DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT, a szociális és egészségügyi bizottság elnöke, a bizottság előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A szociális és egészségügyi bizottság 1997. május 20-án, 21-én és 22-én tárgyalta meg, számos esetekben részletekbe menően a T/4293., a T/4294., 4295., 4296., 4297. számú törvényjavaslatokat és a H/4292., valamint a H/4320. számú országgyűlésihatározat-tervezeteket. Ellenzéki képviselőtársaink, mint az ismeretes, nem vettek részt ezeken az üléseken. A kormánypárti képviselők között is - bár a reformok szükségességével, időszerűségével, a változtatás irányával és alapelveivel egyetértettünk - a mértékekről, a hatásokról, a részletmegoldásokról, a javasolt időpontokról komoly vita alakult ki.
Az elhangzott észrevételek és vélemények közül időhiány miatt most elsősorban nem azokra kívánok kitérni, amelyek egybeesnek a két miniszteri expozéban elhangzott álláspontokkal, hanem a kritikus vagy bizonyos aggodalmaknak hangot adó hozzászólásokat összegezném. Általánosságban azt is előre kell bocsátanom, hogy bizottságunk természetesen főként szociális szempontok alapján mérlegelte és minősítette a javaslatokat, és nem foglalkozott részleteiben a nyugdíj- és egészségbiztosítási reform makrogazdasági, tőkepiaci hatásainak elemzésével.
Ugyancsak általánosságban kell megfogalmaznom a törvényjavaslatok szerkezetével kapcsolatos véleményünket. Szerencsésebb és a jogalkalmazó számára könnyebben áttekinthető lett volna, ha a kötelezettségek, így a járulékok és az ezekből finanszírozott ellátások egy-egy úgynevezett ágazati törvényben kerültek volna rögzítésre. Az, hogy a törvényjavaslatok sajnos nem a biztosítás szakmai ágazati sajátosságai szerint különülnek el, később megnehezítheti majd a szabályozást és a jogalkalmazást. Ez a kifogásolható jogszerkesztési megoldás módosító javaslatokkal nem lesz korrigálható. Azon a másik, többek által általánosan kifogásolt tényen, hogy túl sok a kormány szabályozási körébe utalt lényegi kérdés, módosító javaslatok révén a kormány egyetértésével nyilván javítani tudunk majd.
Konkrétan az egyes törvényjavaslatokra térve: a T/4294. számú törvényjavaslatot a társadalombiztosítási nyugellátásról bizottságunk 11 támogató javaslattal, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta. A törvény előterjesztésére a tőkefedezeti magánnyugdíj bevezetésétől függetlenül is szükség lett volna, azért, hogy sok korábbi jogos követelésnek és az 1991-es országgyűlési határozatnak eleget téve a biztosítási elvet erősíteni lehessen, a járulékfizetést és a hosszabb szolgálati időt jobban el tudjuk ismerni a felosztó-kirovó rendszer reformja révén. Ugyanilyen okból volt szükség az özvegyi nyugdíj szabályainak korrekciójára, lehetővé téve, hogy azok is kaphassák meg elhunyt házastársuk ellátásának egy részét, akik eddig saját nyugdíjuk összege miatt nem voltak erre jogosultak.
Az eddigi igazságtalanságok korrekcióját többnyire kedvező irányú változásnak kell tekintenünk, hiszen ki ne örülne az árvaellátás növekedésének, az özvegyinyugdíj-jogosultság bővülésének - mintegy 415 ezer özvegyről van szó - vagy a nyugdíjalap degresszív kiszámításának fokozatos megszüntetése hallatán. De a belső átcsoportosítás szűkítésekkel és szigorításokkal is jár, igaz, ezek legtöbbje fokozatosan kerül majd bevezetésre.
A jelenlegi rendszer jövőbeni finanszírozhatósága önmagában is megkövetelte volna a nyugdíjjogosultság feltételeinek szigorítását, a szolgálati idő hosszabbítását, a járulékfizetéssel nem fedezett évek egy részének kivételét az elismert szolgálati időből. Ugyanez - és nem a tőkefedezeti elem bevezetése - indokolta a nyugdíjak indexálási módszerének megváltoztatását 2000-től kezdődően, és áttérést az úgynevezett svájci indexálási rendszerre. A felosztó-kirovó rendszert önmagában is igazságosabbá és finanszírozhatóvá kell tenni, és kétségtelen, ez csak szigorú szabályok és feltételek fokozatos bevezetésével lesz elérhető. Bizottságunk ennek tudatában a finanszírozhatóság mellett azt kellett vizsgálja, hogy a jövőbeni a terhek egyenletesen oszlanak-e majd el a mai és a leendő nyugdíjasok, az aktívak és inaktívak között, nincs-e olyan korcsoport, jövedelmi csoport, társadalmi réteg, amelyik indokolatlanul és a kormány szándéka ellenére hátrányba kerülhetne.
Az eddigi nyugdíj-filozófia változtatásának szükségességét a képviselők elfogadták, de érthető aggodalmak fogalmazódtak meg az alacsony keresetűeket, a hosszabb szolgálati idő megszerzésére képteleneket, a több gyermeket nevelő nőket érintő szigorítások mértékével, illetve a szigorításokat ellensúlyozó szociális védelem hatékonyságával kapcsolatban.
A leginkább vitatott kérdések közül a járulékfizetés megoszlását - mármint a munkavállaló és a munkáltató, illetve a tőkefedezeti és a felosztó-kirovó rendszer között a tőkefedezeti és a társadalombiztosítási nyugdíjelemek arányát -, az özvegyi nyugdíj mértékét - és nehezen, illetve félreértelmezhető szabályait -, a nyugdíjemelés mértékét és 1998-99-es, valamint a 2000 utáni módszerét, a gyermeknevelési kedvezmények egyenlőtlenségeit, a nyugdíjminimum és a résznyugdíj 2009 utáni megszüntetésére vonatkozó javaslatokat, általában a 2009 utáni szigorítás mértékét és a majdani adózás lehetséges hatásait kell megemlítenem.
Természetesen a vitában már megoldások és javaslatok is körvonalazódtak, amelyek mérlegelésétől a kormány nem zárkózott el. Megítélésünk szerint azért is lehetőség van a nyugdíjtervezet kiegyensúlyozottságának javítására, mert az átmenetre, a vegyes rendszerre való átállásra 1998 és 2013 között 15 év áll rendelkezésre, és bizonyos jövőbeni feladatok a csatlakozó OGY-határozatban is rögzíthetők.
(10.30)
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló T/4295. számú törvényjavaslat a megreformált társadalombiztosítási nyugdíjrendszerről szóló előterjesztéshez elveiben, időzítésében, szabályaiban és mértékeiben is szorosan kapcsolódik. A két javaslat nyomán felépülő vegyes rendszer fogja biztosítani negyven év múlva a nyugdíjba vonulók időskori ellátásait. Bizottságunk 13 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett találta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.
A vitában megfogalmazódott persze olyan álláspont, amelyik vitatta a létrejövő új rendszer nyugdíjrendszerré minősítésének a lehetőségét, mivel csupán időskorra való előtakarékosságnak tartotta azt. Aggodalmak merültek fel a pályakezdők kötelezésével és a 42 évesnél idősebbek kizárásával kapcsolatban. Kívánatosnak tartottuk, hogy a későbbiekben a rokkantnyugdíjrendszer átalakításával párhuzamosan a tőkefedezeti pillér is nyújtson lehetőség szerint rokkant- és hozzátartozói ellátást a felosztó-kirovó rendszerből származó ellátások mellett. Szükségesnek ítéltük a két külön pillérből származó ellátásnak az adózásban megteremtendő összhangját, a pályakezdők és a magánnyugdíjban érdekeltek megfelelő tájékoztatását, a megbízható, versenysemleges tanácsadás biztosítását.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
A T/4297. számú törvényjavaslat az 1993. évi III. szociális törvény módosításáról is a nyugdíjreform szerves része, mint azt az előterjesztő miniszter úrtól hallottuk. Bizottságunk 13 szavazattal egyhangúlag alkalmasnak találta általános vitára a kormány indítványát.
A javaslat legfontosabb eleme az időskorúak járadékának a bevezetése 1998 januárjától, ami reményeink szerint az első lépés lenne egy majdani állampolgári alapnyugdíj felé. Képviselőtársaim üdvözölték ezt a lépést, ugyanakkor azt is megfogalmazták, hogy talán szerencsésebb lett volna, ha már most, vagyon- és jövedelemvizsgálat nélkül folyósítani tudjuk ezt az ellátást a legidősebbek, a 80-85 évesek számára. Javaslatok fogalmazódtak meg az új ellátás jobb elnevezésére, az egyedülállók ellátásának mértékére vonatkozóan, a mértékeket, a finanszírozás technikáját, a munkával szerzett alacsony ellátások kiegészítését illetően. Szükségesnek ítélt kiegészítésekkel együtt is kedvező intézkedésnek minősítettük általában ezt a javaslatot.
A negyedik előterjesztés, ami a nyugdíjreformhoz szorosan kapcsolódik, a H/4292. országgyűlési határozat, amelyik az Érdekegyeztető Tanács legutóbbi ülésén kialakult megállapodásnak megfelelően került benyújtásra. 11 igennel, 5 tartózkodással találta bizottságunk alkalmasnak az általános vitára. Véleményünk szerint előnye lehet ennek a megoldásnak - mint már említettem -, hogy mindazok a feladatok, amelyek nem kerülhetnek be az előbbi törvényekbe anyagi okok vagy az előkészítés időigénye, bonyolultsága miatt, az országgyűlési határozatban kijelölhetők és határidőhöz köthetők.
Abban is egyetértettünk, hogy nincs szükség a törvénycsomag elfogadása előtt az 1991-es országgyűlési határozat hatályon kívül helyezésére. Később is a határozatnak csak azokat a pontjait kell kiemelni, amelyek érvényüket vesztették vagy okafogyottá váltak. Azok az általános elveket összegző szakaszok, amelyekkel korábban is egyetértettünk és amelyekkel jelenleg is azonosulni tudunk, olyan értékeit jelentik a demokratikus parlamenti munkának, amelyet szükségesnek tartunk megőrizni.
Tisztelt Elnök Úr! Kérek még egy percet arra, hogy a bizottsági jelentést befejezhessem, mert valószínű, túl fog nyúlni a 10 percen.
A következő, T/4293. számot viselő törvényjavaslatot, ami a tb ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szól, 9 igen és 1 tartózkodó szavazattal bocsátottuk általános vitára. Sajnos az Egészségbiztosítási Önkormányzat és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár képviselői nélkül került tárgyalásra bizottságunkban ez a javaslat. Mint az expozéban hallottuk, ez a jogszabály jobbára megismétli a jelenleg érvényes szabályozást, kiegészítve a magánnyugdíjrendszerbe fizetendő munkavállalói egyéni járulékokkal. Bizottságunk részéről a legtöbb kritika talán ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban hangzott el.
Kifogásoltuk egybehangzóan a munkáltatói nyugdíjjárulék hozzájárulásra keresztelését, a nyilvántartási és a bonyolult eljárási szabályokat, a nyilvántartási rendszer állapotát, a munkáltatói és a munkavállalói járulékarányokat, hiányoltuk a járulékreformra vonatkozó távlatosabb elképzeléseket. Egyes képviselőtársaim az egyéni járulékplafon emelése mellett érveltek, mások a járulékfizetési szabályok egyszerűsítése mellett szóltak.
Egyetértettünk az előterjesztő képviselőjével abban, hogy a tb-ellátások fedezetének megteremtése igen bonyolult és új megközelítéseket is igénylő kérdés, amit több év, esetleg évtized munkájával lehet csak megfelelően kialakítani.
A T/4296. számú törvényjavaslat előterjesztője a Népjóléti Minisztérium volt, a javaslat a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szól. Bizottságunk egyhangúlag, 10 szavazattal támogatta az általános vitára kerülését. Ez a javaslat is a '75. évi II. törvény hatályon kívül helyezése miatt ismétli meg a jelenleg érvényes szabályokat, illetve az egészségbiztosítás folyamatos finanszírozási hiánya miatt bizonyos hozzájutási korlátokat kíván bevezetni egyes ellátások esetében, illetve - mint hallottuk - a mentést, a vérellátást, a terhesgondozást a központi és nem a biztosítási költségvetésből finanszírozandónak tekinti.
Bizottságunk megosztott volt az igénybevételi rend, a várólista megítélésének kérdésében. Valamennyien szükségesnek ítéltük a szakmai eljárási szabályok rendszerének kiépítését.
Megnyugtatónak tartottuk, hogy a rokkantnyugdíjrendszer reformjának ügyei a jobb előkészítés érdekében egy országgyűlési határozat keretébe kerültek át. Ezt az országgyűlési határozattervezetet, amelyik a H/4320. számot viseli, annak alapelveivel egyetértve, 10-0-2 arányú szavazattal támogatta bizottságunk.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
