DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ
DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ
DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos: Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen a szót. Rövid leszek. Azzal kell kezdenem, hogy szeretném megköszönni önöknek azokat a szavakat, amelyekkel munkatársaink áldozatos munkáját illették, és azt hiszem, hogy Kutrucz Katalin képviselő asszonynak mind a négyünk nevében külön köszönetet kell mondanom azért, hogy ennyire fontosnak tartja munkatársaink körülményeit és megfelelő javadalmazásukat is.
A másik tisztem pedig annyi, hogy a hozzám intézett kérdésekre válaszoljak; és természetesen teljesen egyetértek abban Hegyi Gyula képviselő úrral, hogy nem hogy nem vagyunk érinthetetlenek, hanem több okból is kiérdemeljük a bírálatot. Az egyik ok az, hogy minden köztisztviselőt, álljon bárhol, bírálattal kell illetni, és az csak a javunkra válik. A másik ok pedig az, hogy mi aztán éppen elég fontos emberbe belekötünk - természetesen ez a dolgunk -, és ez azt jelenti, hogy igazán illetlenség lenne megsértődni a bírálaton. Úgyhogy hozzáteszem, hogy egyébként újságot is olvasunk, és képviselő úr máshol is nyilvánított már véleményt a munkánkkal kapcsolatban, és mindig igyekszünk ebből részben tanulni, részben azokat a következtetéseket levonni, hogy esetleg a kommunikációban hol ejtettünk hibát, ha történetesen félreértenek bennünket. Úgyhogy azt is biztosan megérdemeltük - miután itt annyi szépet mondtak rólunk -, hogy a képviselő úr kétszer is elmondta a bírálatát. (Derültség.)
Az elsőre hadd térjek ki annyiban, ami nagyon fontos dolog: ez a közös költségek ügye. A jelentésben ezt "pellengér" címszó alatt találja meg a képviselő úr. Hozzáteszem, hogy természetesen nagyon könnyen lehet, hogy egyáltalán nincs igazam, és amit mondok, az egyszerűen az én véleményem; igyekszem nagyon röviden megvédeni az álláspontomat. Az a probléma, hogy ki és mennyiben juthat például a közös költséget nem fizető polgárok erre vonatkozó adatainak birtokába. De nem ez az egyetlen eset, nagyon sok ilyen van. Az, hogy tolvajok névsorát ki lehet függeszteni az üzletben; tehát a pellengér igen fontos társadalmi kérdés is.
(14.20)
Azt tudnám mondani, hogy az adatvédelmi törvényben a nyilvánosság és a személyes adatok védelme különböző kategóriákat feltételez, és voltaképpen arról van szó, hogy meg kell különböztetnünk a nyilvánosságnak két szintjét. Én azt állítom, hogy egy társasházi közösségben a polgároknak, az ott lakóknak, a tulajdonostársaknak, illetőleg szövetkezeti tagoknak vagy társasházi tagoknak természetesen joguk van megtudni, hogy ki mennyivel tartozik a közösségnek. Ez nem jelent nyilvánosságra hozatalt. Tehát közgyűlésen, postaládába bedobott cédulákon, illetőleg a könyvelésbe való betekintéssel természetesen minden tulajdonostársnak joga van megismerni a nem fizetők listáját. Ugyanakkor, miután egyszerűen az adatvédelmi törvény úgy szól, hogy vagy törvény felhatalmazása alapján, vagy pedig az érintett beleegyezésével lehet személyes adatot kezelni, és nincs törvényes felhatalmazás, ebből az következik, hogy igazából nyilvánosságra hozni ezeket az adatokat nem lehet. Az én jogi értelmezésem szerint a lépcsőházban nem lehet kifüggeszteni a nem fizetők listáját, mert a lépcsőházban mások is megfordulnak, még abban az esetben is, ha az egy zárt lépcsőház; ezért én azt ajánlottam - az ajánlásom senkit semmire az égvilágon nem kötelez, mégis azt ajánlottam -, hogy ne tegyék, mert nincs rá törvényi felhatalmazás.
Még ehhez azért azt hozzá szeretném tenni, hogy a megszégyenítés igen gyakran azokat sérti, akik ha tudnának, fizetnének. Tehát addig, amíg ebben az országban vannak egész életükben becsületesen dolgozó, nyugdíjas zenetanárnők, akik nem tudnak fizetni, tehát az a választásuk, hogy vagy esznek, vagy közös költséget fizetnek, akkor nem biztos, hogy helyes ilyen pellengérre állítani és megszégyeníteni őket. Akiket pedig nem érdekel a közösség, azokat az sem szokta zavarni, hogy a szégyentáblára kiteszik a nevüket. Ezért gondolom én azt, hogy nem haszontalan gondosan eljárni ebben a kérdésben.
A másik probléma a lakó-nyilvántartási könyv, amellyel kapcsolatban az a helyzet, hogy én semmit nem mondtam hivatalosan a lakó-nyilvántartási könyvről; tehát nem adtam ki ajánlást, nem kerestek meg, tehát a hivatalom semmit ebben a kérdésben nem mondott. Az igaz, hogy több munkatársam is meg én is, illetve én egy helyen, legutóbb az emberi jogi bizottságban kérdésre válaszoltam, és azt mondtam, hogy törvényi feltételei vannak, célhoz kötötten lehet megvalósítani. Figyelembe kell venni azt, hogy egy igazán jól és nagy adatbiztonsággal működő személyesadat-nyilvántartási központ van Magyarországon, a "Könyv"-hivatal, a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal, ahol két perc alatt - és akkor sokat mondtam, mert húsz másodperc alatt is - meg tudják mondani, ki hol lakik. Természetesen egy társasházban vannak a tulajdonosoknak jogai, de voltaképpen nem is tudom, hogy miről szól a javaslat; meg lehet nézni, kell hogy legyen törvényes alapja. Tehát hivatalos állásfoglalás nem volt.
Arra, hogy általában a normasértők oldalán állnánk mint ombudsmanok, én meg esetleg különösen - erre meg nekem az a válaszom, hogy nem. De azt viszont mondom, hogy itt van különböző gondolkodás, mert azt nem tartom elfogadhatónak, hogy bármely hatóság 6 millió adócsalónak, 6 millió potenciális bűnözőnek tekintse a felnőtt magyar lakosságot. Tehát abban a kérdésben - és ezzel tulajdonképpen áttérnék Gellért Kis Gábor elnök úr észrevételére -, hogy egyrészt a bűnüldözéssel kapcsolatos adatokhoz a rendőrség hogyan férhet hozzá, itt én azt tartanám célravezetőnek, hogy a rendészeti és a bűnüldözési tevékenységet élesen meg kellene különböztetni. Rendészeti, közigazgatási, bűnmegelőzési célból a rendőrség adatkezelése nagyon is korlátozott, nincs is rá szüksége; de amikor gyanú alapján bűncselekmény ügyében nyomoz, akkor természetesen az adóhatóságtól és a Központi Nyilvántartó és Választási Irodától, az önkormányzati nyilvántartásokból és a nemzetbiztonsági archívumoktól és mindenhonnan beszerezhet törvényes gyanú alapján adatokat.
Ami a vallási meggyőződéssel kapcsolatos szenzitív adatokat illeti és azt, hogy ez tényleg egy nagyon súlyos kérdés, hogy bizonyos adatok birtokában lehet például politikai testületeknek - mint egy Országgyűlésnek - támogatási döntéseket hozni például abban a tekintetben, hogy bizonyos felekezetek számára milyen támogatást nyújt az Országgyűlés, különös tekintettel arra, hogy a jelenlegi állapotok között az egyházak önhibájukon kívül nyilvánvalóan képtelenek saját magukat fenntartani, ehhez viszont adatokra van szükség. Egyébként minden európai országban szenzitív adatnak tekintik a vallási meggyőződéssel kapcsolatos adatot, ami persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne ezt megvallani, és ne lenne nagyon is természetes és szép dolog, amikor ünneplő ruhában istentiszteletre mennek a polgárok; csak arról van szó, hogy nem kötelezhetők arra, hogy az ezzel kapcsolatos álláspontjukat megvallják. Ezért mondanám azt, hogy itt más utakat és lehetőségeket is figyelembe kell venni.
Nem lehetetlen az, hogy a személyes adatok kezelése nélkül viszonylag megbízható adatokra tegyen szert az állam, például egy népszavazás alkalmából zártan, nem személyes adatokat kezelve, a polgárok jelet tehetnek abban a tekintetben valahova, hogy ezzel a jellel kinyilvánítsák valamilyen, például felekezethez való tartozásukat, vagy akár akkor, amikor nemzetiségi szervezetek támogatásában hasonló problémák merülnek fel; egyébként hozzáteszem, hogy a társadalomtudományi módszerek is alkalmasak arra, hogy nagyon jó becsléseket szerezzünk. Társadalomismereti szempontból is fontosak és politikai döntés meghozatala szempontjából is fontosak ezek a döntések; akár a vallásszociológia, akár az egyéb empirikus szociológiai módszerek is igen jól használhatók véleményem szerint.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
