KOCSIS IMRE ANTAL
KOCSIS IMRE ANTAL
KOCSIS IMRE ANTAL (SZDSZ): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy szűzbeszéd formai és tartalmi elemeit feltételezhetően most, e kései órán nem tudom alkalmazni, és nem tudom kimeríteni sem, s ezzel együtt önöket sem kívánom...
(19.10)
De mindenképpen szeretnék az országos területfejlesztési koncepció kapcsán hozott országgyűlési határozatról néhány olyan gondolatot elmondani, amely kapcsán örülök, hogy éppen ezzel - az országos területfejlesztési koncepcióval - kezdhetem az országgyűlési tevékenységet. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem az országos területfejlesztési koncepcióról, hanem az annak kapcsán hozott országgyűlési határozatról beszélünk. Így éppen ezért igyekszem majd a jó ízlés határain belül megmaradni a tekintetben, hogy mikor nyúlok az országos területfejlesztési koncepcióhoz, és mikor a határozathoz. Abban a szerencsében részesültem, hogy városfejlesztési koncepcióval, városkörnyéki fejlesztési koncepcióval, megyei területfejlesztési koncepcióval, regionális területfejlesztési koncepcióval foglalkozhattam, és most alkalom nyílik arra, hogy az országos területfejlesztési koncepcióról mondhassam el a véleményemet.
Természetesen bárki, aki egy területen dolgozik - én is, aki Tolna megyéből, Szekszárdról érkeztem -, először egy koncepció kapcsán megvizsgálja kvantitatív módon, kis analízissel, hogy vajon hányszor fordul elő részint a koncepcióban, részint az országgyűlési határozatban az az elem, ami a városára vagy éppen a megyéjére jellemző. Ez nem mond semmit, hiszen a számbeli megjelenés igazán nem tudja mutatni azon terület, város igazi, valóságos megjelenését. A minőségi vizsgálat pedig - a kvalitatív vizsgálat - egy országos területfejlesztési koncepcióban igazán csak másodlagos lehet, és a megjelenés igazán csak esetlegessé teheti az effajta vizsgálódást. De az a szakmai háttér, amely megvalósítja az országos területfejlesztési koncepciót, mindenképpen kapcsolódik a régióhoz, és mindenképpen kapcsolódik a városi, illetve a városkörnyéki már meghozott, megalkotott fejlesztési koncepciókhoz.
Engedjenek meg ennek kapcsán egy lábjegyzetet. A médiumokban és tulajdonképpen már az előterjesztésekben is arról olvas az ember, hogy a regionális kutatóintézetek, a Magyar Tudományos Akadémia regionális kutatóintézetei esetleg a közeljövőben olyan központi irányítású intézetek lehetnek, amelyekkel megszűnik ezen kis intézmények önállósága, természetesen nem szűnik meg a szakmai kvalitása, tevékenysége, de egészen bizonyos, hogy valamilyen módon a régióra gyakorolt hatásuk csökkenhet. Ezért az országos területfejlesztési koncepcióról hozott országgyűlési határozat kapcsán is meg kellene emlékeznünk arról, hogy e kis egységek - amelyek feltételezhetően a kis megyei műhelyek, és a nagyobb regionális műhelyekre épülnek - nagyon fontos szereppel rendelkeznek a területfejlesztési koncepció megalkotása során.
A régiókról beszélünk és az országos területfejlesztési koncepcióról. Tolna megyéből érkeztem, mint mondtam, és Tolna megye azon régió, a dél-dunántúli régió talán legelhagyatottabb csücske, amelyet Baranya, Somogy megye mellett éppen Tolna megye alkot. Szekszárd kis város, lélekszámban nem versenyezhet sem Péccsel, sem Kaposvárral. Nem veheti fel tehát a versenyt sem Péccsel, sem Kaposvárral, sem azokkal a már kialakult regionális központokkal, amelyek éppen a lélekszámból fakadóan nagyobb gazdasági potenciállal rendelkeznek.
De éppen ennek kapcsán hadd említsem meg a legnagyobb dilemmámat, amelyet polgármesterként folyamatosan átélek, megélek. Polgármesterként azt mondom, hogy Szekszárd - amellett, hogy a világ közepe - gazdaságilag kiválóan felkészült, infrastrukturálisan nagyszerűen előkészített terep. Azt mondom, hogy Szekszárdon a szellemi potenciál nagyon jó szinten van, azaz dicsérem az árut.
Ugyanakkor a területfejlesztés kapcsán azt kell mondanom, hogy Tolna megye elhagyatott, Szekszárd e tekintetben nagyon rossz helyen áll, még akkor is, ha a GDP-ben elfoglalt rangsorban a 6. helyen áll Tolna megye az országos listán. Mindig mondjuk - nagyon régóta -, hogy egy-egy nagyüzem, egy-egy nagy cég mennyire változtathatja meg, mennyire torzítja el a nemzeti összjövedelem által meghatározott rangsort. Ez vonatkozik Paksra is, azaz a Paks-típusú torzító elem, tudom, jelen van nagyon sok megyében, de mégis meg kellene gondolnunk, hogy egy-egy területfejlesztési sirám kapcsán - amikor is az aktuális megye arról beszél, hogy nagyon kevés jutott abból a bizonyos tortából a megye számára - mennyire valóságos az elosztás rendje, nem szorul-e apróbb finomításokra, nem szorul-e kisebb-nagyobb differenciálásra.
Az általánosságok után szeretnék néhány konkrét dologról beszélni, feltételezem, sejtik, hogy bizonyos mértékig a borról lesz szó, a borról lehet szó - szekszárdi lévén. A területfejlesztésben, a térségfejlesztésben óriási szerepe van a Tolna megyei gazdasági életben a történelmi borvidéknek, Szekszárdnak. Ezt az óriási szerepet a történelemben betöltötte, de most, ma, amikor arról beszélünk, hogy a legtöbb történelmi borvidék bizonyos tekintetben válságban van, akkor ez vonatkozik természetesen a szekszárdi történelmi borvidékre is. Ugyanis az a fajta szerkezetváltás, ami itt a szőlőfajtákra vonatkozik, késve indult meg a legtöbb történelmi borvidéken.
Ragaszkodnunk kellene tehát ahhoz - a részletes vitában erről szeretnék beszélni, és módosító indítványt kívánok ezzel kapcsolatban beadni -, hogy az európai integráció előtt, még annak bekövetkezte előtt elkezdjük a történelmi borvidékek rekonstrukcióját, azaz a fajtaszerkezetet mindenképpen át kell alakítanunk, mert a csatlakozás után ennek már sokkal nehezebb és körülményesebb módjai lehetnek. Tehát az indítás mindenképpen a prioritások között kellene hogy szerepeljen éppen az agrárszférában.
Mindenki, aki a területfejlesztési koncepcióról vagy a határozatokról beszélt, megemlítette az infrastruktúrát. A Tolna megyei infrastruktúra nem szektorfejlesztés, ennél sokkal több. Amikor polgármesterként azzal küszködöm, hogy cégeket nehéz letelepíteni Szekszárdon, hiszen Fehérvár után, Gödöllő után vagy éppen Kecskemét után már nincsenek utak, pedig csak Fehérvártól 80-90 kilométerre vagyunk, akkor pontosan ezzel a problémával kell megküzdenünk; és ez nem infrastruktúra-fejlesztés, a legszigorúbb térségfejlesztés.
Sokan említették az M9-es utat, a kelet-nyugati irány feltárásának lehetőségét, a szekszárdi Duna-hidat - én is ezt kell hogy tegyem. Nemcsak a tekintetben, hogy ebben a pillanatban meglehetősen szomorú vagyok, hiszen február 16-a környékén lejár az a koncessziós szerződés, amely a szekszárdi Duna-hídra vonatkozik, és ma még nem látjuk, hogy mi lesz utána, mi következik utána, vajon újabb koncessziós szerződés-e, vagy pedig megjelenik az állami szerepvállalás a Duna-híd építésében; de szomorú vagyok a tekintetben is, hogy azok a koncepciók, amelyek az M9-esre vonatkoznak, meglehetősen távoli jövőbe nyúlnak, noha alkalmanként - hadd használjam szándékosan a szót - felmelegítődik a déli autópálya ügye, amely hol kikerül, hol bekerül a köztudatba és a médiumokba, de igazán komoly szerepe ebben a térségfejlesztésben eddig a pillanatig nem lehetett.
Meg kell vizsgálni, hogy valóban van-e realitása egy koncessziós szerződés létrejöttének a déli autópálya ügyében. Ha van, akkor gyorsan kell lépni. Ha nincs, akkor pedig az M9-es út tekintetében kell azonnal meghozni azokat a szükséges döntéseket, amelyeket ugyan tartalmaz az országos területfejlesztési koncepció, de a térség feltárása ügyében mindenképpen az egyik legfontosabb eleme Tolna megyének és körzetének.
(19.20)
El kell mondanom azt is, hogy az M-9-es út mellett - hogy örömet is mondjak - számunkra nagyon fontos fejlesztési lehetőség a közelmúltban, az elmúlt nyáron Helsinkiben meghozott döntés alapján az M-6-os, M-56-os fejlesztése. Ennek a lehetősége tárja fel talán leggyorsabban Szekszárd gazdasági lehetőségeit természetesen nemcsak Szekszárdét, hanem Tolna megyéjét, nemcsak Tolna megyéjét, hanem Baranya megyéjét, a mohácsi logisztikai körzetét, netán még a 6-os út mentén fekvő települések nagyvállalatokéit is. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy Százhalombattától Mohácsig hány nagyon jelentős nagyvállalat van az M-6-os út mentén! Tehát az M-6-os és az M-56-os úttal éppen ezért kell nagyon kiemelten foglalkoznia a térség politikusainak.
Ennek érdekében Wekler képviselő úrral együtt létrehoztunk és létre kívánunk hozni egy olyan kezdeményezést, amelynek első elemei már megvoltak, és most következik az aprómunka: egy olyan regionális területfejlesztési tanácsot, amely talán elsőként az országban nem egy régióról, nem statisztikai régióról beszél, hanem egy olyan régióról, amit mi annak tudunk látni, Pesttől mohácsi irányban az országhatárig fog össze egy régiót, és szervezi a gazdasági életét; meghatározza azokat az elemeket, amelyek a mindenkori politikának soha sem engedik elfelejteni az M-6-os és az M-56-os út szükségességét.
Itt hadd tegyek egy kis kitérőt, egy lábjegyzetet: nemcsak regionális területfejlesztési tanácsot hozunk létre, hanem ugyanerre létre kell hoznunk egy regionális területfejlesztési társulást, ugyanis a regionális területfejlesztési tanácsok összetételét a törvény meghatározza. Jelen vannak ugyan benne az önkormányzatok a területi önkormányzatok révén - hiszen a megyei önkormányzatok ott vannak -, jelen van néhány önkormányzat a kistérségi társulások révén, jelen vannak ugyan a nagyon komoly szervezőerővel rendelkező kamarák, de az az információáramlás, amelyik igazán csak a települési önkormányzatoktól indulhat el, nagyon nehezen jelenhet meg a regionális területfejlesztési tanácsban. Éppen ezért kell létrehoznunk a tanács mellett működő regionális önkormányzati területfejlesztési társulást, amely a kistelepülésektől kezdve a 6-os út mentén tárja majd fel az önkormányzati érdekek érvényesülési lehetőségét, és látja el információval - feltételezésünk szerint - a regionális területfejlesztési tanácsot.
Hogy szükségszerű-e ez az áttétel, én ebben a pillanatban nem tudom megmondani. Hogy szükség van-e arra, hogy az önkormányzatok így fejezzék ki az érdekeiket, így jelenítsék meg egy területfejlesztési tanácsban, regionális területfejlesztési tanácsban: ebben a pillanatban még kérdéses. De azért, hogy ne veszítsünk időt, meg kell alkotnunk, létre kell hoznunk ezt is.
Miután állítólag szűzbeszédről van szó, és e kései órán a szűzbeszédnek, mint mondtam, tartalmi és formai követelményeit semmilyen formában nem tudom kielégíteni, az elnök úr pedig figyelmeztetett az idő rövidségére, kérem, engedjék meg, hogy megismételjem a számomra legfontosabb két olyan elemet, amelyet majd a részletes vitában is szeretnék kifejteni módosító indítvánnyal: tehát a történelmi borvidékek rekonstrukciója mint olyan országos ügy, amely része lehet a prioritásoknak; és az úthálózat olyan értelmű fejlesztése, amely meghatározza egy-egy térség igazán komoly gazdasági fejlődését is.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
