DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Néppárt a büntető törvénykönyv módosítására a kormány által előterjesztett javaslatot ebben a formájában nem tudja támogatni. Nem tudja támogatni egyrészt amiatt, ami a javaslatban nincs benne, másrészt amiatt, ami a javaslatban benne van. Ami a javaslatban nincs benne, az a fontosabb, ugyanis ami benne van, azt helyre lehet hozni módosító indítványokkal. Ami nincs benne, arra is megkísérlünk módosító indítványt betenni, de félek, hogy itt alapvető elvi megközelítésbeli különbség is mutatkozik, mint ahogy ez a korábbi kormányzati megnyilatkozásokból kitűnik.
Mi az, ami nincs benne, és amit elsődlegesen kifogásolunk? Alapvetően hiányzik a kirívóan súlyos vagyon elleni és gazdasági bűncselekményekre a szigorúbb büntetési tétel meghatározása. Ez a legfontosabb. Emellett másodikként a jármű jogosulatlan elvételének becézett járműlopás megfelelő büntetőjogi megoldásának problémáját szintén nem érinti a kormány javaslata.
Ami benne van - nem érintve a helyes, indokolt és szakszerűen kidolgozott változtatásokat -: az egyik résszel az a probléma, hogy egy alapvetően jó törekvést a megítélésünk szerint szakszerűtlen formában jelenít meg a javaslat, és így a törvényjavaslat - ha az Országgyűlés ebben a formájában fogadja el - nem éri el vele az igazi célját. Ez a bűnszervezet létrehozásának problémája. Alapvetően helyeseljük, hogy a szervezett bűnözés elleni fokozott fellépés érdekében a kormány a büntető törvénykönyvet is módosítani kívánja. Ez már régóta aktuális kérdés. Akkor is azt mondom, ha tudom, hogy ez a klasszikus büntetőjogi felfogástól némileg eltérő megoldást is indokol, mert önmagában az, hogy külön bűncselekmény elkövetése nélkül már önmagában a bűnszervezet létrehozása pönalizálandó, jelentős vitákat vált ki nyilvánvalóan a büntetőjoggal kapcsolatos irodalomban, és a klasszikus büntetőjogi felfogással csak kevéssé hozható össze. Ennek ellenére ezt a megoldást a Néppárt - ha megfelelően ki van dolgozva - el tudja fogadni.
Azokon a problémákon túlmenően, amelyeket Szájer József említett a felszólalásában, egy gyakorlati problémára hívnám fel a figyelmet. Hogy a bűnszervezet létrehozását is büntetni rendeljük bizonyos bűncselekmények vonatkozásában, az kizárólag akkor indokolt, ha jelentős veszély van arra vonatkozóan, hogy ilyen bűncselekményekre vonatkozó bűnszervezeteket létrehoznak a gyakorlatban vagy létre fognak hozni. A konkrét bűncselekményeket nagyon nehéz bizonyítani, illetőleg egyes résztvevők tevékenységét nehéz bizonyítani, azt, hogy a konkrétan elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban van. Ilyen tipikus eset például az autólopás, de például a lopásra létrehozott bűnszervezetet nem rendeli büntetni a kormány javaslata. Ugyanígy több olyan bűncselekmény van, amely létrehozására vonatkozó bűnszervezet büntetendő lenne a véleményünk szerint, ha elfogadjuk, hogy önmagában a bűnszervezet létrehozását önállóan is bűncselekménynek kell tekinteni.
Semmiképpen nem indokolt e mellett a felfogás mellett - mondom, a lopáson kívül - az embercsempészet, a fegyvercsempészet - amely tipikusan olyan dolog, amelyre bűnszervezetet szoktak létrehozni -, az önbíráskodás, ezek a pénzbehajtó társaságok, a pénzmosás és a pénzhamisítás kihagyása ebből a körből. Ez az a kör tehát, amellyel kapcsolatban az a problémánk, hogy nem elég szakszerűen és célszerűen van megfogalmazva a Btk.-javaslat.
A másik része - és még mindig ott tartok, ami benne van a javaslatban - az, ami véleményünk szerint pótcselekvésnek tekintendő. Ilyen mindenekelőtt az itt felkapott kérdés, a házasságon, életközösségen belüli nemi erőszak kérdése.
Tisztelt Országgyűlés! A Btk.-hoz csak akkor indokolt hozzányúlni, ha az feltétlenül szükséges. Nem hiszem, hogy olyan óriási nagy társadalmi igény mutatkozna arra, hogy a házasságon belüli nemi erőszak kérdését most megnyugtató módon szabályozza a törvényhozás. Kifejezetten pótcselekvésnek érzem ezt a rendelkezést, miként azt is, hogy a szigorítás jegyében a kormány javaslatot tesz egy sor olyan bűncselekmény büntetési tétele alsó határának emelésére, amit a törvényhozó öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntet. Itt alsó határt jelöl meg, ha tetszik, emeli az alsó határt nulláról egy évre. Félek, hogy ez nem más, mint amit a Néppárt a Btk.-módosítással kapcsolatban szigorúbban kívánt büntetni, mindenekelőtt a kirívóan súlyos vagyoni elleni bűncselekményeket.
(11.00)
Úgy kívántuk szigorúbban büntetni, hogy a büntetési tételek felső határát emeltük elsősorban. Akkor a kormánynak az volt a válasza, hogy ő is szigorítani akar, de inkább az alsó határt emeli. Nos, elkezdte az alsó határt emelni, de teljesen érthetetlenül: azoknál a bűncselekményeknél, amelyek értelemszerűen nem a legsúlyosabb bűncselekmények, hiszen öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő cselekmények. Itt felemeli az alsó határt egy évre.
Tipikusan pótcselekmény - arról nem beszélve, hogy meglehetősen következetlen is, amit a kormány ebben a kérdésben csinál, hiszen azt mondja, hogy az arányosítás érdekében kerül erre sor. Ezek között a bűncselekmények között vannak szándékosak és gondatlanok, erőszakosak és nem erőszakosak, gyakran előfordulók és ritkán előfordulók és összesen öt fejezetbe tartozik; miközben egy másik részén, a jelenleg nullától öt évig fenyegetett bűncselekményeknél nem emeli az alsó határt. Ha megnézzük ezeket, ezek között is vannak szándékosak és gondatlanok, erőszakosak és nem erőszakosak, ritkábban és gyakrabban előfordulók, és ugyancsak mind az öt fejezetben vannak olyan bűncselekmények, ahol nem emeli az alsó határt. Azt hiszem, hogy nem alaptalan ezek után ha megjegyzem, hogy ebben az esetben is egy pótcselekvésről van szó és egy meglehetősen szakszerűtlenül végrehajtott módosításról, ami nem konzekvens módosítás.
Ami nincs benne -, és most nagy nyomatékkal szólnék a vagyon elleni bűncselekmények kérdéséről.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor hét hónappal ezelőtt a Néppárt előterjesztette a javaslatát, akkor a kormánynak az volt a nyilatkozata, hogy ellenzi a Btk. szigorítására irányuló néppárti javaslatot. Hozzátette a kormány, hogy a javaslat szakszerűségét ugyan nem vitatja, a szigorítást maga is szükségesnek tartja, de más a megközelítése, más a filozófiája a kormánynak.
Nos, kíváncsian vártuk, hogy mi az a filozófiabeli, megközelítésbeli különbség, és erre várni kellett addig, ameddig meg nem láttuk ezt a javaslatot. Hogy a kormány az alsó és nem a felső határt akarja emelni, nem tűnt eléggé meggyőzőnek ez a szakmai különbségtétel. Azzal nem értünk egyet, hogy az alsó határt kellene emelni, hiszen akkor összenyomják a büntetési tételeket, összenyomják a bűncselekményeket, és még kevésbé adnak a bírónak lehetőséget arra, hogy arányosítson egy adott büntetési tételen belül. De mondom: nem szakmai a különbség, mint ahogy kitűnik a javaslatból, mert hiszen a szigorításra tett javaslatok közül a kormány egy igen nagy részét elfogadta a néppárti javaslatnak.
Mindenekelőtt elfogadta a robbantásos bűncselekményekre vonatkozó szigorítást, ezt örömmel konstatáltuk még akkor is, ha nem olyan mérvű a szigorítás, de lényegében egy jelentős szigorításról van szó. Itt csak szerényen feltesszük a kérdést, hogy ha hét hónappal ezelőtt ezt a javaslatot elfogadják, akkor azért lehet, hogy másképp alakul ez a kérdés. Én ismerem a kormánynak e vonatkozásban tett nyilatkozatát. Gyakran halljuk, hogy nem a kilátásba helyezett büntetés az, ami visszatart, hanem a jó felderítés, és ezzel az igazságügy-miniszter látványosan tud a belügyminiszterre mutogatni, hogy vajon miért nem derítik fel megfelelően a kérdést. Én úgy gondolom, hogy egy egységes kormányzati felelősség van, és egy egységes kormányzati nézőpontra, egy nézetrendszerre lenne szükség. A Néppárt nézetrendszere ehhez képest, én úgy gondolom, lényegesen egységesebb, mert mi azt mondjuk, hogy igenis mind a bűnmegelőzésnek, mind a felderítésnek, mind a kilátásba helyezett büntetésnek szerepe van a bűnözés visszaszorításában.
Ezért helyes lenne, ha nem egymásra mutogatnának a tárcák, mert nem sok kis kormány van, hanem itt egy kormány van, amelynek mindent meg kellene tennie a büntetés visszaszorítására. Az igazságügy-miniszternek kellene többek között olyan javaslatot előterjeszteni, ami egy adott helyzetben elszaporodott és veszélyes bűncselekményeknél indokolja a súlyosítást, akkor erre vonatkozó javaslatot, és ha ne adj' Isten egy ellenzéki párt terjeszt elő erre vonatkozó javaslatot, akkor örömmel kellene támogatnia és nem hét hónapot várni, amíg a magáét előterjeszteni. De azt a részét, ami végül is megszületett, örömmel üdvözöljük.
Ugyanígy örömmel üdvözöljük, ami a Néppárt javaslatában benne volt: a kiskorúak, gyermekkorúak ellen elkövetett szexuális bűncselekményekre vonatkozóan a jelentős súlyosítást. Elismerésemet kell kifejezni a kormánynak, valóban szakszerűnek tűnik a szabályozás, és jelentős a súlyosítás ebben a körben.
De mi nincs benne? - és itt van az eltérő filozófia. A kirívóan súlyos, vagyon elleni bűncselekményeknek és gazdasági bűncselekményeknek a súlyosabb büntetése.
A Néppárt egész javaslatának ez volt a kiindulópontja. Mi is abból indultunk ki, hogy a Btk.-hoz csak akkor szabad hozzányúlni, ha az a nagyon fontos. Úgy gondoltuk, hogy a vagyon elleni bűncselekmények elterjedése, a vagyon elleni bűncselekményekkel és a gazdasági bűncselekményekkel okozott károk növekedése és az a körülmény, hogy a vagyon elleni bűncselekmények között jelentős módon megszaporodtak azok a cselekmények, amelyek önmagukban és egyedül is kirívóan súlyos és nagy kárt okoznak, indokolja, hogy ezeket a bűncselekményeket a jelenleginél súlyosabban büntesse a bírói gyakorlat. Ezt pedig az Országgyűlés egy módszerrel tudja megtenni: ha törvényhozás útján módosítja a Btk.-t és felemeli a büntetési tételét. Hangsúlyozom: azoknak a bűncselekményeknek, amelyek kirívóan súlyos kárt okoznak, hiszen jelenleg 5 millió az alsó határ a legmagasabban minősített vagyon elleni és gazdasági bűncselekményeknél, és a felső határ a csillagos ég. Mi úgy gondoljuk, hogy egy 5 milliós és egy 500 milliós bűncselekmény között olyan jelentős a különbség, ami indokolttá teszi, hogy itt újabb minősített eseteket tegyünk be, és végső soron lehetővé tegyünk 15 éves felső határt is a legsúlyosabb bűncselekmények büntetésére.
Ezzel szemben mit csinál a kormány ebben a körben? Egy dolgot - erre többször történt hivatkozás, én nem is gondoltam volna, hogy erre valaha is hivatkozni fog a kormány -, hogy mégis legyen valami, beletesz ebbe a körbe egyetlenegy módosítást, azt mondja: hogyha 200 millió felett van a bűncselekmény, tehát negyvenszeresen haladja meg az alsó határt, tisztelt képviselőtársaim, akkor csak különös méltánylást érdemlő esetben lehet leszállni, tehát két év alá menni - és ezt nevezik szigorításnak. Tisztelt képviselőtársaim, ez enyhítés! Tudniillik azt jelenti, ha 200 millió alatt van, akkor viszont nem kell hozzá rendkívüli méltánylást érdemlő eset, és akkor is két év alá lehet menni. Ha tetszik, ez felhívás táncra. Én nem tudok olyan bírói ítéletről, amely 200 millió felett volt, és a mostani enyhe bírói gyakorlat mellett is két év alatt szabták volna ki a büntetést. Kizárt dolog, hölgyeim és uraim!
Ez a fajta módosítás tehát nemhogy súlyosítaná ezeknek a rendkívül súlyos vagyonellenes gazdasági bűntettek megítélését, hanem igenis enyhíteni fogja a bírói gyakorlatot, ha a tisztelt Országgyűlés így fogja elfogadni ezt a javaslatot. Én bízom benne, hogy nem, és a Néppárt elő fogja terjeszteni erre vonatkozó módosító indítványait is. De mindaddig, ameddig a módosító indítványokról a Ház nem fog dönteni, nem tudunk mást mondani: ebben a formában a javaslatot nem tudjuk támogatni, egyrészt azért, ami hiányzik belőle, másrészt amiatt, ami benne van. Köszönöm szépen a meghallgatást. (Taps a jobb oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
