DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Ha Áder Jánosnak csak ezeket a zárószavait hallottam volna a mai nap folyamán, akkor én rendkívül boldog lennék. Ugyanis megítélésem szerint ugyanazt mondta, mint amit a mai vitanap elején én magam is hangoztattam, hogy önmagában - és itt felsorolta azokat a tényezőket, amelyek összetevői az igazságszolgáltatásnak, a személyzeti kérdésektől az infrastruktúrán keresztül a számítógépes rendszerekig -, valóban így van, önmagában nem oldja meg, csak összességében, csak együtt.
Azzal is egyet tudok érteni, hogy amikor ez a reformprogram indul, és majd kiteljesedik, és itt vita alatt áll, akkor szükségesek azok az előrelátó felmérések, azok az elemzések, amelyeket Áder képviselő úr hiányol. Azt is tudom, hogy nem most kezdte el hiányolni őket, hanem valóban konzekvensen ő ezeket el is mondta.
Az én legjobb tudomásom szerint, és én többet láttam ilyet, igenis készültek felmérések, és nyilvánvaló, hogy ezt az igazságügyi kormányzat el fogja juttatni majd a további vita során a képviselő uraknak, így Áder képviselő úrnak is. De nemcsak az igazságügyi kormányzat készített ilyen felméréseket, hanem az elmúlt évek során a bírói önigazgatási szervek, az önkormányzati szervek, a Legfelsőbb Bíróság, a kollégiumok is készítettek ilyen különböző jellegű felméréseket, amelyek mind ezzel vannak összhangban.
Azt azonban én - a saját szakállamra ugyan, de azt hiszem, nyugodtan - merem állítani, hogy olyan felmérést, amely percnyi pontossággal és precizitással előre jelez mindent, lehetetlen készíteni. Vannak olyan dolgok, amelyeket még megsaccolni is nagyon-nagyon nehéz. Lehet bizonyos társadalmi mozgásokat, főbb trendeket, főbb irányvonalakat valamennyire előrelátni, és meglehet azokat a költségvetési eszközöket tervezni - ami egyébként meg is történt, hiszen a szakaszolt költségvetési összegeket tartalmazzák a különböző törvényjavaslatok.
Ami komoly, nagy problémát okoz az az, hogy maguk a feltételek, mint ahogyan Áder képviselő úr is mondja, egyszerre nem fognak megteremtődni; és itt van közöttünk néminemű ellentmondás. Mégpedig az, hogy nem lehet a gyökeres változások megkezdését halogatni abból a meggondolásból, hogy először a feltételeket teremtsük meg. Nem lehet. Szerintem ezeknek igenis egymás mellett, parallel kell haladni egymás kölcsönhatásában.
A délelőtti felszólalásomban utaltam rá: ahhoz, hogy táblabírák legyenek, jól képzett, gyakorlattal rendelkező táblabírák, kellenek a táblabíróságok. Ha nincsenek, akkor hol fognak ezek felnőni, könyörgöm?! A megyei bíróságokon sem, a helyi bíróságokon sem. Ezek csak ott tudják majd azt a tapasztalatot és azt a rutint megszerezni. De az nagyon kemény, hosszadalmas és nehézkes tanulóidő lesz.
Nem vitatom az igazságszolgáltatással kapcsolatos bizottság felállításra tett erőfeszítéseit sem Áder képviselő úrnak. Jól ismerem az országgyűlési eseti bizottság felállítására vonatkozó javaslatát. A bizottsági vitájában magát az elképzelést ott is igeneltük és támogattuk. A probléma az volt vele, hogy van egyfajta munkamegosztás a igazságügyi kormányzat és az Országgyűlés között. Márpedig ennek a konkrét előkészítése és az aprólékos feladatok kimunkálása, kidolgozása nem törvényhozási, hanem elsősorban végrehajtási, kormányzati feladat. Tehát itt láttuk azt, hogy bizonyos mértékig keverednének a koncepciókban a kormányzati és a törvényhozási funkciók. Végül is, amikor az alkotmányügyi bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy hozzuk létre ezt a reformot figyelemmel kísérő albizottságot, akkor az Áder képviselő úr által felvett kérdés lényegének tett eleget.
Én ennek a bizottságnak a működéséről nem kívánok szólni - nálam is itt vannak a jegyzőkönyvek, én magam is elolvastam azt -, és azt is megmondom, hogy miért nem. Azért, mert ennek az egész kérdéskomplexumnak a lényegét kiragadottan egy-egy bírósági vezető, egy-egy bíró vagy egy-egy szakember véleménye alapján megnyugtatóan megítélni nem lehet. Tele van ellentmondásokkal.
(14.50)
Nem szeretek nevekre hivatkozni, de kénytelen vagyok rá, citálva Áder képviselő úr, Szabó Győző alelnök vagy legfelsőbb bírósági elnökhelyettes úr nyilatkozatát, amikor szól arról, hogy tehermentesíteni kellene a bírákat, mert egy csomó olyan feladatot látnak el, amelyek valóban nem az ítélkezési munka lényegével függenek össze. Messzemenően egyetértünk vele, én magam is. Sőt, éppen ezért, mert mindenki egyetért vele; az Igazságügyi Minisztérium nagy támogatásával 1997 szeptemberében indult volna Kaposvárott a pécsi tudományegyetem kihelyezett igazságügyi főiskoláján jogtechnikusképzés szeptemberben. De mi történik, kérem szépen? Az akkreditációs bizottság, amelynek meghatározó tagja, éppen Szabó Győző elnökhelyettes úr, nem adott zöldutat ennek az elképzelésnek, holott megítélésünk szerint mind a tárgyi, mind az anyagi feltételei biztosítottak voltak. Ezt csak azért mondtam el, mert van, amikor talán valamelyest mást beszélünk, mint amit csinálunk is valójában. Egyébként erre a témára még vissza fogok térni és nagyon örülnék neki, ha a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatná majd ennek a főiskolának a létrehozását.
A következő dolog, és nagyon röviden be is kívánom fejezni: hogy kampány-e vagy nem kampány. Én a mi munkacsoportunk nevében a leghatározottabban ki merem jelenteni, hogy amikor az igazságszolgáltatás reformkérdéseivel akár frakción belül, akár alkotmányügyi bizottsági ülésen - ezt láthatta a képviselő úr, mert ott van - foglalkozunk, fel sem vetődik bennünk az, hogy mi itt bármilyen politikai kampányt folytatunk vagy folytassunk. Semmi más nem vetődik fel bennünk, mint az, hogy egy felelős kormányzatnak igenis kutya kötelessége megtenni mindazokat a dolgokat, amelyekért a társadalomtól bizalmat kapott. És ez a jelenlegi kormányzat - többek között - a programjában meghirdetett igazságszolgáltatási reform miatt is kapott bizalmat; azt nem tudom, hogy milyen százalékban ezért, de nyilván valamilyen százalékban a szavazatokban ez megfogalmazódott, kifejezésre jutott.
És contrario: ha kampányfeladatnak tekintenénk - és lehet, hogy csak a saját véleményemet mondom el -, éppen akkor ódzkodnék messzemenően mindenféle reformmal kapcsolatos kísérletezéstől; azért, mert ez csak olyan vitát generál, amely vita során nagyon sokszor bizonyos részekben alul lehet maradni. Hát az aztán igazán nem hiányzik valakinek, ha éppen kampányolni akar! Nem: hanem akkor szépen elúszkálva a langyos vízben, eltocsogva benne, csináljunk csak apró kis lépéseket. Láttuk azt '96-ban, hogy 96 új bírónak a beállítása nem vezetett eredményre; akkor most állítsunk be még százat, meg hozzuk vissza az idősebb bírókollégákat, a nyugdíjasokat, hátha fel tudják dolgozni azt a 180 ezer, most már majdnem közel 200 ezer ügyhátralékot. (Dr. Áder Jánosnak:) Nem megoldás, képviselő úr, részmegoldás! De ugyanakkor, ha mi kampányolni akarnánk, akkor ezzel a lépéssel egy év leforgása alatt majdnem naprakésszé lehetne tenni az igazságszolgáltatást.
Végezetül: nagyon örültem neki, amikor elmondta a képviselő úr azt, hogy az ellenzéki pártok és az önök pártja is messzemenően egyetért azzal, hogy jobbítani kell, hogy reformot kell bevezetni. Én azt kérem, keressük továbbra is azokat az összekötő szálakat, amelyek egy közös cél megvalósítása érdekében vezetnének; és én itt most nem lágy duzzogássá akarom szelídíteni a haragvásokat, egyáltalán nem, mint ahogy annak idején a nagy költő, hanem valóban felismerni azt, hogy próbáljunk meg itt tenni valamit, mert mi nemcsak a következő ciklusnak dolgozunk, hanem a jövő ezrednek és a felnövekvő generációknak.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
