DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Asszony! Valóban két olyan törvényről szólt itt, amelynek a sorsa a közvéleményt is, de úgy gondolom, a népjóléti tárcát is élénken foglalkoztatja. Nem hiszem, hogy közöttünk vita van abban a tekintetben, ahogy a fogyatékosok jogairól és esélyegyenlőségéről szóló törvény előtörténetét és előkészítettségi állapotát megítéljük. Igen, itt a Házban is elmondtam, én magam is hosszú ideig bíztam abban, hogy ez a törvényjavaslat kerül olyan állapotba, hogy a kormány jó szívvel tudja ajánlani, hogy még ebben a ciklusban ez szülessék meg. Igen, önnek igaza van, éveken át folyt az előkészítő munka, éveken át folyt kimerítő konzultáció a fogyatékosok érdekképviseleti szervezeteivel, de pontosan ennek a munkának a vége felé egyértelműen kiderült az, hogy nem lehet kínai fallal elválasztani egymástól a súlyosan fogyatékos emberek sorsát és a megváltozott munkaképességű, egészségkárosodott embereknek az ügyét.
(8.50)
Ezért döntött úgy a kormány több tárgyalás alapján - hiszen emlékeim szerint is legalább három alkalommal foglalkozott, hosszú vitát is vállalva, a kormány ezzel a kérdéssel -, hogy a fogyatékosok jogairól és esélyegyenlőségéről szóló törvény tervezetét csak a rokkantrendszer átalakításával, valamint a megváltozott munkaképességűek helyzetéről szóló és a megváltozott munkaképesség változásaival összefüggő törvényjavaslattal együtt, azzal összhangban lehet javasolni megtárgyalásra. Mert hiszen nem csupán a fogyatékosszervezeteket kell és szükséges ebbe a vitába bevonni, de szükséges az is, hogy az Érdekegyeztető Tanács, a szociális partnerek, az önkormányzati érdekképviseletek és szövetségek is kellő véleményt mondjanak, többek között azokról a kérdésekről, amelyekről képviselő asszony szólt, hogy valójában mekkora nagyságrendű tehervállalást tud majd a társadalom - az önkormányzatok, a központi költségvetés - felvállalni és milyen határidővel a fogyatékosok helyzetének javítása, az akadálymentes közlekedés biztosítása, az egységes fogyatékosságügyi támogatás bevezetése érdekében, és így tovább.
A kormány megítélése szerint ezek a megoldások még nem kristályosodtak ki, miközben természetesen születtek elemzések - amelyekre képviselő asszony is hivatkozik -, azonban meg kell mondani, hogy a Gazdaságkutató Intézet gyorsvizsgálatával összefüggésben is több komoly aggály merült fel. Egy vizsgálat, kétségtelen, de hadd utaljak arra - a Gazdaságkutató Intézet is állítja -, hogy az invesztíció és a majdani, például a rokkantosítás elmaradásából származó megtakarítás nem egy sávon és nem egy időszakban keletkezik.
Tehát szó sincs arról, képviselő asszony, hogy a kormány e tekintetben meg kívánt volna hátrálni. Ellenkezőleg, úgy gondolom, a kormány döntése, a koncepció nyilvános vitára bocsátása azt jelenti, hogy a fogyatékos és egészségkárosodott személyek esélyegyenlőségéről rendelkező majdani törvény koncepcióját a lehető legteljesebb mértékben előkészített, megvitatott formában kívánja örökül hagyni a következő kormánynak.
Ami a nemdohányzók védelméről szóló törvénytervezetet illeti: én egészségpolitikusként sajnálom, hogy ez lépten-nyomon a parlamenti munka torlódásának áldozatául esik. Úgy gondolom, e tekintetben köztünk nincs vita. Ön és a Népjóléti Minisztérium ugyanazt az álláspontot képviseli. Mindig is sürgettük a törvényjavaslat tárgyalását, és megítélésem szerint a prevenció érdekében - az egészség állapotának a parlamenti politika részéről történő felismerését is bizonyítandó - az Országgyűlésnek meg kellene tennie azt a lépést, azt a gesztust, hogy a törvényjavaslat vitáját befejezi, még akkor is, ha a részletekben nyilvánvalóan még számos vita is van.
Azt gondolom, az ön felszólalásának ez a része nem a kormánynak szólt, hanem elsősorban képviselőtársainknak, mintegy figyelemfelhívásként az ügy fontosságára, amihez én is csatlakozni kívánok.
Köszönöm.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
