GRÁF JÓZSEF
GRÁF JÓZSEF
GRÁF JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az adott évi költségvetés szinte mindig az év legfontosabb törvénye, hisz életünk minden területét, a gazdaságtól kezdve a művészetig, a családok megélhetésétől az egészségügyig alapvetően befolyásolja. Vannak a gazdaságnak olyan területei, amelyeket egy rossz költségvetési koncepció, majd törvény évekre visszavethet vagy fellendíthet.
Ezenkívül a költségvetés a parlamenti demokráciákban az év legfontosabb politikai csatája is, a kormányzó pártok komoly vizsgája a választópolgárok szemében egy nagy többséggel támogatott, sorsukat várhatóan javító, sikeresnek tűnő költségvetés elfogadása. Az ellenzék pedig teszi a dolgát, igyekszik bizonyítani, hogy ő jobb, eredményesebb, használhatóbb költségvetést tudna készíteni.
Visszanézve az elmúlt évek költségvetési vitáit, szembetűnő, hogy a vita - legalábbis eddig - lényegesen szakmaibb, kevésbé szélsőséges, nem uralja a mindenáron való szavazatszerzés kényszere. Ez jó fél évvel a választások előtt rendkívül megnyugtató. Azt hiszem, hogy ebben az igazi meghatározó tény, hogy ez a költségvetés már nem az a költségvetés, amelyet oly nehéz szívvel, sok tipródással szavaztak meg kormánypárti képviselőtársaim is. Ez a költségvetés igazolja, hogy a lakosság széles körét érintő, igen súlyos megszorító intézkedések nem voltak hiábavalóak az ország helyzete, megítélése széles e világban vagy a gazdaság fejlődése is jó irányban haladt.
Jó érzés tudomásul venni, hogy végérvényesen és visszafordíthatatlanul lezárult a magyar gazdaság átalakításának egy kritikus, nagy társadalmi áldozatokkal járó szakasza; hogy a gazdaság átállt egy fenntartható fejlődésre és egy finanszírozható pályára; hogy az ország külső adóssága olyan szintre süllyedt, ami már nem jelentheti korlátját a további gazdasági fejlődésnek; hogy ez a költségvetés már nem a minden területre jellemző megszorítások költségvetése. Úgy gondolom, szintén megnyugtató, hogy a radikális megszorító intézkedések meghozták az eredményüket, így a fizetési mérleg hiánya a korábbiak 40 százalékára esett vissza, és az éves exportteljesítményhez viszonyított adósságállomány 180 százalékról 75 százalékra süllyedt az elmúlt két év alatt.
Tisztelt Ház! 1998-ra a költségvetésből az olvasható ki, hogy a költségvetés célja nem a megszorítás, az elvonás, a kereslet és a fogyasztás szűkítése, a reálbér-, reáljövedelem-csökkentés, hanem a teljesítmények, jövedelmek ösztönzése, javítása. A költségvetés egyik igen fontos kulcseleme az infláció elleni harc, mégpedig a néhány év alatti egy számjegyűre zsugorítása. Azt hiszem, a jövő évre így reálisnak tűnő 13-14 százalék ebben a küzdelemben mérföldkő lehet.
(19.20)
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a beterjesztett törvényjavaslat a következő három esztendő gazdaságpolitikáját is jól orientálja, mindenekelőtt alkalmazkodóképességünket erősíti az európai csatlakozás területén.
A költségvetés természetesen tartalmaz prioritásokat is, ami, mint várható volt, nagy vita tárgya lett és lesz a későbbiek során. Ez természetes, hisz ki ne gondolná, hogy kiemelten kell kezelni akár az egészségügy, az oktatás, a munkaerőpiac dolgait - hogy csak néhány területet említsek. De a lehetőségek természetesen most is korlátozottak, és a magam részéről egyetértek azzal, hogy a közrend, a közbiztonság és az agrárium támogatása került a prioritások és ezzel együtt a költségvetés élére az 1998-as költségvetésben.
Egyetértek, mert a magyar közvéleményt rendkívül meglepte és felháborította a szervezett bűnözés kialakulása, az olaj- és borhamisítások, az utcán folyó nyílt leszámolások, maffiaháborúk ügye. Bizony, a nyugati, gazdagabb polgári világból nem ezt a jelenséget irigyelte a magyar állampolgár.
Az agrárium pedig nemcsak a vidék, hanem az ország, a nemzet egészének ügye, amely hazánk adottságaiból, hagyományaiból, az itt élők szaktudásából, vidék- és földszeretetéből adódik. Ez az az ágazat, amelyben az elmúlt évek leépülése ellenére még mindig komoly lehetőségeink vannak és jelentős a versenyelőnyünk szomszédainkkal szemben. Ez az a terület, amely előállított termékein - és ezt ténylegesen minden demagógia vagy nacionalista felhang nélkül mondom - jól cseng a magyar szó. Minden értékesítési, szervezési gondunk, felelőtlen hamisítások ellenére is az igazi agrártermékeknél jól cseng a magyar bor, a magyar sertéshús, a magyar szalámi, a magyar csirke - és még szerencsére sorolhatnám termékeink hosszú sorát. Persze, mi agrárosok büszkék vagyunk a magyar munkaerővel, szorgalommal előállított magyar Suzukira, magyar Opelre és magyar Philipsre is, amelyeket azért a világ sohasem fog rólunk megnevezni és megemlíteni.
Örülve a külföldi tőke ilyen nagymérvű beáramlásának, megfelelően kell bánnunk azzal, ami a miénk, ami itt van, ami egyedülálló és jelentős helyzeti előnyt biztosít számunkra vetélytársainkkal szemben.
A kormány beterjesztett költségvetése, ha nem is tud minden kérdést megoldani az agrárium területén, úgy gondolom, ebben a szellemben készült.
Figyelembe kell vennünk, hogy ezen ország kiváló természeti adottságokkal rendelkezik, területének mintegy 66-67 százaléka alkalmas mezőgazdasági művelésre. Ennek a területnek mintegy 77-78 százaléka szántó, és az egy lakosra jutó megművelt földterület is meghaladja a fél hektárt. Ezek jelentős komparatív előnyöket jelentenek számunkra.
Tehát a mezőgazdaságunknak mással nem helyettesíthető, meghatározó nemzetgazdasági szerepe van, így a nemzetgazdasági export több mint 20 százaléka az élelmiszer-gazdaságból származik. A mezőgazdaság a nemzeti össztermék több mint 7 százalékát adja, ez a szám az EU-ban csak 2,8, és élelmiszeriparral együtt ez az arány 11-12 százalékos. Ezenkívül a mezőgazdaság a központi költségvetés nettó befizetője, bár ezt néhányan vitatják, ezzel a teljesítménnyel viszont Európában egyedülálló.
Az elmúlt évek néha meggondolatlan vagy kellően át nem gondolt agrárpolitikája - amelyben túlzottan átpolitizálódott az agrárgazdaság, akár a néha féktelen szövetkezetellenességre vagy a kárpótlás szabadosságára, vagy a földhasználat és a tulajdon túlzott elválasztására gondolok - sokat ártott ennek az ágazatnak. Ezért kezelnünk kell ezt a helyzetet, és kezelni kell azt a helyzetet, ami mindezek és más kedvezőtlen hatások következtében vidéken kialakult, elsősorban azokon a kistelepüléseken, ahol először vesztették el bejáró munkahelyeiket a városban dolgozó, kistelepülésen lakó honfitársaink, polgártársaink.
A külső és a belső körülmények miatt felszámolt vidéki üzemek, mezőgazdasági szövetkezetek munka és megélhetés nélkül maradt tagjai és a falvakban legtöbbször öregen vagy betegen maradt idős, nyugdíjas emberek jelentik ma a falvak nehéz sorsú lakóit. Ők az elmúlt évek igazi vesztesei, akiket helyhez kötöttségüknél, szakmai, iskolai végzettségüknél fogva nagyon nehéz visszavezetni a munka világába vagy az emberi élet reményt adó kapuján átsegíteni.
Minden felelősséggel bíró képviselőtársam küzd és küszködik e súlyos kettősséggel, amelynek az a lényege, hogy örülünk az ország helyzete ilyen mértékű javulásának, a nemzetközi megítélés, elismerés pozitív változásainak, az ország ipari övezetei jelentős fejlődésének, Győr, Szombathely, Székesfehérvár új üzemeinek, az ott már időnként fellépő munkaerőhiánynak, és csak reméljük, hogy ezek a hatások elérik Baranya, Somogy, Zala aprófalvainak lakóit is, akik ezen változtatásokat még igazán csak a hírekből, tudósításokból ismerik. Úgy gondolom, az első igazán pozitív élményük e költségvetés alapján, a jövő évi nyugdíjemelések kapcsán már remélhetőleg őket is megérinti.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1998. évi költségvetés agrárfejezetét vizsgálva nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezzel párhuzamosan több, már elfogadott vagy folyamatban lévő agrártörvény készül, születik meg a közeljövőben, és ezek alapvetően fogják befolyásolni az ágazat helyzetét. Elég, ha ebből csak kettőt, a nemzeti agrárprogramot vagy az európai uniós csatlakozás előkészítő tárgyalásait említem.
Mindezek tükrében a költségvetésben megjelenő 110 milliárd forintos támogatási összeg, ami a különböző alapok áthúzódó bevételeivel, valamint a privatizációs bevételek ötmilliárdos átcsoportosításával gyakorlatilag megközelíti a 120 milliárd forintot, egy igen jelentős előrelépés az elmúlt évekhez viszonyítva; hiszen ez folyó áron 18 százalékos, reálértéken is 3,5 százalékos növekedést jelent.
Ugyan egzakt módon ez a költségvetés nem tartalmazza a nemzeti agrárprogram egyik fontos pontját - vagy követelésének is fogalmazhatnám -, ami a GDP 2,5 százalékos agrár- és vidéktámogatását a mindenkori költségvetésben megjeleníteni szeretné, de a különböző fejezetekben visszakereshetően nagyjából megtalálható ez az összeg. Úgy gondolom, hogy ez a nagyságrend a ma elfogadható és szükséges mennyisége a támogatásoknak.
Tisztelt Ház! Igen fontos dolog az agrártámogatások tekintetében azok belső tartalma, a fejezetek egymáshoz való viszonya is, hiszen mindez jól tükrözi, hogy a beterjesztő mely területeket tart kiemelten fontosnak, mely agrárcélokat preferál vagy akár visszafejleszteni kíván. Úgy gondolom, hogy a beruházásokra és fejlesztésekre szánt támogatási összeg mintegy 35 százalékos növekedése az 1997. évihez képest - ami így mindösszesen már 30 milliárdos nagyságrendet tesz ki - megnyugtatja az ezen a területen dolgozókat.
Aki belülről is jól ismeri az ágazat helyzetét, az tudhatja, hogy az elhasznált, elavult technika és technológia folyamatos cseréje ma már elkerülhetetlen. Ugyanakkor igen fontos a megfelelő szakértelemmel és az egyéb feltételekkel rendelkező új vállalkozások eszközellátásának a megoldása is. A növekvő anyagi lehetőség ugyanakkor nagyobb felelősséget is jelent mind a támogatást igénybe vevők, mind az azt odaítélők szempontjából. Annyira sosem lesz sok ez a pénz, hogy egész más célokra használhassák fel, mint amire megcéloztuk.
Tisztelt Ház! Jelentősen növekedik - 21 milliárdról 32 milliárd forintra - az agrártermelés támogatására fordítható összeg is. Erre az agrárolló hatásainak kiküszöbölése miatt még hosszú ideig és tartósan szükség lesz. A gazdálkodók költségcsökkentésének olyan elemei, mint az idén indult és - úgy gondolom - sikeres tőkepótló hitel, a kamattámogatás, a kezességvállalási díj vagy a közvetlen termelői támogatások, még hosszú ideig jelen lesznek a rendszer egészében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Minden ország agrárköltségvetése igen fontos szerepet szán mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékei piacra jutási támogatására. Ez egyben az agrárexportot bonyolító országok közti legnagyobb vita alapja is. Mindannyian tudjuk, hogy egy valószínűleg elhibázott 1994-es nemzetközi szerződés minket is elég nehéz helyzetbe hozott ezen a téren.
(19.30)
Így nem meglepő, hogy a támogatási összeg ebben az évben nem nő, azaz az elmúlt évi 40-41 milliárdos nagyságrend körül marad, és reálértékben természetesen csökken. A jelentősége azonban így is igen nagy, mert agrárgazdaságunk exportorientált, de túl ezen, a belső piac szabályozása is igen fontos feladat lásd az időről időre fellépő súlyos feszültségek, az alma-, bor-, búza-, kukorica-, burgonya-, baromfi-, sertésértékesítés harcai. Ezért nagyon fontos, hogy a termelők megfelelő adatszolgáltatással segítsék a belső és külső piaci szabályozás kialakítását, kellő önmérsékletet tanúsítsanak, és a piacszabályozás irányítói pedig sokkal hatékonyabb eszközöket használjanak a feszültségek levezetésére. Azt hiszem, ez az a terület, ahol a szabályozórendszer elemeinek jelentős átalakítása szükséges. Olyan elemekre gondolok, mint a pályázatos exporttámogatás, a költségcsökkentő támogatási formák súlyának növelése, irányárhoz kötődő minőségi felárak bevezetése.
Tisztelt Ház! Az éves költségvetés vitájában többször is részt véve úgy gondolom, hogy az 1990 óta működő mindkét kormány és parlament óriási munkát végzett. Történelmileg igazán nem is értékelhető rövid idő alatt túljuttatta az országot a piacgazdaság alapvető tulajdoni, jogi, intézményi feltételeinek kialakítási időszakán. Ugyanakkor lezárult az ezzel kapcsolatos alapvető jogrend, a tulajdonosi szerkezetváltás, a magánosítás folyamatának döntő része is. Végül, de nem utolsó sorban lezárult a gazdasági konszolidáció, remélem, legnehezebb szakasza is. Ezt ilyen rövid idő alatt és alapvetően eredményesen nagyon kevés ország hajtotta végre, ezért én úgy gondolom, hogy erre a két parlament és mindkét kormány tagjai, pártállástól, politikai nézetektől függetlenül is, büszkék lehetnek.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
