JAKAB RÓBERTNÉ
JAKAB RÓBERTNÉ
JAKAB RÓBERTNÉ, az MSZP képviselőcsoport részéről: Igen, ezt természetesen értem, hogy nekem 15 perc áll rendelkezésre. Nem fogom a 15 percet felhasználni, hiszen képviselőtársaim készültek. Jómagam elsősorban sorrendben a második beszámolóhoz szeretnék néhány gondolatot elmondani.
Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Úgy gondolom, szerénytelenség nélkül állíthatjuk valamennyien, hogy az emberi jogok, a kisebbségi jogok védelmének intézményesítése terén történelmet ír és történelmi időket él a demokratikus magyar parlament. '93-ban megalkottuk a kisebbségi törvényt, majd rövidesen, másfél év után, létrejött az új jogintézmény, az ombudsmanok intézménye. Megválasztottuk a különlegesek között is különleges területtel a kisebbségi jogok védelmével foglalkozó kisebbségi biztost is. Az ő beszámolója szintén kezünkben van, és remélhetőleg mindannyian forgattuk.
Mint tudjuk - és itt már többször elhangzott - az ombudsman felléphet minden jogsérelem esetén. Hatalma van, ahogy szokták mondani… bocsánat: hatalma nincs, viszont hatása van. Nagyon fontos, azt hiszem, még ha nem is szabad sorrendiséget felállítani, de a hatás legalább olyan fontos, mint a hatalom. Nőhet, valóban nőhet erkölcsi érzékünk és erkölcsi szenvedélyünk esetleg a jogszabályok betartatása iránt.
Hogy jön létre jogsérelem? Nagyon közhelyszerű: a hatalom a törvényt nem tartja be - mondanánk. Milyen hatalom? Egyenruhás hatalom, civil hatalom, nevesítetten: önkormányzat, minisztérium, hivatal, bármilyen hatóság lehet ez. Bennünk, jogalkotókban, törvényhozókban felvetődik a kérdés: miért nem tartják be a törvényeket azok, akik nem tartják be őket? A válasz itt többféle lehet. Nem ismerik, nem értik, nem értenek egyet velük, esetleg ellenzik. A válasz másik oldala: nem alkalmazható a törvény, nem egyértelmű, hézagos a törvény.
A kisebbségi biztos beszámolója ezek közül majdnem mindenre hoz példát. Foglalkozik a normarendszer hiányosságaival és természetesen az általa közvetlen diszkriminációnak minősített esetekkel részletesen.
(10.50)
Frakcióm külön jelentőséget tulajdonít annak, hogy a beszámoló ismerteti - idézőjelben mondom - a "közvetett diszkrimináció" fogalmát és sajnos annak gyakorlati előfordulásait is. A "sajnos"-t azért mondom, hogy vannak. Úgy gondoljuk, különösen Közép-Európában nem mindegy, hogy a kirekesztést, megbélyegzést, megkülönböztetést csupán akkor akarjuk tetten érni, amikor a szó szoros értelmében tettekről, illetve bizonyítottan elítélendő szándékok megvalósulásáról van szó. Kisebbségbarát társadalmakban a mindennapok emberi magatartásáért kell tudnunk jó lelkiismerettel felelősséget vállalni.
Harmadikként - és be is fejezem - a beszámoló bevallottan túlterjeszkedik - biztos úr ezt mondta bizottságunk előtt is -, amikor a kodifikációs jogszabály-előkészítő munka egy részét is felvállalja, vagy ha olyan helyzetekre is javasol intézkedést, ahol jogsértés még nem történt vagy konkrét panasz nem érkezett még hozzá. Az utóbbi egyszerűen azt jelenti, hogy a beszámoló elméleti, elvi kérdéseket is felvet, boncolgat - nagyon nagy szükségünk van rá -; az előbbi pedig választ keres arra, alkalmazható-e a törvény. Elsősorban természetesen a generális: a kisebbségi kódex alkalmazhatóságáról van szó, de ide sorolhatjuk a többit is, az oktatásit, az önkormányzatit, a média- vagy a választójogi törvények kisebbségekre vonatkozó részeit. A biztosnak nem feladata, hogy kutassa a jogalkalmazó szándékát, mindannyian tudjuk. A jogszabály hiányosságaira viszont fény derül, mihelyt bármilyen jogsérelem esetén el kell járnia.
Következésképpen javasolom, forgassuk elmélyülten ezt a beszámolót is, ajánlásain gondolkodjunk el, és ahol módosítani szükséges, törvényeinket mi magunk hoztuk, tegyük meg a módosítást. Mert Montesquieu szavaival élve: "valami nem azért igaz, mert törvény, hanem azért törvény, mert igaz". Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
