KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt év márciusától a mai napig sorozatban szólaltam fel napirend után a mezőgazdasági kistermelők folyamatosan romló helyzetéről. Az volt a célom, hogy mind a tisztelt Ház, mind a tisztelt kormány figyelmét felhívjam arra, hogy az aszálykáron, a csapadékkáron túlmenően az állam szabályozási kényszere okozza a legnagyobb kárt az állampolgárok e hatalmas körének.
Felszólalásaim után államtitkár úr sorozatban megnyugtatott engem, klasszikusokat idézve: ezen a világon minden a legszebb és minden a legjobb. Az élet valahol nem vette tudomásul az államtitkári elképzeléseket, alaposan rácáfolt azzal, hogy a virágzóan újraintegrálódó szövetkezetek helyett dübörgő traktorokkal utakat elzáró, jogosan háborgó gazdák lepték el országútjainkat, a taxisblokád óta nem látott forgalmi káoszt okozva.
Elérkezett a pillanat tehát, amikor a politikusoknak ajánlatos felülvizsgálni eddigi jogalkotási tevékenységüket és magatartásukat, és korrigálni szükséges az elkövetett hibákat. Miután bebizonyosodott, hogy a parasztember nem úgy látja helyzetét, mint ahogy azt az államtitkár úr válaszaiban kifejtette, a további tévedések elkerülése érdekében, végre folyamatosan kellene vizsgálni a gazdák valós ráfordításait, befektetési szükségleteit, a termelésből származó tiszta jövedelmüket. Ha szabad ajánlanom, ezt a jövőben ne az adóhatóság nyomtatványaival oldják meg, hanem megfelelő szakmai felkészültséggel lehetőleg olyanok végezzék, akik már megfelelő mélységben ismerik az egyéni gazdálkodás részleteit.
A jelenlegi gazdatüntetéseknek egy óriási tanulsága van: a magyar gazdálkodó európai polgárrá vált, aki nem viseli el többé a bolsevik típusú állami intézkedéseket, mint például a gazdálkodóknak a felvásárlók által történő felügyeletét. Azt sem szíveli, hogy lekezelően őstermelőnek nevezzék, és erről még számára igazolványt is állítsanak ki, mely valójában olyan megalázó, állampolgári jogokat sértő eljárás, amely az ősiségnek szinte azt az állapotát feltételezi, hogy írni és olvasni sem tud, és ezért számára az őstermelői igazolvány egy speciális járlatlevéllel lenne egyenértékű, s csak ez jogosíthatná fel mindazon kedvezmények igénybevételére, amelyek valójában számára nem elérhetők.
Arra is szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni, hogy ez a gazdaréteg szó és hang nélkül tűrte az őt évek óta sújtó aszálykárokat, az elmúlt év csapadékkártételét, a termeléshez szükséges alapanyagok árának folyamatos emelését, fizette egyes cikkekben a 80-90 százalékos adót, az áfát, és nem szólt egy szót sem azért, hogy az európai farmerek állami támogatásának az egytized részét sem kapja meg. Szomorúan, de tudomásul vette, hogy a neki szánt termelői támogatások nagy része az integrátoroknál maradt, hogy a felvásárlók gyakran becsapták, mert így is értékelte azt, hogy ha nagyon szerény jövedelemmel is, de a rendszerváltás óta, ötven év keserve után szabad állampolgárként élt és gazdálkodhatott. Ezt elégelték meg önök az őstermelői igazolvány bevezetésével, és az önök elképzelésére mondott nemet ez a néhány millió, szerény körülmények között élő magyar ember.
Két héttel ezelőtt egy törvénymódosítást nyújtottam be a tisztelt Házhoz, mely kétségbeesett próbálkozás volt a helyzet javítására. Ma új-régi változatot nyújtottam be, mely lényegében a múlt évi jogi szabályozást rekonstruálja. Bízom benne, hogy elfogadja a tisztelt Ház a javaslatomat, mert tapasztalatom szerint a jelenlegi események, bár látszólag gazdasági gyökerűek, de valójában a mostani politikai elitnek a városi polgárságot követően a vidéki polgárság előtt is érezhető hatalmas méretű és majdnem teljes hitelvesztéséről szólnak.
E felismerés hiányának a veszélyeit számos történelmi példa bizonyítja. Egy biztos: ilyen méretű felháborodás vidéken legutóbb a Rákosiék által az egyházi intézmények, iskolák államosításakor volt, de akkor ott állt az akkori politikai elit mögött a dicsőségesnek nevezett Vörös Hadsereg. Emiatt azt javaslom azoknak a képviselőtársaimnak, akik még mindig tartózkodnak az azonnali szükséges lépések megtételétől, hogy a jelenlegi időhúzás, tétovázás helyett itt az ideje a rendszerváltás hetedik, a kormányváltás harmadik, a Krisztus utáni 1997. évben annak, hogy példát merítsünk az ellenünk tüntetők erkölcsiségéből, és az ábrándos európai álmok mellett figyeljünk oda arra, hogy ne a tocsikolók legyenek a sikeres emberek ebben az országban, hanem azok, akik verejtékes, kemény munkával megtermelik mindennapi kenyerünket, és bennünket ideküldtek szavazataikkal a parlamentbe.
Köszönöm figyelmüket.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
