DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Azzal kezdeném, hogy Kádár képviselőtársunk hozzászólásának közepén egyfajta veszélyt vázolt föl, amely arra vonatkozik, hogy a sterilizálás mellett nehogy véletlenül kasztrálás következzen be.
Én úgy gondolom, hogy az 1997. év történései a gazdaságban azt igazolják, hogy nemhogy a magyar gazdaság kasztrálása történt volna meg, hanem inkább a magyar gazdaság termékeny, sőt, időnként termelékeny is volt. Azt hiszem, hogy a jelenlegi kormánynak, a parlamentnek különös felelőssége, hogy a magyar gazdaságnak ezt a fajta, két jelzővel is illethető pozitívumát próbálja megtartani, sőt, ha lehet, erősíteni. Azaz, a termelékenységet, hogyha lehetséges, akkor a mi eszközeinkkel ne korlátozzuk, hanem javíthassuk, és próbáljuk meg segíteni azt is, hogy ezt a bizonyos termékenységet, amely úgy szellemi, mind fizikai javakban megnyilvánult az 1997-es évben, a '98-as évre lehetőleg erősítsük és javíthassuk.
Szeretnék még némi kommentárt fűzni egy megjegyzéséhez. Ez az oktatási szféra költségvetésére vonatkozó "megnyirbálás" jelző használata volt. Ma már elhangzott egy másik ellenzéki hozzászólótól is az, hogy ez a terület kevés forrással rendelkezik 1997-ben, és 1998-ban is csekély forrást kap. Én azt hiszem, ha bárki megnézi úgy a '97-es költségvetés tervezetét, mint a '97-es költségvetés eddigi alakulását, illetve ha kinyitja a '98-as költségvetést, akkor ezeknek az ellenkezőjét láthatja számszerűsítve. 1997-ben minden eddigihez képest az egyik legmagasabb mértékben, mintegy 38 százalékkal szerepelt nagyobb költségvetési előirányzat az oktatásra fordítandó források között, és 1998-ban a költségvetés a tervezett 13,5 százalékos infláció mellett mintegy 5 százalékpontos reálnövekedést tervez erre a területre.
Tehát megítélésem szerint nem valósak azok a jelzők, amelyek ebben a kérdésben elhangzottak, és úgy gondolom, hogy azt, hogy ezt komoly területnek, fejlesztendő területnek ítéli a jelenlegi kormányzat, a jelenlegi országgyűlési többség, az általam elmondott két szám is igazolja, hiszen a '97-es 38 százalékos többlet és a '98-ra tervezett 18,2 százalékos többletráfordítás is ezt támasztja alá.
Ugyanakkor teljes mértékben egyetértek Kádár Béla képviselőtársunk azon megközelítésével, amely a privatizációs többletbevételek felhasználását szoros összefüggésbe hozta az előző években bekövetkezett gazdasági változásokkal. A mai vitában ez viszonylag csekély hangsúlyt kapott eddig, én azonban szeretném most kiemelni ennek a fontosságát.
Teszem ezt azért is, mert ez egy olyan parlamenti döntés eredményeképpen következett be 1996-ban, hogy vagy tudottan vagy tudatlanul, de az ellenzéki képviselőtársaink igen szavazatával sikerült annak idején a parlamentnek ezt a döntést meghoznia.
Ennek a döntésnek az eredményeképpen Magyarország elindult egy olyan úton, amely úton jelentős mértékben sikerült csökkenteni az ország adósságállományát. Az akkori 20 milliárd dollárhoz közeli adósságállomány mára mintegy 12-13 milliárd dollár közelire csökkent. Én azt hiszem, hogy ez fényesen igazolja az akkori döntés helyességét, és egyben fényesen igazolja ezen kormánykoalíció előző két évben követett politikájának a helyességét is. Hiszen nem éltük fel egyévi vagy rövid távú érdekek kielégítésére az akkori forrásainkat.
Az akkori forrástöbbletet olyan célra használtuk, ami a gazdaság egészére fejti ki a későbbiekben jótékony hatását; igaz, hogy nem néhány hónap alatt, hanem néhány év alatt. De szerencsére ez a néhány év még beleesik ebbe a kormányzati ciklusba is, és ebből következően ennek a kormányzati ciklusnak a vége felé el lehet azt mondani, hogy sikerült ezt az adósságcsökkentést, és sikerül ezzel együtt az adósságszolgálati terheknek a csökkentését is végrehajtani. Ennek - mint ahogy Kádár képviselőtársam is elmondta - nyilvánvalóan jelentős szerepe van abban, hogy az országban a gazdasági teljesítmény javult, abban is, hogy az infláció mértéke csökkenhetett az elmúlt két évben. Jóllehet itt képviselőtársaim között vita alakult ki abban, hogy vajon mennyiben tartotta, vagy mennyiben nem tartotta meg a kormány ígéreteit az infláció alakulásának mértékét illetően.
Szemben Torgyán képviselőtársammal, én úgy gondolom, hogy az 1996-97. évre a kormány által vállalt inflációs mértékek teljesültek. Ez kifejezésre jut nemcsak abban, hogy a statisztika kimutatja a százalékos mértékeket, hanem abban is, hogy a külföldi hitelminősítők és más gazdasági folyamatokat figyelő szervezetek megfelelően, pozitív módon ítélik meg Magyarországot e tekintetben is, mind a jövőre, mind pedig a jelenlegi időszakra vonatkozóan.
Ez a fajta adósságcsökkentés, ez a fajta adósságszolgálati tehercsökkenés hozzájárult ahhoz is, hogy a magyar gazdálkodó szervezeteknek a szabadsága forrásaik felhasználásában növekedhessen. Ez a fajta szabadságnövekedés egyértelműen segítette azt, hogy - nem úgy, ahogyan korábban már elhangzott, az 1994. év előtt elindított zöldmezős beruházások eredményeképpen, hanem az 1995-96-ban meghozott beruházási döntések eredményeképpen - jelentősen növekedhessen a gazdaság teljesítőképessége, a gazdaság exportteljesítő képessége is.
Két dologról szeretnék a továbbiakban szólni. Az egyiket Burány képviselőtársam már említette, én még egyértelműbbé szeretném tenni. A szocialista frakción belül, hasonlóan a szabaddemokrata frakcióhoz, kialakult egy olyanfajta nézet, amely néhány területen bizonyos lehetőségeket lát a költségvetés benyújtott tervezetéhez képest a forrásátcsoportosításra. E forrásátcsoportosítások elsődleges helyeként mi jelen pillanatban azt jelöljük meg, hogy a családi pótlék területén elsősorban a kétgyermekeseknél látszik lehetőség arra, hogy mint ahogy az előző évben is, 1998-ban is megvalósulhasson a családi pótlék reálértékének a tartása, illetve valamelyest a reálértéket meghaladó növelése is. Én úgy gondolom, hogy erre a költségvetésben a forrásokat meg fogjuk tudni találni, és megítélésem szerint a következő hetekben ennek a számszerűsített értéke is meghatározhatóvá válik.
A másik téma, amiről szólni szeretnék: többen érintették az ország kettészakadását, ezen belül sokfajta jelző elhangzott itt. Szemben azzal, amit Torgyán képviselőtársam mondott, hogy az M3-as építésére a költségvetésben szereplő forrás, összevetve a KSH fejlesztésére fordítható forrásokkal - nevetségesnek tartotta ő -, én azt gondolom, hogy ez a fajta megközelítés viszont arról tanúskodik, hogy az M3-as építésének forrásösszetételéről csekély ismerettel rendelkezik, aki ezt a jelzőt használta.
(10.50)
Hiszen azért szerepel annyi a költségvetésben, mert az M3-as építésének forrásai más módon vannak biztosítva a következő évre. Én mint aki rendszeresen eljárok az M3-as építése mellett, örömmel konstatálom azt a tényt, hogy látványosan halad az építés. Nagyon remélem, hogy 1998-ban használni tudjuk ezt az autópályát immár sokkal tovább, mint ahogyan eddig tudtuk használni, és ezzel csökken az a fajta megközelíthetőségi hátrány, amely bennünket, Kelet-Magyarországon lakókat ér Budapesthez képest. Szükséges a megközelíthetőségi hátránynak ez a csökkenése azért is, mert nyilvánvalóan a tőke mozgásának, Magyarország kelet területei felé történő mozgásának korlátozott volta abban is fellelhető, hogy ma már ez az elsődlegesen legnagyobb korlát, hogy rossz a megközelíthetősége Kelet-Magyarországnak. Remélhetőleg ez a beruházás is csökkenteni fogja ezt a hátrányt.
Ezzel együtt részben a területfejlesztési politikának - amelyet az elmúlt két évben a területfejlesztési törvény elfogadását követően e kormány irányítása mellett láthattunk -, részben a kormány korábbi deklarációinak, most pedig adótörvényekben is megjelenő prioritásainak eredményeképpen kifejezett érdeklődés mutatkozik az ország keleti területei iránt. Miközben egy évvel ezelőtt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében csak egy olyan beruházásról lehetett beszámolni, amely 1 milliárd forintot meghaladó értékben valósul meg, addig most immáron ilyen beruházások átadásra is kerültek, alapkőletételek megtörténtek, illetve különböző gazdálkodó szervezetek nagy érdeklődését tapasztalhatjuk ezen a területen.
Úgy gondolom, hogy ezt a kormány költségvetési politikájának is megfelelőképpen alá kell támasztania. Egyértelművé kell tenni, hogy aki ezt a versenyhátrányt - nevezetesen az ország jelenlegi gazdasági centrumaihoz képesti versenyhátrányt - vállalja, azok számára valamilyen mértékben mind a költségvetésből, mind egyéb kedvezmények tekintetében érdemes, szabad és kell támogatásokat, kompenzációkat nyújtani erre a célra. Ily módon valósulhat meg, hogy az országban ez a fajta keleti és nyugati részek közötti leszakadás csökkenhessen. Ily módon valósulhat meg, hogy míg nálunk 18-19 százalék közötti munkanélküliségi mutatók vannak, ami majdnem kétszerese az országos átlagnak, ez a fajta arány csökkenjen.
Azt gondolom, hogy ehhez a költségvetés lehetőséget nyújt, és tovább kell lépni ezekben a preferenciákban a kormánynak is, illetve a parlamentnek is a költségvetés elfogadása során.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
