SÁNDORFFY OTTÓ
SÁNDORFFY OTTÓ
SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy molyrágta törvényt, a hatályos munka törvénykönyvét kellene a mai magyar viszonyoknak megfelelően módosítanunk, de ez csak akkor volna lehetséges, ha a kormány politikai akarata is ez volna. Sajnos, a benyújtott törvénytervezet azonban azt bizonyítja, hogy ez az akarat nincs meg, sőt inkább megakadályozzák a munkavállalók érdekeit szolgáló törvényjavaslatok napirendre tűzését is. Ez a szociálliberális elit annyira szétrágta a munka világát rendező törvényeket, hogy a Horthy-korszakban nem voltak ennyire kiszolgáltatottak a magyar munkások, a bérből és fizetésből élők, mint ma.
A munka világában meglévő béke csak látszólagos, ez a csend ne tévesszen meg senkit, mert ez az általános némaság az új keletű bérrabszolgák béketűréséből, egzisztenciális félelméből fakad - és ez nem természetes állapot, mert a félelem nem a demokratikus társadalmakat jellemzi. A meglévő munka törvénykönyve és a most benyújtott módosítás csak arra jó, hogy kipipálható legyen a szociáldemokrata szólamok közül a munkásvédelem, egyébként pedig csak arra jó, hogy a demokrácia és a jogállamiság látszatát keltsék.
Sajnos, ez a törvényjavaslat magán viseli a farizeusság legfőbb jegyeit. Azzal, hogy a kollektív szerződést a munkáltatók és a szakszervezetek együttes kérelmének megfelelően terjesztheti csak ki a munkaügyi miniszter, ezzel lényegében a kollektívszerződés-nélküliség állapotát tartja fenn. A munkáltató személyében bekövetkezett változások jogutódlási kérdései lényegében már nem is kérdések, mivel az állami vagyon közel háromnegyede már gazdát cserélt, és az ebből fakadó munkavállalói és szakszervezeti joghátrányok már megtörténtek, s alig orvosolhatók. A kisebb üzemek ezért is váltak szakszervezetmentessé.
A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok törvénybe iktatása lényegében idejét múlta, mivel a nagy létszámú elbocsátások korszaka - remélhetőleg - véget ért.
E törvényjavaslatnak az előbbiekben kiemelt pontjai azok, amelyek lényegesnek tekinthetők. Természetesen mondhatjuk azt is, hogy jobb később, mint soha, de azért halkan megkérdezem: miért csak most, és miért nem a szociálliberális koalíció hatalomra kerülésének első évében került beterjesztésre ez a módosítás? Tartok tőle, hogy ez a törvényjavaslat propagandisztikus, elterelő politikai célokat szolgál.
A törvény beterjesztője általános indoklásában az Európai Unióhoz történő csatlakozást, a jogharmonizációs feladatok teljesítését jelöli meg elsődleges szempontnak, s csak ezt követően a magyar valóságból fakadó problémákat. Sajnos, ha nincs érve valamelyik miniszternek, akkor szlogenként a közös Európát emlegetik, és ez nagyon veszélyes. Egy olyan minta, ahol 8 millió 25 év alatti fiatal van munka nélkül, nem lehet minta számunkra! Ez jól jellemzi a Magyar Köztársaság felelős kormányának törvényalkotói és kormányzási mentalitását: számára elsődleges szempont az EU és a Nyugat elvárásainak való megfelelés; a kiszolgáltatott magyar munkavállalók helyzetének javítása, átfogó rendezése csak másodrendű kérdés.
Ismerjük el, ez a törvényjavaslat lényegi változást, hatékonyabb munkavállalói érdekvédelmet nem fog eredményezni! Semmi olyan törvényi rendelkezést nem fogalmaz meg, nem terjeszt a magyar törvényalkotók elé, amely segítené a munkavállalók érdekérvényesítő tevékenységét, vagy segítené netán a munkahelyi szakszervezetek megerősítését.
Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt egy törvény megszületik, én úgy gondolom, a törvény előkészítőinek tisztázniuk kell önmaguk és megbízójuk számára, hogy mit akarnak, melyek azok a kérdések és szándékok, amelyeket figyelembe fognak venni munkájuk során. Mire is gondolok?
1. Kik vagy ki a törvény alanya?
2. Kinek vagy kiknek és milyen érdekei sérülnek általában?
3. Milyen célt szolgáljon a törvény?
4. Ki vagy kik legyenek a törvény kedvezményezettjei?
5. A törvény alanyai számára kellően érthetőek és világosak-e a törvény előírásai?
6. Milyen intézményi rendszer biztosítja a törvény végrehajtását?
7. Milyen garanciák szükségesek ahhoz, hogy a törvény elérje a célját?
Megítélésem szerint a fenti kérdések még csak fel sem merültek az előterjesztő fejében, mert ha igen, akkor az előterjesztő szociális érzékenysége, a társadalomhoz való viszonya válik kérdésessé.
Melyek azok a kérdések és törvényi elemek, amelyekkel nem foglalkozik a munka törvénykönyve, így az továbbra nyitva hagyja a munka világa objektíve hátrányos helyzetű csoportjának társadalmi, szociális és egzisztenciális problémáit?
1. A munkabérnek a munkavállaló számára minimálisan milyen költségeket kellene fedeznie?
2. Mi legyen azokban az üzemekben, ahol a munkáltató nem akar kollektív szerződést kötni?
3. Milyen szankcióra számíthat az a munkáltató, aki ellehetetleníti üzemében a szakszervezeti tevékenységet?
4. Milyen magatartást kell tanúsítania a munkavállalónak, szakszervezeti tisztségviselőnek ahhoz, hogy rendkívüli felmondással, jogszerűen elbocsáthassa a munkáltató?
5. Milyen mélyre kell hajolnia, megalázkodnia ahhoz a munkavállalónak, hogy a munkahelyét ne veszítse el?
7. Mik azok az egyéni munkavállalói jogok, amelyek védelme elsőbbséget élvez?
8. A munka törvénykönyvéhez szorosan tartozó más törvények - mint például a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény - miért nem egységes részei a munka törvényének?
(18.30)
9. Miért nincs a munka törvénykönyvében egyetlenegy olyan szankció, passzus sem, amely a munkavállalót egyértelműen és világosan védi a munkáltató túlkapásaitól?
Tisztelt Képviselőtársaim! Még nagyon sok kérdés van, ami megválaszolásra vár. Ameddig a félelem a meghatározó a munkahelyeken, amíg a törvényalkotói munkában az állampolgárok biztonságát szolgáló jogos elvárások csak másod- és harmadrangú szempontok, addig a demokrácia csak fikció.
Tisztelt kormánypárti Képviselők! Önökön múlik, hogy milyen törvények születnek vagy nem születnek meg. Ha jól belegondolok, akkor nem lehetnek elégedettek önmagukkal, ami nem is lenne olyan nagy baj, ha mindennek következtében nem egy ország aktív korú polgárainak jelentős része válna feleslegessé.
Amikor a munka törvénykönyvéről beszélünk, akkor nem hagyhatom szó nélkül, hogy a munka világának egyéb igen fontos kérdéseiről ne ejtsek szót. Még véletlenül sem tapasztalható az a politikai szándék, hogy tiszta jogi, gazdasági és adóviszonyok között éljenek az állampolgárok, hanem az, hogy folyamatos fenyegetettség alatt, bizonytalan lét- és szociális körülmények között legyenek tartva, és hogy minél több jogcímen lehessen őket gúzsba kötni. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy milyen bonyolult és körmönfont adójogszabályaink vannak, akkor tovább erősödik bennem a gyanú, hogy ez nem véletlen, hanem egy tudatos politikai szándékkal állunk szemben, aminek az a célja, hogy az állampolgári félelmet fenntartsa.
Az önök által képviselt gazdaságpolitika lényegében a munkavállaló egyéni helyzetét veszi alapul, és nem számol a munkavállaló családi helyzetével, kötelezettségeivel, a megváltozott szociális és gazdasági viszonyokkal. A jelenleg érvényes jövedelempolitika a szocializmusban lecövekelt elvek szerint működik még ma is. Egyrészt továbbra is a kétkeresős, kétgyermekes családmodell van figyelembe véve, ami ma már rég nem igaz, hanem inkább az egy kereső és a három eltartott az általánosabb, ám a legalsóbb társadalmi rétegekben a járadékból és segélyekből élők száma is jelentős. Mindehhez szorosan hozzátartozik, hogy továbbra sem tisztázott, hogy a magyar munkavállaló bérében mi foglaltatik benne, milyen költségeket ismer el a bérpolitika. Ez az a kérdés, amelyet széles ívben igyekeznek önök elkerülni, illetve a pénzügyi kormányzat. A hivatalos álláspont csak annyi, hogy a béreket a piaci viszonyok alakítják, kivéve a minimálbért, ami inkább a társadalombiztosítás szempontjából fontos kiindulási alap, és vajmi kevés köze van a munkavállaló és annak családjának megélhetését biztosító költségek fedezésére.
Azt hiszem, még nem felejtették el igen tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, a szocializmusban a munkaerő nem volt áru, sőt tagadták ezt, ezzel megmagyarázva az alacsony béreket. Most áruvá vált, miközben reálértékben az előző rendszerhez képest is folyamatosan csökken a magyar munkaerő ára. Más szóval a bérből és fizetésből élők és főleg a termelő szférában foglalkoztatottak társadalmi értéke, hasznossága értékelődött le. A társadalmi hasznosság vonatkozásában bekövetkezett devalválódási folyamatot ilyen formában és ilyen összefüggésben a hivatalos politika nem vizsgálja, főleg azért, mert mind szakmailag, mind morálisan alapjaiban ásná alá a rendszerváltást és az azt levezénylő hatalmi szféra tekintélyét, ami egyfajta beismerése lenne a vezetők alkalmatlanságának.
Ideje volna politikailag is kimondani, hogy a munkaerő áruvá vált, és a benne érvényesíthető költségek meghatározhatók. És annak érvényesíthetősége nemcsak bérharc kérdése, hanem egy átalakulóban lévő gazdaságban alapvetően gazdaságpolitika. Társadalom- és gazdaságfilozófiai kérdés is egyben, és az infláció arányában történő bérindexálás követelése nem számít társadalomellenes bűntettnek.
Nem azt állítom, hogy a tárgyalt előterjesztésnek nincsenek pozitívumai. Csak annyit állítok, hogy ez a módosítás megkésve és hiányosan került elénk, és a jelenlegi áldatlan állapotokat a munka világában nem szünteti meg, sőt rendezését sem segíti elő. Sajnos azt kell mondanom, ez a törvénymódosítás nem sok vizet zavar a munka világában. És tartok tőle, hogy ameddig a munkavállalók problémái iránt ilyen empátiaképességgel rendelkező kormány fog kormányozni, addig sok jót nem várhatnak a bérből és fizetésből élők, és ne csodálkozzunk azon, hogy a munkáltatók lábbal tiporják a munkajogokat. A munka törvénykönyvét egyértelműbbé és átfogóbbá kéne tenni. Ezért csak azt tudom tanácsolni, hogy az Országgyűlés munkaügyi bizottsága külső munkatársakat vegyen igénybe, és módosítsák ezt a benyújtott javaslatot, bővítsék ki. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az FKGP padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
