BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy megállapodás fekszik előttünk, amelynek a hosszú címét most nem fogom megismételni, amely a magyar kormány és a Szentszék között jött létre. Mi a tárgya ennek a megállapodásnak? Ennek a megállapodásnak a tárgya a Magyar Katolikus Egyház finanszírozása, működésének finanszírozása, az egyház által fenntartott iskolák helye a magyar oktatási rendszerben és finanszírozásuk, a Katolikus Egyház által fenntartott egyéb közcélú létesítmények működtetése, finanszírozása s a többi. A megállapodás tárgya tehát: magyarországi belső jogviszonyok, magyarországi belső pénzfolyamatok.
Hogyan jött létre ez a megállapodás, tisztelt képviselőtársaim? A külügyminiszter úr elmondta: a megállapodás úgy jött létre, hogy először a miniszterelnök úr vatikáni látogatása során kialakult az elképzelés, hogy jöjjön létre egy ilyen megállapodás, majd több hónapig tartó előkészítés után több hónapig tartó - lényegében a Magyar Katolikus Egyház delegációja, de a Vatikán delegációjaként tárgyaló delegáció és a kormány delegációja közötti - tárgyalás történt. Ennek nyomán júniusban aláírtak egy megállapodást, és ez után merül föl a kérdés, hogy ehhez a megállapodáshoz kell a magyarországi vonatkozó törvényeket hozzáigazítani.
A szabaddemokraták úgy gondolják, hogy ez a megállapodás, és ennek ratifikálása abszurditás, magyar szóval: képtelenség; képtelenség két megfontolásból. Az egyik megfontolás az, hogy egy nemzetközi szerződés szabályozzon magyarországi belső pénzfolyamatokat és jogviszonyokat úgy, hogy a Magyar Országgyűlésnek érdemben nincs módja beleszólni abba, hogy hogyan szabályozódjanak ezek a belső jogviszonyok és pénzfolyamatok. Gondoljuk csak végig, tisztelt képviselőtársaim! Ez azt jelenti, hogy egyrészt most nem tud a magyar parlament ebbe beleszólni, másrészt, ha ezt a nemzetközi szerződést egyszer ratifikálják, a jövőben sem tud ebbe beleszólni.
(13.00)
Gondolják csak végig, hogy egy egyszer meghozott adótörvényt, egy egyszer meghozott társadalombiztosítási finanszírozási szabályozást - és sorolhatnám - hányszor kell a meghozatala után újra felülvizsgálni és módosítani. Ha így járunk el, amit ez a megállapodás jelent, erre a magyar parlamentnek nemcsak most nincs módja, hanem a jövőben sem lesz módja. Ez egy képtelen állapot. Gondolják csak végig, hány módosító indítványt szoktunk benyújtani egy-egy törvényjavaslathoz, hány módosító indítványt szokott a kormány elfogadni egy-egy törvényjavaslathoz, különösen akkor, amikor egy teljesen új tárgyat - mint például az egyházak finanszírozása - új módon szabályozunk a rendszerváltás során. Minderre lényegében nincs lehetőség; ha komolyan vesszük a megállapodást, az Országgyűlésnek még csak mérlegelési lehetősége sincs a módosító javaslatokat illetően, ha azok nem felelnek meg ennek a megállapodásnak. Ezért gondolom, hogy képtelenség a megállapodás.
Azt szokták ellenvetni, hogy a katolikus egyház világegyház, tehát nemzetközi szerződéssel kell rendezni a Magyarországi Katolikus Egyház és az állam és a költségvetés közötti viszonyokat. Ha ez így lenne, tisztelt képviselőtársaim, akkor az előző parlament sem hozhatta volna meg az egyházi ingatlanokról szóló törvényt, hanem az Antall-kormánynak is előbb egy megállapodást kellett volna kötni a Vatikánnal arról, hogyan szabályozzák az egyházi ingatlanok visszaadását, legalábbis a Katolikus Egyház esetében. Antall József nagyon jól tudta, hogy erre nincs szükség, és ez nem fér össze az egyházak jogegyenlőségének elvével. Tehát úgy rendezte ezt - egyeztetve az egyházakkal - az előző parlament Isépy Tamás államtitkársága idején, hogy nem kötöttünk erről nemzetközi megállapodást, hanem megőriztük a Magyar Országgyűlés és a magyar állam szuverenitását belső pénzfolyamataink és jogviszonyaink szabályozásában.
A másik ok, ami miatt képtelenség ez a megállapodás, az, hogy egy egyházzal, a Katolikus Egyházzal kötött egy megállapodást a magyar kormány, azzal a feltevéssel, hogy ugyanezeknek a szabályoknak a nyomdokain fogja rendezni valamennyi egyház tekintetében a viszonyokat. Azt hiszem, valamennyien egyetérthetünk azzal, hogy ez súlyosan sérti az állam semlegességét. Az állam semlegességét az Alkotmánybíróság a 4/1993. döntésében úgy fogalmazta meg, hogy az államnak az egyházakat egyenlőkként kell kezelni. Miféle egyenlőkként való kezelés az, ahol hónapokig tartó tárgyalással megállapodom az egyik egyházzal, majd közlöm a többivel, hogy azokat a szabályokat kell elfogadni, amelyeket a legnagyobb egyházzal kialakítottam?
Amikor a megállapodást megkötötték, akkor mi ezt elmondtuk, de akkor számunkra ez még csak elvi kifogás volt, tisztelt képviselőtársaim - ma már látjuk, miután más egyházak elmondták a véleményüket erről a megállapodásról. Hadd idézzem Bölcskei Gusztávot, a tisztántúli református egyházkerület püspökét, aki így fogalmaz: "Ha pedig egy demokratikusan választott parlament hoz egy törvényt, akkor is tudomásul kell venni, ha az számunkra hátrányos. De természetesen azt is ki kell mondanunk: nem a mi hozzájárulásunkkal történt." Így nyilatkozik a legnagyobb magyar protestáns egyház vezetője. Azt gondolom, az a feltevés, amit a kormány célzás formájában megfogalmazott, hogy a tárgyalások során a Katolikus Egyház nemcsak önmagát, hanem valamennyi egyházat, de legalábbis a történelmi egyházak egészét képviselte, nem állhatja meg a helyét. A Katolikus Egyház önmagát képviselte ebben a megállapodásban, és az állam a Katolikus Egyház szempontjaihoz kívánja igazítani a teljes egyház-finanszírozást Magyarországon.
Azt is észre kell vennünk ma már, hogy tudjuk, az a megállapodás, amit a Katolikus Egyház szempontjai szerint kialakítottak, nagyon fontos pontjaiban - mindenekelőtt a járadékmegoldásban, valamint abban, hogy az 1 százalékos rendszernél egy egységnek kezeli az egyházat - a Katolikus Egyház sajátosságaira van szabva, és mint ma is hallottuk, a protestáns egyházaknak nem felel meg, a kis egyházak számára rendkívül hátrányos. (Sasvári Szilárd: Miről beszélsz?)
Ilyen alapon - és még folytathatnám, ha több lenne az idő - nyugodtan leszögezhetjük, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez az eljárás, és az eljárás eredményeként létrejött megállapodás ellentmondásban van azzal az alkotmányos alapelvvel, hogy az államnak egyenlőkként kell kezelnie az egyházakat.
Hadd utaljak befejezésül egyetlenegy tartalmi pontjára a megállapodásnak - azért erre az egyre, mert ez magukban a törvényekben nem jelenik meg, és most a megállapodásról van szó -, a 4. cikk (4) bekezdésére, amelyik azt mondja ki, hogy az egyházat, egyházi személyeket és egyházi tevékenységet megillető adókedvezmények, adómentességek csak az egyház hozzájárulásával módosíthatók. Van-e még Magyarországon olyan jogalany, akinek ilyen előjoga lenne, mint amilyet a Katolikus Egyháznak - és csak a Katolikus Egyháznak - ez a megállapodás biztosít? Nincs ilyen jogalany, tehát azt gondolom, hogy itt is a Magyar Országgyűlés, a magyar állam szuverenitásának olyan korlátozásáról van szó, ami nyilvánvalóan nem elfogadható.
Az elmondottak alapján, tisztelt Országgyűlés, a Szabad Demokraták Szövetségének az a véleménye, hogy ezt a megállapodást nem helyes ratifikálni. Gellért Kis Gábornak elmondom nagyon nyíltan és egyértelműen: az a véleményünk, hogy nem kellett volna, és a jövőben sem kellene a magyar államnak a Szentszékkel ilyen megállapodást kötni. Nem most mondom először, elmondtuk akkor is, amikor a megállapodás előtt a véleményünket kérdezték a kormány képviselői. Ezt teljesen egyértelműen szeretném leszögezni.
Mi a javaslatunk? A javaslatunk az, hogy a benyújtott törvényjavaslatok alapján az Országgyűlés alaposan vizsgálja meg, miképpen lehet a kormányprogrammal és az alkotmánnyal összhangban, előnyös módon, egységesen rendezni a magyarországi egyházak finanszírozását. Ebben, kérjük, vegyék figyelembe a mi alternatív javaslatunkat, illetve ennek módosító javaslatként megfogalmazott változatát is.
Ezek után pedig valószínűleg azt fogjuk látni, hogy a jó megoldás nincs összhangban azzal a megállapodással, amit gyorsan összecsapva júniusban aláírtak. Ezért azt javasoljuk, hogy a megállapodást tekintsük egy jóindulatú szándéknyilatkozatnak mindkét fél részéről, de ne ratifikálja a Magyar Országgyűlés. Mi, szabaddemokraták a magunk részéről szerintem nyilván nem ratifikálhatjuk, de szerintem nem ratifikálhatják szocialista képviselőtársaink sem, hiszen a megoldás homlokegyenest ellentétes azzal a választási programmal - a 67. oldalon vannak a Szocialista Párt egyház-finanszírozási elképzelései -, amelynek alapján a Szocialista Párt kétmillió szavazóval bejutott a parlamentbe és megnyerte a választást. Hogy ellenzéki képviselőtársaink ratifikálják-e, azt természetesen rájuk kell bízni.
Végül egy utolsó megjegyzés. Önök hozzá vannak szokva, hogy én a magyar parlament (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egyik legtöbbet beszélő kormánypárti hozzászólója vagyok, és talán meglepődnek, hogy úgy tűnik, mintha a szabaddemokrata képviselők, köztük itt most én is ellenzéki beszédet mondanék. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nem, tisztelt képviselőtársaim. Ez kormánypárti beszéd, mert a közösen jóváhagyott kormányprogram alapján áll, és a kormány képviselte ebben a kérdésben az ellenzék álláspontját.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban és Sasvári Szilárd részéről.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
