SEBŐK JÁNOS
SEBŐK JÁNOS
SEBŐK JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Amikor 1994-ben ezt a parlamenti ciklust megkezdtük, azt gondoltam, sőt hittem, hogy a jogalkotónak és a törvényhozónak ugyanaz a célja, ugyanaz a feladata: mégpedig arra törekedni, hogy a kor igényének és követelményének megfelelő színvonalú törvényt hozzon létre.
Úgy fogalmaztam meg ezt az igényt, hogy az új törvényben ne folytatódjon a pártállam elmélete és gyakorlata. Úgy fogalmaztam meg a követelményt, hogy ha egyszer már az Európai Unió felé tartunk, és be akarunk kerülni, akkor legyen összhangban - vagy a divatos szóval élve: harmonizáljon - az Európai Unió jogszabályaival.
Sajnos, e törvényjavaslatnál a jogalkotóban csalódnunk kellett, mert ebből a törvényjavaslatból az látszik, hogy a modern törvény megalkotásában a kormány csak a gondolati megvalósításig jutott el; mert ez a törvényjavaslat az előbb említett két feltétel egyikének sem felel meg.
Hogy a törvényhozó is csak a gondolati megvalósításig jutott-e el, azt majd meglátjuk a törvényjavaslat szavazásánál. Én mindenesetre sajnálom, hogy eddig felszólaló képviselőtársaim többsége nem szentelt nagy figyelmet e törvényjavaslatnak, mert véleményem szerint protokollfelszólalások hangzottak el. Még sajnálatosabb az, hogy a kijelölt három bizottság egyike sem vállalta fel a szakmai vitát - ezt a következtetést viszont a bizottsági előadók szavaiból vonom le -, holott lett volna mit észrevételezni, lenne mit javítani, módosítani - sőt lehet, hogy módosításokkal sem lehet javítani e törvényjavaslaton, mert sok lesz a koherenciazavar. Ezzel aztán véleményem szerint olyan helyzet állt elő, hogy az apparátus - akik készítették ezt a törvényjavaslatot - beviheti a kormányt, de bennünket is olyan alagútba, amelynek nincs kijárata; sőt, félek attól, hogy már a téglát és a maltert is odakészítették, hogy amikor bemegyünk, akkor befalazzák.
Nem tudom, önökben felmerült-e a törvényjavaslat tanulmányozása során két olyan kérdés, ami bennem is fölmerült. Az egyik: valóban akar-e a kormány egy új törvényt, vagy elfogadja a jelenlegi helyzetet? Vagy a másik: az apparátus tud-e új módon gondolkodni, vagy a régi gondolkodás rabjává lett? De azt illő lenne figyelembe venni, hogy 1974 és 1997 között azért némi változás történt ebben az országban. Csak néhányat említek: megváltozott a politikai rendszer; megváltozott a társadalmi rendszer; változásban van a gazdasági rendszer; Magyarország szabad és független állam lett; haladunk - vagy haladnunk kellene - a demokratikus jogállam felé, ahol azért az alapvető emberi jogoknak mindenféleképpen érvényesülniük kell. Hiszen ez a törvényjavaslat mit mutat?
Kérem, vegyék elő az 1974-es minisztertanácsi rendeletet és az 1/1975-ös belügyminiszteri rendeletet! Meg fogják látni, hogy erre épül, azaz folytatja a pártállami gyakorlatot, sőt kiegészül olyan jogokkal, ami a negyvenes évek végi határőrség sajátja volt. Ezért aztán ki kell jelentenem e törvényjavaslatról, hogy ezt az ötvenes és a hatvanas évek bármely kormánya elfogadhatta volna, mert az akkori diktatúra minden igényét és követelményét ez a törvényjavaslat kielégítette volna.
Hiszen mi ennek a törvényjavaslatnak a lényege? Az, hogy egy fegyveres szerven belül olyan hatalmi koncentrációt kíván létrehozni, amely példátlan egy demokratikus jogállamban.
Milyen hatalmi koncentráció jön létre? Olyan, hogy ez a fegyveres szerv gyakorolja a haderő jogait akár önállóan is, gyakorolja a határőrség jogait - nemcsak a határon, hanem az országon belül is -, gyakorolja a rendőrség jogait, és gyakorolja a nemzetbiztonsági szolgálatok jogait. Ezt a hatalmi koncentrációt ráadásul a fegyveres erőknél akarják megvalósítani, ami azért is elfogadhatatlan, mert az ilyenfajta koncentráció kifejezetten a katonai diktatúrák sajátja.
(17.40)
Nem kellett volna mást tennie a jogalkotónak, amikor megkezdte e törvényjavaslat kidolgozását, mint ki kellett volna tekintenie akár nyugatra - de lehetett volna most már északra, délre, délnyugatra is tekinteni. Ugyanis északon, délen és délnyugaton azt láthatták volna, hogy amelyik állam az Európai Unióba akar menni, a határőrizet terén már szakított a múlttal. Horvátország és Szlovénia például kivette a fegyveres erőkből a határőrséget, és határrendőrséget szervezett. Szlovákia nemcsak határrendőrséget szervezett, de integrálta az országos rendőrség kötelékébe is, és modern gépekkel látta el a határátkelőhelyeket. Erről majd még a részletes vitában az érdekesség kedvéért beszélni fogok.
Így már érthető, hogy például Szlovákiában a határrendőrséget egy 23 fős osztály irányítja. Nyugaton viszont a határcsendőrség - Ausztriáról beszélek - vagy a határőrség - Németországról beszélek - nem tartozik a fegyveres erők kötelékébe, és nem is tartozott.
Tehát ki kell jelenteni: a demokratikus államokban a határőrség - legyen annak bármi az elnevezése: határrendőrség, határcsendőrség vagy határőrség - nem tartozik a fegyveres erőkhöz, mert nem engedhető meg, hogy fegyveres erőket belügyminiszter irányítson. Ennek a törvényjavaslatnak is éppen ezt a nyugati gyakorlatot kellene erősítenie, de éppen az ellenkezőjét teszi.
Az eddig elmondottak alapján megint felmerül bennem egy kérdés: mi az a nagyon meghatározó ok, ami miatt a kormány elfogadja - és most engedjék meg, hadd éljek az egyik frakcióvezető úr kedvenc szóhasználatával - a dilettáns szakértők vagy apparátus azon indoklását, hogy a határőrségnek a fegyveres erők kötelékébe kell tartoznia. Ugyanis ezt kijelenthetem: igazi katonai szakértő erre még csak gondolni sem mer, mert tudja, hogy ép ésszel elfogadható érvet nem tud felhozni arra, hogy a határőrség a fegyveres erők kötelékébe tartozzon.
Ez a törvényjavaslat néhány alkotmányjogi problémát is felvet. Nem veszi figyelembe, hogy a fegyveres erők irányítási jogköre nem azonos a rendvédelmi szervek irányítási jogkörével. Míg a fegyveres erők irányítási jogkörébe beletartoznak az Országgyűlés, a köztársaság elnöke, a kormány és az illetékes miniszter, addig a rendvédelmi szervek irányítási jogkörét a kormány és az illetékes miniszter bírja. Nem veszi figyelembe, hogy a határőrség fegyveres erő, és nem rendvédelmi szerv; csak rendészeti feladatai vannak az alapvető kötelességen túl, mint ahogy ezt az alkotmány írja.
Amikor a rendőrségi törvénynek több mint a felét átültették e törvényjavaslatba, nem vették figyelembe, hogy az irányítási jogkörök ütköznek - erre majd még példákon keresztül visszatérek -, és nem vették figyelembe, hogy a határőrség feladatait a határon és nem az ország belsejében kell elvégezni; legyen ez határvédelem a Magyar Honvédség kötelékében vagy határőrizet, határforgalom-ellenőrzés, vagy a határrend fenntartása. Nem veszi figyelembe, hogy az alkotmány három fegyveres szerv alapvető feladatát pontosan meghatározza: a fegyveres erőkét - tehát a Magyar Honvédségét és a határőrségét - és a rendőrségét. (Sic!)
Erről az alkotmány így ír; olvasom a 40/A § (1) bekezdését: "A fegyveres erők (Magyar Honvédség, határőrség) alapvető kötelessége a haza katonai védelme. A határőrség rendészeti feladatkörében ellátja az államhatár őrzését, a határforgalom ellenőrzését és a határrend fenntartását." Majd a 40/A § (2) bekezdése: "A rendőrség alapvető feladata a közbiztonság és a belső rend védelme."
Ebből adódik, hogy a Magyar Honvédségnek nem feladata a határőrizet és a karhatalmi feladat - mint volt valamikor. A határőrségnek nem feladata a nyomozati munka és a titkosszolgálati munka - mint ahogy a rendőrségnek sem lehet feladata az országvédelem, a határőrizet s a többi. Ezt mondom azon képviselőtársaimnak is, akik a felszólalásaikban összekeverték az egyes fegyveres erők, szervek feladatait.
Éppen e törvény másik hibája, hogy nem a határőrség rendeltetéséből - azaz, hogy milyen célból hozták létre - vezeti le a feladatokat. Alkotmányossági szempontból összemossa a fegyveres erők feladatait a rendvédelmi szervek feladataival. Ez a kuszaság okozza aztán azt az érzetet, ami által egyes képviselők magánhadseregről beszélnek. Persze joggal beszélhetnének erről, ha nem lenne szigorú alkotmányos gátja e "magánhadsereg" alkalmazásának.
Mi okozza ezt az érzetet? Két példát említek. Nem tudom elképzelni, hogy miért tették bele e törvényjavaslatba a rendőrségi törvény 58. és 59. §-át. Persze, nem értem, hogy a VI. fejezetet is miért tették bele - de az egy más kérdés, arról majd a részletes vitában fogok szólni.
Kérem, a következőt írja elő a rendőrségi törvény 58. § (1) bekezdése; ebből csak két pontot olvasok fel, mert a többi a példához érdektelen: "A rendőrök csapaterőben alkalmazhatók - a) pont: az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló bűncselekmény elkövetése esetén - b) pont: a személyek élet- és vagyonbiztonságát tömegesen veszélyeztető események megszüntetésére vagy az ilyen következményekkel járó erőszakos cselekmények megakadályozására és az elkövetők elfogására." Azért nem értem, hogy miért tették bele, mert ha ezt a rendőrségi törvény alkalmazzák a rendőrségnél, akkor, kérem, a kormány önállóan alkalmazhatja.
(17.50)
Azonban ha ezt alkalmazni akarják a határőrségnél, annak már, kérem, nagyon szigorú alkotmányos gátjai vannak! Ugyanis mit ír elő az alkotmány 40/B § (2) bekezdése? Olvasom: "A fegyveres erőket az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát tömeges mértékben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények esetén, az alkotmány rendelkezésének megfelelően kihirdetett szükségállapot idején lehet felhasználni, akkor, ha a rendőrség alkalmazása nem elegendő."
Tehát miről van itt szó? Ha a rendőrségi törvény 58. § bármelyik említett két pontjára a határőrséget alkalmazni kívánnák, akkor kérem, a következő alkotmányos gátak vannak:
Először: az Országgyűlésnek ki kell hirdetni a szükségállapotot.
Másodszor: az Országgyűlésnek dönteni kell a fegyveres erő felhasználásáról, de csak akkor, ha úgy észleli, hogy a rendőrség erre nem elegendő.
Igaz, valaki azt mondhatja, hogy a köztársasági elnök úr is jogosult ezt megtenni. Így igaz. Így van. De mögötte ott van egy alkotmányos gát! Mégpedig az Országgyűlés honvédelmi bizottsága, amely szükségállapot idején köteles állandóan ülésezni, és ha azt látja, hogy a köztársasági elnök úr helytelenül döntött, azaz felülbírálja a döntését, akkor kérem, azonnal felfüggesztheti ezt a kiadott utasítást.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, így állunk ezzel a rendőrségi törvény alkalmazásával. De olvashatnám az 59. §-t is, amely a tömegoszlatásról szól. Tehát ebből le lehet vonni azt a következtetést, hogy a kormány önállóan az adott helyzetben a határőrségnek egy raját sem alkalmazhatja, mert alkotmánysértést követ el.
A másik példa olyan, amit már tavaly is - ha jól emlékszem, tavaly márciusban volt előzetes megbeszélés, már akkor is - feltettem. Mégpedig úgy szólt, hogy mit keres két akciószázad a Ferihegyi repülőtéren. Én most nem tudom, hogy ott van-e, vagy nincs ott, de a példa szempontjából nem is érdekes. Ugyanis a kérdés úgy merül föl: ha a Ferihegyi repülőteret fegyveres banditák szétverik, a kormány akkor sem használhat föl az ott lévő két akciószázadból még egy rajt sem. Mert tessék, az előbb fölolvastam az alkotmányos gátat!
Kérdésem tehát, amire majd választ kérek, hogy miért tették bele a törvényjavaslatba a rendőrségi törvény 58., 59. §-át, ha egyszer nincs lehetőség a határőrség alkalmazására a kormány által önállóan, és miért nem elégedtek meg az alkotmány pontos megfogalmazásával.
Ezt a kérdést azért is teszem fel, mert a fegyveres erők alkalmazása - és itt Kónya képviselőtársamnak mondanám, ha itt lenne - nem bizalmi kérdés. Ezt pontosan és félreérthetetlenül szabályozni kell. Azt azért úgy hiszem, elhiszik, hogy én hiszek a belügyminiszter úrban, sőt nem mondok újat, ha azt mondom, hogy hiszek a kormányban is. De azért annyira már nem, hogy az alkotmány ellenében kizárólagos jogot adjak a fegyveres erők alkalmazására, és majd amikor alkalmazták, velem tudassák, hogy mit csináltak, mint ezt megtette 1941-ben Bárdossy. (Egy közbeszólásra reagálva:) Igen, az is lehet.
Velem Magyarország XX. századi történelme és története mondatja, hogy képviselő előtt, legyen az kormánypárti képviselő, legyen az ellenzéki képviselő, nem lehet olyan megbízható kormány, köztársasági elnök, miniszter, amelynek és akiknek a kezébe olyan jogot adnak, hogy önállóan döntsenek a fegyveres erők alkalmazásáról. A döntés csak itt születhet meg, a parlamentben, még csak nem is egyszerű vagy nem is olyan minősített többséggel, hogy a jelen lévő képviselők többségével, hanem a megválasztott képviselők többségével, úgy, ahogy ezt az alkotmány helyesen szabályozza. És én megmondom önöknek, nem tudom, hogy mi lesz az új alkotmánynak a sorsa, lesz-e belőle valami vagy nem, de abban az alkotmányban is én ezt a garanciát követelni fogom. Mert ha ez a garancia nem lesz meg, akkor én leszek az első, aki fellármázom a választópolgárokat, hogy ne szavazzák meg azt az alkotmányt, mert az csak a diktatúrát fogja segíteni.
És még továbbmegyek egy lépéssel - ez pedig szóljon az 1998 után idejövő képviselőknek. Ha 1999-ben NATO-tagok leszünk, akkor se engedjék meg, hogy a magyar hadsereg fölhasználásáról Brüsszelben vagy Monsban döntsenek. Akkor is itt kell, ebben a parlamentben dönteni a képviselőknek!
Az is érthetetlen számomra, hogy e törvényjavaslatban a rendőrség három nagyon fontos feladatát miért akarják megosztani a fegyveres erőkkel. Mégpedig csak hármat ismertetek a rendőrségi törvény 1. § (2) bekezdéséből:
"A rendőrség a közbiztonság és a belső rend védelme körében az e törvényben és törvényi felhatalmazás alapján más jogszabályban meghatározott bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatkörében
a) általános bűnügyi nyomozóhatósági jogkört gyakorol, végzi a bűncselekmények megelőzését és felderítését,
b) szabálysértési hatósági jogkört gyakorol, közreműködik a szabálysértések megelőzésében és felderítésében,
c) végzi a külföldiek beutazásával, magyarországi tartózkodásával és bevándorlásával, továbbá a menekültügyi eljárással kapcsolatos idegenrendészeti feladatokat."
Ha ez a rendőrség feladata, akkor mit keres a fegyveres erők feladatai között? Miért van erre szükség? Ezt nem végezheti el sem a honvédség, ezt a három feladatot nem végezheti el a határőrség, nem végezheti el a polgári védelem, és sorolhatnám a rendvédelmi szerveket. Mert ez a rendőrségnek a feladata! Csak megjegyzem érdekességként, hogy például a Magyar Honvédség járőre, amely járőrök ott vannak mindenütt, ahol helyőrség van, egyetlenegy polgári személyt nem igazoltathat, egyetlenegy gépjárművet föl nem tartóztathat és nem igazoltathat. Akkor milyen jogon adunk egy másik fegyveres erőhöz tartozó katonának olyan jogot, ami a rendőrségnek a feladata vagy a rendőrségnek a joga?
A nyomozás szükségességéről, én úgy hiszem, egy képviselő sem fogadhatja el az országos parancsnok úr indokait, amelyeket a honvédelmi bizottság ülésén elmondott. Idézek a honvédelmi bizottság jegyzőkönyvéből: "Ma már az ország egyik legnagyobb közbiztonsági problémája és a határok, külföldiek rendészetével kapcsolatos kérdés az ide bejutott külföldiekkel összefüggő tevékenység. (Sic!) Ezt ma már döntő mértékben a határőrség végzi. Még a rendőrségtől is mi kapjuk meg további intézkedésre ezeket az ügyeket. Semmiféle gondunk e tekintetben nem támadt. Amennyiben viszont bizonyos hatásköröket a határőrség nem kap meg, az egyébként is nehéz helyzetben lévő rendőrség helyzete biztosan tovább romlik. Tudniillik a határon történt olyan események, mint például az embercsempészet, gépkocsicsempészet, és sok más, ha ebben mind a rendőrségre várna az a munka, hogy végezze el a halaszthatatlan nyomozati cselekményektől kezdve mindazt, ami bíróság elé állításig kell, akkor ez a rendőrség bizony sokkal nehezebb helyzetbe kerülne."
(18.00)
Nem hiszem, hogy a rendőrség vezetése is így látja, de ha mégis így van, akkor sem a határőrség létszámát kell erősíteni - vagy egyáltalán ilyen feladatot szabni -, hanem emelni kell a rendőrség létszámát. És állítom, ha a kormány emeli a rendőrség létszámát - természetesen, ha ehhez viszonyítva szükséges -, a karéjból sehol nem kap még napirend előtt egy kérdést sem, hogy miért emelte ezt a létszámot.
Így aztán azt a kérdést is föl kell tennem, hogy miért elég Ausztriában 2900 fős, 2900 fős határcsendőrség, és miért kell Magyarországon 20 ezer fős határőrség. De még egy kérdést föl kell tennem, hogy miért akarják a Határőrség Országos Parancsnokságát az ez évi 714 fős létszámról 1998-ra 1153 főre emelni. Ez is kérdés lehet. Én csak példaként a Magyar Honvédség vezérkarát hozom föl. Ennek a vezérkarnak, amely majd most alakul, mégiscsak egy 52 ezer fős haderőt kell irányítani. De ha annak nem ezer fő alatt lesz a létszáma, akkor én azt mondom, hogy fel kell oszlatni, mert oda olyan emberek is kerülnek, akik nem dolgoznak.
Gondolom, azért tudják Ausztriában kevesebb létszámmal elvégezni a feladatot, annak ellenére, hogy most gondok vannak, de azt meg kell tőlük kérdezni, hogy miért vannak ilyen gondjaik, mert csak azt végzi el a határcsendőrség, ami a rendeltetéséből adódik, és nem azokat a feladatokat, amelyeket a felszólalásom elején felsoroltam.
Végezetül egy olyan problémát vetek föl, amelyre majd vissza fogok térni bővebben a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, de mivel érinti a határőrséget, nem tudtam kihagyni a felszólalásomból. Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem tudok olyanról a demokratikus országokban, hogy fegyveres erő rendelkezne a nemzetbiztonsági szolgálatok jogaival, azaz a fegyveres erők csapatfelderítő szervei sehol nem folytatnak és nem folytathatnak békében felderítést, míg a határőrség felderítő osztálya igen, és nem végeznek titkos információgyűjtést.
Ezt a problémát még számomra tetézi az országos parancsnok úr egy kérdésemre adott válasza a honvédelmi bizottság ülésén. A kérdés így hangzott: "A határőrségnél - és ez már kifejezetten szakmai kérdés - azokat a biztonsági feladatokat, amelyeket a Magyar Honvédségnél a biztonsági hivatal végez, milyen szerv végzi?" A válasz: "Képviselő úr, ezt a Belügyminisztérium rendvédelmi szervek védelmi szolgálata végzi." Ezután nemcsak bennem, de úgy hiszem, minden képviselőben jogosan merülnek fel a következő kérdések:
A felderítést folytató és titkos információt gyűjtő szervek a nemzetbiztonsági szolgálatok melyik csoportjába sorolhatók? A polgáriba, a katonaiba? Arra már nem is merek gondolni, hogy egyikbe sem, és a kormány létrehozta a törvényen kívüli lovagok kft.-jét.
Melyik miniszter jogosult az irányításra? Hiszen a nemzetbiztonsági törvény szerint a polgári titkosszolgálatokat nem irányíthatja belügyminiszter, igazságügy-miniszter, honvédelmi miniszter. A katonai titkosszolgálatokat meg csak a honvédelmi miniszter irányíthatja.
De végezetül mégis fel kell tennem a kérdések kérdését, ami úgy hiszem, szintén minden országgyűlési képviselőnek kérdések kérdése kell legyen:
Mivel a titkosszolgálatok csak az Országgyűlés szigorú felügyelete mellett végezhetik a munkájukat, melyik parlamenti bizottság ellenőrzi ezeket a szerveket? Az önkormányzati és rendészeti bizottság? Nem jogosult rá. A nemzetbiztonsági bizottság? Pontosan előírja a nemzetbiztonsági törvény számára, hogy mely szolgálatokat ellenőrizhet. A honvédelmi bizottság? Szintén nem jogosult, mert szintén a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény előírja, hogy mely szolgálatokat kell neki ellenőrizni.
Tisztelt Képviselőtársak! Még számtalan más probléma is van a törvényjavaslattal, de azokról természetesen a részletes vitában fogok szólni, hiszen ez a törvényjavaslat nemcsak az alkotmányt sérti, de ellentétben van más törvényekkel is.
Befejezésül: az elmondottakból, úgy hiszem, érezhették, hogy nem a határőrség létét kérdőjelezem meg - hiszen amikor még nyitott határok lesznek, akkor is szükség lesz határőrségre jó ideig -, hanem a fegyveres erőkhöz való tartozását és a létrehozandó hatalomkoncentrációt vitatom. Azt is észlelhették, hogy nem a törvény szükségességét vitatom, mert vallom, hogy jogilag rendezni kell minden fegyveres szerv feladatát, hatáskörét, irányítását és alkalmazását, hanem az ellen emelek szót, hogy a törvényjavaslat nem azt tartalmazza, ami a határőrség feladata a rendeltetéséből adódóan.
Ezért két javaslatom van. A határőrséget ki kell vonni a fegyveres erők kötelékéből, még akkor is, ha Póda képviselőtársam felszólalásában azt mondotta, hogy ez nagy felelősséget ró a képviselőkre. Én azt gondolom, nem elsősorban felelősségről van szó, hanem politikai akaratról.
A másik: a törvényjavaslatot vissza kell vonni, át kell dolgozni, és csak azt tartalmazza, ami a határőrség feladata a határőrizet, a határforgalom-ellenőrzés és a határrend fenntartása terén, tehát szigorúan a határon és a határátkelőhelyeken. Ha ilyen törvényjavaslatot terjeszt be a kormány, azt el lehet fogadni, mert az tényleg igazodni fog az Európai Unió jogszabályaihoz, és az Európai Unió tagországainak a gyakorlatához, míg a jelenlegi elfogadásával csak a tőlünk keletre levő országok gyakorlatát követjük, és esetleg Strasbourg és Brüsszel helyett majd Etelközbe fogunk eljutni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
