíván népszavazást, hol egy kérdésre, hol megkérdőjeleződik benne, hogy kell-e egyáltalán népszavazás; szóval, úgy gondolom, hogy emellett az, hogy valamivel több pénz jut a honvédelemre, ez önmagában egy olyan zavaros helyzetnek a része, hogy ez nem oldhatja meg a honvédelem problémáit.
(9.50)
Ami viszont a sikerpropaganda, a választási költségvetés anyagi-pénzügyi oldalait illeti, úgy gondolom, itt a működési költségeket tekintve egyes területeken jelentős kiadásnövekedéssel kell szembenéznünk. Ez az egyik oldala ennek a kérdésnek.
A másik, hogy még a szokásosnál is jobban szőnyeg alá söpri ez a költségvetés a problémákat. Így mindenekelőtt az új nyugdíjreform bevezetésének költségeit és a költségvetés ezzel kapcsolatos terheit illetően kell rámutatnom arra, hogy jelentősen alábecsüli a költségvetés ennek a költségkövetkezményeit. Ebből a gyakorlatban az államháztartás hiányának a megugrása is adódhat. Azért beszélek feltételes módban, mert az elmúlt évek tapasztalatai szerint a kormány pénzeket szokott eldugni a költségvetésben - ezt a különböző ÁSZ-jelentések is joggal szokták a törvénytelenségek sorában megemlíteni -, azután ezeket az eldugott pénzeket a saját sikerei alátámasztására szokta felhasználni, amellett, hogy ez egy teljesen törvénytelen és megtévesztő folyamat. Legyen szabad egy-két példával illusztrálnom ezt.
Például 1996-ban a tervezettnél jóval kedvezőbb lett a központi költségvetés hiánya. Sajnos azonban ezt nem a gazdasági helyzet javulása magyarázza, mert ha ez történne, akkor örömmel konstatálnánk ezt, mert ugyanakkor a folyamatok a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakultak. A jobb eredmény mögött túltervezés van, és ez a túltervezés épp a megtévesztő mivolta miatt is megengedhetetlen.
Az 1998-as költségvetés céljai vagy irreálisak a Független Kisgazdapárt megítélése szerint, vagy pedig látszatcélok. Ez utóbbiak közé sorolható a feketegazdaság elleni ádáz küzdelem. Ennek fontosságát az indoklás hosszasan taglalja. A lehangoló részleteket csak összegyűjteni lehet a törvényjavaslat különböző helyeiről, így a családipótlék-jogosultság aggályos ellenőrzése; az utazásokhoz adott fogyasztói árkiegészítés ellenőrzése egészen méltatlan módszerekkel; a jövedékiadó-törvény bevezetése, ami a jövedéki termékeket olyan bonyolult módon kezeli, mintha aranyról vagy gyémántról lenne szó, és óriási adminisztrációs terheket és költségeket zúdít a forgalmazókra, amit elfogadhatatlan módszernek ítélünk.
Ide sorolható az APEH-nek és a VPOP-nek adott fogak kérdése. Az adótörvények kapcsán több alkalommal rámutattam arra, hogy ezek bizony csak fogaknak álcázott protéziseknek tekinthetők, amelyeket próbálnak valahogy rögzíteni. Az APEH költségvetését 8,6 milliárd forinttal növelik - óriási összegnek tartja ezt a Kisgazdapárt -, létszámát pedig újabb 850 fővel bővítik. Ez a megerősítés azonban kevéssé hatékony, sőt bizonyos vonatkozásban feleslegesnek is mondható, ha az ellenőrzési kapacitást olyan kisstílű, és az alacsony jövedelmű állampolgárok nyomorgatásával kapcsolatos ellenőrzésekre költik el, amelyeket a kényszervállalkozók vagy a családi pótlékot igénylők tízezreinek zaklatása, nem egyszer az üres zsebeikben való megalázó kotorászása jellemez.
A feketegazdaság elleni fellépés továbbra sem lehet hatékony, hiszen az elvonások változatlanul sarc jellegűek. A jogbiztonságot és a szabályokban való eligazodást változatlanul zavarja az adó- és tb-szabályok állandó változtatgatása. Egyenesen megdöbbentő, hogy még a '98. évi költségvetés benyújtásához kapcsolódva is újabb 21 törvény módosítására kerül sor. Ezek között szerepel például az alkalmi munkavállalókra vonatkozó és csak néhány hete elfogadott törvény módosítása is. Továbbra is más szabályok vonatkoznak a kormányra és mások a gazdálkodókra. Ez részben eltérő lehetőségeket, részben szankciómentességet jelent, ahogy azt az ÁSZ jelentése is tartalmazza.
3-4 százalékos gazdasági növekedés van előirányozva a költségvetésben, ehhez azonban hiányzik a belső piac, hiszen a lakossági fogyasztás a mai alacsony mértékhez viszonyítva is mindössze 2 százalékkal nőhet. A költségvetés 13,5 százalékos inflációra épül. Könnyen belátható, ha ennél gyorsabb lesz az áremelés, teljesen felborulnak a költségvetés arányai, hatalmas feszültségek alakulhatnak ki a költségvetésben, a bevételekből ugyanis nem lehet a kiadásokat fedezni, a feltételezésekhez képest magasabb lesz a belső államadósság után fizetendő kamat. A kormány jövőre 722 milliárd forint ilyen kamatkiadással számol, vagyis a '97. évi kamatkiadás a belső államadósság után körülbelül 100 milliárd forinttal csökkenne, természetesen csak akkor, ha 13,5 százalékos lenne az infláció. Azonban ez a kormány eddig egyetlenegy évben sem tudta az inflációs ígéretét teljesíteni. Jövőre is így lesz ez, ami nemcsak a Független Kisgazdapárt véleménye, hanem a hazai és nemzetközi szakértőké is. Legalább 2-3 százalékponttal magasabb ütem valószínűsíthető a Független Kisgazdapárt megítélése szerint, ez pedig az ország európai uniós csatlakozási tárgyalásait is meg fogja nehezíteni. A költségvetés indoklása semmit sem mond az antiinflációs gazdaságpolitika tartalmáról, ehelyett üres szólamokat hangoztat.
A központi költségvetés, amint az ismeretes, az államháztartás része. A vita során kellene meghatározni, hogy mekkora államháztartási hiány tartható még elfogadhatónak. E szerint az államháztartás deficitje a bruttó hazai termék értékének legfeljebb 4,9 százaléka lehet. Miközben az infláció mértéke jövőre Magyarországon az európai uniós átlag 7-8-szorosa lesz, az államháztartási deficit mértéke a 3 százalékos elfogadható határt nagyon lényeges összeggel haladja meg, megnehezítve ezzel az ország csatlakozását az Európai Unióhoz. Azonban a 4,9 százalékos hiány is bizonytalan, hiszen a tb hiányát ezúttal is nyilvánvalóan alábecsülik, sőt véleményünk szerint az eltérés a tervezett és a tényleges összeg között a szokásosnál is nagyobb lehet.
Megmosolyogtató, hogy a költségvetési javaslat '97-re a 13,5 milliárd forintos deficitet adta meg már az első félév végén; amikor a '98-as költségvetést összeállították, már elérte a 40 milliárd forintot, és az év végére 60 milliárd forintra nőhet ez az összeg. Jövőre megint 16 milliárd forintos hiányt terveznek csupán, pedig a nyugdíjreformnak a kormány szerint is komoly költségei, több tízmilliárd forint nagyságrendű kiadásai vannak, amelyek értelemszerűen rontják a tb költségvetési egyenlegét. A 16 milliárd forintos deficit még úgy is rendkívül alacsonyra tervezett, ha figyelembe vesszük, hogy a kormány 20 milliárd forintot szándékozik költségvetési támogatásként átutalni a nyugdíjbiztosítónak, a nyugdíjreform kiadásainak, illetőleg bevételeinek fedezetéül.
A központi költségvetés növekedést irányoz elő, ami a beruházásokra és az exportra épülne.
(10.00)
Azonban a tőkehiány, a rossz gazdasági klíma és a pangó belső piac miatt a beruházási offenzíva ezúttal sem valósulhat meg. A tavalyi 17 milliárd forint lakásépítési támogatás után - ami az '95. évi támogatásnak is csak a fele - '98-ban új lakás építésére alig többet, mindösszesen 20 milliárd forintot terveznek.
Emiatt továbbra is annyi lakás épül csupán Magyarországon, mint a legsötétebb magyarországi korszakban, a Rákosi-korban. A különbség csupán az, hogy Rákosi Mátyás nem sarcolta meg emellett még a népet egy 25 százalékos áfával. (Zaj és derültség a kormánypártok soraiban.), nem sarcolta meg a lakásépítőket ezzel, mint a Horn-Kuncze-kormány teszi. Választási költségvetés ide vagy oda, a kormány nem érti meg vagy nem akarja megérteni a Független Kisgazdapárt álláspontját; ha több lakást akar, akkor ne vessen ki 25 százalékos sarcot a lakásépítésre, hanem azt nulla százalékra csökkentse, és ezzel ösztönözze a lakásépítést. A kormány ráadásul miközben beruházási offenzíváról beszél, a központi állami beruházásokon akar takarékoskodni. Ez tehát egy elfogadhatatlan, rossz konstrukciójú költségvetés.
Számos észrevételem lenne még, ezeket majd a későbbi felszólalásaimban, remélem, lehetőségem lesz elmondani. De most legyen szabad rámutatnom, hogy az ÁSZ jelentése - most már szokásos módon - megint a törvénysértések sorára utal, megint oldalakon át sorolja azokat a törvénysértéseket, amelyekre korábban is felhívtuk a figyelmet. És miután ez az egész költségvetés a gazdaság valóban jelentős növekedését semmiképpen sem tudja elindítani; alapvető területeken van elhibázva a költségvetési szerkezet; nem ad oda pénzt, ahova kellene vagy nem ad elég pénzt; más területeken bőkezűen szétszórja az állam pénzét - ezért tehát pont ellentétes lesz a hatása ennek a költségvetésnek, mint ahogy azt gondolják.
Nem indul meg a gazdasági fejlődés olyan ütemben, ahogy azt jósolja a költségvetés indoklása, hanem a Független Kisgazdapárt megítélése szerint megint lehet majd a következő évre mondani, hogy az megint a reménykedés és a vergődés költségvetése lesz. De - amint azt a beszédem elején jeleztem - szerencsére azt már nem a Horn-Kuncze-kormány fogja előterjeszteni, és akkor az új kormánynak lehetősége lesz a gazdaságot rendbe tenni. Addig is ezt az előterjesztést a Kisgazdapárt elutasítja, mert ez nem egyeztethető össze a magyar gazdaság jól felfogott érdekeivel.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból. - Dr. Torgyán József elhagyja az üléstermet.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
