BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártja képviselői a vita előző napjain elmondták a véleményüket a költségvetés egészéről, szerkezetéről; és arra való tekintettel, hogy nem látunk lényegi változást, nem látjuk azokat a szükséges forrásbevonásokat, amelyek nélkül az általunk fontosnak ítélt társadalmi célok nem teljesíthetők, sőt, annak a veszélyét látjuk, az is kétséges, hogy a kormányzat programjában vállaltak teljesíthetőek lesznek, ezért nem támogatjuk a költségvetést - az egyes részkérdések és ágazatok terén tapasztalható pozitívumok ellenére sem. Ezek közé a pozitív területek közé tartozik az az ágazat, amelyről most beszélni kívánok: az oktatás és a kutatás területe.
Néhány adat: az Oktatási Minisztérium tárca szintű támogatása 27,9 százalékkal; a felsőoktatás támogatása 27 százalékkal; a Magyar Tudományos Akadémia kiadási főösszege 35,7 százalékkal, ezen belül a működési támogatás közel 17 százalékkal emelkedik; és lényeges az Országos Tudományos Kutatási Alap 18,4 százalékos emelkedése. A költségvetés tervezetéből, a törvényjavaslatból tehát az derül ki, hogy ezen a területen nem teljesül az a negatív helyzet vagy aggály, amit a kormányprogram vitájában elmondtunk, mondván: vajon nem jön-e majd a nagy mumus, a pénzügyminiszter, aki azt mondja, hogy igen, de erre a területre nem jut forrás. Nos, ez a mumus, úgy tűnik, most más helyen jár.
A felsőoktatást minden kormányzat stratégiai ágazatnak deklarálta. Az előbb említett szám, illetve azok a részletek, amelyeket ezen belül ismerünk, reményt adnak arra, hogy most nemcsak deklaráltan lesz stratégiai ágazat a felsőoktatás, hanem a lehetőségek tekintetében is azzá válik. Hogy ebben az évben ezzel a többlettámogatással milyen szintre jut, abban a kérdésben azért vissza kell menni egy gondolat erejéig 1995-höz. Tudom, elhangzott itt ma, meg tegnap is, hogy ne a múltat emlegessük, és hogy nem helyes dolog törvényt ülni a múlt felett - nem is ez a szándékom. Csupán azt szeretném megállapítani, hogy amikor egy adott területen egy adott forrással pótolni akarjuk az elmúlt időszak hiányait, akkor nem feledkezhetünk el egy dologról a felsőoktatás területén: az 1995-ös súlyos megszorításoknak személyi következményei voltak, erejük és tudásuk teljében lévő emberek mentek el nyugdíjba a nyugdíjkor elérése előtt, adott tanszékekről fiatal emberek mentek el azért, mert nem találták meg a jövő biztonságát. Ezeket a feltételeket sokkal nehezebb újból megteremteni, mint egy-egy költségvetési évben önmagában a forrást megtalálni. A helyrehozatal tehát nem lehetséges egy év alatt, és csak a reményemet tudom kifejezni, hogy valóban stratégiai ágazat marad a felsőoktatás, tehát nem egy évben szerepel majd az élen, hanem ez folytatódni fog.
A közoktatás pénzügyi helyzetét nem választhatjuk külön az önkormányzatok helyzetétől és lehetőségeitől. A kormány előterjesztésében a fókuszban a 16 százalékos pedagóguskereset-növelés, -növekedés áll, ami szeptembertől 3 százalékkal egészül ki. Tegyük fel a kérdést, hogy ez orvosság-e a közoktatás bajaira! Igen, ez orvosság, de egyet azért tegyünk hozzá, amit oly sokszor hallunk: "A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg orvosát és gyógyszerészét!". (Szórványos derültség.) Mi a kockázat ebben a 16 százalékban? Ez a 16 százalékos központi normatívaemelés tiszteletre méltó, de hogy ebből a borítékban valóban lesz-e 16 százalék, ahhoz meg kell néznünk, milyen részben finanszírozza saját forrásból egy önkormányzat a közoktatási kiadásokat.
Az átlagos arány, amit hallunk, jelenleg 63:37 százalék, amit javítani szeretne a költségvetés. Én talán nyilván gazdagabb önkormányzatok, két budapesti kerület példájáról tudok, ahol a közoktatás normatívája 54 százalékra, a másikban 48-ra elég, tehát azt mondhatnánk: vannak olyan önkormányzatok, ahol ez a normatíva ezeknek a kiadásoknak a felét jelenti. Tehát a kétharmada-fele van finanszírozva központilag, ez azt jelenti, hogy akkor lesz ebből 16 százalékos tényleges keresetnövekedés, ha az adott iskolafenntartó önkormányzatok azt mondják: igen, erre a részre mi is rátesszük a magunk 16 százalékát. Milyen források állnak erre rendelkezésre? Átcsoportosít más normatívát? Ehhez hozzá kell tenni, hogy reálértékben csökkenő az önkormányzatok támogatása; idézhetem az Állami Számvevőszék megállapításait is: 9,7 százalékra tehető ez az eljutó forrás. A kérdés az, hogy honnan vegye el. Vegye el az egészségügytől vagy a kultúrától? Ez a megoldás egy káros mellékhatás lenne, a nagyon fontos pedagógusbér-emeléseket úgy oldja meg, hogy mellékhatásként csökkenteni kell más területeknek a még ily módon is viszonylag szerény emelését.
A másik lehetőség természetesen az önkormányzatok saját forrásai. Megint hadd idézzem az Állami Számvevőszék jelentését: "Az idei várható bevételhez viszonyítva az infláció mértékétől elmaradóan bővülnek az önkormányzatok saját forrásai, a privatizációs bevételek csökkenése és a mobilizálható vagyonrészek korábban elkezdett folyamatos értékesítése miatt elsősorban a felhalmozási és tőke jellegű bevételek mérséklődésével lehet számolni.". Ebből tehát az derül ki, hogy saját forrás sem áll igazán rendelkezésre ahhoz, hogy ez a 16 százalékos valóban létrejöjjön.
(13.30)
A kormányzat, illetve a kormánypártok képviselői érzik ezt, és elhangzott, hogy garanciát kívánnak adni. Nos, én frissiben elolvastam a három kormánypárti frakcióvezető által benyújtott módosító indítványt, amely valóban garancia, csak nem az, amire én gondoltam. Ugye, a garanciát jelen esetben az jelenti, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény esetében van egy melléklet, amely megállapít szakmai szorzókat, és e szakmai szorzók pontosan a tervezett 16, majd plusz 3 százalékos keresetnövekedést tartalmazzák kötelező törvényi erővel. Tehát a garancia ebben a felfogásban a kötelezettség szigorú előírását jelenti, holott az érdemi garancia a források hozzárendelése lenne. S hogy erre azért volt példa, hadd utaljak arra, 1995-ig érvényesült az, hogy egy ilyen típusú keresetnövekedés esetén azt a fedezetrészt, amelyet az önkormányzatnak a saját erejéből kellett megoldania, központi támogatással, bérpolitikai intézkedés típusú forrásként megkapták az önkormányzatok.
Tehát még egyszer: ez a típusú garancia egyfajta törvényi kötelezettséget teremt, nem pedig a forrást garantálja.
Néhány gondolat erről a bizonyos "fókuszálás" kifejezésről. Ez igen szemléletes, és természetesen nagyon pozitív folyamat is lehet, ha arról van szó, hogy miközben különböző területeken egyenletesen és tisztességes módon emelkednek a juttatások a közalkalmazotti és köztisztviselői kategóriákon belül, alkalmanként egy-egy terület kiemelkedő lehetőséghez jut, elsősorban a bér tekintetében. Akkor ez a fókusz ráirányul erre a területre, és így tulajdonképpen jelentős javulás érezhető. Ez így helyes. De vajon nem azt jelenti-e ez a fókuszálás adott esetben, hogy aki most kevesebbet kap - adott esetben talán még az inflációnál is -, azt azzal lehet biztatni, hogy várj türelemmel, a következő évben te kerülsz a fókuszba? S aki most a fókuszba került, az legyen nyugodt az elkövetkezendő években, és maradjon csendben, hiszen akkor megkapta a magáét? Ha tehát maga az átlag stagnál, akkor ez a bizonyos fókuszálás teljesen fiktívnek tűnő jó érzést teremthet. Én ahhoz tudom hasonlítani, ha ez következik be, mint amikor "utolsó pár, előre fuss!" játék folyik, hiszen nagy a lendület az előrefutáskor, s utána esetleg egy idő múlva megint csak kiderül, hogy leghátul vagyok. Ezek az aggályok arra vonatkoznak tehát, hogy vajon milyen módon valósul meg ez a bizonyos nagyon szép kifejezés az elkövetkezendő években.
Összefoglalva tehát a Magyar Igazság és Élet Pártja örül annak, hogy a stratégiai fontosságú felsőoktatás ebben az évben komoly forrásokhoz jut, a kutatási terület is többletlehetőséget kap; és tudomásul veszi, hogy a kormányzat egy tisztességes, 16 százalékos normatívával kívánja segíteni a pedagógusbéreket, s hogy ebből mire futja, az majd kiderül az önkormányzatok saját lehetőségeiből.
S talán engedjenek meg még egy rövid megjegyzést a vita jellegével kapcsolatban. Számomra ez a költségvetési vita olyannak tűnt, mintha már tényekről beszélnénk, holott nagyon fontos a költségvetés, de hát mi van, ha 13 százalék lesz az infláció, vagy mi van, ha 9,5?! Ugye, itt elhangzott az előterjesztésben kormányzati oldalról, hogy ez a legjobb költségvetés, a legdinamikusabban fejlődő gazdaságok egyike leszünk, és ezzel a költségvetéssel teljesítik a kormánypártok a programbeli ígéreteiket. Még egyszer mondom, a költségvetés nagyon fontos, de a teljesítés nem ebben a tervezetben nyilvánul meg; ugyanúgy, ahogyan a volt kormánypártok ostorozzák és már a fejükre olvassák a jelenlegi kormánynak, hogy nem teljesítette azt, amit vállalt.
A Magyar Igazság és Élet Pártjának véleménye tehát az, hogy mi egy év múlva tudjuk azt megítélni, hogyan teljesült ez a kormányprogram, hogyan felelt meg az elvárásoknak.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
