DR. SIRÁLY PÉTER
DR. SIRÁLY PÉTER
DR. SIRÁLY PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Huszonöt évvel ezelőtt született az előző egészségügyi törvény, s ez már önmagában elegendő lenne, hogy egy új egészségügyi törvény szülessék, de ennél sokkal nyomósabb okai voltak az új törvény születésének. Nemcsak az, hogy 25 év alatt számtalan apró változáson esett át az előző törvény, hanem az, hogy társadalmunkban óriási változások történtek. Változás történt az egészségügyi ellátás rendszerében. Változás történt - és evidenciákat mondok ezzel csak - az egyén és társadalom viszonyában. Változás történt a gyógyítás szakmai lehetőségeiben. Változás történt a halálközeli állapotok megítélésében, a halál, halott és az élő viszonyában. Változás történt a fogamzás körüli tudományos technikában, s ezek a változások reagálást kívántak.
Az egészségügyi ellátás rendszere az állampolgári jog helyett egy biztosítási rendszerbe ment át, és 1992-ben Ausztriában járva, az osztrák biztosítási rendszert tanulmányozva irigykedtem a problémáik miatt, amelyben a leglényegesebb probléma a különböző kompetenciák és kompetenciakörök vitája volt. Ezek a gondok bizony itt vannak a nyakunkon, és nem hittem volna, hogy ilyen hamar itt lesznek.
Ez a biztosítási rendszer ma forráshiányos, de benne van az ígérete egy racionálisabb és differenciáltabb rendszernek. A törvény a jövő szellemében biztosítja a szektorsemlegességet, bevezeti a minőségbiztosítási rendszer intézményeit, megoldásait, s ezzel megteremti a feltételeit, hogy az egészségbiztosítási rendszer minőségi szolgáltatásokra fizessen majdan pénzt.
Ebből a rendszerből ez a törvény kivette a vérellátást, a mentést, katasztrófaellátást, és állami feladattá minősítette, éppen azért, hogy a rendszer anomáliáit ezeken a sürgősségi ellátást igénylő területeken kiküszöbölje, és zökkenőmentessé tegye.
Megváltozott az egyén és társadalom viszonya, azt hiszem, nem kell bővebben magyaráznom, az alattvalóból szabad polgár lett. Ezt a szabadságot kívánja biztosítani a betegjogokkal foglalkozó törvényi rész.
Én mint gyakorló orvos tudom és látom, és módosító javaslatokkal ostromoljuk is a törvényt, hogy ennek a törvényrésznek a végrehajtása többletterheket ró az orvostársadalomra, hogy erre föl kell készülni, hogy ennek a teljesítése egy kicsit nehézkes lesz, de bízom abban, hogy a rendszer bejáratódik, és bízom abban, hogy ez a rendszer helyzeténél fogva amúgy is az eddig kiszolgáltatottabb ember, a beteg lehetőségeit javítja, jogait védi.
Ez az a rész a törvényben, amely nagyon nagy társadalmi vitáknak a kereszttüzében áll, ugyanakkor azt kell elmondanom, hogy minden várható gyűrődés ellenére a magyar orvostársadalomnak ezen rész mellett kéne és kell a legjobban kiállni - mert ha az orvos sincs a betegért, akkor ki van már mellette?
A gyógyítás szakmai lehetőségének óriási változásait a laikus előtt talán be kell mutatnom, az itt ülő szakemberek előtt semmiképp sem. Hogy azok a beavatkozások, azok a módszerek, amelyek az elmúlt 25 évben létrejöttek, új jogi szabályozást kívántak, az számomra teljesen nyilvánvaló. Egyetlenegy esetet szeretnék elmondani: egy nálam két évvel fiatalabb barátom, amikor a klinikai halálból a kardiológián visszahozták, akkor egy perc múlva megkérdezték tőle - és tulajdonképpen ez már az új törvény szelleme -, hogy egy katéteres szívkoszorúér-tágítást végezzenek-e nála, és nagyon röviden elmondták ennek rizikóit; a beteg feltisztult tudattal nem kérte ezt a beavatkozást, a beteg természetesen már nem beteg, hanem élő barátom, hála istennek, továbbra is.
De hogy milyen gondok és milyen lehetőségek, és a választás micsoda dilemmái előtt van nap mint nap a magyar beteg- és a magyar orvostársadalom, egészségügyi dolgozó társadalom, az nyilvánvalóvá teszi, hogy az élet minden mozzanatát nyilván képtelen szabályozni, de bizonyos fokú szabályozása szükséges. Megjelent az elmúlt 25 évben a szövet- és szervátültetés, ami miatt rendezni kellett a donáció, tehát az adás, szervadás szabályait, és bármily paradoxonnak is tűnik - mert evidencia számunkra -, tisztázni kellett például a klinikai és biológiai halál fogalmait. A törvény természetesen ezeket a feladatokat is kezeli.
Megjelent egy olyan lehetőség az emberiség tudása folytán, amely a testen kívüli fogamzás lehetősége - nagy horderejű, nagy felelősséget jelentő, nagy lehetőségeket jelentő beavatkozás. Óriási tudás birtokába került az emberiség, és ez a tudás rohamtempóban bővülni fog. A napokban hallottam Czeizel professzor úr egy előadását, amelyben azt mondta, hogy az Egyesült Államokban olyan program készül, amely hétszer annyiba fog kerülni, mint a Holdra-szállás programja, és ugyanakkor 2000-2002-re az ember teljes génstruktúráját feltérképezi. Megjelentek azok a hangok az Egyesült Államokban... (Zaj a karzaton.) - tisztelettel megkérném a karzatot, hogy legyen olyan kedves, csendben maradni! -, ezzel olyan ismeretek birtokába kerül az emberiség, és olyan lehetőségekhez jut, amelyekkel a méhen kívüli megtermékenyítés esetén válogatni tud a genetikai ismeretei alapján, amelyek alapján ki tudja szűrni a genetikai betegségeket, amelyek alapján ki tud szűrni olyan jelenségeket, mint egy korai szívhalál, de amelyek alapján olyan mértékben és módon nyúl bele az emberiség jövőjébe, amely szerint tulajdonképpen, ha nem szabályozzuk és korlátlanul működik, lehetőség nyílik a gyermek nemének megválasztására, lehetőség nyílik a testméret, testsúly, alkat s a többi megválasztására.
(21.20)
Nem lehet ezekkel a lehetőségekkel nem szembenézni, nem lehet ezekkel a kihívásokkal nem szembenézni.
A tudomány ismeretei és felfedezései kapcsán kivétel nélkül mindig eszembe jut Dürrenmatt A fizikusok című drámája, amely drámában a magfúzió feltalálói tulajdonképpen önként elmegyógyintézetbe vonulnak, hogy az emberiség elől elrejtsék ismereteiket, titkukat és tudásukat. Ez nem sikerül nekik, mivel a folyamat szabályozatlan, s nem sikerül nekik, mert a gonosz kezébe kerül az ismeret. És a gonosz mondja el A fizikusok című drámában végezetül, hogy ami kigondolható, az kigondoltattatik, ami megcsinálható, az megcsináltattatik. És nem mondja ki a dráma expressis verbis, de gondolatban kimondja, hogy az emberiség nem térhet ki a megszerzett ismeretei elől.
Erről szól ez a törvény jelentős részben. Az a szédítő változás, ami a társadalomban és a szakmában lezajlott a huszonöt év alatt, kényszerít minket, óriási felelősséget ró ránk: ezeket az ismereteket a politika vezérletével, a politika gyűrődéseivel, a politika disszonanciáival együtt, de a társadalom kontrollja alá helyezni. Ezt a munkát végezzük, reményeim szerint eredményesen; nem hibátlanul, de alapvetően sikeresen.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
