HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Szeretném mondani, hogy nem a frakció kijelölt szónokaként szólok, hanem szocialista képviselőként, aki a maga véleményét fogalmazza meg a jelentésekkel kapcsolatban.
Azzal kezdeném, hogy 1989-ben az Amnesty International nevű emberi jogi mozgalom egyik magyarországi alapítója voltam, úgyhogy őszintén mondom, nagy nosztalgiával figyelem az emberi jogi biztosok tevékenységét, és néha az az érzésem, hogy talán a jobb, szerencsésebb oldalon lennék, ha ott lennék, ahol ők vannak. Ezzel együtt azt hiszem, hogy képviselőként, aki elég sokat találkozom hétköznapi emberekkel - akik talán nem emelkedtek föl annak a jogi vitának a magasságára, ami itt az első órákban folyt -, olyan egyszerű, kis dolgokról szeretnék szólni, amelyek tudom, hogy nem tudományos igényűek, de mégis úgy gondolom, azok az állampolgárok, akik az állampolgári jogok biztosáról hallanak, talán ezekre a kérdésekre is gondolnak.
Szeretném elmondani, hogy nagyon örültem annak a nagyon sok szép szónak, ami elhangzott a biztos asszony és a biztos urak, a biztos személyek - hogy ezt a kifejezést Magyarországon talán próbáljam meghonosítani - tevékenységéről. Ne vegyék rossz néven, ha néhány enyhe kis tűszúrásnyi kritikát ejtek, csak az arányosság kedvéért - ha önöket eddig csak bántották volna, akkor oroszlánként állnék ki önök mellett.
A médiában az országgyűlési biztosok közszereplését látva néha az embernek az az érzése - és nem több száz oldalas jelentést elolvasva, amit egyébként minél több embernek ajánlok, akinek erre módja van -, hogy valamilyen módon az országgyűlési biztosok olyan ügyek mellett állnak ki a közvélemény egy része szerint, amelyek mindig a normasértők, a szabálysértők, a költségekkel elmaradók, a közéleti normák ellen valamilyen módon vétők érdekeit képviselik egy nagyobb közösséggel, a közjóval szemben. Ez nem így van, ezt mindenképp ki kell mondani, de mégis van néhány olyan kérdés, amelyben talán a közbelépések tálalása nem volt túlságosan szerencsés.
Általában az a véleményem - és ezt mint újságíró, hadd mondjam a tisztelt biztos személyeknek -, hogy néhányszor politikailag rendkívül érzékeny, szenzitív kérdésben a biztos személyek megjelenése félreérthető, hiszen ha szenvedélyes értelmiségiként megszólalnak, akkor ez értelmiségiként egy nagyon kiváló teljesítmény; biztosként lehetséges, hogy a teljes pártatlansággal nem mindig egyezik meg.
Például vegyük azt a kérdést, amit itt röviden már megemlítettem, hogy a lakónyilvántartással kapcsolatban természetesen felhozhatók aggályok. Én látom ezeket az aggályokat, de úgy érzem, a magyar társadalom, a közbiztonság, a tulajdonviszonyok jelenlegi szintjén sokkal nagyobb igény fűződik ahhoz, hogy több millió ember, aki társasházban, bérházban, olyan házban, ahol több lakás van, együtt él, valamifajta áttekintést kapjon arról, hogy életvitelszerűen kik laknak abban a házban - hiszen ez szükséges a közbiztonsághoz, a terhek igazságos megosztásához -, és amennyiben erre nincs mód, akkor ez valamilyen módon az adatvédelmi biztos úr személyére vetődik. Lehet persze, hogy a lusta jogászok őt fogják kifogásként használni, és valójában lehetséges lenne egy olyan jogi megoldást is találni, amelyet ő elfogad. Mindenképp kívánatos lenne erről gondolkodni, mert tudom a gyakorlatból, hogy ez több millió állampolgárt érint.
Ugyanez a probléma, amit már a kétpercesben nagyon röviden megemlítettem, hogy a közös költséggel elmaradóknak, általában a közterhekkel elmaradóknak, az adókkal elmaradóknak is vannak személyiségi jogaik, de természetesen, nekem legalább is mint képviselőnek, abból kell kiindulnom, hogy a törvénytisztelő, az adófizető, a közterheket viselő állampolgárok jogait én még mindig fontosabbnak tartom. Éppen ezért vagyok képviselő természetesen, és nem adatvédelmi biztos.
Ami a rendőri fellépéseket illeti, nagyon sok jogos észrevétel, felvetés hangzott el, ugyanakkor természetesen az állampolgárok tudják, hallják, olvassák azt, hogy a liberális szabadságjogok paradicsomának kikiáltott Egyesült Államokban a rendőrség, az igazságszolgáltatás olykor drákói szigorral lép föl a közbiztonság romlása miatt, és a magyar állampolgárokat... Nem a biztos urak és a biztos asszony tevékenységét próbálom megváltoztatni - isten ments, hogy eltérítsem őket attól a szigorú vonaltól, amiben vannak -, azonban ehhez mindenképpen hozzá kell tenni a másik igazságot is: azt, hogy ebben az országban néhány év alatt többszörösére, két-háromszorosára nőttek a köztörvényes bűnesetek, és ez nyugtalanítja az állampolgárokat. Nem nyugtalanítja: félnek, rettegnek. Ma többen félnek a bűnözőktől, mint a Kádár-rendszer végén a politikai rendőrségtől. Erre a kérdésre is nekünk, politikusoknak valamilyen választ kell adnunk, még akkor is, ha nem fér bele egy szűken vett országgyűlési biztosi ajánlásba.
Azt mondanám, hogy mint újságírónak engedjék meg ezt a szerény jó tanácsot - legföljebb visszautasítják -, hogy nemcsak az igazság számít, hanem a látszat is, főleg a modern médiák korában, és ha kiemelten néhány ügyben olyan módon szerepelnek és szerepeltetnek mások által a biztos személyek, ami az előbbi benyomásokat erősíti, és nem azt, hogy a közjó érdekében, mindannyiunk érdekében tevékenykednek, akkor arra kérem őket - és ezt ne vegyék bírálatnak -, hogy gondolják át a médiában, a közvélemény előtt való megjelenésüknek a taktikáját és stratégiáját. Biztos, hogy ha ugyanilyen ügyekben föllépnek, és jobban hangsúlyozódik, hogy a közjó érdekében teszik - hiszen mindannyian lehetünk egyének, akiket valamilyen hatóság űzőbe vesz, akik valamilyen hatósággal szembekerülnek -, akkor jobban és pontosabban értjük ezeket a dolgokat.
Mindenképpen utalnék arra, hogy természetesen az országgyűlési biztosok tudomásom szerint ajánlást fogalmaznak meg, és ezt az ajánlást nem szabadna nem általuk, mások által - mondjuk újságírók, publicisták, egyes politikustársaim által - bunkóként használni. Nem arra való egy országgyűlési biztosi vélemény, ajánlás, hogy azzal minden érvet lesöpörjünk, és itt például erről a pódiumról egyik előző képviselőtársam kijelenthesse, hogy amit a nemzetbiztonsági miniszter csinált, az mind rossz volt, a belügyminiszter úr persze egy kiváló, nagyszerű ember, akinek a szíve-lelke nyitott az ilyen ajánlásokra. Biztos, hogy így van, mindenesetre ne az országgyűlési biztosi ajánlásokon keresztül minősítsük különböző politikusok tevékenységét.
Végül úgy hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a biztos személyek, a biztos urak és a biztos asszony kiváló munkát végeztek, és nem a pápai csalhatatlanság jegyében tevékenykednek, ajánlásokat azért fogalmaznak, hogy azokon elgondolkodjunk, igyekezzünk megszívlelni. Amennyiben azonban úgy érezzük, hogy ma, itt most, a mai társadalmi, gazdasági, tömeglélektani viszonyok között másféle igazságokat is, az igazság másfajta értelmezését is megpróbáljuk érvényre juttatni, akkor ne féljünk tőlük.
(13.50)
Amennyire ismerem őket, biztos is vagyok benne, hogy tőlük nem kell félni. Inkább azoktól kell félni, akik az országgyűlési biztosi vélemények mögé próbálják tenni a maguk politikai véleményét.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
