DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az önkormányzatok a nép bevonását jelentik saját ügyeinek intézésébe. Ezért az MDF alapvetően fontosnak tartja a rendszerváltozás kezdete óta az önigazgatást és a döntésmegosztáshoz az úgynevezett szubszidiaritás-érvényesítést. Ezt is jelenti, amikor azt mondjuk, hogy "biztonságot a mindennapoknak". Ám mitől önkormányzat az önkormányzat, ha csak arról dönthet, hogy hogyan élje föl kicsinyke vagyonát, mielőtt a csőd beköszönt? Sötéten látok - állítja a távozó kormány -, hiszen alig néhány esetben következett be csődeljárás az önkormányzatok ellen. Igen. De mi az, ha már nem maga a csőd, hogy az önkormányzatok több mint egynegyede az úgynevezett önhibán kívüli okból bekövetkező működésképtelenséghez már támogatásért volt kénytelen folyamodni ez évre? Hát ezek az önkormányzatok biztos nem fejlesztenek semmit jövőre!
Vessen ki helyi adókat! - mondja a hatalom. Azonban a központi túladóztatás miatt a helyi adók vagy ki sem vethetők, vagy pedig szembefordítják a polgárokat választott vezetőikkel. S ugyanaz a kormány, amely az önkormányzatokkal fizetteti ki a beígért ingyenes utaztatást és a fizetésemelést az önkormányzatoknál dolgozóknak, jöhet immár csődgondnokként úgy segíteni a bajba jutottakon, hogy függetlenségüknek alig marad nyoma. Mert hova vezet az önkormányzatok szinten tartásához szükséges 50 milliárd forintnyi hiány a költségvetésben? Hova vezet az állami költségvetés 14 százalékos növelése felének már eleve feladatokkal történt terhelése, vagyis a növekvő feladatellátás csökkenő támogatás mellett? Hova vezet a kimaradás a rájuk vonatkozó döntésekből?
Különösen a kisebb településeket sújtja, hogy a fejkvóta nem követi az inflációt, s a helyi forrásszerzés lehetőségeinek korlátozása is ezeket sújtja, a fejlesztési lehetőségek beszűkülése, a privatizációs manipulációk, a vagyonfelélés. Példa: Alcsútdoboz a '90-es évek elején példaként volt emlegetve az országban, de 1998-ra már költségvetési hiánnyal küszködik. A falvak népességmegtartó ereje csökken az egyre aránytalanabb oktatási terhek következtében, miközben a kormány 1994 óta a költségvetési összeg 20 százalékát kivonta ebből az ágazatból. Pátka község például Fejér megyében 1991-ben még költségvetése 30 százalékát költötte iskolafenntartásra, ma a 62 százaléknál tart. S akkor a beszakadó fedelű iskolát kiváltó építésre úgy kap 45 millió forint támogatást, hogy abból idén 5 milliót vehet csak igénybe, a további 40 milliót a következő évre és a következő kormányra osztja át a jó adakozó. De idesorolható a lakásépítési támogatás hozzáférhetetlensége például azok számára, akiknek nincs több pénzük, mint ami a felújításhoz vagy a meglevő ingatlan vásárlásához elég.
A központi gyámkodás jól tetten érhető például a gyermekvédelmi támogatás esetében. Miért nem bízzák az egymást ismerő emberek közösségére a rászorultság elbírálását, különösen amikor az önkormányzatok a kifizetendő pénz töredékét kapták csak meg?
Meg kell említsem a közbiztonság romlását is, amelyet egyrészt jól jellemez az a felmérés, mely szerint a véletlenszerűen megkérdezett emberek 20 százaléka vallotta azt, hogy vagy ő, vagy családtagja az utolsó három évben bűncselekmény áldozata volt, és az a kormányzati indok, hogy azért nő a bűnesetek száma, mert bekerültünk a világ vérkeringésébe, hát nem állja meg a helyét, mert uraim, a vérkeringés nem vérfürdő! És nemcsak Budapestre érvényes ez, hanem olyan kicsi helység esetében is, mint Ráckeresztúr, amit egyszer már említettem belügyminiszter úrnak, azóta se történt igazi cselekvés, és ennek az oka az, hogy a fizikai brutalitás és életveszélyes fenyegetés már a napok története ugyanebben a kicsi faluban.
Ami a vállalkozások közterheit illeti, át kell gondolni, hogy a helyben képződő jövedelmek utáni egyes terheket hogyan hasznosíthassa jobban az önkormányzat. Az egyes források elvonása néha egészen igazságtalan; például a baracskai börtön súlyadója a fővárost illeti, pedig a környékbeli, a Baracska környéki utakat használják.
Az MDF megyemérlegeiben, országmérlegében már összefoglalta a jelenlegi helyzetet. Mi úgy tartjuk, hogy a helyi önkormányzatok a demokrácia végváraivá váltak. Tudjuk jól, hogy a kommunista önkény idején erőhatalommal fojtották el a helyi kezdeményezőkészséget. Ma viszont úgy tűnik, hogy a kormányzat pénzügyi megszorításokkal, a forrás biztosítása nélküli feladatáthárítással igyekszik alávetni a helyi közösségeket. Csakhogy, hölgyeim és uraim, a polgár, a nép már megízlelte a szabadságot!
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
