GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Mivel a magyar társadalom jelenleg beteg, nagyon sok a beteg ember a társadalomban, s az egészségmegőrzés egyik legfontosabb feltétele valóban a rendszeres sportolás, ezért a Független Kisgazdapárt is fontos törvényjavaslatnak tekinti ezt a rövid, hét paragrafusból álló, kormány által beterjesztett T/5387. számú törvényjavaslatot.
Ha a pozitív oldalát nézzük, akkor nyilván a rövidsége - mint ahogy az előbb is az egyik kormánypárti képviselő felszólalásából hallottuk - törvényi keretet biztosít, tiszta viszonyokat próbál teremteni, és gyors intézkedéseket kíván hozni a köztartozások révén ellehetetlenült sportegyesületek életében, a magyar sport életében próbál valami rendet vágni. De talán éppen ez a hátránya is a törvényjavaslatnak, hiszen ez a rövid, hét paragrafusból álló törvényjavaslat nagyon sok kérdést nyitva hagy.
A Független Kisgazdapárt nevében először azt kell megkérdezzem, valóban elég garanciát nyújt-e ez a törvényjavaslat - ha elfogadott törvény lesz itt, a parlament falai között - a több tíz millió forint köztartozással rendelkező sportegyesületek életében. Tudniillik azt tapasztalom, hogy ez a törvényjavaslat elsősorban nem a sportegyesületekre koncentrál, hanem inkább általánosan, globálisan az egész sportra, azonkívül a szakszövetségekre, a MOB-ra és a különböző, közbülső szervezetekre - tehát a sportintézményi szervezetekre gondolok.
Ha az ember meglátogat - én meglátogattam - több sportegyesületet, akkor a becsületesen, szorgalmasan dolgozó és úgymond tisztességesen már eddig is vállalkozó vidéki sportegyesületek vezetői jogosan vetik fel azt a kérdést - a jelen levő tisztelt kormány képviselőinek mondom ezt -, amikor olyan lehetőséget ad, hogy egy évi fizetési halasztás, plusz a következő öt évben gyakorlatilag részletfizetési kedvezményt biztosít a több milliós köztartozással rendelkező nagy sportegyesületeknek, akkor azok a sportegyesületek, amelyek tisztességesen, szorgalmasan vállalkoztak, nagyon sok társadalmi munkát végeztek, milyen támogatást, milyen kompenzációt fognak kapni.
Ma - hála istennek, a többpártrendszernek - mindig, amikor az egyik oldalt segítjük, akkor a másik oldal, amely eddig becsületesen, tisztességesen vállalkozott, jogosan teszi fel a kérdést, hogy: no igen, ezek kapnak ilyen kedvezményt, gyakorlatilag hat évre elnyújtott kedvezményt - mert egy évi fizetési halasztás után öt év részletfizetési kedvezményt kapnak -; de akiknek eddig semmilyen tartozásuk nem volt, vállalkozásaik után becsülettel fizették az áfát, azok nem kapnak kedvezményt? S az áfa ez esetben valóban megkérdőjelezendő. Ha itt, a parlament falai között már az egészséget védjük, akkor mindenképp indokolt lenne, hogy a becsületesen vállalkozó sportegyesületeknek a vállalkozásaikból befolyt tevékenységük után ne kelljen az áfát befizetniük, hanem forgathassák vissza sporttevékenységükbe.
Én nagyon sok olyan vidéki sportegyesülettel találkoztam, amely négy iskolának teljesen ingyen biztosítja, mondjuk, a sportegyesület létesítményeit, sportcsarnokát s a többi, ezzel gyakorlatilag nagyon hasznos társadalmi feladatot végez.
Amiről Lányi képviselőtársam is beszélt - a középnemzedék még talán emlékezik rá, az én koromban is volt -: egy kisváros életében milyen nagy események voltak a gimnáziumok közötti futballmeccsek! - nem kosárlabda. Ezek ma már eléggé megszűntek. Mert valóban, aki tehetséges gyerek, rögtön kiemelik, profi egyesületbe viszik. Hamar elcsábítják azt a fiatalt, aki tehetséges, és gyakorlatilag éppen az a tömegsport-, az a diáksportjelleg szűnik meg, ami a mai beteg társadalomban nagyon kellene. Tehát először is a garancia hiányát kérem számon a tisztelt kormány által beterjesztett törvényjavaslaton.
S itt vannak a pályázatok: a törvényjavaslat a pályázatokra koncentrál. Mint az élet minden területén, itt is, pályázzanak a sportegyesületek, hogy így próbálják köztartozásaikat rendezni. Igen ám, de ki oszt pénzt? Ma, úgy látom, nagyon sok szervezet: a MOB, a Wesselényi Alapítványtól kezdve az egyéb közbülső sportszervezeti intézményeken át mind véleményt alkot. De pont a sportegyesületeknek viszonylag kevés a lehetőségük a beleszólásra.
Mint önök is tudják, tisztelt képviselőtársak, ma már nagy tábora van a Sportegyesületek Országos Szövetségének. Valóban, ez egy erős szervezetté nőtte ki magát. Véleményem szerint inkább ezt kellene erősíteni, ennek a véleményét kellene sokkalta jobban figyelembe venni, mint a közbülső szervezetekét. Hiszen mint tudják, a szervezet úgy épül fel, hogy országos szakszövetség, megyei, nem járási, most városinak mondjuk s a többi, s utólag jön a sportegyesület. Véleményem szerint túl sok a közbülső szervezet, amely véleményt mond, mondjuk, akár a pályázat elbírálásánál is. Mi ezt rossznak tartjuk.
Meg kellene nézni, tisztelt képviselőtársak, hogy az eddig felhalmozódott hatalmas, összességében tényleg milliárdos tartozásokat mire költötték el ezek a szervezetek.
(17.50)
Egy rövid törvényjavaslat nyilván nem tud kiterjedni ilyenre, de természetesen a sportot szerető közönség nagyon kíváncsi lenne ilyen kimutatásokra, azokra, akik rosszul sáfárkodtak a pénzzel, mert hallottuk Avarkeszi államtitkár úr expozéjában is, hogy egyfelől szegénység, másfelől hatalmas pazarlás van. Ez így igaz. Meg kellene nézni tételesen, hogy miből jöttek, és valóban feketepénzként mentek bizonyos zsebekbe, illegális pénzként jutottak bizonyos kedvezményezett területekre. Miből lettek ezek a hatalmas nagy tartozások? Mire költötték el az adott sportegyesületek?
Valóban az utánpótlás-nevelésnél kellene elkezdeni, a sportszerető közönségnek ez a legfontosabb kérése. Ezen múlik a magyar sport jövője. Épp az a gond, ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, a kormánypárti többség ebben a formájában elfogadja, pontosan ezt nem oldja meg: az utánpótlás-nevelést, a diáksportot és mindazt, amiről Lányi képviselő úr is beszélt.
Ajánlom a tisztelt államtitkár úrnak, hogy mindenképpen vegyük jobban figyelembe a Sportegyesületek Országos Szövetségének véleményét. Véleményem szerint sokszor sokkalta legitimebb szervezetnek lehet tekinteni, mint mondjuk egy kisebb létszámú szakszövetséget. A törvényjavaslat szerint a szakszövetség - a 2. §-ban olvashatjuk - a sportágában kizárólagosan jogosult, és felsorolja a különböző passzusokat.
Igen, tudom, pár éve majdnem minden szakszövetség megújult, úgymond demokratikusan újraválasztódott. De azért, tisztelt képviselőtársaim, véleményem szerint az lenne a jó dolog, hogy ha már ilyen pénzügyi konszolidációt adunk, biztosítunk a sportegyesületek és a szakszövetségek számára, akkor előfeltétel kell hogy legyen, hogy a szakszövetségek vezetése valóban demokratikusan újuljon meg, valóban demokratikus legyen, és az adott sportegyesületek legjobbjai alkothassák azt a szakszövetségi vezetést, amely mondjuk olyan jogosítványokkal rendelkezik - hisz' olvashatjuk a törvényjavaslatban -, hogy a sportesemények közvetítési jogát - gondolom, a televízió-, a rádióközvetítési jogát - hasznosítja. Sajnos, itt is ki van hagyva, hogy az egyesületek hogyan részesednek ebből. Gyakorlatilag egy tévé csak két sportegyesület közötti mérkőzést tud közvetíteni. Igen ám, de ha most a szakszövetségnek biztosítjuk, akkor a sportegyesület hogyan részesedik ebből a bevételből, hiszen sportegyesület nélkül gyakorlatilag nem lehet közvetítés. Ezek nincsenek tisztázva.
Egyértelműen megértjük a kormány szándékát, hogy rövid idő alatt ezt az adott problémát, ezt a milliárdos köztartozást, ezt a halmazt valahogy kezelni akarta. De óhatatlanul előjönnek azok a problémák az általános indoklásban, hogy tiszta viszonyok alakuljanak ki a sportban, és hasonló elveket fogalmaz meg. Nem biztos, hogy ez a rövid törvényjavaslat erre bármilyen megoldást is ad.
Még egyszer mondom: például a szakszövetségek és az országos sportegyesületek, az országos szövetségek közötti viszonyt mindenképp rendezni kell. Elsősorban a sportegyesületek sokkal jobb bevonását szerettem volna. Bár államtitkár úrtól hallottuk, hogy széles körű egyeztetés után került a parlament elé ez a törvényjavaslat, bizonyos sportegyesületi vezetőkkel beszélve, sajnos, nem azt tapasztaltam, hogy olyan széles körű társadalmi egyeztetésre került volna sor.
A másik: még egyszer szeretném, hogy ez a törvényjavaslat - és majd erre szeretnénk benyújtani módosító indítványokat - sokkal jobban a sportegyesületekre koncentráljon, az utánpótlás-nevelésre és még egyszer mondom: jobban vegye igénybe a Sportegyesületek Országos Szövetségének véleményét. Ezt kellene erősíteni, még egyszer mondom, nem pedig a területi elv alapján működő közbülső szervezeteket.
Kérem még egyszer a tisztelt kormányzatot, hogy épp az egészségmegőrzés érdekében elsősorban azok a vidéki sportegyesületek, amelyek nagy erőfeszítéssel, hatalmas társadalmi munkával fenntartják a sportegyesületeket, működtetik, és nagyon sok iskolának, ahol nincs sportcsarnok vagy tornaterem, biztosítják az elemi sportolási lehetőségeket, nagyon figyelembe kellene venni azt a lehetőséget, hogy valóban, ahol vállalkoznak, ahol tisztességesen vállalkoznak, szorgalmasan dolgoznak, azoknál a sportegyesületeknél az áfát ne kelljen befizetniük a sportegyesületeknek, hanem gyakorlatilag visszatarthassák a sporttevékenységük finanszírozására.
Röviden ennyit szerettem volna elmondani. Még egyszer kérem kulcskérdésként: valahogy kompenzáljuk azokat a sportegyesületeket, amelyek eddig is becsületesen, tisztességesen, nagyon sok társadalmi munkával vállalkoztak, dolgoztak. Ha most hat évi konszolidációt adunk, mint ahogy régen a bankkonszolidációnál, most a sportegyesületeket konszolidáljuk, akkor ne legyenek vesztesek az eddig becsületesen vállalkozó sportegyesületek, hanem valahogy ők is kapják meg azt, hogy épp az esélyegyenlőség miatt ezek a sportegyesületek tovább tudjanak fejlődni. Aki eddig is becsületesen vállalkozott és dolgozott, az ne legyen vesztes e törvényjavaslat elfogadása után.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
