DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy ez a költségvetés meghozatala tájékán szokásos, ismét adótörvényt tárgyalunk. Az is szokásos ebben a parlamentben, hogy az összes adótörvényt módosítjuk a költségvetés megalapozásaként. Ma az adózás rendjéről szóló törvényről van szó, annak a módosítását kellene megbeszélnünk.
Kétségtelen tény, hogy nagyon fontos társadalmi érdek az egyes törvényeknek a változó viszonyokhoz való igazítása. Tehát az biztos, hogy nem kifogásolható, hogy meghatározott rendszerességgel, meghatározott törvényeket módosítani kell. Ugyanakkor van egy másik szempont is, és meg kell mondjam, hogy időnként nehéz ezeket a szempontokat egymással egyeztetni: rendkívül fontos a jogrendszernek a stabilitása is. Ennek különös jelentősége van az adótörvényeknél, mert a kiszámíthatóság, a kiszámítható jogi környezet a gazdasági életben nyilvánvalóan alapvető jelentőségű. Nem kell senkit arról különösképpen meggyőzni, hogy jó dolog, ha egy vállalkozó adott esetben évekre tud előre tervezni.
Az adótörvényeknél ráadásul a stabilitáson belül még egy - hogy mondjam - plusz követelmény is van: adótörvényeknél nagyon illendő, hogy ez a stabilitás legalább egy évig érvényesüljön, tehát hogy év közben adótörvényeket ne változtassunk; és ez az adóeljárási törvényre nézve is, azt hiszem, igaz. Ugyanakkor, ha megnézzük, hogy ezek a szempontok mennyire tudnak érvényesülni az adózás rendjéről szóló törvényekkel kapcsolatban, akkor a következő derül ki:
A változó viszonyokhoz való igazításnak az adózás rendjéről szóló törvény rendszeres módosítása biztos, hogy eleget tesz, azt is lehetne mondani, hogy túlzott mértékben eleget tesz. Én megnéztem, az utóbbi három éven belül tizenötször módosult az adózás rendjéről szóló törvény. Ebből aztán talán levonható egy olyan következtetés, hogy akkor viszont a kiszámíthatóság követelményeinek nem egészen biztos, hogy megfelel. Három év alatt tizenöt módosítás, és ráadásul hol úgy, hogy idekerült elénk az adózás rendjéről szóló törvény módosítása, mint ahogy most, hol úgy - tekintettel arra, hogy azért illendő év elején módosítani ezt a törvényt -, hogy a költségvetést megalapozó törvények kapcsán négy-öt törvényben is módosítottuk egyszerre, aztán ezek egy időben, január 1-jén léptek hatályba.
Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy előfordult az is, hogy teljesen különböző időpontok, tehát évközi módosítások születtek. Nem akarom fölsorolni az összeset, de történt április 1-jén is módosulás, július 25-én is, meg szeptember 1-jén is. Vagyis az a szempont sem érvényesült igazán, hogy év közben nem nagyon illik adótörvényt módosítani. Belátom azonban, hogy lehetett olyan helyzet, amikor erre szükség volt. Ha ez a két utóbbi fő szempont nem érvényesült, akkor meg kellene nézni, hogy végül is milyen módosítások születtek eddig, és hogy ezek a típusok mennyiben hasonlítanak a jelenlegi módosításhoz.
Ezt azért tartom szükségesnek elmondani, mert egy bizonyos fajta egysíkúság mutatkozik ezen a területen. Ugyanis a módosítások alapvetően három típusúak szoktak lenni, és ez egyébként érvényesül erre a javaslatra is. Mindig vannak olyan módosítások, amelyek az adott törvényjavaslatot tényleg hozzáigazítják a változó viszonyokhoz. Úgy gondolom, hogy az adott törvénynél ezek elfogadhatók.
(12.20)
A másik típusú - és ezen érdemes lenne egyszer elgondolkozni -: rendszeresen megjelennek olyan módosítási javaslatok is, amelyeknél az embernek az az érzése, hogy fel akarják tupírozni a javaslat jelentőségét, és hogy az adójogi tanácsadók és az adójogi kézikönyvírók érdekei is belejátszanak ezekbe a módosításokba. Erre a javaslatra is érvényes egyébként. Akar államtitkár úr azt mondta, hogy ez egy viszonylag kisebb jelentőségű módosító indítvány. Mégis, ha megnézzük, az adóeljárási törvénynek huszonnyolc szakaszát módosítja, vagyis több mint egynegyedét. Nem vagyok egészen biztos benne, hogy mindegyik módosításra feltétlenül szükség van.
Aztán a harmadik típusú módosítás - és egy ilyen típuson folyik most igazándiból a vita - az APEH hatáskörének és az általa felhasználható eszközök bővítése akár az alkotmányosság határait súroló vagy adott esetben talán alkotmányellenes módon is. Méghozzá úgy, hogy a kishalakat - elnézést a kifejezésért, de ezek köztudomásúan sokan szoktak volt lenni - jobban el lehessen érni vagy el lehessen érni a nagyok meg úgyis megússzák, mint ahogy szokták volt. Ennek az ominózus módosításnak - amelyet itt többen vitattak és amelybe az adatvédelmi biztos úr is közbeszólt, és kétségtelen tény: azt mondta az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy ez általános vitára is alkalmatlan; az is kétségtelen tény, hogy az adatvédelmi biztos úr a törvényjavaslatnak ezt az ominózus egyetlenegy szakaszát vizsgálta, és arról mondta el a meglehetősen lesújtó véleményét.
Ennek van egy előzménye, és ezt azért nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez az a bizonyos tavalyi változtatás az adózás rendjében, amely szerint ez a bizonyos 60. § (7) bekezdése - amelyre államtitkár úr is hivatkozott - úgy szól, hogy "a pénzügyminiszter évente irányelvben kötelezi az állami adóhatóságot, hogy azokat az adózókat hívja fel az adóbevallást követően a bevallásban közölt adatok kiegészítésére, akiknek a bevallott jövedelme nem éri el a mindenkori minimálbérre, a tevékenység gyakorlásának körülményeire, a területi és szakmai sajátosságokra figyelemmel kialakított összeghatárokat. Az állami adóhatóság ezeket a magánszemélyeket a bevallást követően felhívja, hogy az adóévben szerzett összes jövedelembevétel felhasználásáról, kiadásáról, ráfordításáról, befektetéséről, továbbá annak forrásáról tegyen nyilatkozatot."
Úgy szól itt a történet, mintha ez a bizonyos becslés - és nagyon sajátos, hogy így alakul a gyakorlat - csak erre a körre lehetne alkalmazható, természetesen ebben a körben vannak meglehetősen nagy számmal az úgynevezett kishalak. Ugyanakkor, ha megnézzük az adóeljárásról szóló törvény 60. §-át, az nem erről szól. Becslést ennél lényegesen tágabb körben is lehetne alkalmazni alkotmányos módon úgy, hogy azokat az adóelkerülőket fogja meg az adóhatóság, akik valóban arcpirító módon nagy mértékű adót titkolnak el, és nem vallják be a jövedelmüket. Rendkívül sajnálom, hogy nem sikerül elmozdulni abban az irányban, hogy fogjuk már meg egyszer a nagy adóelkerülőket, és ne az történjék, hogy állandóan másodlagos kérdéseken folyik a vita.
Ezen a véleményemen - amelyet a Magyar Demokrata Néppárt nevében fejtek itt ki - természetesen nem változtat az, hogy ez a bizonyos új, ominózus 45. §, amelyet a törvényjavaslat 11. §-a tartalmaz, bizony így nem tartható fenn. Nemcsak azért nem tartható fenn, mert az adatvédelmi törvénybe ütközik, és ezen keresztül talán alkotmányellenesnek is mondható, hanem azért sem tartható fenn, mert rendkívüli mértékben zavaros, megfoghatatlan fogalmakat tartalmaz. Itt minden előttem szóló arról beszélt, hogy az adózó családtagjaira költött kiadásokat kellene ellenőrizni. Ide, ebbe a javaslatba, tisztelt képviselőtársaim, egészen egyszerűen nem ez van leírva. Ha nem ez van leírva, akkor egész biztos, hogy ezen pontosítani kell.
És még nagyon sokat lehetne erről a szakaszról beszélni, de úgy gondoltam - tekintettel arra, hogy minden előttem szóló erre az egyetlenegy szakaszra hegyezte ki a felszólalását -, nekem elegendő ezt pusztán említenem, és azt mondanom, hogy egyébként pedig a kifogásokat illetően csatlakozom az előttem szólókhoz.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
