DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY
DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY
DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (független): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nyolcan szóltak már előttem erről a törvényről, nagyon nehéz lesz új szempontokat fölvetnem, és ha esetleg ismétlésekbe bocsátkozom, kérem, ezt annak tudják be, hogy sok embernek megütötte a szemét egyes tételek vagy egyes elírások értelmezése, vagy túl sokan kritizálják ugyanazt a szakaszt, tehát valószínűleg ezt most módosítani kell.
Az adózásról szóló jogszabályokat általában a parlamentben - ahogy ez lenni szokott - a kormánypárti felszólalók támogatják, az ellenzék ellenzi, a lakosság pedig kénytelen elszenvedni mindezeket. Mint pártokhoz nem tartozó képviselő, hadd szóljak most azoknak a nevében, akik elszenvedik ezt, legyen az vállalkozó, nagyvállalati pénzügyi menedzser vagy egyszerű adózó állampolgár. Úgy gondolom, mielőtt a részletes tárgyalásokba belemennénk, arra kell fölhívni a figyelmet, hogy Magyarországon az adózás lebonyolítása rendkívül sok problémával küszködik.
Az alapvető gond szerintem az, hogy az APEH-nek és más bevételi szerveknek nincs megfelelően képzett, jól működő apparátusa. Hazánkban 1945 óta nem képeznek úgynevezett adótiszteket, tehát magyarul mondva minden szervezet - adóhivatal, társadalombiztosítás, vámhivatal és egyéb -, amely adózással foglalkozik, adóztatja a lakosságot, azokat az embereket kényszerül fölvenni, akik általában a gazdasági életből kikoptak. Nem akarok lebecsülni senkit, de nagyon kevés azoknak a száma, akik főhivatásként választják ezt a pályát, általában maradékelv érvényesül, és azokat tudják befogni ezekre a feladatokra, akik éppen még vannak. Ilyen munkaerő-ellátottság mellett természetesen kiváló munkát, magas színvonalú adóztatást nem lehet elvárni.
A dolgot nehezíti még az is, hogy Magyarországon 1990 előtt gyakorlatilag nem volt szükség adóhivatalra, hiszen a bevételi főigazgatóságoknak volt 3000 vállalattal, 3000 szövetkezettel dolguk, és volt körülbelül 10 ezer egyéb, önadózó kisiparos munkaközösség, ügyvédi munkaközösség. Tehát magyarul mondva 20 ezer alatt volt az adóztatható egyének, egyesületek, vállalatok száma. Ez a mai napra körülbelül 1 millió adóalanyra nőtt, hiszen rengeteg ember kezdett el vállalkozni, új vállalkozások jöttek létre, a társas, egyéni vállalkozások száma meghaladja a körülbelül 900 ezer darabot.
(12.30)
Ezeknek az adóztatását gyakorlatilag alig fejlettebb adóapparátus biztosítja, mint amilyen volt 1990-ben.
Én úgy gondolom, hogy egy fejlett kapitalista gazdasághoz hozzátartozik egy fejlett adórendszer is, és addig, amíg nem tudunk megfelelően adóztatni, nem tudunk megfelelően képzett embereket erre a munkára beállítani, rendkívüli nehéz lesz az államnak azt a jövedelmet összeszednie, amely működéséhez óhatatlanul szükséges. Nagyon javasolnám, hogy Magyarországon ismét vezessék be az adótisztképzést; lehet, hogy nem így kellene ezt nevezni, van erre most már modernebb, elfogadhatóbb név is, de el kell kezdeni azoknak az embereknek a speciális képzését, akik az állami jövedelmek beszedésével, az állami adók nyilvántartásával és kezelésével foglalkoznak.
Ezek után rátérek az előttünk fekvő törvényjavaslatra, amelyet már előttem többen szétszedtek, ízekre szedtek és megkritizáltak. Az 1. pontnál mindjárt arra kell rámutatnom, hogy magánnyugdíjpénztárak számára adóhivatal általi pénzbeszedés véleményem szerint rendkívül káros, és nehéz problémákat fog okozni. Tulajdonképpen ilyen alapon elképzelhető lesz az, hogy bármilyen magánszervezet részére az adóhatóság szedje be a jövedelmeket. Hadd utaljak itt most egyedül például a biztosító intézetekre, ők is elvárhatnák, hogy a kötelező biztosítási díjat az adóhivatal szedje be a számukra, mert hiszen ez is épp úgy elő van írva, mint ahogy elő van írva, hogy nekünk társadalombiztosítási díjat kell fizetnünk. Egy kicsit feudalisztikus jellegűnek tartom ezt a megoldást. Régen a királyok a regále jövedelmek beszedését adták bérbe, és ehhez adták oda a katonaságot, hogy a bérlő azért be is tudja fizetni azt a bérletet. Azt hiszem, ez pár száz év óta kiment a divatból.
A másik a 3., 4. §-t érinti, amelyik a külföldi székhelyű magyarországi vállalkozások fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szól, illetve ezek adóztatását szabályozza. Ezt a törvényt még ez a parlament nem fogadta el. Nagyon nehezen tudom megérteni, hogy miért kell nekünk egy olyan eljárásjogi törvényt tárgyalni, amelynek az alaptörvényét, az anyagi jogi törvényt a mai napig az Országgyűlés nem vette napirendre, illetve nem tárgyalta és nem fogadta el. Ad absurdum, ha nem is fogja elfogadni, akkor miről fog szólni ez a kiegészítés, akkor miről fog szólni a lebonyolítás?! Én úgy gondolom, hogy vagy be kellett volna tenni ezt az ominózus anyagi jogi kodifikációt korábban a képviselőház programjába, vagy pedig az elfogadásakor az anyagi jogi törvényt a végrehajtási rendelettel kiegészítve kellene majd tárgyalni.
Sokan beszéltek előttem az adminisztrációs egyszerűsítésekre törekvő, úgynevezett bevallási kötelezettségi módosulásokról. Nem akarom ezt a kérdést részletesen vitatni, hiszen a gyakorlat fogja eldönteni azt, hogy ezek a módosítások most valóban egyszerűsítenek-e az adóbevallásokon, valóban könnyebb munkát adnak-e az adóhivatalnak és a bevallóknak, vagy egyszerűen egyike lesz annak a száz és száz kísérletnek, amelyik egyszerűsíteni akart, és bonyolított.
Ugyancsak érdekes a vita, ami elhangzott nagyon sok szájból már az állampolgárok adatvédelme kapcsán. Amellett, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az állampolgároknak adataik biztonságához joguk van, szüksége van a hivatalnak is arra, hogy megfelelő adatok álljanak a rendelkezésére az adóztatáshoz is. Hiszen amennyire az állampolgárok jogait védjük, és nem akarunk kiszolgáltatni bizonyos adatokat az adóhivatalnak, úgy növekszik az adóhivatal igénye az úgynevezett becsléssel, különböző módon való megállapításokkal való adóbeszedésre, amelyik mindig hosszas vitát és problémát fog okozni.
Ehhez tartozik még az, hogy az adózóval együtt élő hozzátartozók anyagi viszonyainak felderítéséről is beszél ez a jogszabály. Rendkívül nehezen lesz megállapítható, hogy mi az, hogy együttélés, rendkívül nehezen lesz megállapítható, ki az, aki együtt él az adózó állampolgárral és milyen viszonyai vannak. Azt javaslom, meg kellene nézni, hogy nálunk fejlettebb adózási rendszerű országokban, például Franciaországban vagy Amerikában ezt a kérdést hogyan szabályozzák, s nem kell nekünk újból kitalálni, egyszerűen át kellene venni a másutt már jól bevált módszereket, és megspórolnánk magunknak egy csomó problémát, gondot és nehézséget.
Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, hogy sok mindent el lehetne még mondani, de alapvetően egy dologgal szeretném befejezni. Hozhatunk mi olyan törvényeket, amilyeneket akarunk, ha a lakosság azt érzi, hogy az adóhivatalban és a társadalombiztosításnál a nem megfelelő nyilvántartások miatt rabolják az idejét, nem méltó módon bánnak a bejövő ügyfelekkel és gyakorlatilag kiszolgáltatott helyzetben van az adózó állampolgár. Ebben az esetben adózási morálról nem lesz lehetőségünk beszélni. Ha valaki jobb adózási feltételeket akar teremteni, az kezdje ennek megteremtését az adóhivatalon, a társadalombiztosítási szerveken belül, mert csak akkor lesz Magyarországon adózási fegyelem, ha ezt a fegyelmet az illetékes hatóságok is sugározni tudják az adózó állampolgár felé.
Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
