DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Elsősorban a költségvetési törvény foglalkoztatáspolitikát érintő kérdéseihez kívánok hozzászólni, de előtte engedjenek meg néhány általánosságot is.
Jóllehet ellenzéki képviselőként nem tartozom a polgárok azon sorába, akik megfogalmazhatják aggodalmaikat, de ennek ellenére megteszem, mert hiszek a józan ész diadalmaskodásában.
Mindenekelőtt aggasztónak tartom azt a megállapítást, hogy ez lenne minden idők legjobb költségvetése; aggódom amiatt a sikerpropaganda miatt, ami mindezt körüllengi; és egyáltalán, amit nap mint nap tapasztalunk a kormány tevékenységével kapcsolatban. Veszélyes, kedves kormánypártiak, a túlzott sikerpropaganda, mert elhomályosítja a tisztánlátást, és előbb-utóbb már azt is elhiszik majd, ami meg sem történt. Különösen veszélyes ez egy ország sorsát meghatározó törvényjavaslatnál, mint amilyen a költségvetés is.
Ellenzéki képviselőtársaimmal együtt nem látom meggyőzőnek a költségvetés bevételi oldalát, az infláció tervezett mértékének meghatározását. Véleményünk szerint a bevételek túlzottak, és erőn felüli a kormány garanciavállalása is. Elhibázottnak tartjuk a növekedés ismeretében kialakított bérpolitikát, azt, hogy az adótörvényekkel a munkavállalók 25 százalékát juttatják rosszabb helyzetbe, mint amit a gazdaság állapota indokolna.
Nem fogadhatjuk el, hogy csak a családok öt százalékát preferálják a többiek rovására. A jogbiztonságot veszélyeztetve módosították a nyugdíjtörvényt, a járulékrendszert. Az sem tetszik, hogy a centrális irányítást erősítendő, jelentős mértékben támogatják a központi szerveket, és alulfinanszírozzák az önkormányzatokat. Teszik mindezt úgy, hogy a költségvetés szerkezetében követhetetlen és átláthatatlan átcsoportosítások történnek. Például a Munkaerő-piaci Alapból elindult három milliárd forint másfél milliárd forint formájában érkezik meg a címzetthez, a Gazdasági Minisztériumhoz. A privatizációs bevételek hová tűnnek, vagy a közszféra illetményalapja befagyasztásából származó többletet mire fordítják? Mi lesz azzal a zárolt 33 milliárd forinttal? Hogyan lehet majd ehhez hozzájutni? Folytathatnám tovább a sort. Úgy tűnik, hogy a kormányzat, mint egy ügyes bűvész, hókuszpókuszokkal kápráztat el bennünket.
Tisztelt Országgyűlés! Mindnyájan tudjuk, hogy az egyik legnagyobb horderejű változtatása volt a jelenlegi kormánynak, hogy megbontotta a jól működő, egységes munkaügyi rendszert. Nem készült el ugyanakkor a foglalkoztatáspolitika koncepciója. Hónapok óta csak annyit sikerült elérni, hogy a minisztériumok között megtörtént a feladatok megosztása. De hogy a feladatok koordinálását ki végzi, azt a mai napig nem sikerült megtudni!
Természetesen ez is nagy teljesítmény, de talán még fontosabb lenne így a költségvetés tájékán választ kapni arra, hogy a gazdaságpolitika milyen eszközökkel kívánja fejleszteni a foglalkoztatást, hogyan kapcsolódik mindehhez a szakképzés, s hogyan kívánnak tenni azon állampolgárokért, akik kiszorultak a munkaerő-piacról, vagy pályakezdőként be sem jutottak oda.
Tudom, hogy idegesen reagálnak kormánypárti képviselőtársaink arra, amikor választási ígéreteiket vetjük össze tetteikkel, de ezt most sem lehet megkerülni. Hisz egy kormányt nem csupán a szándékai, sokkal inkább annak megvalósítása minősíti, és most a tettek jöttek el, ezeknek van itt az ideje.
A kormányprogramban megfogalmazódik, hogy a gazdasági növekedés motorja, a jólét első számú feltétele a munkahelyteremtés, és ehhez elengedhetetlen az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök előtérbe helyezése. A költségvetésből ez a szemlélet nem tükröződik, kivéve egy területen, a minisztériumok létszámának bővítésében. Ezek közül is kiemelkedik a Miniszterelnöki Hivatal, ahol száz százalékkal javultak a foglalkoztatási mutatók.
Túlzottnak tartom a kormányzati várakozást a jó jövedelemtermelő képességű vállalkozások felé, ugyanis ezek nem bővítenek jelentősen létszámot, hisz ennek nem kedveznek sem a belső gazdasági, sem a külső exportot befolyásoló folyamatok, szerintünk inkább visszaszorulás várható a jövőben. A rosszabb jövedelemtermelő képességű vállalkozásokra pedig negatív hatással van a terhek növekedése - szja, egészségügyi hozzájárulás -, és az ő esetükben inkább leépítések várhatók. Sőt, e területen a fehérgazdaságból a szürkébe, és onnan pedig a feketébe való visszalépés prognosztizálható. Mire alapozom mindezt? Arra, hogy a visszaesés olyan mértékű a legalacsonyabb jövedelmeknél, hogy megéri majd kockáztatni. Sajnos, mint az ország hátrányosabb, keleti részét képviselőnek mindez borúlátásra ad okot.
Nagyobb mértékű támogatást szorgalmazunk a zöldmezős beruházásoknál, amelyeknek elsősorban áttételes munkahelyteremtő hatása jelentős. A vállalkozói tehercsökkenés némileg javíthat ugyan a helyzeten, de jól ismerjük a gyakorlatot, hogy a többletpénzzel nem munkahelyet teremtenek, hanem saját nyereségüket növelik. A visszaforgatással már ma is él az, aki ezt komolyan gondolja.
A munkahelyteremtésnek közgazdasági termelési, értékesítési korlátai is vannak. A kereslet oldaláról sem ösztönzőek a folyamatok a termelés bővítésére.
(17.10)
Közvetlen munkahelyteremtést jelenthetnének az infrastrukturális beruházások, melyek jótékony hatása a hátrányos helyzetű térségekben a külföldi és a belföldi tőke odairányításában is megmutatkozna. Pontosan ezek a beruházások kerülnek visszafogásra a költségvetésben. Ez nemcsak az elmaradott térségek fejlődését hátráltatja, de az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatát is lassítja. A betervezett minimális mértékű fejlesztésekről is olyan információink vannak, hogy politikai jutalomként kerülnek odaítélésre a kormánynak kedves önkormányzatoknak.
Nem érthetünk egyet azzal, hogy a költségvetésből kiirtottak minden normatív vagy szakmai grémiumon alapuló kritériumrendszert a különböző támogatások odaítélésénél. Az aktív eszközök sorában nagy jelentősége van a munkaerőképzésnek, -átképzésnek. De lehet-e úgy hatékony a szakmai képzés, ha elszakítják a munkaerőpiac napi szükségleteitől? Nem tartjuk elégségesnek a 2,1 százalékos előirányzat-növekedést e területen, különösen nem a szakképzés esetében az 1,7 százalékot. Nem világos, hogy ezek felhasználásáról hol születnek majd meg a döntések, s hogyan valósul meg a hatáskör és a pénzeszközök igénybevételének összhangja.
Eddig nem készült kormányzati program a tartós munkanélküliség visszaszorítására sem. Megszüntették a Közmunka Tanácsot, s hogy mi lesz a folytatás, ma még nem látjuk. Közben pedig zajlanak az ez évben beindult programok, amelyeknek márciusig áthúzódó hatásai vannak. A kormány azon elképzelése, amelyet csak úgy hallottunk, hogy az önkormányzatok kezébe adja a közmunkát, ellentmondásos, mert a legnagyobb igény erre pontosan a legszegényebb önkormányzatoknál jelentkezik, akiknek nem lesz miből előteremteniük a közmunkához szükséges saját erőt és a szervezéshez szükséges apparátust, pontosan a kormányzat jóvoltából.
Keveslem a közmunkára szánt összeget, amely az ez évi 4,1 milliárd forintról jövőre 2 milliárd forintra csökken. A munkahelyek iránti igényt csak fokozza a kormány által képviselt bérpolitika, amely a közszférában 3 százalékos létszámcsökkentést irányoz elő.
S végül a Munkaerő-piaci Alapról szeretnék néhány konkrétumot megemlíteni. A bevételi oldalon a munkaadói járulék túltervezett, azonos százalékra hozva: növekedése 20,8 százalékos bérnövekedést feltételez. A munkavállalói járulék esetében 21 százalékos bérnövekedésre épít az előirányzat. Nem tudtam megfejteni, milyen indokok alapján nő 70 százalékkal a rehabilitációs hozzájárulás előirányzata. A munkaadói-munkavállalói járulék aránya '94 és '99 között ötszörösről kétszeresre csökkent. Javasolni fogjuk a munkavállalóknál is az 1 százalékos csökkentést, amelynek forrása az alap '99-es nyitóállománya, maradványa.
Kiadási oldalon a Bérgarancia Alap előirányzatát növelni kell, s indokolt a felhasználhatóság bővítése - a csődön és felszámolásokon túl - az átmeneti fizetőképtelenség helyzetére is. A Munkaerő-piaci Alapból a költségvetésbe, államháztartásba visszafolyó pénzeket, járulékokat vissza kellene juttatni az alapba. Legalább ekkora hozzájárulás lenne indokolt az állam részéről az aktív foglalkoztatáspolitikai céljaihoz, eszközeihez. Az alap céljától idegen elvonásoknak, kiadásoknak tartom a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási támogatását: szerintem ez költségvetési feladat, s ugyanúgy a jövedelempótló támogatás is, amely pedig szociálpolitika, és szintén a költségvetéshez tartozik.
A munkanélküliek ellátására tervezett előirányzat is elégtelen, mert nem tükrözi a jövedelmek várható növekedését, de főleg nem a minimálbér kormány által is támogatott, legalább 16 százalékos emelkedését. A kiadások elosztása, mint már említettem, a különböző minisztériumok között átláthatatlan, s nem érzékelhető egy foglalkoztatáspolitikai koncepció megléte az alap eszközeinek felhasználásában. A MAT működése sem egyértelmű a törvényjavaslatban. Szomorú, hogy a kormány szándékaival ellentétben a passzív eszközök még mindig 2,2-szeresét teszik ki az aktív eszközöknek.
Az elmondottak alapján, tisztelt képviselőtársaim, gondolom, egyértelmű, hogy nem tudom támogatni a kormány által beterjesztett költségvetési javaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban, valamint a MIÉP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
