LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT (FKGP): (A képviselő mikrofonja nem működik.) Tisztelt Elnök Úr! (Közbeszólások: Mikrofon! - A képviselő keresi a mikrofonját. - Közbeszólások: Fog ez menni!)
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A sporttörvény módosításával kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni. Mint ismeretes - és azt hiszem, elnök úr is tudja -, a Független Kisgazdapárt részéről a sport iránt nagy érdeklődés van, éppen ezért több képviselőtársam is jelezte hozzászólási szándékát.
Én a magam részéről elsősorban nem a jogi kérdésekkel, nem a gazdasági kérdésekkel szeretnék foglalkozni, hanem azzal, amivel kellene: magával a sporttal. Azzal, hogy végeredményben a sport hogyan keletkezett, mert hisz' a sport több ezer éve létezik, s amióta a társadalom kezdett kialakulni, a művészetekkel és a kultúrával együtt, egy időben a sport is kialakult, és már a barlangrajzokon lehet látni sporteseményeket. A versenyszellem az emberrel együtt a társadalmi fejlődés állandó kísérője volt, állandóan fontos szerepet töltött be a társadalomban.
A sportnak mi volt a célja, az értelme? A sport célja és értelme az, hogy rájött minden társadalom: egészséges nemzetet akar, egészséges fiatalokat akar, akik testben és lélekben erősek, tudják képviselni a társadalom, a csoport, a nemzet - bárminek nevezhető -, a társadalmi együttlét és együttélés érdekeit, képes azért harcolni. Egészséges, és jellemben is megerősödött fiatalokat akar mert a sport egyik oldala az egészséget, az izomzatot, a mozgáskultúrát jelenti, és van egy másik oldala, amely a jellemet neveli, a győzni akarást, a küzdeni akarást, a vereségek és a fájdalmak elviselését, és egyáltalán, egy magasabb rendű életforma vitelét jelenti. Erről itt, e Házban sem a sporttörvény megalkotásánál, sem most, a módosításnál nem esett szó. Én ezekről a dolgokról szeretnék néhány gondolatot elmondani tisztelt képviselőtársaimnak gondolatébresztésként.
Magyarországon a sportnak mindig igen nagy jelentősége volt, Magyarországot sportnemzetként tartotta nyilván a világ. És állíthatom, a magyar imázst külföldön a magyar sport - ha nem is legmagasabb szinten és nem mindenkor - jelentős részben meghatározta, és igen sok dicsőséget szerzett mind hazánknak, mind pedig ismertséget adott azoknak, akik ezt magas fokon űzték. Mert bizony azt hiszem, ha ma egy ezelőtt néhány évtizeddel élő személy vagy néhány politikus nevét említem a világban, soha senki nem fogja tudni, hogy ki volt az, de azért Puskás Öcsit mindenki fogja tudni. És még sorolhatnék sportembereket, akik így öregbítették a magyar sport hírnevét és Magyarország hírnevét.
A sportnál azért van szükség az élsportra, azért van szükség olyan sportágakra és olyan sportolókra, akik ilyen magas szinten űzik a sportot a saját területükön, hogy ezzel példát mutassanak az ifjúságnak, eszményeket mutassanak az ifjúságnak, és ezáltal a fiatalság, az ifjúság kedvet kapjon a sportra, az egészséges testkultuszra, az egészséges testmozgásra. Ennek fontosságát ismerte fel minden társadalom akkor, amikor az élsportot, a versenysportot mindig magasabb színvonalra kívánta emelni.
A mi sporttörvényünk is erről szól, ezt foglalta össze rendeletek szintjén, természetesen olyan alapokon, amelyek a törvény szempontjából vitathatók, kritizálhatók. Azonban a Független Kisgazdapártnak és nekem is az a véleményem, hogy mindenképpen szükség van egy olyan sporttörvényre, majd annak egy módosítására, amely valóban a helyére tesz és meghatároz bizonyos fogalmakat, bizonyos dolgokat.
Az én elképzelésem szerint Magyarországon rendeletekkel a sportot jobbá tenni nem lehet. A sportot Magyarországon akkor lehet jobbá tenni, ha megfelelően széles társadalmi bázisra helyezzük ezt a tevékenységet, és lehetőséget adunk a sportolásra a fiatalságnak; minden fiatalnak, akinek kedve van, akit erre rá lehet venni. Mert annak örülnék, ha egy sorozás alkalmából a magyar fiatalok 40 százaléka nem alkalmatlan lenne a katonai szolgálatra, hanem a 40 százalékból legalább 39 százalék alkalmas lenne a katonai szolgálatra. Mert itt sajnálatos módon az ifjúság elsatnyult, az ifjúság nem sportol, az ifjúság nem mozog megfelelő módon, és ez az ifjúság lesz a következő időszak vezető nemzedéke. Ők lesznek azok a felnőtt korú emberek, akik majd egészségi és különböző jellembeli problémákkal fognak küszködni, ami elkerülhető lehetett volna, ha a sportolásba bekapcsolódnak, és azt űzik.
(17.20)
Éppen ezért nagyon nagy jelentősége van az amatőr sportnak és a versenysportnak, és ezt a kettőt külön kell választani. Itt azonban van egy gondolat, amelyet meg kell említsek, a profizmus kérdése, amely gyakran szóba kerül, és többféle fórumon, televízióban, rádióban különböző szakemberek - meg nem szakemberek, hozzáértő, meg nem hozzáértő emberek - vitatkoznak ezen a kérdésen. Én annyit szeretnék ezzel kapcsolatban tisztázni, hogy nem keverendő össze az olyan sportoló, aki fizetést kap és szerződést köt, a profi sportolóval, mert a profizmus teljesítményt jelent. Tehát lehet egy amatőr sportoló profi, mert a teljesítménye olyan, és lehet, hogy egy szerződéses sportoló - akinek az van beírva a személyi igazolványába, hogy a foglalkozása sportoló, és kötött egy szerződést valamely sportszervezettel -, ahogy előadja abban a sportágban a tevékenységét, az nem a profizmust jelenti, hanem azt jelenti, hogy szerződéses sportoló, de a profizmustól messze van.
Ha a saját sportágamat, a kosárlabdát tekintem - amelyet valamikor, réges-régen űztem, és mondhatom, nem is olyan túlzottan rosszul -, az amerikai sportágak között az elsők között szerepel; az NBA-ban játszó kosárlabdázókat, azt hiszem, képviselőtársaim a tévé jóvoltából mindannyian láthatták. A 120 kilós, két méter feletti, színes bőrű profi sportolóktól edzőjük nem azt kéri, hogy fussanak körbe tizenötször a pályán, aztán utána adogassák egymásnak a labdát, meg guggoljanak tizenhatot. Tegnap például valaki mondta - hozzáértő, nagy ember volt, mert MLSZ-elnök akar lenni -, hogy a futball egy futósportág - persze, a labda után kell futni -, és az a jó futballista, aki gyorsan tud futni. Igen, csak az a baj, hogy nálunk van, aki gyorsan tud futni, csak rettenetesen zavarja a labda. A futballhoz az is hozzátartozik, hogy a gyors futás mellett a labda ne zavarja (Mádi László tapsol.), azt el kell találni, bele kell rúgni - ez egy ilyen dolog.
Magyarországon mindenki ért a sporthoz, mindenki ért a futballhoz, azonban a profi sporthoz, az igazi sporthoz kevesen konyítanak, mert aki profizmust akar itt, Magyarországon megvalósítani, követelményrendszert akar bevezetni... - nem mostani keletű dolog, nem politikai keletű dolog ez, ez a langyos vízben lubickolás szindrómája! Hogy csak a saját sportágamból egy embert mondjak: például Glatz Árpádot, aki profi kosárlabdát akart, mindenhonnan kirúgták, férfiaktól, nőktől. De tudnék másokat is mondani, a futballból és más sportágakból is tudnék ilyeneket mondani.
Tehát addig, amíg egy állóvíz van, amíg kényelmes az ügy, és amíg az MLSZ-elnök... - már nem tudom, hányadiknak ajánlják fel, és hívják, hogy vállalja el. Nem vállalja el a becsületese azért, mert: akkor támogatlak - mondják a sportban lévő vezető emberek, személyeskedés nélkül mondom -, hogy legyél te az elnök, öreg, de akkor nekem ez a pozíció kell, nekem pedig az a pozíció kell, mert akkor támogatlak, tehát valamit valamiért - nem a sportért, egymásért.
Tehát egy strukturális változás kell a szellemben, a felfogásban, a sportért szolgáló, a sportért áldozatot hozó vezetőkre volna szükség ahhoz, hogy ez a magyar sport elinduljon azon a fejlődési úton, amelyet megérdemel, mert vannak tehetséges játékosaink.
Emlékszem azokra az időkre, amikor a magyar futball világhírű volt. Vannak idősebb kollégáim, szintén nagyon jól emlékeznek. Egyetlenegy külföldi játékos sem volt, magyar játékosok futballoztak, csodákat műveltünk. Ez nálam nem anakronizmus vagy nosztalgia, de egy magyar tizenegyet, egy válogatott tizenegyet összeállítani magyar játékosokból kell. Ha van egy harisnyagyáros, akinek nagyon jól meg a harisnyagyártás, sok pénzt keresett, és ezért elvállal valami klubot, és azt mondja, ezt veszem meg azt veszem meg, idehoz idegen játékosokat, és a pénzen múlik, hogy kikkel futballozik, azzal torzul az egész magyar sport, az egész magyar futball, az egész magyar kosárlabda, minden!
Nekünk az a dolgunk, hogy széles alapokon lehetőséget biztosítsunk a fiatalságnak a sportoláshoz, azt támogassuk, nőjön ki egy versenysport, és a versenysport vezetői pedig áldozatként, szolgálatszerűen szolgálják a sport érdekeit. Azt szolgálják, hogy egy tisztességes, rendes sport alakuljon ki Magyarországon, és ne a langyos vízben lubickoljunk tovább! Nem lehet rendeletekkel, törvényekkel megoldani ezeket a problémákat! Ezeket a problémákat akkor lehet megoldani, ha valóban - aki beszél a sportról, és nagyon sokan beszélnek a sportról - a sporttal akarnak foglalkozni, valóban a sportot szeretnék előbbre vinni, valóban szeretnék megteremteni annak a sportnak a tisztességes, megbízható és a jövőbe mutató alapját, amiből kiindulhat, kifejlődhet egy igazi versenysport, kifejlődhet egy igazi profi szellemmel rendelkező versenyző. Hiszen a profizmus azt jelenti, hogy először a legjobb akarok lenni az osztályban, utána az iskolában, majd utána Magyarországon, Európában, majd a világon a legjobb akarok lenni. Ez a profizmus!
Én a világ legboldogabb gyermeke voltam, amikor ifjúsági válogatott mezt felvehettem magamra, és a sok-sok - tíz, száz, nem tudom, hány, nem számoltam meg - NB I-es kosárlabdameccsem közel nem ért ahhoz az élményemhez - hogy már magamról is egy szót szóljak -, amikor felhúzhattam a nemzeti trikót, hogy én magyar ifjúsági kosárlabdázó vagyok.
(17.30)
Ez ma hiányzik, ma elanyagiasodott a világ, ma erre nem büszke senki. És kérdezem én: hol van ma az egyetemi sport és hol van a középiskolás sport? Az én időmben a gimnáziumok közötti kosárlabda-bajnokságban minden egyes gimnáziumi csapatban NB I-es kosárlabdázók játszották a versenyeket, Zsírostól kezdve mindenkivel együtt játszottunk, egymás ellen. Ma hol van a középiskolás kosárlabda? Hol van az egyetemi sport? Hol áll a MAFC a kosárlabdában? Hol áll a vízipóló az OSC-ben? Hol állnak az atléták? Sehol. Mert nincsen egyetemi sport, mert nincsen középiskolás sport, jóformán nincsen sportiskola. Most minden elment abba az irányba, hogy menedzserek átveszik, fizetik, megveszik, eladják. Ez nem sport, ez üzlet. Az üzlethez én nem értek. Én a sportot szeretem, a sportban nőttem fel, a sportnak köszönhetem, hogy hála a jóistennek, nem vagyok beteg, a lelkem sem beteg. Ezt mind a sportnak köszönhetem.
Azt szeretném, hogy az engem követő fiatalok is a sportnak köszönhessék azt, hogy rendes, tisztességes emberek legyenek. Ehhez kell a segítség. Ezt a törvényt úgy kell megalkotni, hogy legyen magyar sport, és legyenek garanciák, amelyek biztosítják azt, hogy ne a langyos víz maradjon továbbra is, ne a komaság, sógorság, ne az összeköttetés, hanem egy szent cél: a magyar sport, és ezen ne keresni akarjanak az emberek, ne egymással szövetkezni, hanem áldozatot hozni és szolgálni akarják a magyar sportot. Én ennyit szerettem volna mondani.
Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
