KOLTAI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt néhány Képviselőtársam! Most az országgyűlési határozat általános vitájáról van szó, de az előttem szólók mondandójából is világossá vált, hogy a határozati javaslatról önmagában nem lehet végül is beszélni, hanem mögé kell tudnunk magát a programot, illetőleg még ezen túlmenően a program mögött lévő háttéranyagokat is.
Én elsősorban a hulladékgazdálkodással szeretnék röviden foglalkozni, hiszen a programban két helyen is: az állapotleírásnál és a célállapotnál is az önállóan kezelt hatótényezők között a hulladékgazdálkodásról szó van. De azt hiszem, a hulladékok mennyisége, minősége és egyéb tulajdonságai nagymértékben befolyásolják a környezeti elemek állapotát, az ember egészségét és még sok minden mást, tehát a program majdnem minden pontját és elemét is. Több mint százmillió tonna anyagról van szó, nem mindegy, hogy ezzel hogyan foglalkozunk.
A koncepció az OECD és az EU hulladékgazdálkodási politikájának felépítését követi a megelőzéstől, az újrahasználaton és a hasznosításon, elégetésen át a végleges lerakásig. Tessék elgondolni, hogy az említett több mint százmillió tonna különféle hulladék normális lekezelése mennyi munkahelyet jelenthet, vagy az elégetés hány százezer tonna nemes fűtőanyagot helyettesíthet.
Így tehát nemcsak - bár kétségtelen, a legfontosabb - környezet-egészségügyről van szó, hanem kiemelt gazdasági elemről és érdekről is. A környezet állapotának bemutatása egyébként valós, reális. A megfogalmazott célállapotok tükrözik a fejlett országok tapasztalatait, az ország aktuális és várható gazdasági erőforrásait. A program megvalósításának eszközei - különösen a szabályozás és a finanszírozás alapkérdései - józanságot mutatnak. A környezetvédelmi kiadásoknak a GDP 1,7 százalékára emelése merész, de feltétlenül szükséges és elérendő célkitűzés.
Még három rövid megjegyzést szeretnék tenni: a hulladékgazdálkodásról említettem néhány mondatot. Úgy gondolom, rendkívül fontos, hogy a folyamatban lévő jogalkotási program ide vonatkozó tervei időben megvalósuljanak; egyrészt gondolok a hulladékgazdálkodási törvényre, másrészt azokra a kormány- illetőleg miniszteri rendeletekre, amelyek előkészületben vannak, illetőleg bizonyos, korábban elkészülteknek a felülvizsgálatára - többek között a termékdíjtörvényre is gondolok.
A második rövid megjegyzésem: a program utolsó fejezete különleges intézkedéseket igénylő területekkel foglalkozik. Elismerem, hogy van különbség a Balaton és a fővárosi agglomeráció környezeti problémáinak kezelése között, de nem hiszem, hogy ilyen egyértelműen ki lehetne mondani az egyiknek a kormányzati koordinációt, míg a másiknak az önkormányzatok együttműködését igénylő feladatát.
Egy harmadik rövid megjegyzés, amit, megmondom egészen őszintén, nem is tudom igazából, hogy hova tegyek, mert hiszen tudom, hogy a programhoz módosító javaslatot benyújtani nem lehet. Azt magam sem gondolom egyébként, hogy a határozati javaslat - bár lehetséges, hogy valami átalakításra szorul - túlzottan redundáns lehetne. Egy országgyűlési határozat nem lehet egy bizonyos pontnál vagy hosszúságnál nagyobb. Ugyanakkor azt el kell mondanom, a megjegyzésem erre vonatkozik, hogy ma már terjednek nálunk is a minőségbiztosítási és különösképpen - erre vonatkozik a megjegyzésem - a környezettudatos irányítási rendszerek. Hiba, hogy sem a program, sem a határozati javaslat egy mondatot nem szentel ennek az egyesek által hobbynak tartott... - véleményem szerint a vezetésirányítási rendszerek közül az egyik legfontosabb - és most Magyarországon terjedő - rendszerről van szó. Egyébként természetesen magával a programmal, a program alaptéziseivel, felépítésével, általános célkitűzésével a magam részéről egyetértek, és a határozati javaslatot - egy kis átalakítás mellett - magam is támogatom. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)