KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az adózás rendjéről szóló törvény nem kapja meg igazán a szerepével arányos figyelmet. Természetes ez, hiszen ez a jogszabály nem a politizálásra inkább alkalmas társasági adó, személyi jövedelemadó lassan már-már mindenki számára érthető alakulásáról szól, hanem eljárási szabályokat, teendőket, hatásköröket rendel el. Azokat a szabályokat rögzíti, amelyek az egyes adótörvények betartását, ellenőrizhetőségét, az egész adórendszer működését hivatottak biztosítani.
Egy törvény tárgyalása során nemcsak azt érdemes elemezni, hogy mit és miért tartalmaz a javaslat, hanem azt is, amivel az előterjesztő nem foglalkozik. Ilyen hiányérzetem az, hogy bármilyen elvonásról legyen szó, egy közös bennük, és ez az, hogy közpénzről, köztartozásokról van szó, ami az ügyek arányos, közös, egyenlő feszítettségű, következetes kezelését indokolja, függetlenül attól, hogy az adott témában, adóban, támogatás esetében melyik szervezet az illetékes eljáró szervezet. Ma azonban az adóhatóságok egyenként néznek szembe a problémákkal, akkor is, ha az ügyfelek azonosak, a vizsgált területek közösek.
Oldódtak persze ezek az elkülönültségek, de az öt adóhatóság öt nyilvántartási rendszere, az öt apparátus és az ötféle ellenőrzési gyakoriság, egyszóval a működés fogyatékosságai érzékelhetők. Természetesen magam sem gondolok arra, hogy a gazdaság egy-egy tényezőjére szűkíthető, és ezért szűkítendő elvonási formák egységes kezelése a közeljövőben teljeskörűen megvalósítható. A bevallások elkészítése, feldolgozása vonatkozásában külön-külön kell az egyes elkülönült, önálló hatásmechanizmussal rendelkező adófajtákkal foglalkozni. Az azonban nehezen vitatható, hogy a közösség érdeke a közpénzek összességének arányos, egyenletes beszedése, a lehető legkisebb költséggel, a lehető legnagyobb eredményességgel. Ezért úgy gondolom, hogy a bevallási kötelezettségeknek részletesen kell megfelelni, de a pénzügyi rendezésre a mai számtalan jogcím külön-külön átutalása helyett összevontan is eleget lehetne tenni, hiszen minden tétel, minden típus valamilyen formában a központi költségvetéshez csatolódik vissza.
Ugyancsak nehezen vitatható az is, hogy a közpénzek beszerzésének egységes kezelése jelentősen leszűkítené az adóeltagadás lehetőségeit. Az adóelvonási típusok egymásra épülő alapokra vetülnek, mert ugye, aki importál, az gondoskodik a feldolgozásról, a belföldi forgalomba hozatalról, ehhez munkaerő kell, ez termelést, forgalmat jelent, aminek természetszerűleg arányos adóvonzatai is vannak. Ma azonban önálló a VPOP, az APEH, az illetékhivatal, a társadalombiztosítás és a helyi önkormányzatok adóztatási tevékenysége, aminek egyenként kell megfelelni, de ha egy fázisban eleget is tesz a vállalkozó kötelezettségeinek, egyáltalán nem biztos, hogy a továbbiakban is megteszi azokat a szükséges lépéseket, ami a közterhek arányos viselését garantálja. Nem vitás, hogy ez rendszerbeli változtatást jelentene, jelentős mértékben szervezeti módosulásokkal, egészen új intézményi formákkal, ezért sajnálattal, de tudomásul veszem, hogy az 1998. évre előirányzott változtatások közül ez kimaradt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az előttünk lévő törvényjavaslat technikai átvezetéseket is tartalmaz a nyugdíjtörvény, a jövedéki törvény vonzataival kapcsolatosan, és kitér az adatvédelmi biztos kezdeményezéseire is. A törvényjavaslat 1998-cal tovább erősíti az adóigazgatási rendszer adminisztrációjának csökkentésére eddig megtett lépéseket. Az adózás gyakoriságát előíró értékhatárokat több mint 50 százalékkal megemeljük, emellett lehetővé válik az is, hogy több adónem-támogatás egy nyomtatványon szerepeljen. Lényegesen kisebb lesz a személyi jövedelemadó rendszerében önálló adóbevallásra kötelezettek köre azzal, hogy a munkavállaló a munkáltatón keresztül tehet eleget kötelezettségének akkor, ha csak a munkáltató érdekeltségi körébe tartozó kedvezményes juttatások miatt kellene önálló adóbevallást tennie.
1998-tól a társadalombiztosítási szervezet illetékes intézménye adóhatósági jogkört kap, azaz ötödik hatóságként olyan eszközökhöz jut, ami a társadalombiztosítási ellátások fedezetének behajtására kedvezőbb feltételeket biztosít.
A különböző ellátórendszerekben jelentős a magánszemélyek, családok olyan támogatása, amely jövedelemfüggően kerül elbírálásra. 1998-tól a támogatottnak adóbevallással egyenértékű nyilatkozattal kell a kedvezményre való jogosultságát igazolnia.
Külön ki kell térni az adózás rendjéről szóló törvény azon legfontosabb változtatására, amely az elmúlt évben is és most is a figyelem homlokterében áll. Egy évvel ezelőtt az Art. sokat emlegetett 60. §-a borzolta a kedélyeket leginkább. Azóta az élet igazolta a minimálisan elvárható jövedelemkategória bevezetésétől várt hatásokat.
(11.40)
Természetesen tavaly sem arról szólt a történet, hogy a vállalkozásoknak minden körülmények között nyereséget kell kimutatniuk, de nehezen vitatható az is, hogy hosszabb távon a vállalkozónak is tevékenysége jövedelméből kell fedeznie nemcsak saját maga, de háztartása kiadásait is.
Az 1996. évi szigorúbb szabályozásra vezethető vissza, hogy ez az év volt az első év, amikor a vállalkozók áltagos jövedelmezősége pozitív egyenleggel zárt. Ugyancsak 1996 volt az első év, amikor a nyereségesek átlagjövedelme meghaladta a vállalkozók által foglalkoztatott alkalmazottak kimutatott - egyébként sem túl magas - átlagkeresetét.
Az APEH a 60. § (7) bekezdése előírásának megfelelően nyilatkoztatta a minimálbevételt el nem érő vállalkozókat. Az eljárás még nem fejeződött be, de az első körben is 30 százalékkal növelte a bevallott jövedelmet, több mint háromezer vállalkozó végzett önellenőrzést, és az adóalap több mint 500 millió forinttal emelkedett.
(A jegyzői széket Póda Jenő foglalja el.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az előttünk lévő törvényjavaslatnak azok a legvitatottabb pontjai, amelyek a jövedelemminimumot el nem érők esetében a 60. § (7) bekezdése szerinti eljárás feltételeit, keretrendszerét szabályozzák. Az Országgyűlés adatvédelmi biztosa joggal lépett fel abban a vonatkozásban, hogy az adózó állampolgárra vonatkozó szabályok lehető legnagyobb körét, és az érdemi vonatkozásokat teljeskörűen törvényben kell szabályozni. Lehetnek problémák az adatkezeléssel, lehetnek változtatási szükségletek a törvényjavaslatban az adózó állampolgár jogainak védelmében, de nem lenne érthető az egyéni szabadság összetévesztése a szabadossággal, amely a valós jövedelmek feltárását gyakorlatilag lehetetlenné tenné.
A vállalkozók túlnyomó többsége nem egyedül él, a vele egy háztartásban élők fogyasztásuk jelentős részét a vállalkozó jövedelméből fedezik. Ebből következően az adózó polgár jövedelme csak akkor becsülhető meg igazán, ha a közvetlen személyes szükségletein túl a vele egy közös háztartásban, vele egy vagyonközösségben élő családtagjai szükségletére is ki lehet - és ki is kell - térni. Nem vitás az, hogy az adóvizsgálat során - és ennek idejére korlátozva - a beszerzett információ kezelésére különösen nagy figyelmet kell fordítani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az adózás rendjéről szóló törvény most sem lett egyszerű, de maga az élet a sokszínű, és ha a törvényalkotásban minden esetre fel kívánunk készülni, a teljesség soha el nem érhető követelménye teszi bonyolulttá egész életünket és annak egy részét, az adózás rendjét is.
Összességében véve: a szocialista frakció a 45. § és a mostani módosító javaslat 11. §-ának megfelelő módosításával a törvény elfogadását támogatja. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
