DR. KASUBA JÁNOS
DR. KASUBA JÁNOS
DR. KASUBA JÁNOS (MSZP): Pán Prededa! Pai aj pai polanci! Dobri veer vam! És magyarul folytatom, mert nem akarom, hogy valaki rám szóljon, nem is tudom pontosan, szabályos-e szlovákul köszönni.
Szeretném azt mondani, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, amit Bihari képviselőtársam az előbb elmondott, hogy vannak a jelenlegi képviselők között olyanok, akik valamilyen kisebbségből származnak vagy gyökereznek. Ez természetesen egy más struktúra, mint amiről most beszélünk, sok minden miatt, többek között azért is, mert nagyon sokan nem élünk ott a kisebbség között, elszármaztunk, mondjuk, az én szűkebb hazám is ma már a Nagykunság.
De azért milyen érdekes az emberi természet, hogy ahogy bonyolódik és sűrűsödik ez a vita a kisebbségekről, mégiscsak a sok, kisebbséghez tartozó emberben felvetődik az a kérdés - egyre élesebben -, hogy tényleg, ezek ezt nem akarják megoldani. Tehát egy kicsit ilyen dacossá válik a reakció ebben a helyzetben, ami most itt kezd kialakulni, és én úgy gondolom, hogy ez nem jó az ország belső nyugalma szempontjából sem.
És tényleg igaza van Gellért Kis Gábor úrnak, aki az előbb azt mondta, hogy aki hallgatja ezt a vitát, tényleg elkezd bosszankodni, hiszen a múlt heti hozzászólásokban sem tud az ember eligazodni, mert nagyon okos, jeles országgyűlési képviselők egy része azt mondta, hogy nem is vagyunk alkotmányos mulasztásban - mondjuk, elsősorban Bauer vagy nem tudom, Mészáros képviselőtársam -, mások pedig - mint Torgyán képviselő úr, Tabajdi Csaba képviselő úr, főleg Gellért Kis Gábor úr és még vagy négyen - azt, hogy bizony, milyen alkotmányos mulasztásban vagyunk.
Tehát ezek a kérdések sem kerültek igazán tisztázásra, mert ha ez megnyugtatóan tisztázott lenne, akkor ezek a különböző nézetek mint vitapontok, nem kerülnének mindig, ismételten és ismételten sok képviselő részéről felvetésre. Én is úgy látom, hogy ha nem lesz megegyezés, akkor nem is lesz megoldás, és igaza van az előttem hozzászóló képviselő úrnak, hogy ha nem akarjuk, nem lesz meg a politikai akarat, akkor ez még 2002-ben sem lesz megoldva; és az is igaz, hogy csak valamilyen speciális szabályokkal lehet ezt megoldani. Tehát arról van szó, hogy igenis van lehetőség erre, hogyha megvan ehhez a közös akarat, és nem keressük mindig azt a lehetőséget, hogyan lehetne valahogy tovább gördíteni ezt a nagy hólabdát; mert például vannak olyan hozzászólások, szó szerint felírtam itt egy gondolatot, amelyik úgy gondolja, hogy valószínű, az Alkotmánybíróság nem hagyná jóvá és így tovább - tehát nem is tudjuk biztosan, milyen lenne az állásfoglalás.
Én a napokban, a múlt héten elmentem egy szlovák kiállításra, a Tátráról volt egy gyönyörű kiállítás: más képviselő nem volt jelen, de Magyarországról sok szlovák anyanyelvű ember volt ezen a kiállításon, Békéscsabáról, az ország más területéről is, és volt alkalom erről beszélgetni. Azért én úgy gondolom, hogy most itt mi egymás között vitatkozunk, de nem tudom, hogy mennyire kérdeztük meg a kisebbségeket, hogy ők hogy érzik ezt, hogy látják most ezt a kérdést, mennyire vagyunk azzal tisztában, hogy nekik mi a véleményük. Én úgy tapasztaltam itt és otthon is egy másik kisebbség vonatkozásában, hogy ez a májusi idő bizony túl rövid a megoldásra.
(18.50)
Tulajdonképpen két hét van a parlamenti ülésből és két hónap a választásokig. Torgyán úr szólt róla a múlt heti ülésen, hogy két héttel a választások előtt a választási törvény ilyen módosításának bizonyos erkölcsi hátterei vannak, ha már ezt keressük. De én inkább azt gondolom, tényleg nagyon rövid az idő ahhoz, hogy az egymás közötti megegyezések is megszülethessenek, és tényleg olyan dolgokra kényszerülnek a kisebbségek, mint pártalapítás vagy bármi, hogy végül is ez a kérdés megoldódjon.
Csak mondok egy példát. Egymás között is elmondják, az előbb említett rendezvényen is, hogy meg akarnák ismerni azt, ki lesz a képviselő. Vagy egy másik kisebbség esetében négy-öt jelentkező van, mindegyik úgy gondolja, hogy ő jelentkezik, ő indul. Még egymás között sem tisztázták tulajdonképpen, hogy miképpen történjen tehát az indulás. Úgy látom, hogy bizony ez az idő nagyon rövid ahhoz, hogy a kisebbségek erre megfelelően felkészüljenek, tehát én inkább egy másik megoldást támogatnék, és természetesen arra is fogok szavazni.
Németh Zsolt úr szólt a múlt heti hozzászólásában két olyan kérdésről, amivel kapcsolatban véleményt kívánok nyilvánítani. Az egyik az asszimiláció kérdése, és az, hogy a létszám hogyan is alakul. Úgy látom a gyakorlatban, hogy ez is ugyanolyan ellentmondás, mert maga az asszimiláció - én ezt végigéltem, ezért közvetlen közelről tudom - nem 1962-ben volt, legfeljebb a befejezésének egy szakasza, hanem már a második világháború befejezése utántól kezdődött az egész. Említhetném ezzel kapcsolatban az iskolarendszert és például az emberek történetét, ez egy hosszú időszak volt. Az is igaz, hogy a létszám kérdésében is nagy viták vannak. Ismerek olyan várost, ahol mondjuk, az önkormányzat úgy gondolja, hogy 2800 vagy 3000 kisebbségi van, maga a kisebbségi önkormányzat pedig úgy gondolja, hogy 6000. Tehát igen nagy eltérések lehetnek ebben a létszámban is. Hogy majd a végén ez hogy derül ki...?
Mindenesetre ez egy olyan dolog, azt tudnunk kell, hogy Magyarország kényelmes helyzetben volt eddig, hiszen nem is nagyon foglalkoztunk ezzel a kisebbségi kérdéssel, de a megoldása, a parlamentbe és más helyekre történő beépülése nagyon komoly munkát és nagyon komoly egyeztetést igényel. Azzal természetesen egyetértek, hogy mindent nagyon alaposan meg kell fontolni, azokat a kérdéseket is, amelyekről Bihari Mihály úr az előbb beszélt.
Úgy gondolom, hogy az a 3,3 százalék talán nem lehet döntő kérdés abban, hogy majd hogyan fog alakulni a mérleg nyelve, mert az a 13 ember és ez a 3,3 százalék ehhez kevés. Egyáltalán nem tudom elképzelni, ki hogy gondolja, de én úgy gondolom, az nem valószínű, hogy egy párthoz kapcsolódna, hanem az megoszolhat ide is, oda is, kiegyenlítheti egymást, és több más olyan dolog lehet, amiről úgy gondolom, hogy súlyponti tényezőként e kérdés megoldásában nem szabad figyelembe venni.
Összefoglalva tehát az a véleményem, hogy a megoldás irányába kell elmozdulni, egész biztosan meg lehet találni a megoldást. Végül is azoknak a nagy, hosszú idő óta tartó vitáinknak, amelyekkel a kisebbségeket is csak idegesebbé tesszük - látom ezt, itt a folyosón beszélgettem néhány jelenlévővel is -, én azt gondolom, hogy véget kell vetni, és erőt véve magunkon, a megoldást meg kell találni valahogy. Én a második megoldást tartom olyannak, amivel egyetértenék, és én arra fogok szavazni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
