DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! "Büntetünk, s nem tudjuk mértékét, sem célját, s határát nem látjuk." Ez a mondás Szemere Bertalan büntetésekről szóló művében szerepel. Amikor a kormány által beterjesztett büntetőtörvénykönyv-módosítást elemezzük és vizsgáljuk, akkor hasonló gondolatok támadnak bennünk. Egy jelentős mértékben megkésett, elhamarkodott (Derültség. - Dr. Avarkeszi Dezső: Megkésett és elhamarkodott egyszerre?!), koncepciójában nem egészen világos és nem kielégítő javaslatot találhatunk. Éppen ezért tökéletesen illik rá Szemere Bertalannak az ezzel kapcsolatos észrevétele.
Amikor egy büntetőtörvénykönyv-módosítást vizsgálunk - és ez ennek a kormánynak az első koncepciózus, átfogóbb módosító javaslata -, több szempontból is meg lehet ezt közelíteni. Három szempontot szeretnék kiemelni, és példákkal szeretném bizonyítani előző sommás állításomat azzal kapcsolatban, hogy miért nem elégséges ez a törvényjavaslat. Az első ilyen a kriminálpolitikai szempont, a másik az, hogy egy ilyen módosítás hogyan illeszkedik a büntető törvénykönyv rendszerébe, a harmadik pedig, hogy milyen gyakorlati előnyöket lehet várni egy büntetőtörvénykönyv-módosítástól.
Mint a Házban ülő képviselőtársaim tudják, az ellenzék részéről régóta ösztönözzük azt, hogy a büntető törvénykönyv több pontján módosítást kellene végrehajtani. Az eddigi próbálkozások, így az általam benyújtott két büntetőtörvénykönyv-módosító javaslat, valamint a Magyar Demokrata Néppárt által benyújtott átfogó büntetőtörvénykönyv-módosító javaslat eddig a Ház akadályán megakadt, és ennek következtében nem mehetett tovább. Ennek mindig az volt az oka, hogy a kormány majd beterjeszti az átfogó és megfelelő, ezt a kérdést részletesen tárgyaló, kielégítő javaslatot. Nos, nem ez történt.
Menjünk végig az egyes pontokon!
Az első a kriminálpolitikai szempont. A régi magyar jog kiemelkedő alakja, a régi magyar büntetőjog tudósa, Pauler Tivadar írja azt a büntetés céljával kapcsolatban: "A büntetés célja a közbátorság fenntartása." Erre azért szeretném emlékeztetni ezt az Országgyűlést, mert azt gondolom, hogy manapság már pusztán a közbiztonságról gondolkodunk, és kiesett a fogalomkörből ez a meglehetősen régi kifejezés, de ennek a gondolatköre is. A közbiztonság egy defenzív, egy védekező fogalom, míg a közbátorság, amit az előbb említettem, arról szól, hogy nem pusztán vissza kell szorítani a bűnözést, hanem vissza kell adni a polgároknak a bátorságát, vissza kell adni nekik a saját öntudatukat annak érdekében, hogy saját hazájukban, saját társadalmukban emelt fővel és sérelmek nélkül vagy legalábbis mindenképpen biztonságban élhessenek. Éppen ezért nagyon fontosnak tartanám, hogy a közbátorságnak ez a polgári gondolata végre meggyökerezzen.
Nagyon sokat beszéltek már a büntető törvénykönyv vitájának korábbi szakaszában is erről a pulpitusról arról, hogy a bűnözés elleni küzdelemnek nem a büntető törvénykönyv az egyetlen eszköze. Ebben mindenki egyetért. Azt hiszem, hogy eddig el is jutottunk. Ugyanakkor abban is mindenki egyetértett, hogy a büntető törvénykönyv módosítása segíthet, ha megfelelő igényekre adja meg a választ, a bűnözés elleni küzdelemben. De e tekintetben szintén nem különösebben jó a kormány eddigi tevékenysége, hiszen nem bírta ez a kormány a bűnözés növekedését megállítani, és a polgárok, akik félelem nélkül és biztonságban szeretnének élni, a szabadság rendjében szeretnének élni, mindezt a kormány ez idáig nem tudta megoldani.
Az állam feladata az, hogy megvédje polgárait a bűnözőktől. A mai kormány ennek következtében a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni védelem további más területein sem igazán tesz eleget annak érdekében, hogy eredményes legyen. Például nyilvánvaló, hogy csak szavakban támogatja a rendőrséget; a szavakban való támogatásban elmegy több milliárd forintok ígérgetéséig, míg a valóságban a rendőrség vezetői pedig közben azt nyilatkozzák, hogy az adósságaik kamata miatt nem tudnak megfelelő összegeket fordítani a bűnözésre. (Sic!) Csak egy konkrét példa: mikor a kábítószerrel kapcsolatos - a kábítószerrel való visszaélés és a kábítószer-dealerek szigorúbb megbüntetésével kapcsolatos - javaslatunkat beterjesztettük, előtte széles konzultációt folytattunk például a rendőrség különböző tisztségviselőivel ebben a kérdésben. Azt mondták, hogy egy akkora városban, mint Budapest, mindössze két tucatnyi ember foglalkozik a kábítószeres visszaélésekkel, illetve a kábítószerrel kapcsolatos ügyekkel a rendőrség kereteiben. Ez Nyugat-Európában, hasonló kábítószer-fertőzöttségű területeken lényegesen nagyobb. Úgy gondolom, ez is jelzi azt, hogy igazából a kormány csak szavakban támogatja a rendőrséget, a valóságban inkább elhanyagolja, visszafejleszti és elbizonytalanítja azt, és e tekintetben szintén súlyos és fontos teendők vannak. Ezt csak annak kapcsán jegyeztem meg, hogy valóban nem elég, amikor arról beszélünk, hogy a Btk. nem elegendő, akkor az ezzel kapcsolatos további lépésekről is beszélni kell.
A múlt héten napirend előtti vitában szóba került a bűnmegelőzési koncepció. A '94-ben kormányra került pártok programjában, a kormány programjában ennek a bűnmegelőzési koncepciónak az elfogadása az azonnal teljesítendő intézkedések között szerepelt. Három év telt el, most született meg néhány héttel ezelőtt ez a bűnmegelőzési koncepció. Tanácsokat meg konzultációt, egyéb hasonlókat fölállítottak ezzel kapcsolatban, de ezeknek a hatásai meglehetősen korlátozottak voltak.
De térjünk vissza a büntető törvénykönyvhöz! Arról beszéltem, hogy van egy kriminálpolitikai szempont - ezt a büntető törvénykönyvnek ebben a módosításában nem lehet megtalálni! Ez nem egy átfogó jellegű módosítás, ez néhány ponton hozzányúl a törvényhez; ennek következményeiről szintén szeretnék beszélni máshol. Néhány ponton hozzányúl, de hiányzik egy átfogó, a kriminálpolitikába beillesztett koncepciója a büntető törvénykönyvnek. Mert miért kell egy büntető törvénykönyvet módosítani? Egyébként én azzal messzemenőkig egyetértek, hogy ezt nem kell gyakran megtenni, de amikor ez az elhatározás megszületik, akkor az addigi tapasztalatok alapján igen. Két funkciója van ennek. Az egyik az, hogy az időközben frissen megjelenő új bűnözési formák ellen hatékony társadalmi védelmet biztosítson. Ez az egyik funkciója. A másik: a büntető törvénykönyv gyakorlatából, bírósági gyakorlatából, annak tapasztalataiból épülve, felépítve juthat el addig, hogy hol van szükség adott esetben módosításra, melyek azok a pontok, amelyeket a gyakorlat nem igazolt vagy adott esetben elkoptak és eljelentéktelenedtek. Tehát a kriminálpolitikai szempontnak nem felel meg ez a törvényjavaslat.
A másik pont, hogy hogyan illeszkednek ezek az új intézmények - egyébként ad hoc módon beillesztett intézmények - a büntető törvénykönyv rendszerébe. E tekintetben én jogászként is egyetértek azokkal a hozzászólókkal, hogy egy büntető törvénykönyv rendszerébe nem lehet csak úgy belenyúlkálni. Ezt nagyon gyakran halljuk, ellenzéki képviselők is, amikor a büntető törvénykönyv módosítását kezdeményezzük, akkor igazán nem kapunk ezzel kapcsolatban dogmatikai ellenérveket javaslatainkra, hanem inkább politikai jellegűeket, de ezzel az érvvel ettől függetlenül egyetértek. Nem szabad, a gyakorlat miatt sem szabad, a büntetési rendszer stabilitása miatt nem szabad, a kiszámíthatóság miatt nem szabad hozzányúlni. Éppen ezért, amikor ilyen hozzányúlás megtörténik, akkor viszont alaposan végig kell azt gondolni.
Egy példán szeretném megmutatni, hogy azok az új intézmények, amelyeket ez a büntető törvénykönyv bevezetni kíván, bár nemes és hasznos céltól vannak vezettetve, de igazából összezavarják a büntető törvénykönyv rendszerét.
(10.10)
A Fidesz és magam is egyetértünk abban, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem nagyon fontos feladat. Ennek az eszközeit meg kell találni. A rendőrség, valamint a gyakorlatban a bűnmegelőzésben és bűnüldözésben dolgozók ezt régóta kérik, hiszen problémás volt az, hogy nem lehet kiterjeszteni bizonyos elkövetési tényállásokat olyanokra, akik nyilvánvalóan a szervezetben vannak, de a tényállásba nem illenek bele. Ennek következtében a külföldi jogokban is szereplő bűnszervezet kategóriájának az átvételét a magam részéről helyeslem. A probléma nem itt van. A probléma ott van, hogy ez nem illik bele a jelenlegi büntető törvénykönyv rendszerébe. Milyen problémákat fog ez ugyanis okozni? Nem válik el világosan ez a kategória bűnszövetségtől, a bűnszövetségben való elkövetéstől, valamint az előkészülettől.
Hadd mondjak egy világos példát! Itt van - mondjuk - a lopás tényállása, amelynek keretében lényegében mind a bűnszövetségben, mind pedig a bűnszervezetben való elkövetést ezzel a módosítással immár büntetni rendeli ez a törvény. Magának a bűnszervezetnek a funkciója területén egészüljön ki az eddigi lehetőség a bűnelkövetés folyamatossága, a szervezet strukturáltsága és a profitszerzés elemeivel - ezt mondja ennek a törvényjavaslatnak az indokolása. Lopás esetén a profitszerzés a lopás tényállásában már eleve benne rejlik, a bűnelkövetés folyamatosságát megítéli a lopás egy másik minősített esete, ami az üzletszerűségre vonatkozik, egyedül a szervezet strukturáltságára vonatkozó tétel jelenne meg ebben az esetben.
Ez nem azért probléma, mert valamifajta elméleti konstrukció alapján jogesztétikai szempontból nem tetszik, hanem abból a szempontból, hogy ha a bűnszervezet ilyen kategóriáját és ilyen formáját vezetjük be a büntető törvénykönyvben, akkor lényegében nem teszünk más, mint a bíróságok gyakorlatára bízzuk a bűnszervezetben való elkövetés megítélését. Holott éppen az lenne a törvény célja, hogy ebben a tekintetben is kitágítsa a lehetőségeket. Ha a gyakorlat alakítja ki ezt a fogalmat, és nem a parlament, nem a törvény szintjén alakul ki ennek a megfogható és világosan körülhatárolt fogalma, az súlyos zavarokhoz vezethet. Évekbe telik, amíg ennek a megfelelő gyakorlata kialakul, és lehet, hogy nem azt a célt fogja szolgálni, amit egyébként ez jelent.
Zavar van itt a bűnszervezet tagjaként való elkövetéssel. Mi van akkor, ha valaki bűnszervezet tagja, de egy másik bűncselekményt követ el? Akkor is bűnszervezet tagjaként ítéltetik el? Ha valaki elolvassa a Btk.-t immár így, a módosítással egységes összefüggésrendszerben, akkor láthatja, hogy ezek a tételek több helyen kilógnak.
A harmadik szempont a gyakorlati, és véleményem szerint ez a legfontosabb. Nagyon fontosnak tartom, hogy a társadalomban megjelenő új bűnelkövetési formákra reagáljon a büntetőjog. E tekintetben - hogy jót is mondjak a javaslatról - nagyon helyesnek tartom a szexuális jellegű bűncselekmények szigorítását abban az esetben, ha gyermekek terhére követik el ezeket, valamint a gyermekpornográfiával kapcsolatos tényállásokat is. Azt gondolom, ha például elfogadjuk ellenzéki képviselőtársaim indítványait, akkor ez a tétel már most büntethető lenne. Ilyen értelemben nem értem, hogy miért kellett erre ilyen sokat várni.
A gyakorlati szempont e tekintetben nem támasztja alá a kormány álláspontját, hiszen nem azokhoz a tételekhez nyúlt hozzá, amelyekhez igazán szükséges lett volna. Az 1996-os legfelsőbb ügyészi gyorsjelentés alapján például a jármű önkényes elvétele nevű bűncselekmények száma 29,3 százalékkal, a vagyon elleni bűncselekményeknél a lopások száma 17,9 százalékkal, ezen belül a személygépkocsi-lopások száma 33,3 százalékkal növekedett. Ezzel a kérdéssel mégsem foglalkozik a törvényjavaslat. Nem foglalkozik a gépkocsilopások ügyével, holott van egy kézenfekvő megoldás, mégpedig a jármű önkényes elvétele tényállásának a megszigorítása és adott esetben értékhatárhoz való kötése. Vagyis hogy a bűnözők a gépkocsilopás elkövetésekor mondhassák azt, hogy ők csak autókázni akartak volna. Tehát ne legyen értelme ettől menekülni, hiszen ha felemeljük ennek a tényállását a lopás szintjére, akkor megoldjuk ezt a problémát, hiszen az autó ilyen módon való elvitele olyan cselekmény, amely a társadalom szempontjából adott esetben szigorúbb büntetést követel. Nagyon sajnálatos, hogy ez nem szerepel benne.
Egy másik tétel, amely nem szerepel ebben a javaslatban, az a kábítószerrel való visszaélés kérdése. Ezzel összefüggésben hadd idézzem Csiha Judit egykori igazságügyi minisztériumi államtitkár asszonyt 1996. május 21-éről, vagyis majdnem egy évvel ezelőttről. Ő akkor Deutsch Tamás kérdésére, amikor azt kérdezte, hogy miért utasította vissza a kormány a Fidesznek azt a törvényjavaslatát, amely a kábítószer-kereskedők szigorúbb megbüntetését, a csekély mennyiség leszállítását javasolta volna - a csekély mennyiség leszállítása azért szükséges, mert ha csekély mennyiséggel kapnak el egy kábítószer-kereskedőt az utcán, abban az esetben nem tudják őt megfelelő módon elítélni, hiszen fogyasztónak minősíti magát - azt válaszolta, hogy '96 decemberig megvizsgálják ezt a tényállást, és reméljük, hogy addig drámai változás nem következik be ezen a téren. Azt gondolom, a kábítószerrel való beetetés egyre intenzívebben folyik, ezt a napi híreket követők világosan érzékelik.
Az idő rövidsége miatt a harmadik kérdésről, amelyet nagyon fontosnak gondolok, most nem kívánok beszélni, csak megemlítem, hogy nagyon fontos tétel, és ez a törvényjavaslat nem tartalmaz igazán megoldást arra nézve, hogy a kiesett halálbüntetés helyén a társadalomnak a legelvetemültebb bűnözőktől való védelmét biztosítsa. Az az érv hangzott el ezzel kapcsolatban - egyébként Dániában, Svédországban, Finnországban és Hollandiában is olyan rendszer van, ahol az életfogytiglani valóban életfogytiglani, vagyis a bűnelkövetők csak kegyelemmel szabadulhatnak ki a börtönből, egyébként életük végéig ott kell bent lenniük -, hogy a börtönben több bűncselekményt követnek el, ebből következően nem kell az életfogytiglanit valódi életfogytiglanivá tenni.
Egy mondat és befejezem, elnök asszony. Azt gondolom, az államnak kötelezettsége a börtön rendjének a biztosítása. Ugyanakkor a polgárok biztonságának a védelme is kötelezettsége, és szerintem a polgárokat jobban kell védeni az elvetemült bűnözőktől, mint a börtön lakosságát. Ennek következtében azt kell megakadályozni, hogy a szabad világban ezek az emberek ismételten bűncselekményeket követhessenek el.
A vita további részében a részletes javaslatainkat nyilvánvalóan meg fogjuk tenni, annak érdekében, hogy javítsunk ezen a törvényjavaslaton. A Fidesz jelen formájában nem támogatja ezt a javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
