SÁNDORFFY OTTÓ
SÁNDORFFY OTTÓ
SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mibe került a magyar népnek az elmúlt három év költségvetése, és mibe fog kerülni a '98. évi költségvetés, ha 1997. október 20-án 1 kiló kenyér 103,60; 1 kiló zsír 200 forint - de lehet, hogy több, mire kimondom -; 1 liter tej közel 100 forint!?
Képviselőtársaim! Hol vannak azok a szép idők, amikor a taxisok az 50 forintos benzinre való hivatkozással sztrájkoltak! A benzin ára ma már meghaladja a 150 forintot - hát ez is egy perspektíva! Ezek az ígéretek, melyek minden horrorképzeletet felülmúlnak; hiszen a gáz, villany, víz, csatorna árát még meg sem említettem.
Vajon ez a költségvetés kinek készült? A '98. évi költségvetés azoknak készült, akik vállon veregetik a pénzügyi kormányzatot vagy valami külföldi lobbyk számára? Vagy talán a '98-as választásokra? Ahogy elhallgattam a pénzügyminiszter urat, igen furcsa érzésem támadt. Mert egy biztos: nem a MOM, a Danuvia vagy a szekszárdi, diósgyőri, salgótarjáni dolgozók számára készült a '98-as költségvetés, hiszen őket szabályszerűen kijátszották sok százezer sorstársukkal együtt; mondván: nincs elég hatáskörünk, nem tudunk az üggyel jogilag mit kezdeni. Pedig mi számtalanszor felhívtuk a figyelmet az elvtelen privatizáció következményeire.
A nyugdíjasok is kaptak ígéretet bőven: megemelik a nyugdíjukat. Vajon hogyan, mennyire? Eddig a nyugdíjak reálértéke 30-35 százalékot vesztett. Most a nyugdíjasok 20 százalékot kapnak, az infláció pedig valószínűleg meghaladja a 20 százalékot. Tehát jó, ha ismét csak 1-2 százalékot veszítenek a reálértékből. Tekintettel arra, hogy a nyugdíj keresetkövető, mindig az előző évi kereset alapján állapítják meg a nyugdíjat; a nyugdíjasnak meg is kell élnie azt az évet, ha viszont meghal, az előző évi differenciát a hozzátartozó nem kapja meg. Ha megnézzük a nyugdíjintézet megtakarítását, igen furcsa képet kapunk a megtakarításokról.
A köztisztviselők is türelmük végére értek. Nem tudom, hogy valaha is tüntetett volna hivatásos magyar katona a megélhetésért. Szégyen! Nekik vajon milyen kilátásuk van a '98-as évre? Azt már ismerjük, hogy ennyi meg annyi százalékkal túlszárnyaljuk az előző évit. Érdekes, ezt már tízegynéhány évvel ezelőtt is hallottam a miniszter úr és társai szájából.
A rendőrök is kaptak hasonló ígéreteket tavaly is - annyiban is maradtak. El kell mondanom, hogy még nem múlt el úgy költségvetési év sem, hogy az adót ne módosította volna a pénzügyi kormányzat. Pedig hányszor megígérték, hányszor kértük a kiszámíthatóságot! Nem arról van szó, hogy az előbbi adótörvény rossz volt, hanem arról, hogy bizonyos átcsoportosítással több bevételre akarnak szert tenni. Az egészben az a félelmetes, hogy ha nincs rá komoly érv, akkor rögtön Európára hivatkoznak, nem a tehetségtelenségükre.
Érdeklődéssel vártam a miniszter úr expozéját, és reméltem, hogy jövőre rábírja a Pénzügyminisztériumot, hogy az államháztartási törvényt, a számviteli törvényt, a pénzügyi törvényt megtartatja; mert ugye, így szól az eskünk, hogy megtartatjuk a törvényt.
(19.50)
Erről egy szó sem hangzott el. Ellenben az államháztartási törvényt már megint nem tartották be, hiányzik a mérleg a költségvetés finanszírozásáról, létszámról s a többi, hiányzik a szöveges indoklás. Jó lett volna látni a Magyar Nemzeti Bank elszámolásának összefüggését, vajon a 62 milliárd és a 175 milliárd között milyen összefüggés van. Vajon mennyi az adófizetők valós terhe ebből? Időközben a reformfolyamat is leállt. A gazdaságban annyi a növekedés, ami a privatizációs bevételekből befolyt, se több, se kevesebb. Az a növekedés, ami meg esetleg szinten tartja bizonyos mértékig a gazdaságot, csak a nemzet élni akarásából származik, ahhoz a kormány semmit nem tett hozzá.
Szeretném ismét felhívni képviselőtársaim figyelmét a tb valószínűtlenül hatalmas hiányára. Vajon a kinevezett tb-önkormányzat hogy birkózik meg ezekkel a problémákkal 1998-ban? Kíváncsian várjuk egy újfajta értelmezését a demokráciának és annak eredményeit. A kormány előterjesztett költségvetési javaslata alkalmas arra, hogy teljes káoszt okozzon a törvényről érdemi vitát folytatni szándékozók között. Továbbá a számviteli, az államháztartási törvény többszöri megsértésén keresztül alkalmas arra, hogy több tíz milliárd forint összegű rejtett tartalék elbújtatására lehetőséget teremtsen, mint ahogy azt a Kisgazdapárt képviselői már több alkalommal kifejtették.
Az Állami Számvevőszék által előterjesztett vélemény alkalmas annak megállapítására is, hogy a kormány a törvénysértéseit immár sorozatosan - hiszen az 1995-96-97. években is hasonló, szabálytalan elemekkel vegyített költségvetési törvényjavaslatok kerültek előterjesztésre. Talán mindössze már csak abban bizakodhatunk, hogy a kormány a '98. évi költségvetési törvényjavaslatával az utolsó költségvetési előterjesztését tette meg.
A hibák égbekiáltóak. A központi költségvetés mérlege nem tartalmazza a bevételi és kiadási előirányzatok megfelelő bontását. Emiatt nem állapítható meg, hogy a rendkívüli bevételek és kiadások milyen mértékben befolyásolják a költségvetés pozícióját. A költségvetés korántsem elhanyagolható mértékű hiányának finanszírozási módja sem derül ki a törvényjavaslatból. Hiszen az előterjesztés normaszövegében nincs erre vonatkozó rendelkezés.
A törvényjavaslat nem teljesíti az államháztartás 24. §-a szerinti kötelmet, miszerint a központi költségvetési szerveknél be kell mutatni a költségvetési létszámkeretet. Ugyancsak nem teljesül az államháztartás 36. § a) pontja sem, miszerint a kormánynak elő kell terjeszteni azon törvényjavaslatokat is, amelyek a javasolt előirányzatok megalapozásához szükségesek. A törvényjavaslatnak a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 65. § (1) bekezdése és a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 64. § (4) bekezdéssel való kiegészítése nem áll közvetlen összefüggésben az 1998. évi költségvetési előirányzatokkal.
Az államháztartás 36. § b) és c) pontja szerint a kormánynak tájékoztatást kellene adni a többéves elkötelezettséggel járó kiadási tételek későbbi évekre vonatkozó hatásairól, és be kellene mutatni a költségvetési évet követő két év várható előirányzatait. Ugyan némiképp a kormány ezen kötelezettségének eleget tesz, viszont továbbra is hiányzik a törvénytervezetből a többéves elkötelezettségek későbbi évekre vonatkozó hatásának bemutatása, így az állami garanciák és finanszírozási döntések jövőbeni kihatásai.
Az államháztartási törvény 115. §-a szerinti kötelmének sem tesz eleget a kormány, a hivatkozott törvény szerint az államháztartás mérlegeinek a költségvetés előterjesztésekor a vonatkozó év és az előző év várható, valamint az azt megelőző év tényadatait kell tartalmazni. Az előterjesztésben viszont csak az önkormányzati mérlegek felelnek meg ennek az előírásnak.
Megdöbbentő, hogy a központi költségvetés mérlegeiben az 1997. évi várható adatok helyett az 1997. évi költségvetési törvény előirányzatai szerepelnek. Úgy látszik, a kormánynak 1997 év októberében még nincs tudomása arról, hogy az 1997. évi költségvetési irányszámok az év elején betervezetthez képest hogy alakulnak. Kérdésként felmerül ugyanakkor, hogy az 1998. évi költségvetési tervet mi alapján készítette el és terjesztette elő a kormány.
Teljes káoszt okoz a költségvetési törvényjavaslat áttekintésében, hogy az államháztartás 116. §-a szerinti kötelmének sem tesz eleget a kormány, mert hiányzik az előterjesztésből a költségvetési hiány finanszírozásának mérlege eszközök szerinti bontásban, továbbá a többéves kihatással járó döntések számszerűsítése évenkénti bontásban, valamint összesítve. Ember legyen a talpán, aki ezen hiányos adathalmazból érdemi vitát tud folytatni az 1998. évi költségvetésről.
Még a választási költségvetést készítő kormányok esetében is rendhagyó dolog, hogy egy, a választások évére szóló költségvetésben a kormány az általános tartalék 40 százalékos növekedését irányozza elő. Nos, esetünkben ez történt. Az általános tartalék 1995-től mind összegét, mind pedig kiadási előirányzatokhoz viszonyított százalékát tekintve csökkent. Az 1998. évi előterjesztésben azonban utalás sem történik arra, hogy a 40 százalékos előirányzat-növekedést mivel indokolja a kormány. A tartalék felhasználásának lehetősége irányában így semmi nem szab határt, így akár választási kampányra is lehet költeni 18 milliárd forintos általános tartalékösszeget.
(20.00)
A választási költségvetést készítő kormány elmúlt három évi munkáját nagyon jól minősíti, hogy az előzetes ígérgetések ellenére sem sikerült a központi költségvetés hiányát lefaragni. Sőt, az 1997. évi 310 milliárd hiány-előirányzatról az 1998. évre már 434 milliárd forintra emelkedik a deficit, ugyanakkor a privatizációs bevételek az 1996. évi 207 milliárd, majd az 1997. évi 60 milliárdos tervezett bevételről 1998-ra már csak 8 milliárd forintra csökkennek le - azaz a költségvetési hiány finanszírozásának pótlólagos privatizációs bevételekből történő finanszírozása az 1998. évben megszűnik.
A kormány eladta a nemzet vagyonát, és teljes mértékű kiszolgáltatottságot hagyott az 1998. évi törvényt végrehajtó - vélhetően új - kormányra. Így nem érhet bennünket már meglepetés, hogy a központi költségvetés bruttó adósságállománya az 1998. évben eléri a 6 000 milliárd forintot, ami 500 milliárd forinttal haladja meg az 1997. évi bruttó adósságállomány tömegét. A költségvetés 1998-ban várhatóan 388 milliárdot költ adósságtörlesztésre, ám a törvényjavaslat nem tesz említést arról, hogy az 1996. évi zárszámadási törvényjavaslatban átvállalásra javasolt MÁV-likviditási hitelek átvállalásával mi történik: visszafizetésre kerülnek-e vagy sem, merül fel a kérdés. Az 1. számú mellékletben nyomát sem találtam az erre utaló kormányzati intézkedés tervezetének. Az 1996. évi zárszámadási törvényjavaslat szerint ezek a hitelek kivétel nélkül 1998-ban járnak le, így összegük - 15,7 milliárd forint - jelentősen módosíthatja a költségvetés törlesztési kiadásait.
Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy a folyton növekvő költségvetési hiány és a dobra vert állami vagyon hatására átalakult az adósságfinanszírozás szerkezete, vagyis a piaci úton, értékpapír formájában történő finanszírozás túlsúlyba került, a hitelből történő finanszírozás pedig háttérbe szorult. A kötvényállomány a becsült 1997-es 1 782 milliárd forintról 1998-ra 2 064 milliárd forintra növekszik, 2000-re pedig meghaladja a 2 470 milliárd forintot. A kötvényállományon túl a kincstárjegyállomány 1998-ra várhatóan 1 054 milliárd forint lesz, az ezredfordulón ennek közel másfélszerese, míg a hitelek 1998-ra 436 milliárd forintra, 2000-re pedig előreláthatólag 291 milliárd forintra csökkennek - azaz, a fenti adatok rámutatnak, hogy a növekvő költségvetési hiány mindig több és több kötvény- és kincstárjegy-finanszírozást igényel, növekedésük messze meghaladja a hitelállomány szerény csökkenését. Azaz, az ország költségvetésének a tartós és végleges eladósításának az útjára lépett, és ezt még az 1998. évi költségvetési törvényjavaslat szövegében még sikerként is értékeli a kormány - ha ez, az ország tönkretétele volt a célja, azt valóban sikerült elérni.
A központi beruházások vizsgálata kapcsán az Állami Számvevőszék kritikusan állapítja meg, hogy a kiemelt jelentőségű állami beruházások területén sem történt kellően alapos tervezési eljárás a kormány részéről. A törvényjavaslat mellékletében szerepeltetni kell, kellene ugyanis a kiemelt jelentőségű beruházások főbb adatainak és az előirányzat pénzügyi forrásainak megnevezését, és szöveges indoklásában ki kellene térni a fejlesztés céljára, gazdaságosságára, a szükségesség indoklására. A fejezeti kötetek részletes indoklásaiban szerepelnek ugyan a beruházásokra vonatkozó információk, azok tartalma és formája azonban fejezetenként és beruházásonként változó, teljeskörűen nem felelnek meg a kormányrendelet előírásainak.
Az ÁSZ jelentésének azon része, amely az 1997. január 2-ai hatállyal végrehajtott devizaadósság-csere körülményeire utal, ugyancsak alátámasztja a Kisgazdapárt korábbi, kritikus álláspontját. A devizaadósság-csere költségvetési egyenlegre gyakorolt semleges hatása ugyanis nem teljesült, mese volt. A központi költségvetésnek a jegybanki befizetést meghaladó, 1998-ban mintegy 80 milliárd forint többletkiadása jelentkezik. Ennek szíves magyarázatára a pénzügyminiszter válaszát kérem.
Az ÁSZ vizsgálatáról összességében elmondható, hogy tárgyilagos, jól rámutat a kormány törvényszegéseire, ám a Független Kisgazdapárt véleménye a tekintetben már nem egyezik az ÁSZ véleményével, miszerint a költségvetés előirányzatainak minden szempontból megalapozott kimunkálását a jelenlegi tervezési rendszer nem teszi lehetővé, ezért az államháztartás reformjának új alapokra helyezésével kell biztosítani a rendszer tökéletes működését. A Független Kisgazdapárt véleménye az, hogy a mindenkori kormányoknak kell biztosítaniuk a költségvetés tervezési, végrehajtási rendszerének törvényes és szabályos működését. Ugyanis mint ahogy az elmúlt három évben is képtelen volt a kormány a költségvetés tervezésének tökéletesítésére, képtelen lesz rá az elkövetkező egy évben is. A következő kormánynak a választások után nagy valószínűséggel majd pótköltségvetéssel kell a működését kezdenie. Ez a bizonytalansági tényező benne van az 1998-as költségvetésben.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
