DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Bizonyos fokig ünnepélyes a pillanat, amit most itt együtt, ebben a szűk és bensőséges körben a magyar parlament megél, hiszen az egyik utolsó olyan törvényünket fogadjuk el, amellyel a magyar alkotmányos intézményrendszer végül is teljessé válik.
Ebben benne van egy bizonyos fokú bírálat - ha tetszik: önbírálat is -, hiszen a Magyar Országgyűlés alkotmányos mulasztásban van ebben a vonatkozásban, ha tetszik, 1989. október 23-a óta, hiszen akkortól van az alkotmányunkban, hogy a fegyveres erőkről és így a határőrségről is kétharmados törvénnyel kell rendelkezni. Ezzel szemben egy tvr. szabályozza a határőrséggel és határőrizettel kapcsolatos szabályokat, és a tvr. alapján egy minisztertanácsi rendelet, amelyik a részleteket szabályozza.
Nos, lehet erre azt mondani, hogy ez egy jogi kérdés, de én úgy gondolom, hogy ennek óriási jelentősége van. Az, hogy az alkotmányos intézmények igenis törvénnyel, alkotmányban meghatározott szintű törvényekkel legyenek szabályozva, annak gyakorlati jelentősége is van, hiszen annak az intézménynek, amit szabályozunk, a működését, a biztonságát alapvetően az adja meg, hogyha alkotmánynak megfelelő törvényi szabályozás áll a háta mögött. Különösen így van ez azoknál a szervezeteknél - a rendőrség és a határőrség is ilyen -, amelyek akaratukon kívül, ha tetszik, önhibájukon kívül egy másfajta struktúrában, egy másfajta rendszerben, egy diktatúrában nem kizárólag olyan feladatokat láttak el, amelyeknek ellátására egy demokráciában hivatottak.
Mi is az oka ennek a késedelemnek? Azt hiszem, az elmúlt ciklusban alapvetően egy politikai vita. Az akkori kormányzó pártok elsődlegesen rendészeti szervként kívánták a határőrség feladatkörét, hatáskörét megfogalmazni; az ellenzéki pártok pedig aggályosnak vélték azt, hogy a belügyminiszternek magánhadserege lenne, hogy honvédelmi feladatokra egy alapvetően rendészeti hatáskörrel rendelkező testület is felhasználható.
(12.20)
Elhangzott - és most nagyon sajnálom, hogy Mécs Imre képviselő úr nincs a teremben, de valóban főleg a Szabad Demokraták Szövetsége részéről elég hangsúlyosan -, hogy megengedhetetlen és nem megnyugtató a belügyminiszter magánhadseregének a jelenléte az országban. Sajátos módon most itt a vitában lényegében ugyanezt az érvelést hallottuk a Független Kisgazdapárt részéről, miközben a szabaddemokraták, örömmel konstatáltam, hogy időközben engedékenyebbek lettek a belügyminiszteri irányítással kapcsolatban. Nem akarok ebből messzemenő következtetést levonni, s nem kívánom azt, hogy a Kisgazdapárt is a jövő ciklusban hasonló pozícióban más belátásra jusson. (Derültség a bal oldalon.) Mindenesetre nem árt, hogyha fölhívjuk a figyelmet arra, hogy a rendszerváltást követően hét évvel mindenképpen anakronisztikus, ha valaki a Belügyminisztériummal kapcsolatban olyan aggályokat fogalmaz meg, amelyek indokoltak lehettek a rendszerváltás előtt - sőt, nagyon komolyan indokoltak is voltak -, de egy demokráciában ma már megkérdőjelezhetetlen, hogy a belügyminiszter nem fogja antidemokratikus célokra fölhasználni az irányítása alatt álló testületet.
Megjegyzem, hogy közöttünk lehetnek politikai viták, és én ugyan a leghatározottabban kifejeztem ebbéli bizodalmamat a belügyminiszter úrban, miközben egyéb vonatkozásban kétségkívül vannak viták közöttünk, de még az is belefér, hogy kételyeket fogalmaz meg kormánnyal, politikusokkal szemben valamelyik párt. De az igencsak sajnálatos, ami itt elhangzott a Független Kisgazdapárt vezérszónokának az előadásában, hogy a zöld ÁVO-hoz hasonlítja, és immár nem a politikai vezetést vette ezzel bírálat alá, vagy fogalmazott meg kételyeket, hanem magát a testületet, amelyik pedig az elmúlt hat-hét esztendőben, azt hiszem, bizonyította, hogy semmi köze nincs ahhoz a múlthoz, amelyben valóban jogelődei meglehetősen kétes szerepet játszottak.
De mondom, örömmel konstatálom, hogy a kormányzó pártok oldaláról a korábbi ciklusban megfogalmazott aggodalmak már elcsitultak, és ezért tulajdonképpen fenntartható az a kompromisszum, amivel végül is 1993-ban feloldódott ez a nagyon mélynek látszó ellentét, nevezetesen fegyveres erőként lett változatlanul az alkotmányban megfogalmazva a honvédelmi törvénnyel összefüggésben a határőrség, ugyanakkor alkotmányban rögzített módon kiemelten kerültek megfogalmazásra a rendészeti hatáskörrel összefüggő feladatok. Úgy érzem, hogy ez egy jó kompromisszum. Ehhez hozzá kell tenni, hogy természetesen nem lett betagolva a hadseregbe, a Magyar Honvédségbe a határőrség, tehát megmaradt függetlennek, és megmaradt a belügyminiszter irányítása alatt. Úgy érzem, hogy ez egy olyan kompromisszum, ami továbbra is tartható, és végeredményben erre épül a mostani szabályozás is, amit a Magyar Demokrata Néppárt a maga részéről támogat.
Ugyanakkor nyomatékkal kívánom hangsúlyozni, hogy amennyire indokolt volt az elmúlt ciklusban - vagy legalábbis magyarázható és érthető - a kétharmados többséggel nem rendelkező kormányzó oldal részéről ez a késedelem, hiszen kétharmados többséget lehetett volna létrehozni, és amikor létrejött ez az említett kompromisszum a honvédelmi törvénnyel kapcsolatban '93-ban, akkor a legfőbb feladat a rendőrségi törvény meghozatala volt; és bizonyos fokig érthető volt, hogy hiába készültek különböző tervezetek, ezek a tervezetek nem kerültek törvényjavaslat formájában benyújtásra az elmúlt ciklus során. Viszont ott voltak a páncélszekrényben; és a magam részéről teljesen érthetetlennek tartom - és engedjék meg, hogy megfogalmazzam ezt a kritikát -, hogy két és fél évig kellett várni ameddig ez a törvényjavaslat itt van előttünk. Mert kérem szépen, visszatérnék a bevezetőben elmondottakra: ez nem valamiféle jogászi flanc, hogy az alkotmány alapján a szükséges törvényeket meg kell hozni. Ennek gyakorlati következménye is van, mert igenis, azok a jelenségek, azok a hiányosságok, amelyek a határőrség munkájában megmutatkoznak, nem kis mértékben a szabályozatlanságra vezethetők vissza.
Hozhatnék itt példákat, de talán csak a legkirívóbbakat, nevezetesen a legújabb eseményeket, amikor több mint száz fegyver tűnt el a határőrség adyligeti laktanyájából. Tudjuk, hogy ezzel kapcsolatosan vizsgálat van folyamatban. Erős a gyanúm, hogy még egyéb fegyvereltűnésekre is fény fog derülni. Én őszintén bízom abban, hogy ennek a következménye nem az lesz, hogy a Belügyminisztérium képviselői levonják a konzekvenciát, hogy le kell fejezni a határőrséget, mert felelőst kell találni. Úgy gondolom, hogy jobb, ha mindenki a saját háza táján söpör. A felelősség igenis megáll, de ez kormányzati felelősség, mert lehetetlen, hogy egy kialakult alkotmányos rendezés mellett két és fél évig kelljen várni arra, hogy ez a törvény megszülessék. Úgy érzem, hogy ez egy olyan indokolt kritika a Belügyminisztériummal szemben, amit feltétlenül meg kell fogalmazni ebből a pozícióból.
Ettől függetlenül, mint mondottam, a Magyar Demokrata Néppárt támogatja a törvényjavaslatot, teljesen függetlenül attól, hogy néhány részletrendelkezésben pontosításra szorul. Itt van például a védelmi helyzet, aminek a definíciója elég sutára sikeredett - elnézést, helyettes államtitkár asszony -, és itt van például a hatáskörök, illetékességek rendszere, ahol bizonyos keveredés is tapasztalható. Ezek mind olyan kérdések, amelyeket módosító indítványokkal rendbe lehet hozni.
Tehát tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Országgyűlés, a Magyar Demokrata Néppárt nevében támogatom az előterjesztett törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
