DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm, elnök úr. Remélem, tisztelt Ház, eleget tudok tenni ennek a felfokozott várakozásnak. Ígérem, hogy nem fogom hosszasan igénybe venni a türelmüket.
A Ház ezzel a ma esti döntéssel törvényhozói munkájának egyik legnagyobb feladatához érkezett el, hiszen a büntetőeljárás új kódexe tárgyában, terjedelmében, hatásaiban joggal említhető jelentőségét tekintve az alkotmány mögött vagy az alkotmány mellett.
A vita tapasztalatait értékelve, tisztelt Ház, örömmel mondhatom, hogy a vita általános és részletes szakaszában is elsősorban a szakmai vélemények domináltak, a szakmai vélemények határozták meg a vita karakterét; elvétve tapasztalhattunk olyan megnyilvánulásokat, amelyek elsősorban a politika síkjára tartoznak. Ez egyben azt is jelentette, hogy a vitában elhangzottak és a később benyújtásra kerülő módosító indítványok fő szándéka, tendenciája a törvényjavaslat jobbá tétele, gyakorlati alkalmazhatóságának elősegítése.
Nem volt olyan vélemény, tisztelt Ház, vagy legalábbis nem tekinthető általánosnak az a vélemény, amely koncepcionálisan tagadta volna a törvényjavaslat logikáját, felfogását, alapvetően eltérő viszonyokra kívánta volna helyezni a törvényjavaslat egészét.
A 604 szakaszhoz, tisztelt képviselőtársaim, 273 módosító indítvány érkezett, ebből többet visszavontak, és a megmaradt 264 módosító indítványból közel 180-at támogatott a kormány. Ez azt is jelenti, hogy egy nagyon példaadó együttműködés alakult ki a kormány, a parlamenti bizottság és a képviselők között. Ez alkalommal is szeretném megköszönni képviselőtársaim és a parlamenti bizottság együttműködési készségét. Ennek eredményei beépültek a törvényjavaslatba. Természetesen szólnom kell, elismerően kell szólnom, a törvényjavaslatot előkészítő kodifikációs bizottság munkájáról, az ügyészségek, a bíróságok képviselőinek hozzájárulásáról, a rendőrök észrevételeiről, és természetesen szólnom kell a civil szervezetek állásfoglalásáról is, hiszen ezek is nagymértékben orientálták a törvényalkotó munkát.
A módosító indítványok csoportosításában talán természetes, hogy a módosító indítványok legnagyobb része a törvényjavaslatban szereplő kényszerintézkedésekhez kötődik. A kényszerintézkedésekről és ezek körében az előzetes letartóztatásról, a házkutatásról, a lefoglalásról, az óvadék intézményéről folyt a legrészletesebb vita, és ehhez kapcsolódtak a módosító indítványok is nagyobb tömegükben. Azt hiszem, hogy ez teljesen természetes, hiszen ezeket a kényszerítő intézkedéseket - amelyek önmagukban is súlyos hátrányt jelentenek - megfelelő garanciákkal kell körülbástyázni, de ugyanakkor alkalmazhatóvá és alkalmassá kell tenni őket arra, hogy a hatékony bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás menetében is alkalmazhatók legyenek.
Nagyon sok vita kapcsolódott az előzetes letartóztatás szabályozásához. Külön szeretném kiemelni, hogy a módosító indítványok elfogadása utáni szabályozás, mármint a javaslatbeli szabályozás, szemben a hatályos szabályozással, nem enyhébb gyakorlatot kíván meghonosítani. Ezt azért kívánom kiemelni, mert erre vonatkozóan a legutóbbi hetekben a napirend előtti viták során volt olyan észrevétel, Szabó Iván képviselő úr interpretálta úgy a törvényjavaslat e vonatkozású rendelkezéseit, mintha ez egy enyhébb gyakorlatot kívánna meghonosítani. Nem enyhébb gyakorlatot, hanem egy precízebb, pontosabb, egzaktabb szabályozást kíván kialakítani a törvényjavaslat, amely szűkíti a jogalkalmazó e téren megnyilvánuló mérlegelési lehetőségét.
Elfogadtunk több olyan kiegészítést, amely a gyakorlati alkalmazás szempontjából jelentőséggel bír. Azt többek között - Kutrucz Katalin képviselő asszony javaslatára -, hogy ha a terhelt ellen szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt újabb eljárás indul, elrendelhető az előzetes letartóztatás; valamint azt is, hogy a terhelt szabadlábon hagyása esetén nemcsak a bizonyítás meghiúsítása, hanem annak megnehezítése vagy veszélyeztetése esetén is elrendelhető az előzetes letartóztatás.
(18.00)
Nagyon sok vitát váltott ki az óvadék intézménye, amelyet gyakran nagyon szélsőségesen ítéltek meg a vitában. Elhangzott az a feltételezés is, hogy az óvadék tulajdonképpen arra lesz alkalmas, hogy a tehetősek kivonják magukat az előzetes letartóztatás alól, és ezen az úton bizonyos előnyöket szerezzenek azokkal szemben, akik nem rendelkeznek megfelelő anyagi eszközökkel. Ehhez az a megállapítás is hozzátartozik, hogy a közhiedelemmel ellentétben az előzetes letartóztatás nem tekinthető előrehozott büntetésnek, csak a törvényben meghatározott feltételek esetében alkalmazható.
Az óvadék intézményével kapcsolatban sikerült olyan megoldást találni, amely megtartja az intézmény lényegét, csökkenti a vele szemben táplált előítéleteket vagy fenntartásokat. Fontosnak tartjuk azokat a szabályokat, amelyek szerint nincs lehetőség óvadék melletti szabadlábra helyezésre, illetőleg az előzetes letartóztatás óvadékkal történő felváltására a nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmények esetében; továbbá akkor sincs helye az óvadék alkalmazásának, ha büntetési tételtől függetlenül a bűncselekményt bűnszövetségben, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként, fegyveresen, illetőleg kiskorú gyermek sérelmére követték el. Meggyőződésem, hogy ezek fontos korlátozások, és ezek valóban hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyakorlatban az óvadék megfelelő garanciákkal hatékonyan alkalmazható intézménnyé váljon.
Sok vitát váltott ki a házkutatás elrendelésére vonatkozó szabályozás. Ezek körében is sikerült megfelelő kompromisszumokat találni. A nyomozó hatósági vagy az ügyész általi engedélyezés mellett a törvényjavaslat tartalmazza, hogy ez nem vonatkozik a közjegyzői, ügyvédi irodában tartott házkutatás elrendelésére, ez bírói hatáskörbe kerül, és kibővült ez a sor a bizottsági vita során az egészségügyi intézménnyel is.
A tárgyalásról való lemondás szintén a neuralgikus vitapontok közé tartozott. Az ez esetben alkalmazható büntetési mértékek kérdése szintén nagy vitát váltott ki. Úgy hiszem, itt is megnyugtató megoldás született, és így ez a hatékony intézmény - amely a beismerő vallomás, az ügyészi indítvány és nyolc évi büntetésnél súlyosabb kiszabható büntetések esetén nem jöhet szóba - hatékony és gyors eljárás lehetőségét teremti meg.
A törvényjavaslat vitája során sok olyan új szempont vetődött fel, amely a bűnüldözési érdek hatékonyabb érvényesítése következtében új megoldásokat tartalmazott, és amelyek a vita során beépültek a törvényjavaslatba. Ilyen megoldásnak tekintettük, illetőleg ilyen megoldás az, hogy az ügydöntő határozat kihirdetése után az ügyész indítványára kötelező legyen az előzetes letartóztatás fenntartása, illetőleg elrendelése akkor, ha a vádlott szándékos bűncselekmény miatt legalább három évi végrehajtandó szabadságvesztés ítéletet kapott. Ez meggátolhatja azokat az eseteket, amelyeknek a közelmúltban tanúi lehettünk.
Ugyancsak a bűnüldözés hatékonyságát segíti elő az a módosítás, mely szerint, ha az egyéb feltételek is fennállnak, a tettenérés esetén a terheltet kötelezően bíróság elé lehet állítani. Ez is a gyors ügyintézés, illetőleg az ügyek gyors elbírálását teszi lehetővé.
A bizottsági vita keretében vetődött fel az úgynevezett fedett nyomozó igénybevétele lehetőségének szabályozása, amely elsősorban a titkos adatszerzés fogalomkörébe tartozó intézmény. E probléma megoldása során a rendőrségi törvény módosítását kezdeményezzük a büntetőeljárási kódexben, és remélhetőleg ez egy használható, jó megoldást teremt majd.
Tisztelt Képviselőtársaim! A viták között, ezek sorában szólnom kell a hatálybalépéssel kapcsolatos polémiákról. A kormány eredeti javaslata több szakaszban tartalmazta a hatályba léptetést: 1999. szeptember 1-jére és 2001-re tervezte a törvényjavaslat hatálybalépését. Egységes álláspont és vélemény rajzolódott ki abban, hogy egységesen kerüljön sor a hatályba léptetésre, mégpedig 2000. január 1-jétől.
Utólag jelent meg az az igény, amelyet szintén az alkotmányügyi bizottság támogatása nyomán a kormány akceptált, hogy a tanú- és sértettvédelemre vonatkozó rendelkezések, valamint a fedett nyomozásra vonatkozó rendelkezések a lehetőségekhez képest korábban lépjenek hatályba, és erről külön törvényben kell intézkedni.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül el kell mondanom önöknek, amit az expozéban is kiemeltem, hogy a büntetőeljárás és a büntető igazságszolgáltatás hatékonyabb kialakítása, hatékonyabb működése nem képzelhető el a hagyományos fogalmi keretek között, az általunk korábban megszokott eljárási rendben. Mindenképpen - a bűnözés fokozódó volumene szempontjából is - egy differenciált eljárási rendet kellett kialakítani, amely modellváltást eredményezett a büntetőeljárásban. Ez új eljárási filozófiát követel meg, a jogalkalmazóktól is alapvetően új gondolkodásmódot és új megközelítést. Olyan ügyekre szabott, differenciált, a felesleges alakiságoktól mentes eljárási rendet teremt meg az új kódex, amely megadja a lehetőséget a kisebb súlyú ügyek elterelésének, az egyszerű felelősségrevonásnak, és a felszabaduló lehetőségek pedig a bűnüldöző szervek hatékonyabb munkájának esélyét teremtik meg a bonyolultabb, komplikáltabb ügyek esetében.
Tisztelt Ház! Kérem, hogy a törvényjavaslatot a kormány által elfogadott módosító indítványokkal együtt szíveskedjenek támogatni, és ha ez így történik, akkor minden esély megvan arra, hogy száz évvel az után, hogy 1900. január 1-jével a büntető perrendtartás hatályba lépett, úgy 2000. január 1-jével egy korszerű, az állampolgári jogokra, garanciákra is tekintettel lévő új büntető törvénykönyv lépjen hatályba Magyarországon. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
