LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Akik itt, ebben a teremben ülünk, többségében - akár ellenzéki, akár kormányzópárti oldalon - az elmúlt esztendőkben magunk is részesei voltunk valamilyen formában a civil szerveződésnek. Akár a '70-80-as esztendőkben a tilalom és a tűrés határán, akár a '80-as évek végén szabadabbnak tűnő lehetőségek közepette, akár a '90-es évek elején, különféle alapítványok, egyesületek, különféle karitatív szervezetek szerveződésénél ott voltak az ellenzéki és a kormányzó pártok képviselői is.
Éppen ezt kérem számon a törvényen, az empátiakészséget, azt, hogy érezzük, mit is jelent akár ma, vagy mit jelentett korábban - de mit jelent ma - egy városban, egy kistelepülésen akár népdalkört szervezni, akár egy helytörténeti, honismereti egyesületet létrehozni és működtetni, mit jelent egy helyi újságot alapítványból működtetni, és sorolhatnám tovább a különféle, itt a bizottsági jelentések alapján jól megfogalmazódott hiányosságokat is.
(A jegyzői széket dr. Kávássy Sándor foglalja el.)
Jómagam az elmúlt esztendőkben a népfőiskola szervezésével szerezhettem olyan tapasztalatokat, amit nyilván joggal kérek számon egy törvénytől; abban egyetértek a kormányzó pártok, ellenzéki pártok képviselőinek megszólalásaival, hogy rendkívül fontos jövőformáló törvény születik, vagy pedig éppen e törvény odázza el azokat a jogosan megfogalmazott igényeket, amelyeket az előbbiekben is hallottunk, hogy rend és biztonság legyen ezen a területen is.
A törvénynek azzal a céljával egyet lehet érteni, hogy fogalmilag szabályozza a közhasznúság tényét, és így a közhasznúsághoz kapcsolódó állami támogatási rendszer a továbbiakban automatikusan járjon a közhasznúnak elismert szervezetnek.
Helyes, hogy a bíróságok feladata a közhasznúvá nyilvánítás, illetve a közhasznú szervezetek köréből való törlés.
Egyet lehet érteni a törvény másik céljával is, miszerint kampánypénzek ne részesülhessenek állami adótámogatásban.
Ugyanakkor kifogásolható, hogy a közhasznúság meghatározása kizár minden politikai kapcsolatot. A törvénytervezet a pártpolitikai tevékenységet is kizáró oknak tartja a közhasznúság kategóriájában, és az a gyanúnk, hogy ez minden olyan tevékenységet meghiúsíthat, amely a politikával, pontosabban a politikai kultúrával kapcsolatos - ez pedig súlyos hiba.
A demokrácia Magyarországon még viszonylag új, és még bőven van feladatunk a politikai kultúra fejlesztésére.
(10.40)
Ne csak a pártok kampánypénzeire gondoljunk, mert azt még egyszer hangsúlyozom, hogy az adóbevételekkel támogatott kampányokat szigorúan ki kellene zárni. De gondoljunk arra, hogy sorsformáló közérdek, hogy képzett, művelt, tehetséges emberek legyenek a politikusok. Olyan oktatásoknak, képzéseknek a szervezése, amelyek ebbe az irányba hatnak, elemi érdeke az egész magyar társadalomnak, és ez támogatandó, hiszen a politikus nagymértékben meghatározza a helyi közösségben, illetve az országban az életet, az állampolgárok egymás közötti viszonyát, jövőnket, a kívánatos jövőt.
Különféle alapítványi szervezésekben éveken keresztül szolgálták és szolgálják ma is a mai magyar politikai kultúra fejlődését oktatásokkal, képzésekkel, például önkormányzati képviselők képzésével, konferenciák, értekezletek és más rendezvények szervezésével. Vagy a könyvkiadás tekintetében a politikai tárgyú irodalomból minden alapítvány vagy egyesület azt választja kiadásra, ami hozzá szellemileg közel áll. Tessék végiggondolni! Ha sem a mi oldalunkon, sem a másik oldalon nem adtak volna ki politikai tárgyú könyveket, akkor - tudom, hogy túlzás - jószerivel még mindig az Állam és forradalom jelentené az egyetlen elérhető politikai irodalmat.
Ki vitathatná, hogy ezek a különböző eszmei értéket képviselő egyesületek és szervezetek mind hozzájárultak a demokrácia stabilitásához, kulturáltabbá válásához? És ki vitathatná azt, hogy éppen ez volt az egyik legfontosabb közérdek a '90-es évek Magyarországában? Éppen ezért helyesebb lenne, ha a politikai kultúra fejlődését szolgáló tevékenységek is megkaphatnák a közhasznú státuszt.
Hangsúlyozom, egyetértek a miniszter úrral, az ellenzéki és kormányzó pártok képviselőivel, hogy rendkívül jelentős törvénytervezet tárgyalását kellene megkezdenie most az Országgyűlésnek. A rendszerváltás egyik legfontosabb eleme a polgárok önszerveződése, az egyesületek, alapítványok és más civil szerveződések létrejötte. Azonban az továbbra is lehetetlen állapot, hogy az egyes minisztériumok saját hatáskörükben, saját szabályaik szerint osszák szét a forintmilliárdokat, amelyek a közhasznú szervezetek tevékenységét segítik.
Ez az állapot sem tartható fenn tovább, mert a pénzosztásnak ez a szabályozatlansága lehetővé teheti a politikai szempontok érvényesítését, lobbyérdekek érvényesülését. Meg kell teremteni az állami pénzek elosztásának igazságos és automatikus módját, és természetesen meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik az állami támogatás felhasználásának szigorú - rendkívül szigorú - ellenőrzését.
A túlszabályozás és a szabályozás hiánya egyaránt jellemzi ezt a törvénytervezetet. A társadalom önszerveződése önmagában is cél minden demokrata számára. A demokrácia azt is jelenti, hogy a polgárok helyben intézhessék saját ügyeiket, de azt is jelenti, hogy helyben juthassanak hozzá a művelődés és a szórakozás lehetőségeihez. A községek kulturális környezete, terei ma beszűkültek, vagy esetleg már nem is léteznek. A falvakban ott állnak a művelődési házak, és többnyire üresek, mert piaci áron nagyon nehéz programot szervezni. A szórakozás, a művelődés esélyegyenlőtlensége viszont taszító, erősíti az elvándorlást, hozzájárul a falvak elnéptelenedéséhez.
A túlszabályozás és az elégtelen szabályozás problémáját láthatjuk például a 21. §-ban, amely előírja a közhasznúsági jelentést a közhasznú szervezetek számára. Az előírt dokumentumok hat különböző fejezetből állnak: számviteli beszámoló, a költségvetési támogatások felhasználásáról szóló beszámoló, a vagyon felhasználásával kapcsolatos kimutatás, a szervezet által igénybe vett kedvezményekről való kimutatás, a szervezet vezetőinek nyújtott juttatás értékéről és összegéről, valamint a tevékenységről szóló tartalmi beszámoló - ez van az egyik oldalon. A másik oldalon pedig a 27. § azon mondata áll, hogy felhatalmazást kap a kormány, hogy a közhasznú szervezetek nyilvántartási és adminisztrációs terheit csökkentő szabályokat megállapítsa. Nagyon világos, pontos, kemény feltételek egy falusi népdalkör számára, hogy mi mindent kell teljesítenie az egyik oldalon, akár ha ezer forint kedvezményt is vesz igénybe, és a másik oldalon pedig rendkívüli rugalmasság a kormányzattal szemben.
A törvénytervezet két csoportba sorolja a civil szervezeteket. Az egyik a közhasznú szervezet, a másik a kiemelkedően közhasznú szervezet. A tervezet súlyos hibája, hogy a szöveg nem közli a két kategóriát megillető kedvezmények különbözőségét. Az állampolgár, aki a törvény alapján kíván eligazodni, hiába keresi, hogy mit jelent a gyakorlatban a kiemelkedően közhasznú szervezet fogalma, milyen előnyöket jelent az egyesület vagy az alapítvány számára, ha ebbe a magasabb fokozatba kéri a bejegyzését. Kódexjellegű szabályozásra lenne szükség, ami a legmagasabb szinten, vagyis törvényi szinten szabályozza a társadalmi szervezetek jogállását és a közpénzek felhasználási lehetőségét.
Összegezve: a törvény szövege rendkívül általános, csak kerettörvény, és szabad kezet ad a kormányzatnak a keretek kitöltésére. Még fontosabb kérdés azonban, hogy a kormányzat az adókedvezmények és egyéb állami támogatások ügyét nem ebben a törvényben kívánja rendezni, hanem a gyakran változó adótörvények keretében.
Mindezekért nem tudjuk elfogadni, általános vitára sem tartjuk alkalmasnak a törvényt, és amennyiben a parlament többsége elfogadja, megpróbáljuk megfelelő, általunk fontosnak tartott módosításokkal jobbítani.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalról.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
