DR. KASUBA JÁNOS
DR. KASUBA JÁNOS
DR. KASUBA JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is nagy figyelemmel kísérem ezt a vitát; számomra nagyon fontos ez a téma, hiszen egy olyan térség képviselője vagyok, amely ténylegesen történelmileg elmaradott, egyes térségei etnikailag elmaradottak, és ez a térség a rendszerváltás időszakának is az egyik legnagyobb vesztese volt, hiszen ipari üzemek kerültek bezárásra igen nagy számban. Ezeket még ma sem tudjuk pótolni. Munkahelyek szűntek meg jelentős számban, és mindez természetesen érezteti hatását az emberek hangulatában, mindennapi életében.
Nagyon örülök annak, hogy az eddigi vita során, úgy látszik, egyetértés van abban, hogy a fejlett térségek és a kevésbé fejlett, elmaradott térségek támogatása milyen koncepció alapján valósuljon meg. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a fejlett térségek támogatására rendkívül nagy szükség van, hiszen ha itt bármi megakadna, az Magyarország fejlődését akasztaná meg, mivel egyik napról a másikra ezekben az elmaradott térségekben ugyanazt a termékmennyiséget, illetve azt a hatékonyságot pótolni nem lehet.
Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy mind az előző kormánynak, mind a jelenlegi kormánynak is nagy tartozásai vannak az elmaradott térségeket illetően; jelen esetben Karcag, Tiszafüred, Nagyiván, Tiszaörs s a többi településeket illetően is. Csak két példát hozok föl erre. Az első az, hogy a Tisza-tó környékének kiemelt körzetté való nyilvánítása már 1992-ben fölvetődött. 1993-ban Szolnokon kihelyezett kormányülésen tárgyalták ezt a témát, és írták alá a határozatot, de ez kormányprogramszinten mind a mai napig nem született meg. Ezzel kapcsolatban mintegy tíz képviselő módosító javaslatot adott be. Remélem, hogy mindenki támogatni fogja, mert elérkezett az idő arra, hogy ebben az elmaradott térségben is országgyűlési határozattal hagyjunk jóvá ilyen kiemeléseket.
A másik pedig: szóltam az előbb a privatizáció sikeréről. Ezek olyan problémák, hogy ebben a térségben az országos tendenciával ellentétben nemhogy csökkenne, hanem növekszik a munkanélküliség, mert a '91-92-ben privatizált üzemek egy része - alumíniumgyár vagy daru- és hajógyár - most zárt be, és azt a csökkentett létszámot is bocsátja el, amit még az elmúlt években foglalkoztatott. Nagyon egyetértek azzal a megfogalmazással, ami ebben a koncepcióban benne van, hogy ennek a térségnek az egyik legnagyobb kormányzati feladata - és az ott élő vezetők feladata - az elipartalanítás megállítása. Nem tudom pontosan, hogy magyaros-e ez a szó, de véleményem szerint a lényeget nagyon jól kifejezi, mert teljesen tönkrement az ipar, és ezt igaziból nem tudtuk pótolni. Az a véleményem, hogy hosszú távon csak a mezőgazdaság és csak az idegenforgalom ezt a foglalkoztatási problémát nem fogja tudni kimozdítani a holtpontról.
(19.40)
Összefoglalva tehát: ha bizonyos konkrétumok nem jelenhetnek meg, nem is azt mondom, hogy most a koncepcióban, de az ezt követő kormányprogramokban nagyon sürgősen, akkor örökkévalóság lesz ez az elmaradott térség, hosszú ideig fog tartani, az emberek türelme természetesen elvész, és még a koncepció értelme sem fog ilyen vonatkozásban lelkesedést okozni.
Hogy ne csak panaszkodjak, szeretném elmondani, hogy ugyanez alatt az idő alatt sok jelentős fejlődés is történt, mind összefogással, ebben a térségben, melyre tulajdonképpen a fejlesztési alapok adtak lehetőséget. Például a gázfejlesztés, az útépítés, víz, telefon, járdajavítás, sok minden olyan dolog, mely az életkörülményeket jelentősen javította.
Nagyon fontos a koncepció és a programfejlesztés viszonya. Nagyon figyeltem az SZDSZ-es hozzászóló képviselők véleményét, akik nagyon racionálisan, csak a programfejlesztés irányába próbálták ezt a munkát irányítani. Úgy gondolom, hogy ez a racionális elképzelés támogatható, mert természetesen könnyen elaprózható minden forrás, mégis úgy érzem, hogy nincs ok aggodalomra, hiszen ezek az apró kis eredmények, amelyek az ilyen térségben születtek, szerintem mind - vagy nagyobb részük - már az alapvető irányokat és a gyakorlatot tekintve ennek megfelelően történtek. A területfejlesztési törvény lényegében ezt elindította, lassan kialakul az a gyakorlat, amely ezeket a jelentős lépéseket majd lehetővé teszi.
Nagyon érdekes az infrastruktúra, a térségfejlesztés, a gazdaság kérdése is. Ma az ilyen elmaradott térségekben a főszerepet mindenféleképpen a gazdaság és a gazdaságot működtető vállalkozók viszik, ők tartják életben ezt a térséget. Ezt most nemcsak az egyéni vállalkozókra mondom, hanem természetesen a vállalkozás minden formájára. Ezért ebben az átmeneti időszakban a vállalkozásfejlesztés mint a vidékfejlesztés kérdése e térség legfontosabb kérdése. Ugyanakkor azonban tehát a térségfejlesztő munka, az infrastruktúra-fejlesztés pedig nélkülözhetetlen, hiszen itt vannak az igazi elmaradások. Tehát az igazi fejlesztés csak ezek pótlásával lehetséges.
Hadd mondjam el, hogy Torgyán úrral nagyon egyetértek abban - nem volt alkalmam még ilyet mondani -, hogy ha út nincs, akkor nincs fejlődés. Természetesen egyetértek ezzel és Dögei Imre képviselőtársammal is, aki az elmúlt héten részletesen vázolta, hogy ha a 4-esen megy valaki, tulajdonképpen se jobbra, se balra nem tud letérni. Mondjuk, letérni lehet, de inkább Trabanttal vagy másfajta kocsival, nem egy tőkés vállalkozó kocsijával, nemcsak a minőségét, hanem inkább a gyorsaságot tekintve sem. Tehát például egy olyan útfeltárásnál, ami például Karcagot és a Tisza-tót összeköti, alapvető dolog, hogy minden más fejlesztésnek az értelme igazán meglegyen.
Ezt ezek az anyagok így konkrétan nem tartalmazzák, és én megmondom őszintén, számomra kicsit ijesztő is, hogy nem látom világosan, nem tudtam megfogni, a kormányzati koordináció, az idő és a forrásoldal nem jelenik meg kellően, az én számomra megfogható konkrétsággal. Tudom azt, hogy ebben a térségben bármilyen fejlesztés csak úgy segíthető - természetesen kormányzati részre gondolok most, hiszen ehhez hét minisztériumnak van köze, az erdősítéstől kezdve sok minden ide tartozik, tehát ha társadalmi, gazdasági összefüggéseket veszünk figyelembe, akkor itt hét minisztériumnak van feltétlenül tennivalója. Nem látom világosan ennek a megfogalmazását és van rá okom, hogy ezt elmondjam, mert például ott van a kunmadarasi repülőtér kérdése. Ezt vállalkozási területként emlegeti a koncepció, de az utóbbi napok tárgyalásaiból úgy hallom, mintha ettől el szeretnénk térni. Tehát egy ilyen jellegű dolog könnyebben tesz lehetővé eltéréseket is.
Azon az állásponton vagyok tehát, hogy jobban örülnék, ha egy-két fő feladat az ilyen régiós térség vonatkozásában konkrétabban is megjelenhetne. Tehát nem attól félek, amitől a Fidesz egyik tisztelt képviselője, Balsay képviselő úr fél, hogy centralizálódni fognak a feladatok, hanem éppen attól, hogy kimaradhatnak. Ugyanis - csak egy példát mondok - van itt egy ilyen mondat, hogy a kunmadarasi repülőtér tranzit repülőtérré is fejlődhet. Ezzel elég nehezen tudok majd persze a helyi politikában is valamit kezdeni, mert jó volna hozzátenni, hogy mikor, miért nem eddig, és meddig és hogyan lesz kicsit konkrétabban megközelítve.
De gondolok itt például arra a fogalomra is, hogy folytatódjon a Tisza-tó komplex fejlesztési programja. Talán bátrabb lennék ebben, mert tudjuk, tudom én magam, mert azon a környéken élek, hogy bizonyos fokig már hozzátehető az, hogy '98-ban kezdődjön meg például az ottani települések szennyvízprogramja, ami egyébként tervbe van véve. Ha pedig tervbe van véve, akkor valószínűleg ennek az anyagi háttere is ilyen vonatkozásban rendezhető. Tehát ezt bátrabban lehetne megfogalmazni, még talán koncepcionálisan is, de program szinten feltétlenül.
Végül azzal szeretném befejezni a mondanivalómat, hogy a magyar gazdaság fejlődésben van, bár nagyon sok képviselő, főleg ellenzéki képviselő a napirend előtti felszólalásában, egyéb más hozzászólásokban ezt másképpen értékeli. Én azonban látom azt - hiszen egész életemben a gazdaságban dolgoztam, és barátaimmal beszélgetve is látom -, hogy kimozdulások vannak a vállalkozási területen is. Ez ténylegesen így van, nem vitatható ez. Van egy ilyen amerikai közmondás - én is valamelyik nap hallottam -, hogy abban lehet bízni, hogy dagály esetén minden tengeren lévő hajó emelkedni fog. Úgy gondolom, hogy ha ez a gazdasági fejlődés ténylegesen tartós lesz, akkor ezek az elmaradott térségek is fejlődhetnek végre egy kicsit, és talán konkretizálódhatnak azok a kérdések, amelyekről úgy beszéltem, hogy örülnék, ha kicsit biztosabban fognám a kezembe ezeknek a megvalósítási lehetőségét.
Köszönöm szépen a meghallgatást. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
