BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Már az azonnali kérdések órájában is, a privatizációs miniszter asszonynak, a Ferihegy-2 új utasforgalmi termináljának építésével kapcsolatban tettem fel kérdést, és az elhangzott válaszból sok minden világosabbá vált számomra.
Úgy látom, az jelenti a legnagyobb problémát a Ferihegy-2 fejlesztésében, hogy a beruházás előkészítésének folyamatára, a szerződéskötésekre csak keveseknek van rálátásuk. Sokunk szerint a jelen és a közeljövő egyik - majdan botrányossá válható - infrastrukturális beruházásának "állatorvosi lova" a Ferihegy-2B terminál építése lesz. Senki nem vitatja - jómagam sem - a fejlesztés szükségességét, de akik ismerik a megvalósítás módját - és ők még kevesen vannak - annál többen.
Nagyon röviden a részletekről: a Ferihegy-2 terminál fejlesztésének ötlete még 1992-ből származik, amikor a minisztérium jóváhagyásával az LRI előosztályozó pályázatot írt ki az utasforgalmi épületek létesítésére. A KHVM tenderdokumentációja feltételként szabta, hogy sem a kormány, sem az LRI, sem más kormányszerv nem fog készpénztőkével hozzájárulni a projekthez vagy a projekttel kapcsolatban felmerülő hitelre garanciát nyújtani.
E feltételek tudatában történt meg a pályáztatás, amelynek során két fordulóban tizenhárom pályázó közül választották ki a győztes kanadai ADC társaságot, amely a bírálóbizottság szerint a magyar nemzeti érdekek közül a legelőnyösebb javaslatot tette, egyebek mellett az állami garancia nélküli finanszírozás megszervezésére.
A kormány 2209/1996. határozatában döntött az LRI-nek a Ferihegy-2 terminálját fejlesztő és üzemeltető projekttársaságban történő részvételéről. Ez a határozat rendelkezett a finanszírozás pénzügyi kérdéseiről is, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlásáról mértékéről is. A határozatban - a tenderkiírástól eltérően - a kormány előbb garanciát, majd a határozat 1996. december 26-ai módosításával készfizető kezességet vállalt a megvalósításhoz szükséges hitelfelvételre.
Tisztelt Miniszter Úr! Miért tért el a tenderkiírás feltételeitől a kormány, és ha már eltért, nem kellett volna újabb pályázatot kiírnia, hiszen a feltételek változása miatt mások kedvezőbb ajánlatot tehettek volna?
Hogyan került képbe a Skanska nevű vállalkozói csoport? Egyáltalán, miért van szükség a kormány készfizető kezességvállalása esetén külföldi félre a fejlesztéshez, amely a több mint 100 millió dolláros beruházáshoz, a valóságban több mint 200 millió dollár értéket képviselő társasághoz mindössze 16 millió dollár készpénzzel járul hozzá, viszont ennek fejében a társaságon belül 34 százalékos szavazati joghoz és egyéb szerződései révén szinte kizárólagos irányítási jogosultsághoz jut?
Várom tisztelettel miniszter úr válaszát. (Taps a jobb oldalon.)