HORN GÁBOR
HORN GÁBOR
HORN GÁBOR (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Néhány szóban szeretnék arról beszélni, talán picit folytatva - bár egészen más stílusban és hangnemben - azt a felvetést, amelyet Dobos Krisztina ma megkezdett. Úgy látszik, ma pedagógusnap van a parlamentben. Én azt látom, hogy ez a kormány természetesen nem gyűlöli a pedagógusokat - az előző lehet, hogy így tette, ennek akkor voltak jelei -, de kétségtelen, hogy nem tesz eleget a pedagógusok érdekében, miközben Magyarországon elkezdődött egy jelentős közoktatási reform, amelynek elemeit ma láthatóan mindenki érzi, aki az iskola világában mozog pedagógusként, szülőként, gyerekként.
Jelentős változtatások indultak el a magyar közoktatásban. Csak néhányat ezek közül hadd mondjak: a nemzeti alaptanterv fokozatos bevezetésével meghosszabbodik az elemi szakasz az általános iskolában négy évről hat évre. Azt gondolom, ez lehetőséget teremt arra, hogy óvodai színvonalúvá váljon az általános iskola, hogy idő legyen az elemi iskolában a készség fejlesztésére, a differenciált foglalkozásra.
(9.10)
Meghosszabbodik az általános képzés tíz évre, ami pont a legrosszabb pozícióban lévő társadalmi csoportoknak, annak a körülbelül 40 százaléknyi gyereknek, akik ma a szakmunkásképzésbe lépnek be 14 éves korukban, jelent hatalmas előrelépést, nyelvtanulási lehetőséget, a számítástechnika tanulását és egy felkészültebb létet a majdani szakmába lépésre. A pedagógiai programok, helyi tantervek elkészítésével az iskola igazából helyi üggyé válik, a szülő számára áttekinthető, és ha tetszik, ellenőrizhető üggyé válik.
Megindult egy jelentős középiskolai expanzió Magyarországon, egy olyan új finanszírozási modellt vezettünk be az elmúlt három évben, ami ha nem is szünteti meg a különbségeket az iskolák között, de jelentős mértékben csökkenti az esélyegyenlőtlenségeket falu és város között, nehéz sorsú települések, nehéz sorsú gyerekek és jobb sorsú gyerekek között.
Beindult a tanár-továbbképzési program, ami önmagában is jelentős előrelépés - bárcsak ilyen lépéseket láthattunk volna '90-től '94-ig a magyar közoktatásban -, és elindult egy olyan információs hálózat kialakítása, ami lehetővé teszi a közeljövőben azt, hogy országosan minden iskolában elérhető legyen a legkorszerűbb ismeret- és kommunikációs rendszer.
Mindezzel együtt azonban van egy probléma, van egy nagy kérdés, amivel adósak vagyunk, ez pedig a pedagógusok bérezésének ügye. Azért tartom ezt nagyon fontosnak itt, a költségvetési vita megkezdése előtt, mert úgy gondolom, hogy ezeket a reformlépéseket, amelyek meggyőződésem szerint széles körben támogatottságra találnak Magyarországon - elsősorban persze a szülők és a gyerekek körében, de tapasztalataink szerint, a számok szerint a tanári karok nagy részének körében is -, csak akkor lehet színvonalasan végrehajtani, hogyha a pedagógusok ebben a nehéz munkában jobb feltételekhez jutnak, elsősorban anyagi értelemben, jövedelem szempontjából. Évek óta próbálkozunk itt a parlamenti vitában, a költségvetési vita során előterjeszteni egy önálló pedagógus bértáblát, amely megoldaná ezeket a problémákat. Egyrészt lehetővé tenné a jelenleginél magasabb bérek biztosítását a szakma számára.
Azt hiszem, hogy azt nem kell bizonyítanom: egy ilyen nagy reformfolyamat kellős közepette ez elengedhetetlenül szükséges. Másrészt ugyanakkor lehetővé tenné egy differenciált bérrendszer bevezetését a magyar közoktatásban. Mindannyiunknak tudomásul kell venni, hogy a tanár nem közhivatalnok - értelmiségi. Ha nem is vagyunk az értelmiségi csúcsa - ezt talán mondhatom magam is, pedagógusként -, de igenis, értelmiségiek vagyunk, akiket nem lehet besorolni egy közalkalmazotti bértábla valamelyik osztályába. Elhibázottnak tartottam már '93-ban is, és azóta is nagyon rossznak tartom azt a gyakorlatot, amely egységesen 800 ezer emberre kíván bérrendszert kialakítani. Azt gondolom, hogy ez nem teszi lehetővé a minőségi munka iskola falai közötti differenciálását, alapvetően ellenérdekeltté teszi a pedagógust a magasabb színvonalú munkában, pusztán morális kérdéssé teszi azt, hogy valaki jobban, többet foglalkozva, sikeresebben végzi iskolai tevékenységét.
Úgy gondolom, hogy elérkezett az idő, hogy a reformfolyamatokhoz hozzákapcsoljuk ezt a nagyon lényeges elemet. Minimális programként én azt kérem a Háztól, hogy gondolja végig a kormánypárti és ellenzéki oldal annak a lehetőségét, hogy már '98-tól kezdve, valamiféle mozgóbér-rendszert kialakítva, próbáljunk meg ellépni abban az irányban, hogy a tanári szakma ne csak szakmai kihívásnak tekintse, ne csak egy nagy előrelépésnek tekintse azokat a változásokat, amelyek az iskola világában vannak ma, hanem ennél többnek, az anyagi megbecsülés, az iskolán belüli önmegvalósítás lehetőségének is.
Ebben kérem a segítségüket és várom a miniszter úr válaszát, hogy ők hogyan gondolkodnak ebben. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
