VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1998. évi állami költségvetés vitájában a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójának véleményét szeretném kifejteni.
Hozzászólásomban négy kérdéskörrel kívánok foglalkozni. Először: mi az, amivel egyetértünk az 1998-as költségvetés tervezetében. Másodszor: mit tartunk rossznak a benyújtott törvényjavaslatban. Harmadszor: hogyan értékeljük az MSZP-SZDSZ-kormány eddigi teljesítményét. Végül pedig: mit javasol a Fidesz, mit kellene a kormánynak az 1998-as költségvetésben tennie. (Egy pohár vizet iszik. - Kertész István: Egészségedre! - Derültség.)
Az első kérdés tehát az, hogy mi az, ami véleményünk szerint támogatható ebben az anyagban. Mindenekelőtt támogatjuk azt a csendes gazdaságpolitikai váltást, ami a kormány magatartását 1996. második felétől jellemzi. Úgy tűnik, a kormány szakított az 1995 márciusában bevezetett csomag gazdaságfilozófiájával. A Bokros-program ugyanis a rövid távú pénzügyi egyensúlyt állította a gazdaságpolitika középpontjába, és a belföldi keresletet, a lakossági reálkereseteket, a központi állami beruházásokat, valamint a gazdasági növekedést feláldozta a pénzügyi egyensúlyok javítása érdekében.
A kormány ezzel a lépéssel hihetetlen károkat okozott a gazdasági és társadalmi folyamatokban. Ebben az évben és a jövő évi költségvetés tervezetében a kormány a gazdaságpolitika hangsúlyát a belföldi kereslet emelésére és a gazdasági növekedés újbóli beindítására helyezte. Ennek érdekében engedte, sőt szorgalmazta a reálkeresetek növekedését, melyek az év első öt hónapjában 5 százalékkal voltak magasabbak, mint 1996 első öt hónapjában. A reálkeresetek és a külföldi beruházások bővülése hatott a gazdasági növekedésre, tehát éppen az igazolódott, amit a Fidesz 1995-96-ban állított: a gazdaságban benne van a növekedés, azt mesterségesen fogta vissza a Bokros-csomag. (Derültség az MSZP és SZDSZ soraiban.)
A Bokros-csomag belépése előtt ezt a javaslatát pozitív állításként fogalmazta meg a Fidesz, a kormány meg sem hallgatott bennünket. Az ominózus csomag belépése után kritikai véleményként mondtuk el ugyanazt, a kormány ekkor sem vett tudomást javaslatunkról. Örülünk annak, hogy most, három év késéssel, fél évvel a választások előtt a kormány végre elkezdi abba az irányba módosítani a beruházásokkal és a keresetekkel kapcsolatos lépéseit, amit korábban hiába mondtunk.
Költői a kérdés, de fel kell tennem: mi lett volna, ha erre három évvel korábban kerül sor? (Bauer Tamás: Mexikó!) Nem tudjuk, csak azt, ami valójában történt. A Bokros-program következményeképp megtört a gazdasági növekedés, a beruházási fellendülés.
Tisztelt Ház! Mi az, amit elvetünk és rossznak tartunk a jövő évi költségvetés tervezetében? Rossznak tartunk olyan pontokat, amelyeket korábban is minden évben meg kellett kifogásolnunk az MSZP-SZDSZ-kormány tervezetében. Rossznak tartjuk, hogy a garanciavállalások, kezességvállalások összege ebben a tervezetben is túl magas. Korábban hiába hívtuk föl a figyelmet, hogy a kormány nagyon sok esetben olyan programokra vállal kezességet, garanciát, olyan intézményeknek nyújt segítséget, amelyeknél később az adófizetők zsebébe kell nyúlni ezeknek a kifizetése érdekében.
Rossznak tartjuk, hogy a kormány úgy nyújtotta be ezt a tervezetét, hogy nem szerepelnek bizonyos összegek, bizonyos normatívák ebben a tervezetben. Egy félkész javaslatot kaptunk. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a tervezet 20. §-ában például kipontozott értékek szerepelnek, oda a kormány egyelőre semmilyen összeget nem írt be. Így nehéz vitatkozni erről az anyagról.
És végül rossznak tartjuk azt is, hogy olyan felhatalmazások vannak ebben a tervezetben, amelyek a kormánynak és a minisztereknek indokolatlan költségnövelésre adnának lehetőséget.
(8.40)
Az 1998-as költségvetés tervezetének elfogadása után is akár több milliárddal nőhetnek az állami kiadások, mert ebben a javaslatban a tisztelt Ház többsége olyan felhatalmazást adhat, amelyikkel nem lehet egyetérteni.
Szólnom kell arról is, hogy mi az, ami véleményünk szerint nincs benne, és aminek szerepelnie kellene ebben a tervezetben. Olyan problémákról van szó, amelyek egy átalakuló piacgazdaság mindennapi működéséből következnek, de amelyekre az MSZP-SZDSZ-kormány nem nyújtott be eddig orvoslást. Ezek közül a problémák közül kettőt hadd említsek meg, tisztelt képviselőtársaim.
Az egyik ilyen probléma a részvényjegyzéseket kísérő már-már tumultuózus jelenetek, megalázó sorban állások ügye. Többször kifogásoltuk, hogy ma a magyar állampolgároknak, amennyiben társaságokban akarnak részvényeket vásárolni, már előző éjszaka oda kell menniük ezekre a jegyzési helyekre, sorba kell állniuk. Ott mindenféle inzultusnak, verekedéseknek vannak kitéve. Javasoltuk azt is a kormánynak, hogy kezdeményezze az értékpapírtörvény módosítását. Ez sajnos eddig nem történt meg, ezért ezek a piacgazdaságot lejárató problémák továbbra is megvannak.
A másik ilyen probléma a külföldi munkavállalási engedélyekhez kapcsolódik. Közismert képviselőtársaim előtt, hogy Németországban a magas munkanélküliség miatt a német kormány kezdeményezett különböző lépéseket magyar munkavállalók németországi munkavállalásával kapcsolatban.
Amikor a Fidesz azt kéri a kormánytól, hogy különböző gazdaságdiplomáciai eszközökkel segítse a magyar munkavállalók munkavállalását Nyugat-Európában, arra gondolunk, hogy ilyenkor igenis a magyar kormány szól arról, hogy amíg Németországban körülbelül ötezer fő dolgozhat szigorú munkavállalási feltételek mellett, addig Magyarország ezen a területen igen nagyvonalúan jár el.
Egy példát hadd említsek meg, tisztelt képviselőtársaim. Nemrégiben történt, hogy az egyik németországi nagyváros központjában magyar munkások dolgoztak egy építkezésen. Az ottani munkavállalási engedélyeket ellenőrző intézmény kiszállt, ellenőrizte azt, hogy az ott dolgozóknál ott van-e minden papír, például az útlevél. Az egyik dolgozónál éppen nem volt útlevél, bár minden más papírral rendelkezett. Az illető magyar állampolgárt megbilincselték, hozzábilincselték egy autó kilincséhez. Hat órán keresztül kellett egy német nagyváros központjában autóhoz bilincselve lennie.
Mi tehát igenis számon kérjük a kormánytól azt, hogyan és mit tesz a magyar munkavállalási engedélyek kiadásáért, és mit tesz azért, hogy a magyar kormány tárgyalóképes legyen ezekkel a külföldi országokkal.
Tisztelt Ház! Rövid kitérőt kell tennem, és szólnom kell arról, hogyan értékeli a Fidesz az újból beinduló, várhatóan idén 3 százalék, jövőre 4 százalék körül alakuló gazdasági növekedést. Tudjuk, a kormány saját munkájának tulajdonítja a változást, ennek azonban véleményünk szerint nem sok alapja van. A kormány 1994-ben 3 százalékos gazdasági növekedést vett át. A növekedés alulról indult, elsősorban az önkormányzati infrastruktúra-fejlesztésekre alapozódott; ez először az építőanyag-ipart, majd az építőipart, végül az ipar egészét, és rajta keresztül a gazdaságot is növekedésre sarkallta. Ez a tendencia 1995-ben mintegy 5 százalékos növekedésben folytatódott volna, ha nem lép be a Bokros-program.
A kormány téves diagnózist adott a növekedéssel párhuzamosan kialakuló egyensúlytalanság okaira, ezért hibás terápiát követett. A téves gazdaságpolitika nyomán 1995-ben nem 5 százalékos növekedés valósult meg, hanem a Statisztikai Hivatal hivatalosan 1,5 százalékos növekedést mutatott ki. Ezzel a 3,5 százalékos növekedés hivatalosan is elveszett. Valójában azonban 1,5 százalékos csökkenés történt. Ennek oka, hogy a fogyasztás és a beruházás csökkent, a KSH pedig a növekedést készletekben mutatta ki, ami közgazdaságilag tarthatatlan. Valójában tehát 6,5 százalékos GDP-veszteség történt 1995-ben.
1996-ban szintén 5 százalékos növekedés történt volna, ha nincs az MSZP-SZDSZ-kormány téves diagnózisa és hibás terápiája. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Hivatalosan a '96-os év 0,5 százalékos növekedéssel zárt, ez 4,5 százalékos elveszített növekedést jelent. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Ha ezeket az adatokat összeadjuk, akkor nem gazdasági csodáról beszélhetünk, tisztelt képviselőtársaim, hanem elvesztegetett lehetőségekről.
A magyar gazdaság összesen 13 százalékos növekedéstől esett el amiatt, hogy a kormánynak előbb nem volt elképzelése a gazdaságról, majd téves helyzetfelismerésből következően rossz gazdaságpolitikát folytatott. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Gyimóthy Géza: Türelmet, uraim!) 13 százalékot vesztettünk, mert a kormány makacsul ragaszkodott egy hibás koncepcióhoz. (Gaál Gyula: Az Akadémia ülésére csöppentünk!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, a kormánypárti sorokban némi élénkséget kelt, hogy a veszteségekről is beszélünk. Számomra erről Churchillnek egyik mondása jut eszembe. Churchill egy beszédében arról szólt, hogy ki volt az első szocialista. Szerinte az első szocialista Kolumbusz Kristóf volt. Megkérdezték tőle, hogy miért. Azért, mert Kolumbusz Kristóf nem tudta, hová megy; nem tudta, hová érkezik, és mit fedezett fel - és mindezt más költségén tehette. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Gaál Gyula: Mi következik mindebből a költségvetésre?!)
Tisztelt Ház! A magyar gazdaság alkalmazkodóképességének köszönhetően kiheverte ezt a tévedést. 1997-ben újból beindult a növekedés, a KSH szerint és a valóságban egyaránt várható mértéke 3 százalék. Szembetűnő, hogy az 1997-es változás döntő mértékben származik az iparon belüli külföldi zöldmezős befektetésekből, amelyek döntően 1994 előtt indultak, '94 és '96 között folyamatosan bővültek. (T. Asztalos Ildikó: Micsoda?!) Ebben azonban nem a kormánynak, hanem a magyar gazdaság előnyeinek van meghatározó szerepe. Ennek a növekedésnek, tisztelt képviselőtársaim, három forrása van.
Az első: hét multinacionális cég ipari zöldmezős befektetéseinek a többletteljesítménye hozza a GDP-növekedés mintegy felét. Ez a növekedés az elektronikai, számítástechnikai iparra és az autóiparra koncentrálódik. Ezek a cégek az IBM, a General Motors, az Opel, az Audi, a Philips, a Suzuki és a Ford.
Másodszor: a többi külföldi zöldmezős ipari befektetés, például a Sony vagy a TDK beruházása, adja a növekedés mintegy negyedét. És végül, csak a növekedés maradék negyedét adják a meglevő infrastrukturális beruházások. Látom, az ipari államtitkár asszony csodálkozik, javasolom, hogy nézze meg a GDP mögött meghúzódó folyamatokat. (T. Asztalos Ildikó: Te is megnézhetnéd!)
Azt hiszem, ezek az adatok egyértelműen azt igazolják, hogy a növekedésért a nagyberuházásoknak, az ott dolgozó polgároknak kell köszönetet mondani és nem a kormánynak. A polgárokat és a családokat illeti a dicséret, akik kibírták a megszorításokat, a keresetelvonást, az átgondolatlan jogszabályalkotást. Azoknak jár köszönet, akik a sokkterápia ellenére is vállalkoztak, befektettek, megtakarítottak, és nem az öntömjénező kormánynak.
Tisztelt Ház! Az 1998-as állami költségvetés az MSZP-SZDSZ-kormány utolsó költségvetése. Ezért a most folyó vitában értékelnünk kell a baloldali koalíció eddigi teljesítményét. Bár a költségvetési vita elsősorban a gazdasági folyamatokra koncentrál, mégis elengedhetetlennek tartjuk, hogy legalább jelezzük a magyar társadalom közérzetét és esélyeit meghatározó folyamatokat.
Elöljáróban azt kell megállapítanunk, hogy a gazdasági növekedés társadalmi feltételeiben semmilyen érzékelhető, kedvező elmozdulás nincs. Különösen drámai a romlás az egészségügy és a bűnözés területén. Amióta statisztikai mérés folyik Magyarországon, tehát 130 éve, nem volt olyan ütemű népességfogyás, mint 1996-ban. Ma úgy tűnik, az idei év még rosszabb lesz, hiszen csak az első félévben 25 ezer fővel csökkent a népesség. A családonkénti átlagos gyermekszám 1,7, ami a minimális társadalmi reprodukciót sem biztosítja. A kormány tehetetlenül széttárja a kezét és magyarázkodik. A legkomolyabb kormányzati érv, hogy más országokban is van hasonló tendencia.
Tisztelt Ház! A kormány téved! Egyrészt a népességfogyás százalékos arányait tekintve Magyarország a legrosszabb helyzetű európai ország, másrészt a tendencia megfordítható. Példa rá Svédország, Spanyolország vagy Franciaország esete. Ehhez azonban családbarát adózásra, gyermeknevelési és lakáshozjutási támogatások átgondolt rendszerére volna szükség.
(8.50)
Ez a kormány ennek ellenkezőjében járt élen. A Bokros-csomag tűzzel-vassal irtott minden olyan költségvetési tételt, amely a családokat támogatta. Megszüntette a gyermekgondozási díjat, korlátozta a gyermekgondozási segélyt, jövedelemlimithez kötötte a családi pótlékot - tehát ezzel a családok 10 százalékánál megszüntette -, ugyancsak megszüntette a várandósági pótlékot. A családok egyszeri támogatásaként betervezett intézkedéseket a kormány törölte. Ma Magyarországon az a képtelen helyzet állt elő, hogy a fiatal családok a gyermekvállalással egyúttal a szegénységet is kénytelenek vállalni. A Tárki vizsgálata alapján a gyermekszám és a szegénység között szoros összefüggés van Magyarországon: a gyermekszám növekedésével fordítottan arányos a családok helyzete.
A családok elleni intézkedésekkel egy időben hasonló lépésekre került sor a lakásépítési támogatásoknál. Csak 1995-ben egyharmadával csökkent a lakásépítkezések támogatása, megszüntették a lakásépítésnél ugyanazon gyermek után a kedvezmény igénybevételét. A kormány lakáselképzeléseit jól tükrözi, hogy csökkentették a méltányolható lakásigény mértékét, ezzel csak a már elfelejteni vélt egykori szoba-konyhás cselédlakások építését támogatják állami források.
Az egészségügyi közállapotok az életszínvonal csökkenésével arányosan romlottak az elmúlt három évben. A magyar férfiak Európa legrosszabb várható élettartamával rendelkeznek: átlagosan 65 évvel. Újra emelkedik a tbc-s megbetegedések száma, nőttek az érrendszeri és daganatos betegségek. A halálokoknál több mint 20 százalék a szívbetegség, 14 százalék az agyérbetegség aránya. Mindeközben a kormány egyik legfontosabb gondja a fogorvosi ellátás térítésmentességének megszüntetése volt.
Korábban elképzelhetetlennek tűnő állapotok kezdenek kialakulni kórházaink körül is. A tarthatatlan finanszírozási helyzet miatt a kórházi beszállítók megtagadták a szállítást. A kormány a finanszírozási problémákat képtelen ötletekkel próbálja megoldani: vagy bezárja a kórházakat, az ott élők tiltakozása ellenére, vagy pedig pótcselekvésbe kezd. Ezt tapasztalhattuk meg a látványosan indult, de kudarccal végződött kórházi ágyszámcsökkentésnél. Valószínűleg az egész átalakítás mélypontja volt, amikor a kórházi ágyszámcsökkentés megtakarítása helyett pótköltségvetésre volt szükség a kórházak finanszírozásához.
Ezek az egészségügyi problémák szoros összefüggésben vannak azzal a jövedelmi helyzettel, amit a kormány keresletszűkítő, jövedelemelvonó politikája teremtett. 1996-ban az ország lakosságának 25-30 százaléka - azaz 2,5-3 millió ember - élt létminimum alatt, és körülbelül ugyanennyi volt azoknak a száma, akik határérték körüli pénzből éltek. A társadalom többsége aközött választhat, hogy szegény vagy szerény életvitelre rendezkedik be.
Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Ezt nem pusztán az ellenzéki képviselők állítják, hanem az a szakszervezet is, amelynek képviselői ott ülnek az önök soraiban.
Ennél a kérdésnél ki kell térnem a nyugdíjemelés kérdésére is. Az előttem szóló képviselő úr beszélt arról, hogy milyen jó lesz jövőre a nyugdíjasoknak. Nos, tisztelt Ház, mi azokkal a nyugdíjasszervezetekkel értünk egyet, amelyek szerint a jövő évi nyugdíjemelés nem lesz igazából reálértékben növekedés. Nem lesz, mégpedig azért, mert egy nyugdíjas háztartás kiadásaiban jóval nagyobb arányt tesz ki az élelmiszerre és energiára költött hányad. Ez pedig azt jelenti, hogy a jövő évi áremeléseket is kalkulálva a nyugdíjasok nyugdíjemelését el fogja vinni ezeknek az összegeknek az emelkedése. A nyugdíjasok pedig nem felejtenek, jól emlékeznek még arra, amikor félszázalékos nyugdíjemelés történt néhány éve. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: 12,5 százalék!)
Az elmúlt három évben hasonló folyamatok játszódtak le a bűnözés területén. A közbiztonság helyzetét jelzi, hogy Magyarországon 68 másodpercenként követnek el bűncselekményeket, 6 percenként feltörnek egy lakást, 33 percenként lopnak el gépkocsikat, emberéletet 34 óránként oltanak ki. A magyarországi helyzet nemzetközi megítélését jelzi, hogy Nyugat-Európában bérelt autóval tilos Magyarországra jönni ha pedig külföldi állampolgár a saját kocsijával akar ideutazni, akkor gépkocsijára nem kötnek biztosítást. A Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint ilyen mértékű bűnözési hullámnál már nemcsak az anyagi kár számít.
Az anyagi kár természetesen tragikus, ha hosszú évek munkájával összespórolt gépkocsiról, nyaralóról vagy más értékről van szó. De egyre súlyosabbnak tartjuk a társadalmat demoralizáló hatást, azt a lélektani nyomást, amit az ilyen mértékű bűnözés jelent. Kert- és nyaralótulajdonosok mondják el, hogy sok esetben már nem is jelentik a gyümölcs, zöldség, kisebb szerszámok eltűnését, mert reménytelennek tartják, hogy a tolvaj kézre kerüljön, vagy az eltulajdonított tárgyak valaha is megkerüljenek. A föld magántulajdonba kerülésével megnőtt a tanyatulajdonosok száma, akik riasztó történeteket mesélnek jószáglopásokról, betörésekről. Néhány nagyváros, egy-egy városrész sötétedés után elnéptelenedik, az emberek, főleg az idősek, félnek az utcára menni. Egy országot nem lehet félelemben tartani, ezért a Fidesz javasolni fogja azon kiadások módosítását, amelyek a közbiztonság, a közrend, a magántulajdon és a személyes védelem megerősítését szolgálják.
Tisztelt Ház! A veszélyes következményekkel járó társadalmi folyamatok mellett olyan gazdasági folyamatokról is be kell számolnunk, amelyek nem szerepelnek vagy éppen csak említést kapnak a kormánypropagandában. Emlékezzünk vissza, tisztelt képviselőtársaim, a magabiztos kijelentések ellenére az MSZP-SZDSZ-kormánynak nem volt elképzelése a gazdaságpolitikában. 1994 júliusától kilenc hónapon keresztül nem történt semmi. A kormány bénult állapota, tehetetlensége hozzájárult a '95 elejére a valóban súlyos gazdasági helyzet kialakulásához. (Derültség az MSZP soraiból.) Ekkor kezdődött el az az inflációemelkedés, amely a mai napig veszteséget okoz vállalkozóknak és megtakarítóknak egyaránt.
Ha egy egyszerű mérőszámmal akarom kifejezni a pénzromlást, akkor elég a valutaárfolyamokat idéznem. A Horn-kormány hivatalba lépésekor egy dollárért 99 forintot adtak, ma, 1997 októberében egy dollárért 200 forintot kell fizetni. Egy másik példával élve: ha valaki a Horn-kormány alakuló ülésének napján betett száz forintot az asztalfiókba, akkor ma, három év után azért a száz forintért 1994-hez viszonyítva csak 40 forintnyi értékben vásárolhat. A polgárok joggal kérdezhetik meg: hová tűnt 60 forint a 100 forintból? Ennek egy részét bizony a kormány tette zsebre, az 1995-96 közötti jövedelemcsökkentő, keresletszűkítő politikájával.
A Bokros-Medgyessy gazdaságirányítás kétlelkű volt az inflációval, mert miközben inflációellenes lépésekről beszélt, ezenközben kihasználta az infláció állami kiadásokat és jövedelmeket értéktelenítő hatását. Az éves infláció szintje ma is közelebb van a 20, mint a 10 százalékhoz, a pénzromlás a kormány állításai ellenére továbbra is jelentős. Nem véletlen, hogy a sokat emlegetett nemzetközi fórumokon éppen ezért kap elmarasztalást a magyar gazdaságpolitika. (Bauer Tamás: Elmarasztalást?) Az infláció fegyvere jelentős szerepet kapott a gazdasági ámokfutásnak tartott Bokros-programban is.
Ma, amikor a népszavazás ügyében a kormány újra alkotmányt sértett, nem árt arra emlékeztetni, hogy a Bokros-csomag annyi pontban sértett alkotmányt, hogy máshol két igazságügy-miniszter is belebukott volna. Nálunk mintha nem történt volna semmi.
Ez a nagyvonalúság egyébként végig jellemző volt az elmúlt három év gazdaságpolitikájára. A gazdasági jogalkotás nem tudott úgy egyik évben sem adótörvényt módosítani, hogy abból ne lett volna botrány a következő évben. Emlékezzünk vissza, tisztelt Ház, 1994 végén módosult a személyi jövedelemadóról szóló törvény, rossz formában jelent meg az átalányadózás lehetősége, ezt év közben máris módosítani kellett! 1995 végén módosult az adótábla, minek következtében februárban kevesebb bért vihettek haza a munkavállalók. A miniszterelnök bocsánatot kért, jött az újabb módosítás. 1996 végén módosult a mezőgazdasági kistermelőket érintő adózás, a következményre valamennyien emlékszünk: útlezárások, forgalomlassítás. A miniszterelnök bocsánatot kért, jött az évközbeni módosítás. Csak reménykedhetünk abban, hogy talán a választások előtt nem erőszakol keresztül olyan módosítást a kormány, ami újabb káoszhoz vezet.
Nem kísérte több siker a kormány feketegazdaság elleni lépéseit sem. A nagy felhajtással beharangozott készpénzforgalom-korlátozó lépés több ezer vállalkozó munkáját nehezítette meg. Sajnos, Magyarországon ma még nincs meg az a bizalom és biztonság, főként a kereskedelemben, hogy a szállítók eltekinthetnének az azonnal fizető ügyféltől.
(9.00)
Azt már meg sem kell említenem, hogy az állami intézmények, állami megrendelők - amelyek a jó példákban elöl kellene hogy járjanak - azok, akik nem fizetnek hónapokon keresztül, ami egy-egy kisvállalkozónál csődöt is jelenthet.
Tisztelt Ház! A magyar gazdaságnak talán legtöbbet ártó lépéssorozat az átgondolatlan privatizáció volt. A Horn-kormány minél gyorsabban szabadulni akart az állami tulajdontól. Egyetlen szempont vezérelte: a gyors készpénzbevétel. Ma még nehezen felbecsülhető az a kár, amit ez az elkapkodott döntéshozatal jelentett. Ez különösen igaz az energiaszektor privatizációjára. A helyes szó valószínűleg nem is a privatizáció, hiszen az új tulajdonosok többsége nem magántulajdonban lévő vállalat, hanem külföldi állami vállalat vagy állami és önkormányzati tulajdonban lévő vállalat. Az energiaszolgáltató vállalatok nem magántulajdonba, hanem német, francia, olasz állami tulajdonba kerültek. Igazából tehát csak tulajdonváltásról beszélhetünk.
Ha tehát azt kérdezik a kormánypárti képviselők, miért nem örülnek a fogyasztók az energiaszektor eladásának, akkor kérdezzék meg bármelyik polgárt. Az emberek egyelőre csak annyit látnak, hogy a szolgáltatás színvonala nem változott, ugyanúgy saját erőre van szükség, ha csatlakozni akarnak egy rendszerhez, mint régen az energiaárak pedig, ha esik, ha fúj, negyedévente emelkednek, hiszen a kormány 8 százalékos nyereséget garantált a szerződésben. Az eladással tehát jól járt a kormány, hiszen a bevételből eredményt mutathatott fel, az emelkedő energiaárakból pedig 27 milliárd forint pluszbevétel keletkezett jól jártak a tulajdonosok, hiszen a nyereség garantált, csak a fogyasztók veszítettek, akik pusztán ebben az esztendőben 38 százalékos villany- és gázáremelést viselnek majd el.
Ehhez a kérdéshez tartozik a kompenzáció ügye, tisztelt Ház. A kompenzációra a kormány januárban egy alapítványt hozott létre. Az alapítvány hosszas vita és hosszas előkészítés után talán októberben elkezd majd működni, de megkérdezhetjük, hogy addig ez a pénz hol kamatozott, addig milyen működési költségek merültek fel az alapítvány kapcsán és miért egy magánalapítványra bízta az adófizetők egymilliárd forintját a kormány. (Gyimóthy Géza: Így van!)
Tisztelt Ház! A kormány 1994-ben tiszta kezeket ígért, ezzel szemben a gazdasági folyamatokat súlyos korrupciós ügyek árnyékolták be. A két legsúlyosabb ügy, amelyeknek minden szála a mai napig nem tisztázott, az olajgate-ként és Tocsik-Szokai ügyként elhíresült botrányok. Különösen ez utóbbi ügy rendítette meg a bizalmat a kormány tisztességes szándékai iránt. Azzal, hogy mind az MSZP, mind az SZDSZ tevékenysége minden kétséget kizáróan állami források megszerzésére irányult, a hatalmi befolyással való visszaélés klasszikus formája valósult meg.
Tisztelt Ház! Mindezek a folyamatok azt a korábbi megállapítást támasztják alá, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány tevékenységének köszönhetően folytatódott az ország területi, gazdasági, társadalmi kettészakadása. A területi kettészakadás eddig is ismert volt. Ha megnézik a fejlettségi mutatókat, Kelet-Magyarország hat megyéje szerepel a megyék közötti rangsorban az utolsó helyen, az első öt pedig Budapest, Győr-Sopron, Vas, Fejér és Zala megyék. Vagyis a keleti országrészek kimaradtak és lemaradnak a gazdasági fejlődésben, míg az észak- és nyugat-dunántúli régió, valamint Budapest növekszik.
A területi kettészakadás kompenzálására, a leszakadás csökkentésére a kormány nem tett átfogó intézkedéseket. Emlékeztetnék az autópálya-botrányra. Az autópályadíjak Európában a legmagasabbak közé tartoztak az autópályák útdíjának bevezetése után. A magyar kormány nem azt akarta, hogy közlekedni tudjunk ezeken az autópályákon, a magyar kormányt a bevétel érdekelte ezekből az autópályákból. Ebből, tisztelt Ház, nem lesz egészséges gazdasági vérkeringés, ebből nem lesz közlekedés!
A területi kettéosztottság mellett már csak néhány szót szólhatok a gazdasági kettéosztottságról. Előbb szóltam arról, hogy a multinacionális cégek, a külföldi tőkével rendelkező vállalkozások azok, akik rá tudtak kapcsolódni a gazdasági növekedésre, a hazai kis- és középvállalkozók, sajnos, ebből a növekedésből eddig semmit nem éreztek.
Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt három területet fog kiemelten kezelni a '98-as költségvetésben: a családok helyzetét, az oktatás, valamint a kis- és középvállalkozások területét. Ez a három terület az, aminek véleményünk szerint prioritást kell élveznie az államháztartáson belül. Számunkra ez a három terület szorosan összekapcsolódik. A család ügye nemcsak azt jelenti, hogy kikkel élünk egy közösségben, nemcsak a szüleinket, gyermekeinket, vagy éppen nagyszüleinket jelenti, hanem ez jelenti a lakáshoz jutás kérdését, jelenti az iskoláztatás, az oktatás ügyét is. A Fidesz tehát olyan indítványokat fog benyújtani, amelyek növelik a gyermeknevelés támogatását, amelyek lehetővé teszik, hogy az oktatási rendszer ne a társadalmi kettéosztottságot, hanem a felzárkózást segítse elő, lehetővé teszik, hogy polgáraink, a felnövő nemzedék versenyképes munkaerőt jelentsen a munkaerőpiacon. Ugyancsak ilyen indítványokat fogunk benyújtani a hazai kis- és középvállalkozások támogatására.
Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy időm lejárt, megköszönöm figyelmüket. A Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt a tervezetet nem tudja támogatni. Nem tudja támogatni, mert a családok, az oktatás és a hazai kis- és középvállalkozások ebben a költségvetésben nem élveznek prioritást.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
