DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS, a KDNP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban a képviselőtársaim szíves elnézését és megértését kérem, hogy a felszólalást némi nosztalgiázással és személyes emlékekkel kezdem.
Mentségemre szolgáljon, hogy ha nem is elkövető büszke apaként, de egy ilyen botladozó asszisztensként ott lehettem az ombudsman nevű gyermek születésénél a szülőszobában, ahol a terhesség ugyan jóval meghaladta a szokásos kihordási időt (Derültség.) - a 9 hónappal szemben 3 év kétségtelenül nem semmi, de a szülés szerencsés és könnyű volt, mert az Országgyűlés az 1993. június 1-jei ülésnapon ellenszavazat nélkül fogadta el az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló kétharmados törvényt.
Egy kis kitérővel a nosztalgiába beletartozik az is, hogy abban a sokat kárhoztatott, hatalmi arroganciával vádolt, a jelenlegi többségtől eléggé távol álló előző ciklusban hány és hány kétharmados törvény született a pártok közötti értelmes konszenzus eredményeként. (Dr. Avarkeszi Dezső: Tisztességes ellenzék volt! - Zaj. Közbeszólások.) Igen, a tegnapi nap tapasztalata hozzájárult a következmények levonásához. (Dr. Avarkeszi Dezső: Így van! - Zaj.)
De hagyjuk a múltat! Beszéljünk inkább az élő törvényről, amelyik a magyar joggyakorlatban egy teljesen új és szokatlan jogintézményt létesített. Az újszerűség lehetett az oka, hogy az előkészítés során ádáz csatákat kellett vívni: minek nekünk ez a fura nevű, "ombudsman" jelszóval harcba indult had, akik váltig hangoztatták, hogy a gyermekcipőben járó jogállamunkat már annyi intézmény védi, hogy a végén még a sok bába között elvész a gyerek. Holott a gyerek valójában kívánta ezt az újszerű, állampolgári jogok országgyűlési biztosa névre magyarosított intézményt, ahol az ügyét nem ridegen elintézendő aktaként kezelik, hanem - lehet, hogy rossz és túlzó a kifejezés, de - emberi együttérzéssel és segítő szándékkal foglalkoznak a sérelmével, és elszántan keresik az orvoslás lehetőségét.
A törvény feladatmegfogalmazása látszólag ugyan cseppfolyósnak mondható, a valóságban azonban széles körű jogosítványokat tartalmaz.
(11.20)
Valójában az intézmény létrehozásával a jogállamiság útján zavartalan közlekedést biztosító - és segélykérő helynek is nevezhető - állomás létesült. A társadalom közérzetét javítja és az állampolgárok bizalmát növeli, hogy létezik egy olyan, köztiszteletben álló személyiség, működik egy olyan testület, ahová panasszal fordulhatnak a hivatalok packázásai, az ügyek elhúzódása, az alkotmányos jogok sérelme miatt.
Említésre érdemes, hogy a madridi ombudsman-konferencián elfogadott 10 konklúzió első pontja rögzíti, hogy az ombudsman-koncepció az egyik legfontosabb mechanizmusa az emberi jogok védelmének. Ugyanez a konferencia ugyan magányos farkasnak nevezte ugyan az ombudsmant, de az ombudsman-konferenciákon a fogaikat nagyon jól használó farkasokkal lehetett találkozni, akik a tevékenységükkel nemcsak a saját hazájukban, de a hazájukon kívül is megérdemelt elismerést arattak, és vitathatatlan tekintélyt vívtak ki. Például a harcos lengyel ombudsman a közvélemény-kutatások szerint az ország egyik legnépszerűbb embere volt, akinek a másfél órás parlamenti beszámolóját feszült érdeklődés - és ettől jóval nagyobb létszám kísérte -, aki egy év alatt 35 ezer panasszal foglalkozott sikeresen. Spanyolországban "defensor del pueblo"-nak, a nép ügyvédjének nevezik az ombudsmant, aki minden sikerdíj nélkül is orvosolni tudja az állampolgárok elszenvedett sérelmeit. Többször sikerült találkoznom az általam sokat emlegetett új-guineai ombudsmannal, akinek az egyénisége, a fellépése szerintem akkora elhivatottságot és tekintélyt sugároz, hogy ha kiment a tengerpartra, akkor még a cápák is csüggedten visszafordultak, s abbahagyták az emberiség elleni durva bűncselekményeket. (Derültség.)
A törvény roppant szigorú feltételeket szabott az országgyűlési biztosok személyének a kiválasztására. El is hangzott egy olyan észrevétel és ijedelem, hogy vajon találunk-e tíz olyan igaz embert, akik közül választani lehet. Az első menet ugyan váratlanul kisiklott, de a második már megnyugtató eredménnyel végződött, és most itt van három - az általános helyettessel négy -, köztiszteletben álló országgyűlési biztos három vaskos beszámolója.
Remélhetőleg közülünk senki sem állítja nagyképűen azt, hogy egyvégtében végigolvasta a beszámolókat. Ezzel a módszerrel detektívregényeket szoktak olvasni, azokat is úgy, hogy a felénél a végére lapozunk, mert gyorsan szeretnénk megtudni, hogy ki a gyilkos. Ezeknek a beszámolóknak nyilván pihenten, többször kell nekifutni, ceruzával a kézben jegyzetelni, s az összehasonlítható adatokból le kell vonni a megfelelő következtetéseket; és ilymódon olvasva arra a megnyugtató végeredményre juthatunk, hogy ezt az intézményt valóban megérte létrehozni.
A szédelgő feldicsérés jelenleg már nem létező vétségének elkerülése nélkül állíthatom, hogy ezek a beszámolók jó értelemben vett nehéz olvasmányok. A tényszerűségük, az adatokkal igazoltságuk lenyűgöző; még a laikus olvasók számára is kiemelném az alapos logikai felépítettségüket és az áttekinthetőségüket. A beszámolók továbbgondolkodásra késztetnek, és az igazi olvasói élményt valójában az jelenti, hogy a törvény és a végrehajtás, az elmélet és a gyakorlat örvendetesen egymásra talált és összefonódott. Ez az idő igazi teljessége, amikor a törvényalkotó elképzelése élettel telítődik, megvalósul, és ez a megvalósulás tökéletesen teljesíti az elvárásokat.
A beszámolók a törvényalkotás során megfogalmazódott kételyre is megnyugtató választ adnak. Az első kétely az volt, hogy túlságosan puhák és enyhék az országgyűlési biztosok rendelkezésére álló jogi eszközök. A valóságban ezek a törvény alapján sem voltak olyan puhák és enyhék, de a legfőbb fegyver a tekintély és a nyilvánosság. A beszámoló arról tanúskodik, hogy az országgyűlési biztosok jól bántak ezekkel a fegyverekkel, hiszen a vizsgálataik és intézkedéseik széles sajtónyilvánosságot kaptak, élénk visszhangjuk volt, és most az országgyűlési tévéközvetítés eredményeként, az ország nyilvánossága előtt számolnak be a tevékenységükről.
A másik kétely az volt, hogy túlságosan általános és cseppfolyós a feladat-meghatározás. Ezt a kételyt még az elsőnél is tökéletesebben cáfolják a beszámoló adatai. A szorító időkorlát miatt az ellátott feladatok sokrétűségéből elég talán annyit idézni, hogy 1995-ben 2, 1996-ban már 86 eljárás indult hivatalból, s ezek az eljárások főleg az elesett, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek körülményeit kívánták feltárni. Többek között így került sor a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetek és otthonok, a fogyatékosokat ápoló gondozóotthonok és az idegenrendészeti szállások vizsgálatára.
Érdekes a panaszok megoszlása a panaszok jellege szerint, mert a táblázat első helyén a sérelmes döntések szerepelnek, 43,72 százalékkal; a sérelmes eljárások 11,58, az eljárások elhúzódása csak 8,87-tel.
A beszámoló - most először az országgyűlési biztos beszámolóját említem - részletesen foglalkozik az egyes alkotmányos jogok helyzetével, és az alkotmány megfelelő paragrafusaihoz kapcsolva vizsgálja az alkotmányos jogok sérelmét. Ha az idő engedné, bőven lehetne idézni a jogbiztonság követelményét, az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait: a köz- és magántulajdon egyenrangúságát, az önkormányzati tulajdon tiszteletét, az emberi méltóságot, a szabadságot és személyi biztonságot, a védelem jogát, a jogorvoslati lehetőséget, a szociális biztonságot, a testi és lelki egészséget szigorúan érvényesítő és védelmező egyedi döntéseket. A tevékenységi körben 1 alkotmánybírósági eljárás, 59 jogszabályalkotás és 80 jogszabály-módosítás kezdeményezése szerepel, és azért ezek figyelemre méltó számok. Persze elég sok az elkésettség vagy hatáskör hiánya miatt elutasított panasz, de ennek döntő oka, hogy sokan nem ismerik vagy félreértik az országgyűlési biztosok feladat- és hatáskörét. Sokan harmadfokú hatóságnak, végső fellebbezési fórumnak, vagy szemöldökráncoló igazságtevőnek tartják; sőt, amikor egy vizsgálat során egy fiatal rendőrtől egy újságcikk szerint megkérdezték, hogy tudtak-e az érkezésükről, akkor azt a választ kapták: "hogyne, hiszen telefonáltak a menekülttáborból, hogy megjöttek az államvédelmisek."
Illő és üdvös, de tényleg méltó és igazságos, valójában tisztelettel adózunk a semmiből létrejött 3 főosztállyal, 18 érdemi és 18 ügyeleti munkatárssal dolgozó, a munkáját, a szervezési munkát kiválóan ellátó hivatalnak is. Megnyugtató, hogy egy jóslatom tévesnek bizonyult: annak idején azzal riogattam az akkor még csak megválasztás előtt álló ombudsmanjelölteket, hogy 2 héten belül 50 ezer panasz zúdul rájuk. Szerencsére rossz jósnak bizonyultam: a katasztrófa elhárult, és meg kellett elégedniük 10 447 beadvánnyal, ami valójában 11 509 panaszt jelentett. A panaszirodában mindössze 2019-en fordultak meg, tehát másutt egy panaszirodának a fogadókészségét nyilván jelentősen meg is haladná egy ilyen szám.
A beszámoló az Országgyűlés számára 6, a törvényalkotás körébe tartozó ajánlást fogalmaz meg, s ezek között olyan fontos törvényalkotási tárgyak szerepelnek, mint az áldozatvédelmi, az áldozatok kárenyhítését célzó, a távhő-szolgáltatási díjak megállapítása körében kialakult jogbizonytalanságot megszüntető törvény megalkotása, az idegenrendészeti eljárásról, a szociális igazgatásról és szociális ellátásról, a lakások és helyiségek bérletére vonatkozó törvények szükséges módosítása; és beszélnünk kellene az Országgyűlés vizsgálatát igénylő esetekre vonatkozó ajánlásokról is.
(11.30)
Nem lenne szerencsés befejezés, ha az Országgyűlés csak protokolláris kötelezettségként kezelné a beszámolót, és utána a dolgot elintézettnek tekintve és kipipálva érdemi válasz nélkül hagyná a megalapozott ajánlásokat.
Vészesen közeledik az önkéntesen vállalt tizenöt perces határidő vége, elnézést kérek, hogy az adatvédelmi és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló egy-két érdekes adatát már nem is tudom említeni; tehát azzal kell befejeznem, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja nevében szeretnék köszönetet mondani az országgyűlési biztosoknak az áldozatos munkájukért, széles körű és fáradhatatlan tevékenységükért, az állampolgárok alkotmányos jogainak védelme érdekében kifejtett erőfeszítésükért, a gondosan megszerkesztett, alapos és elfogadásra ajánlott beszámolókért.
Munkájukhoz további sikereket, újságcikkből lopva a mondatot: "a hallgatag mélyben való eredményes megmerítkezéseket", a nyilvánosság fokozódó figyelmét, a társadalom elismerését és töretlen, sőt, lankadatlan lelkesedést kívánok. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
