NEMES MIKLÓS
NEMES MIKLÓS
NEMES MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A munka törvénykönyvének módosítása időszerű, mert a megváltozott körülmények, főképpen a privatizáció miatt, egyes alapvető munkajogi kérdések az érdeklődés középpontjába kerültek.
A módosítás során azonban feltétlenül tekintettel kell lenni arra, hogy a jogszabályoknak világosaknak, egyértelműeknek kell lenniük, pontosan kell szabályozni a szakszervezetek szerepét és a dolgozók egyéb érdekvédelmi szervezeteinek jogi helyzetét, a közös megegyezés értelmezését és a radikális létszámcsökkentések feltételeit, szabályait. A munka törvénykönyve módosításával összefüggésben utalni kell arra is, hogy célszerű lenne - a munkaügyi bíróságok megterhelését enyhítendő - az egyik új jogintézménynek a működésével is foglalkozni. Ez az új közintézmény a közelmúltban létrehozott Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat, amelynek működési költségeit részben a költségvetés, részben a Phare-program biztosítja, de gyakorlatilag nem működik.
A javaslat által érintett területek közül felszólalásomban a szövegezés egyes hiányosságaival, a szakszervezetek munkaügyi szerepével, illetőleg jogállásával és a jogutódlással kívánok foglalkozni. A javaslat 1. § (4) bekezdése a munkaviszony megszűnésére vonatkozóan tartalmaz módosítást. A javaslat szövegében és a hatályos munka törvénykönyvében is az a szövegezés szerepel, miszerint a munkáltatót megfelelő ellenérték fejében kötött megállapodás alapján legfeljebb három évig terheli a munka törvénykönyve 3. § (3) bekezdésében meghatározott kötelezettség.
Tekintettel arra, hogy a munka törvénykönyvének nincs végrehajtási rendelete, ezért a pontosabb meghatározás feltétlenül kívánatos. A törvényben rögzíteni kellene azt a minimumot, amelynél - megállapodás esetén - az ellenérték kevesebb nem lehet. A minimum ellenérték összege véleményem szerint a munkavállaló havi átlagkeresetének kétszerese lehet. A gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis a minimális érték meghatározása nélkül a munkavállaló a nála erősebb pozícióban lévő munkáltató akaratának megfelelő megállapodást is elfogadja, a fent javasolt minimumértéknél lényegesen kevesebb juttatás ellenében is.
A minimális ellenérték meghatározása nem kerül összeütközésbe azzal az általános elvvel, miszerint erre a megállapodásra a polgári jog szabályai szerint került sor. A munkáltatók, a különböző állami szervezetek általában választ adnak a munkaviszonnyal kapcsolatos szakszervezeti észrevételekre, javaslatokra. Gondot jelent azonban a gyakorlatban, hogy a szakszervezetek írásos felvetéseire többször szóbeli válasz érkezik a munkáltatóktól, de azokról emlékeztető, jegyzőkönyv vagy egyéb írásos anyag nem készül.
Többször előfordult ezzel kapcsolatosan, hogy az adott kérdéssel összefüggésben a munkáltató és a szakszervezet között vita keletkezett. Utólagosan mindkét fél másképpen, a saját érdekeinek megfelelően értelmezi a szóban adott választ, amelyet azonban utólagosan bizonyítani egyik fél sem tud. A viták elkerülése érdekében célszerű lenne a munka törvénykönyve 21. § (1) bekezdésének módosítása kapcsán rögzíteni azt, hogy az illetékes szervnek 30 napon belül írásban kell válaszolnia a szakszervezetek által ugyancsak írásban megtett észrevételekre.
Az írásbeliség kötelezővé tétele alkalmas lenne arra, hogy a későbbi jogvitákat a felek elkerülhessék. A munka törvénykönyve 21. §-ának módosításával kapcsolatosan a javaslat kötelezővé teszi a munkáltató részére azt, hogy intézkedése megtétele előtt, ha az a munkavállalókat közvetlenül érinti, a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetet tájékoztassa. Közismert azonban, hogy a munkáltatók jelentős részénél nem működik szakszervezet. Ennek hiányában éppen az ilyen munkáltatóknál kerülnek a dolgozók a legkiszolgáltatottabb helyzetbe, a munkáltatók egyoldalú, sokszor nem kellően átgondolt és gazdaságilag indokolatlan intézkedései között, például létszámcsökkentés következtében.
Erre figyelemmel célszerű lenne előírni azt a kötelezettséget, hogy azoknál a munkáltatóknál, ahol szakszervezet nem működik, a munkavállalói csoportot kell az intézkedésről tájékoztatni. Ezt a változtatást indokolja az az általános tapasztalat is, hogy a munkavállalók gyakran közvetett forrásokból, például a médiákból értesülnek a számukra hátrányos intézkedésekről, mint például a drasztikus létszámleépítés. Ezt a változást, vagyis a munkáltatónak azt a kötelezettségét, hogy intézkedéseiről a munkavállalói csoportot értesítse, a munka törvénykönyve, illetőleg a módosítás egészén célszerű lenne alkalmazni.
A javaslat 7. §-a a munkáltatóijog-utódlással kapcsolatos jogi helyzetet szabályozza. Előírja, hogy a kollektív szerződésben meghatározott munkafeltételeket, a munkarend kivételével, a jogutódlással érintett munkavállalóknak a jogutódlást követően egy évig fenn kell tartani. Ezzel a módosítási javaslattal egyetértek, mert számtalan példa igazolta, hogy a jogutód, főként külföldi munkáltatók legelső intézkedései közé tartozott a munkavállalókra vonatkozó garanciákat tartalmazó kollektív szerződés azonnali felmondása.
Megfontolandó, hogy a módosítás hatálybalépése során a folyamatban lévő perek tekintetében is kötelezővé kellene tenni a jogelőd munkáltató kollektív szerződésének alkalmazhatóságát. Ennek következtében a jelenleg folyó munkaügyi perekben a bíróság annak a kollektív szerződésnek a rendelkezéseit venné figyelembe, amelyet a jogelőd munkáltató és a dolgozó megkötött. Ez a javaslat megfelelőképpen szolgálná a munkavállalók védelmét a munkáltatói önkényeskedésekkel szemben.
A javaslat 14. §-a kiegészíti a munka törvénykönyve 91. §-át a következők szerint: "A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás önmagában nem szolgálhat a határozatlan idejű munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetésének indokául." Ez a módosító indítvány vitatható. A tervezett módosítás elfogadása esetén ugyanis még gyakoribbá válik a munkaviszony nem rendes felmondással való megszüntetése, mert az erőfölényben lévő munkáltatók kierőszakolják a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetését olyképpen, hogy a munkavállalóknak kifizetik a rendes felmondás esetén a felmondási időre járó átlagkeresetet és a törvényes vagy a kollektív szerződés alapján őket megillető végkielégítést. A hatályos munka törvénykönyve szerint közös megegyezés esetén pedig nincs felmondási idő, és nem jár végkielégítés sem.
(19.10)
Ehhez a problémakörhöz kapcsolódik az, hogy a hatályos foglalkoztatási törvény szerint közös megegyezés esetén a munkaviszony megszüntetését követő másnaptól kezdődően részesülhet a munkavállaló munkanélküli-járadékban, feltéve, ha jelentkezik a munkaügyi kirendeltségeken. Járadékban részesülhet akkor is, ha közös megegyezés következtében előzőleg több százezer forint végkielégítést vett fel; ezzel szemben rendes felmondás esetén a felmondás időtartama és a végkielégítés ideje alatt nem kap munkanélküli-járulékot. Ezeket a rendelkezéseket kijátszva nagyon sok munkáltató erre figyelemmel fogja kezdeményezni a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, amit a munkáltatók többsége feltehetően el is fogad, mivel az számára anyagilag előnyt is jelent.
A munkaügyi kirendeltségek a hatályos jogszabályok szerint nem vizsgálhatják, illetőleg nem veszik figyelembe az ellátás megállapításakor a közös megegyezés alapján kifizetett összegeket, erre tekintet nélkül kell megállapítaniuk a járulékot. A tervezett módosítás elfogadása esetén a hatályos munka törvénykönyve eggyel több olyan rendelkezést tartalmazna, amelyet a munkáltatók és a munkavállalók azonnal kiskapunak tekintenének. Ennek következtében a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás esetén számottevően csökkenne a munkaviszony rendes felmondással való megszüntetése, ugrásszerűen növekedne az olyan közös megegyezések száma, amikor a munkavállaló a rendes felmondás esetére kifizetendő járulékot megkapja. Ennek a megoldásnak még feketébb változata lenne az, amikor a munkáltató zsebből fizeti ki a munkavállalót azért, hogy szabaduljon a járulékfizetési kötelezettség alól, amit a munkavállalók azért fogadnak el, mert emiatt nem kell adót fizetniük.
Tisztelt Képviselőtársaim! A munka törvénykönyve módosítására vonatkozó javaslat vitájára az Országgyűlésnek megkülönböztetett figyelmet kellene fordítani, mert a tervezett változtatások a dolgozók, munkavállalók széles körét érintik, és részben alkalmasak arra, hogy hátrányosan befolyásolják azok munkajogi helyzetét. Erre tekintettel a javaslatot csak jelentős változtatásokkal tartom elfogadhatónak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
