CSIHA ANDRÁS
CSIHA ANDRÁS
CSIHA ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat egy hosszabb történelmi időszak alatt kialakult helyzet megoldásának indításához ad iránymutatást, illetve ennek háttéranyaga bizonyos megoldási lehetőségeket vázol fel. Egyúttal ez a határozati javaslat ennek a ciklusnak egy lényeges döntése lesz, amennyiben a Ház elfogadja, hisz a környezetvédelem, az épített környezet védelme, a területfejlesztés tekintetében gyakorlatilag egy folyamat lezárását jelenti. Megmondom őszintén, nagyon jó lett volna, ha a Ház elé került volna a településügyi törvény is, mert akkor, azt hiszem, még komplexebb lett volna ez a sorozat.
A határozati javaslattal kapcsolatban két megjegyzést szeretnék tenni. Egyrészt nem előzmények nélküli ez a mai határozati javaslat, hiszen a '69-70-es években már volt egy próbálkozás, amikor az ország településeit hierarchizáltan próbálták valamilyen rendszerbe beállítani, ehhez próbáltak valamilyen fejlesztési forrásokat központilag hozzátenni. De meg kell mondani őszintén, hogy nagyon sok jogos és vélt felháborodás ezt a rendszert szép csendesen megszüntette. A másik próbálkozás a nyolcvanas évekre tehető, amikor már egy más jellegű, de egy kicsit még a korábbi időszakra alapozott, azon alapuló elképzelést próbáltak kialakítani.
Ez a mostani határozati javaslat az én megítélésem szerint is úttörő munka, hisz végeredményben nem hierarchizáltan, nem egymásnak alá-, fölérendelten próbál megoldásokat kínálni, hanem - és itt egy kifejezést szeretnék említeni - egy partnerségi viszony keretében kívánja megoldani a lemaradások, a térségek közötti különbségek felszámolását.
A másik: koncepció vagy program. Az előző vitákban is, de ma este is elhangzott, hogy miért nincsenek bizonyos konkrétumok hozzátéve. Azt hiszem, alapvetően tisztázni szükséges, hogy koncepció és program között van-e különbség, és ha van, akkor mi. Nem akarok iskolai órát tartani, de azt hiszem, a koncepció - legalábbis úgy tanították nekem hozzáértő munkatársaim annak idején - egy hosszú távra kitekintő társadalmi-gazdasági folyamat célját vagy céljait próbálja fölvázolni, az ahhoz való eszközrendszereket, de csak fő irányokat, ha úgy tetszik, míg a program ennek az aprópénzre váltása egy bizonyos időszakra lebontva, 4-5 évre, mondjuk, egy parlamenti ciklusra vagy egy önkormányzati ciklusra.
Azt hiszem, ezt mindenképpen mérlegelni kell, amikor a fogalmakkal próbálunk előjönni, mert a kettő nem ugyanaz. Azzal én is egyetértek, amit a korábbi vitában a környezetvédelmi bizottság elnöke mondott, hogy ez programra átváltható, de ez egy óriási munka, mert ki tudja azt, hogy 10-15 év múlva milyen pénzügyi, finanszírozási rendszerek lesznek. Tehát azt hiszem, mindenképpen szükséges szem előtt tartani ennek a két fogalomnak a tartalmát.
Hozzáteszem, hogy ezt az országos területfejlesztési koncepciót a végeken, a megyékben, a városokban nagyon várták és várják. És nekem tettek olyan megjegyzést, hogy miért csak ezt a néhány oldalas határozati javaslatot fogadjátok el, és miért nem csatolódik hozzá mint egy függelék vagy egy melléklet az a bizonyos háttéranyag, az a kék könyv. Azt hiszem, van benne valami - tehát az is a Ház által lenne megerősítve. Ugyanis lent, elsősorban a megyei területfejlesztési tanácsok szintjén, de hozzáteszem, a településeken is elkezdődött egyfajta koncepció kialakítása, több helyütt ezeket már elfogadták, vagy első olvasatuk megtörtént. És ezt az országos területfejlesztési koncepciót - itt a kék könyvre gondolok elsősorban - természetesen szívesen használták volna.
Kérdés az, hogy alulról kellett volna építkezni vagy fölülről. Azt hiszem, nem lehet különválasztani, hanem a kettőnek valami egységében lehet gondolkozni, hisz végül a kettő oda-vissza hat egymásra.
Szeretném megjegyezni és előrebocsátani, hogy a határozati javaslat és a háttéranyag előkészítését az összes hibájával, buktatójával együtt jónak ítélem. Hajdú-Bihar megyében többször részt vettem az egyeztetésén, és csakugyan nagyon korrekt munkakapcsolat alakult ki a megyén belüliek és a minisztérium képviselői között, amikor a háttéranyag mutációit - mert ebből volt jó néhány - egyeztettük, és próbáltunk dűlőre jutni. Kétségtelen, teljes sikerről nem lehet beszámolni, hisz csomó javaslatot elfogadtak; jó néhány persze kimaradt, és azt hiszem, ez valahol érthető is.
A koncepcióval kapcsolatban nagyon fontosnak tartom azt, amit tartalmaz, hogy egymással összhangban - és nem alárendelten, nem egymás ellen - kell fejleszteni a térségeket, illetve foglalkozni ezeknek a problémáknak a megoldásával. Ez egy nagyon lényeges gondolat, hisz tudjuk jól, hogy amikor a területfejlesztési tanácsok pénzeszközökhöz jutottak, akkor a keleti és a nyugati megyék között milyen viták voltak a kiegyenlítési pénzeket illetően. Ezért nagyon lényeges gondolat a partnerségi kapcsolat.
Meghatározó a kistérségi szint, illetve megyei szint. Azt hiszem, ez a határozati javaslat és a háttéranyag - a kettőt csak együtt tudom említeni - egyelőre remélhetőleg többé-kevésbé megnyugtatóan tesz pontot ennek a vitának... - ha nem is a végére, de valahol megszakítja, hisz a jelenlegi magyar közigazgatási hagyományokat és sok minden mást figyelembe véve csakugyan egyetlen biztos támpont az a megyei szint - ahol a területfejlesztési tanácsok egyértelműen működnek -, illetve a megyében megalakult kistérségi szintek. Ezek is mocorognak, és sok jó kezdeményezéssel találkozhatunk a kistérségek esetében is.
Az átfogó célokkal azonosulni lehet, erről különösebben nem szólnék, hisz ezeket jól megfogalmazza; megyék-főváros-vidék viszonylata, város-község problematikája, Kelet- és Nyugat-Magyarország problémái. Bár sokan szeretnék ezt az utolsó kérdést kicsit elkendőzni, de én - mint a keleti végeken élő képviselő - azt mondom, hogy sajnos ez igaz és jogos probléma. De ha partnerségben tudunk együttműködni, akkor, azt hiszem, hogy mind a két vég, a Nyugat és a Kelet is megtalálhatja a maga számításait.
A társadalmi szolidaritást mindenképpen érvényesíteni kell, amikor a határozat célkitűzéseinek a megvalósításáról beszélünk. Hogy hogyan, ez az a kérdés, ahol a felek közötti jó vagy rossz viszony meghatározó lehet, hisz a vita a szegények, a lemaradottak, és a gazdagok, a fejlettek között meg fog maradni, függetlenül a határozat szándékától és tartalmától.
Az ország térszerkezetének és településrendszerének harmonikus fejlődését emelném ki, ami nagyon fontos. Erről nagyon sokan szóltak. Ilyen a határ menti települések problematikája, a folyók melletti települések problémája, ahol nincsen közlekedési lehetőség, vagy ezen belül Budapest és a vidék ellensúlyozása. Itt a jó értelemben vett ellensúlyozásról beszélek, a tudomány és a gazdaság vidéki központjainak kialakulásáról és kialakításáról. És idetartozik az ország szerkezetéhez az, amit az egyik képviselőtársunk elég furcsán aposztrofált. Mit is jelent ez?
(20.10)
Igen, Magyarországon egy Budapest-centrikusság volt, van, ennek a felszámolása kérlelhetetlen követelménye az életnek. Hogy ez most Szekszárdnál vagy lentebb vagy fentebb fog megtörténni, déli autópályával vagy éppen egy Eger-Siófok autóúttal, ez részletkérdés, legyen műszaki és pénzprobléma, de azt hiszem, a szándék a döntő ebben az esetben.
A területi egyenlőtlenségek mérséklésével kapcsolatban szerintem az országgyűlési határozat jól fogalmazza meg, hogy mindezeket az elképzeléseket csak a gazdasági teherbíró képesség és értéktermelő képesség függvényében tudjuk megvalósítani.
Vita volt, hogy az életkörülmények vagy a gazdaság feltételeinek a javítása a célja. Azt hiszem, hogy ezt megint nem lehet elválasztani, hiszen a kettő szervesen összefügg; ha a gazdasághoz nem teremtünk meg bizonyos alapokat, akkor az nem fog fejlődni, de ha a gazdaság fejlődhet, akkor onnan bizonyos eszközökkel életkörülményeket, infrastruktúrát, sok minden mást lehet javítani. Azt hiszem, ez teljesen jogos megkülönböztetés, és az is, hogy területileg differenciált módon legyenek a többlettámogatások elosztva.
Én azt el tudom fogadni, hogy például egy dunántúli fejlettnek mondott megyén belül is van olyan kistérség vagy vannak kistérségek, amelyek rászorulnak a külön támogatásra. Ezt mérlegelni kell, és természetesen oda a megfelelő eszközöket a többlettámogatás keretében szükséges lejuttatni.
A részlet tulajdonképpen - hisz az elvekkel, alapelvekkel nagyon sok tekintetben egyet lehet érteni -, ahogy mondani szoktuk, mindig másutt van eldugva, és ez a bizonyos kék kötet.
Az ágazatokról nagyon röviden, hiszen szalad az idő. Az agrárgazdaság problematikája egyértelmű, különösen az alföldi végeken, ugyanakkor az észak-alföldi régió esetében csak annyit tartalmaz, hogy a Jászkun-főcsatornára oda kell figyelni, de én tisztelettel felhívnám a figyelmet a Hajdúhadház utóbbi tíz-tizenkét évi aszálykáraira, tehát jelentős talajvízcsökkenés van; itt a Keleti-főcsatorna megfelelő műszaki állapota, illetve az innen történő öntözés lehetőségének a figyelemmel kísérése. Ez nagyon fontos, hisz ez az ország egyik legjobb termőterülete, és az Európai Unióba való belépésnél ennek a területnek lehet valamilyen szerepe.
Az idegenforgalommal kapcsolatban: mi ott a keleti végeken sérelmezzük, hisz a kötet, a háttéranyag egyik részében a Hortobágyot egyedülálló idegenforgalmi helynek aposztrofálja, ami teljes mértékben igaz, ugyanakkor egy Debrecen-Hortobágy-Hajdúszoboszló idegenforgalmi háromszöget komplexitásában nem tud kezelni. Nem igazán érthető, hiszen gyakorlatilag ez létezik, él, működik, de azt hiszem, hogy még hatékonyabb legyen, ez azt vonja maga után, hogy országos szinten is ezen a tíz-tizenöt éves időhorizonton kezelni kellene.
Műszaki infrastruktúra nagyon röviden: a záhonyi vasút szerepel benne szerencsére, ugyanakkor a közúttal kapcsolatban az M3-as sorsa megoldódott. Problémásnak látjuk a Kassa-Miskolc-Debrecen-Nagyvárad S35-ös út kérdését, ezt nem kezeli, pedig nagyon fontos észak-dél irányú folyosónak tartjuk, és a 4-es utat.
A háttéranyag ellentmondásosan kezeli a vidéki repülőtereket. Az egyik térképen azonos módon jelöl meg egy füves repülőteret is meg egy három és fél kilométernyi kifutópályával rendelkező repülőteret is. Azt hiszem, ezen a szinten már fel kellett volna vállalni annyit, hogy bizonyos differenciálást ebben a kérdésben megjelöljünk.
A határátkelőhelyekkel kapcsolatban: valójában jogos az, hogy a magyar-román határon Nagyvárad és fent az ukrán határhoz közel eső átkelőhely között gyakorlatilag csak egy kishatármenti forgalmi átkelési lehetőség van. Azt hiszem, jó lenne ezen az időhorizonton belül annak a lehetőségét megvizsgálni, hogy legalább Nyírábránd környékén megnyitni egy újabb nemzetközi átkelőhelyet. Ennek gazdasági és egyéb okai lehetnének.
A vízgazdálkodásra, az öntözésre utaltam. A szennyvíz problematikája egyértelmű.
Hírközlés: mennyiségi kínálat van, legalábbis Kelet-Magyarországon, de minőségi probléma van, hiszen a telepített telefonrendszer számítógépek üzemeltetésére, hálózatba kapcsolására - rádiófrekvenciás telefonról beszélek - nem alkalmas, tehát itt nagyon komoly gondokkal küszködünk.
Összességében, figyelemmel az elmondottakra, én úgy érzem, hogy a vélemények kezelésével - természetesen nem biztos, hogy mindegyiket lehet kezelni - a határozati javaslat összességében elfogadható.
Úgy vélem, hogy nem szigorú dogmaként kell kezelni sem a határozati javaslatot, sem a háttéranyagot, hanem rugalmasan, hiszen ez a koncepció és a program viszonyából is adódik. Én ezek figyelembevételével elfogadásra ajánlom a tisztelt Háznak, képviselőtársaimnak a határozati javaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
