ASZÓDI ILONA KATALIN
ASZÓDI ILONA KATALIN
ASZÓDI ILONA KATALIN (független): Tisztelt Országgyűlés! Egy régió védelmében kértem szót napirend után; annak a régiónak a védelmében, amelynek képviselője vagyok.
Ez a régió: Kiskőrös, Kecel, Soltvadkert, Izsák - nagyobb városokkal és településekkel írható le. Ide tartozik több kis település, kis falu is. Az utóbbi időben a Kiskőrösről induló regionális események kapcsán a terület a sajtó figyelmének középpontjába került, és ennek kapcsán a közvélemény figyelmének középpontjába is.
Az események a közvéleményt eleinte talán némi szimpátiával töltötték el, majd egyre több negatív érzéssel fordultak az emberek a régió felé. Azt gondolom, hogy ennek a régiónak, ezeknek az embereknek, az itteni lakosoknak sem a teljes negatív, sem a teljes pozitív megítélése nem reális. Az itteni élet - éppúgy, mint másutt - nem könnyű, és problémákkal terhes. Vannak örömök és vannak nehézségek egyaránt. A kiskőrösi régió lakossága meglehetősen ellentmondásos szerkezetű. Ez az ellentmondás részben a lakossági összetételből is ered; részben pedig magán viseli az egész mezőgazdaság ellentmondásait.
Az itteni lakosság jórészt a mezőgazdaságból él, olyan szerkezetben gazdálkodik, amely egyrészt szinte még a feudalizmusba nyúlik vissza - itt elsősorban az idősebb generációra gondolok -, másrészt pedig olyan gazdálkodási formák is vannak, amelyek már a modern, tőkés árutermelő gazdálkodásra jellemzőek. Azt hiszem, ebből is világos, hogy meglehetősen eltérőek az érdekek, ellentmondásos az gazdasági szerkezet, és ellentmondásos a gondolkodás is. Erre a régióra azt szokták mondani, hogy itt csupa gazdag ember él. Kétségtelen tény, hogy ebben a régióban megtalálható a gazdagság. De megtalálhatók a gazdasági nehézségek is - és ezt akkor, amikor erről a régióról gondolkodunk, és véleményt alkotunk, nem szabad elfelejteni.
Ennek a régiónak az alapproblémái nagyjából hasonlóak egész Magyarország mezőgazdaságának problémáihoz, de nyilván vannak speciális vonások is. Szinte egész Magyarországon jellemző a mezőgazdaságra a tőkehiány, jellemző a jövedelmezőség drasztikus csökkenése. Akkor, amikor arról beszélünk, hogy itt gazdag emberek élnek... - lehetséges, hogy sok a jómódú ember. De akkor, amikor a gondolkodásmódjukat, a gondolkodásukat, az érzésvilágukat megítéljük, akkor azt is végig kell gondolnunk, hogy a csökkenő jövedelem mit okoz egy családban - milyen érzéseket, milyen nehézségeket -, függetlenül attól, hogy honnan csökkent.
Ennek a régiónak jellemző alapproblémája a perspektívátlanság. Ez egy borvidék: az alföldi borvidék. Szakmai körökből többször elterjedt, terjesztették, hogy az alföldi borvidékre Magyarországnak nincs szüksége. Ez félelemmel tölti el az itteni embereket, mert gyakorlatilag a megélhetési lehetőségük menne tönkre, amennyiben ez valósággá válna. Az alföldi borvidék ma Magyarország egyik borvidéke. Én magam nem hiszem, hogy felelős, gondolkodó szakemberek úgy vélekednének, hogy erre a borvidékre nincs szükség.
A kormánynak azonban tudnia kell, hogy ez a gondolat bizonytalanságot szül ebben a régióban, és valódi félelmekkel tölti el az embereket. Nem beszélve arról, hogy széles körben az is elterjedt itt, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás következménye az lesz, hogy nem lesz értelme, és nem lesz érdemes megművelni az alacsonyabb aranykoronájú földeket. Tudnunk kell, hogy Bács megye - nem is beszélve arról, hogy a homokhátság nagyobb része - túlnyomó többsége alacsony aranykoronás. Ha úgy gondolkodunk, hogy ezt nem lesz értelme megművelni, ebből következően emberek ezrei fognak elszegényedni, és ettől az elszegényedéstől már most nagyon sokan félnek - és ezt is tudnunk kell, amikor erről a régióról gondolkodunk.
(20.30)
Kifejezetten ezt a régiót érinti az - elsősorban ezt a régiót érinti -, hogy a borpiac leállt. Eladhatatlan borok állnak a pincében, a statisztikai adatok szerint a borpiac 70 százaléka nem mozdul. Erre az alapproblémára szeretnék még a mondandóm legvégén visszatérni.
Attól is félnek itt az emberek, hogy amikor az Európai Unióhoz csatlakozik az ország, akkor versenyképtelen lesz a magyar mezőgazdaság és ezen belül ez a régió is. Erre is kell gondolnia a kormánynak akkor, amikor szorgalmazza az európai uniós csatlakozást, mert csatlakozni csak olyan néppel lehet, amely ezzel a csatlakozással egyetért. S ahhoz, hogy ez a nép egyetértsen a csatlakozással, ahhoz feltétlenül változtatni kell ezen a helyzeten, el kell oszlatni ezekben a témákban a félelmeket.
Kiskőrösről indulva tiltakozásokról beszélünk. Az indulatok adottak voltak a régióban, és egy csepp kellett ahhoz, hogy ez egy tiltakozási hullámban manifesztálódjon, hogy egy tiltakozási hullám robbanjon ki ezekből az indulatokból. S ez a csepp az őstermelőkkel kapcsolatos törvény volt, illetve azok a törvények, amelyeket az őstermelőkkel kapcsolatosan fogadott el a parlament a télen.
Az indulatok igazából egy olyan kormányzati felelősséget vetettek fel, amelynek a következménye az lett, hogy tulajdonképpen az egész gazdasági és pénzügyi nehézségekkel kapcsolatos indulatrendszer átalakult a kormánnyal szembeni egyfajta politikai ellenséges hangulattá. A gazdasági nehézségek fennálltak, nem volt nehéz átalakulni politikai indulattá; és annál is inkább maradt ez hosszabb ideig, mert valójában a tiltakozók sem tudtak racionálisan túljutni azon a kormányzati lépésen, amely az őstermelői törvényben fogalmazódott meg, amelyet az egész régió tönkretételének egy utolsó intézkedéseként értékeltek. Azok, akik a tiltakozást szervezték, igazából nem tudták megfogalmazni követeléseiket. Azért nem tudták megfogalmazni korrektül, mert nem abból indultak ki, ami valójában ezt a válsághelyzetet okozta, hanem leszűkítették a követeléseket az őstermelőkkel kapcsolatos törvényekre.
Arra szeretném most felhívni a kormány figyelmét, hogy a régió problémája nem elsősorban az, ami az őstermelői törvénycsomagban megfogalmazódott. Ezt bizonyítja az, hogy akkor, amikor ez a törvénycsomag módosult, akkor sem nyugodtak meg a kedélyek és az indulatok. Ma is ugyanúgy elégedetlenség van, mint korábban. Noha a kormány igazából azonnal reagált már az első tiltakozásra, ennek ellenére az elégedetlenség tovább megmaradt, és ma is létezik, ma is megvan ebben a régióban. Azért van meg, mert az alapproblémák nem változtak. Az alapproblémák pedig: a jövedelmezőség csökkenése, a perspektívátlanság, az, hogy a piac leállt, a versenyképtelenségtől való félelem, és természetesen bizonyára még sok minden más.
A borpiac leállásával kapcsolatosan szeretnék még befejezésül néhány szót mondani, mert a mai problémák csomagjának, csokrának ez a központi virága. Egyes szakértők szerint Magyarországon egymillió hektoliter hamis bor van forgalomban, más szakértők azt mondják, hogy másfél millió hektoliter. Ez egy olyan mennyiség, amely a borpiacot teljes egészében felforgatja, megzavarja. Ezek a hamis borok minden további nélkül, zökkenőmentesen és akadály nélkül kerülnek a piacra. Azok az emberek, akik ezeket a borokat előállítják, folyamatosan tudják ezt előállítani a piac igényei szerint, bármilyen mennyiségben. Egyes telephelyeken akár öt-tízezer hektolitert is képesek előállítani. A régióban mindenki tudja, hogy hol vannak ezek az üzemek, illetve most már nem is csak a régióban, hanem onnan elszármaztatták telephelyeiket, de továbbra is óriási mennyiségben gyártják ezeket a borokat.
Ezek a borok adott esetben nem is rossz minőségűek. Itt azt gondolom, azt kellene eldönteni a kormánynak, hogy a jövőben szőlőből készített bort akar Magyarországon és külföldre is forgalmazni, vagy pedig - nem tudom én - hideg meg mindenféle más eljárással gyártott, vagy akár szintetikusan előállított bort. Ha abban tudunk megállapodni, hogy Magyarországnak az az érdeke, hogy másfél- vagy akár több millió hektoliter bort akár szintetikusan állítsunk elő, akkor rendjén való a dolog: akkor meg kell mondani, ki kell vágni a szőlőknek a felét, és azt mondani, hogy az, ami ma terület rendelkezésre áll, arra nincs szükség, csak az egynegyedére vagy egy töredékére, és a többit majd előállítjuk a különböző helyeken. Akkor nem kell tenni semmit a bormaffiával és a borhamisításokkal kapcsolatosan, megelégedhetünk magunkkal. Ha azonban azt mondjuk, hogy a bor lehetőleg szőlőből készüljön a jövőben Magyarországon, akkor nagyon sok teendőnk van. S ezek a teendők nagyon sürgősen meglépendők.
A hamisítók visszaszorítása egyértelműen szükséges lenne ebben az esetben. Szükséges lenne az, hogy lehetőleg akár a nemzeti agrárprogramban deklaráljuk azt, hogy az alföldi borvidékre szükség van, és a kormány számol vele azért, mert ez minden valószínűség szerint a régiót megnyugtatná. Szükség van arra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásról világosan beszéljünk. Értessük meg ezekkel az emberekkel, hogy mi vár rá és mire kell felkészülni! És szükség van arra, hogy a jövedelmezőség nőjön. Ehhez pedig a borhamisítást vissza kell szorítani, és meg kell erősíteni a hegyközségeket, amelyek garanciái lennének annak, hogy egy-egy borvidékről ne lehessen bizonyos áron alul bort forgalmazni. Ez persze nem megy úgy, hogy a bor forgalmazásának egyharmad része hamis bor. Ez csak akkor megy, ha a hamisított borok ellen valamit tenni tud a kormány, méghozzá sürgősen.
(20.40)
El kell mondjam, e régió lakosságának többsége nem akar hamisítani. Nem sok ember teszi ezt. De azok, akik teszik, azok igen nagy mennyiségben teszik. S azt is el kell mondjam, hogy a régió lakosságának túlnyomó többségét felháborítja ez a helyzet, és tehetetlennek érzi magát. Azt gondolom, nekünk itt, a parlamentben és a kormánynak nem szabad ebben a kérdésben tehetetlennek éreznie magát. Az itt lakók számára hátrányos az a helyzet, hogy itt hamisítják a borok tömegét, ami miatt nem tudja eladni a saját borát, ami miatt nem tud pénzhez jutni, és ami miatt az elemi életfeltételei nincsenek meg. Még akkor is, ha nagy háza van - lehetséges, hogy akár emeletes.
Ha a pincében van a bora és nincs pénze, akkor nem tud élni, és ma ez nagyon jellemző ebben a régióban. Erről is kell beszélnünk, és ezt is meg kell értünk! Ezért fontos az, hogy tegyünk a borhamisítások ellen.
Polgári füleknek talán furcsán hangzik: az egyik fórumon egy asszony felállt, és azt mondta, hogy képviselő asszony, mi nem tudjuk, mit kell tenni, önök tudják, hát csinálják jól. Elvárják tőlünk, parlamenttől és ettől a kormánytól, hogy jól csináljuk a dolgunkat. Azt a dolgot is, ami erre a régióra vonatkozik.
Nem lehet összemosni egy egész paraszti réteget a maffiavilággal, és nem lehet összemosni Kiskőröst és a környező településeket - Kecel, Izsák, Soltvadkert - a maffiavilággal, mert a kettő nem azonos. Még akkor sem azonos, ha valóban burjánzik itt a maffiavilág, de erről mi is tehetünk! Ez ellen nekünk is tenni kell! Ez az összemosás azonban sérti az itt élő becsületes embereket, akik itt élnek, itt is élnek becsületes emberek, mint mindenütt másutt. Éppen ezért azt gondolom, hogy a mi felelősségünk - elsősorban a kormány, de a parlament felelőssége is -, hogy sokkal szigorúbbak legyünk a becstelenekkel szemben és ezen belül is - ami a régióra vonatkozik - a borhamisítókkal szemben sokkal-sokkal szigorúbbak, és nagyon gyorsan és nagyon határozottan kellene lépni, mert ötvenezer emberről van szó, ahányan ebben a régióban laknak, és akkor még sokkal többen, akiket a borhamisítás még az országban érint. Ezeknek az embereknek a tisztességéről, a perspektívájáról és a megélhetéséről van szó.
Szeretném, ha nagyon sürgős lépések történnének a jövőben. Nagyon nagy probléma van a régióban, nagyon nyugtalanok az emberek, és ha itt őszig nem történik változás, és nem tudják az emberek továbbra sem eladni a boraikat, akkor itt ősszel nagyon komoly problémák várhatók. Erre szeretném felhívni itt most a figyelmet! Köszönöm. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
