DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A környezet- és természetvédelem általánosan elismerten az egész társadalom ügye. Ebben többnyire nincs is vita. Sőt, széles körben, pártállástól függetlenül egyetértés mutatkozik egészen addig, amíg szóba nem kerül, hogy a környezet- és természetvédelem magától értetődő módon költséges dolog, és pénz nélkül az egyébként támogatott célok nem érhetők el. A jogos igényekhez képest az eddigi - 1990 óta működő - valamennyi kormány meglehetősen szűkmarkúnak bizonyult.
A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésére vonatkozó törvényjavaslatban a környezet- és természetvédelem előirányzatait döntően az EU-csatlakozás követelményeinek teljesítése határozza meg. E követelmény összhangban van a parlament által 1997-ben kivételesen erős parlamenti támogatással elfogadott nemzeti környezetvédelmi programmal, amely program 2002-ig határozza meg az ország környezetpolitikájának prioritásait és cselekvési irányait. Mind a két cél igen nagy erőfeszítést igényel mindenkitől, aki a környezetvédelmi program megvalósításában érdekelt.
Magyarország fejlett országokhoz történő felzárkózásának egyik jelentős kérdése, hogyan lehet az élet- és környezetminőség javítását a gazdasági fejlődéssel összeegyeztetni, és így elérni a fenntartható fejlődést. Ennek elérését fogalmazza meg az Európai Unió 5., környezetvédelmi akcióprogramja, és ezzel összhangban átfogó célja a nemzeti környezetvédelmi programnak is azonos.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk különböző feltételekhez kötött. Ezek között az egyik meghatározó követelmény, hogy a jogharmonizáción felül a környezetvédelmi kívánalmaknak eleget tudjunk tenni. Számos olyan terület van, amelyeknél csak igen nagy erőfeszítésekkel teljesíthetjük a követelményeket. Ilyenek a teljesség igénye nélkül: a hulladékgazdálkodás, a vegyi anyagok kezelése, katasztrófamegelőzés és -elhárítás, és ezt a sort még folytatni lehetne.
Az elkövetkező években figyelembe kell vennünk, hogy az Európai Unió környezetpolitikai eszköztárában egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a horizontális és az önkéntes típusú eszközök, amelyek nélkülözhetetlenné teszik a különböző gazdasági és társadalmi érdekcsoportokkal az eredményes együttműködést, a partneri viszonyt, és így megosztott felelősséggel kell kialakítani és hosszabb időre biztosítani a környezetvédelem területén a politikai és a társadalmi konszenzus feltételeit. Ezekkel a követelményekkel már részben számol az 1999. évi költségvetés, és ennek alapján történt meg a direkt támogatások aránycsökkentése.
A mérték azonban erősen vitatható. A környezetvédelmi kiadások aránya Magyarországon 1995-re a GDP 1 százalékára emelkedett, és lényegesen nem változott 1996-ban sem. Az 1997. évben a hazai össztermék 1,1 százalékára emelkedett a környezetvédelmi fejlesztési kiadás. A tendencia az 1999. évi költségvetésben tovább folytatódott, és az 1998. évi 1,2 százalékos arányhoz képest 1,3 százalékra emelkedik. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az elfogadásra kerülő költségvetés erőteljesen bevételorientált. A bevételek 60 százalékát saját bevételként kell megteremteni, és csak 40 százaléka ered támogatásból. Ez igen jelentős feladatot ró a szakminisztériumra, mert ezt a bevételhányadot nézetem szerint csak a környezetvédelem területi szervezeteinek lényeges megerősítésével lehet biztosítani olyan módon, ha ezek a szervezetek alkalmasak lesznek arra, hogy a saját hányad előteremthető legyen.
A legsúlyosabb teendők három területen jelentkeznek: a levegőtisztaság védelmében, ahol a fő szennyező források az erőművek és a városi közlekedés, ez utóbbi szintén meghatározó erővel; a szennyvízelvezetésben és -tisztításban; valamint a hulladék-elhelyezésben és annak kezelésében. Ezeken a területeken az elmaradásunk az EU-előírásoktól és gyakorlattól szerényen fogalmazva is tetemes. A felzárkózás, amennyiben a jelenlegi trendek megmaradnak, hosszabb időt, legalább 10-15 évet és fokozott anyagi ráfordítást igényelne. El kell érni, hogy a környezetvédelmi kiadások a jelenlegi, kb. 1,2 százalékról az EU-átlagot megközelítő 1,8-2,5 százalékra emelkedjenek, és ekkor a GDP-ben még mindig jelentős különbség mutatkozik. Az előbb említett három feladat képezi az összes tervezett környezetvédelmi fejlesztési kiadás 85-90 százalékát, azaz a nemzeti környezetvédelmi program súlypontját adja.
A környezetvédelem 1999. évi feladatait a fentebb elmondottak behatárolják. A környezetvédelmi feladatok ellátása nem egy tárcához kapcsolódik, ezért a költségvetésnek a környezetvédelemre vonatkozó fejezete csak akkor értelmezhető, ha a más tárcáknál megjelenő forrásokat is figyelembe vesszük, amelyek szintén a nemzeti környezetvédelmi program megvalósítását szolgálják. Ennek hiányában ugyanis a lemaradás még sokkal-sokkal nagyobb lenne. A mezőgazdaságban az agrárkörnyezeti program feltehetően az EU-csatlakozási programból kerül finanszírozásra. Az erdőtelepítés, amely a költségvetésben 2,1 milliárd forinttal jelenik meg, a vadon élő állatok tartalmas hasznosítására vonatkozó programra előirányzott 100 millió forint, a vadgazdálkodási tevékenységekre rendelkezésekre álló 600 millió forint voltaképpen szintén a környezet- és természetvédelmet szolgálja. Ezek tehát a költségvetés pozitív oldalai.
Igen fontos, hogy a nemzeti környezetvédelmi programban szereplő feladatok túlnyomórészt megjelennek a gazdálkodók finanszírozásánál. Az energetikai program, az energetikai Phare-program, a biomassza energetikai célú felhasználását elősegítő japán segély szintén ezeket a célokat szolgálhatja. Igen fontos, hogy a közlekedési ágazatban megvalósuljon a Volán rekonstrukciója, a vasút fejlesztése, mert ezek is a nemzeti környezetvédelmi program megvalósulását szolgálják.
Külön szólnunk kell annak fontosságáról, hogy megfelelő források álljanak rendelkezésre a településeket elkerülő utak létesítésére. Sajnálatos, hogy a kerékpárút-hálózat fejlesztése nem volt fellelhető egyetlen tárca esetében sem, pedig ennek igen nagy fontosságot kell tulajdonítanunk. Meggyőződésünk, hogy a motorizáció előbb vagy utóbb zsákutcát jelent a közlekedésben is, annak a változtatására, úgy gondolom, valamennyi tárca érdekeltségével kell megtalálni a módot.
Csak következtetni lehet arra, hogy a szennyvíz-elvezetési és szennyvíztisztítási program megvalósítására milyen nagyságrendű forrás áll rendelkezésre a költségvetésben. A BM címzett és céltámogatások összege ugyan 48 milliárd forint, azonban ez nemcsak az előbbi célokat szolgálja, nyilvánvalóan. Külön sorban szerepel ugyanakkor a KHVM-fejezetben a kiemelt városok szennyvízkezelése, valamint a BM-fejezetben a lakossági víz- és csatornaszolgáltatás támogatása.
Mindennek az összevetéséből az állapítható meg, hogy a nemzeti környezetvédelmi programban a központi költségvetés terhére előirányzott, mintegy 56 milliárd forint ebben a költségvetési évben nem teljes egészében biztosított. Ezt mi erőteljesen sajnálatosnak tartjuk.
(13.00)
Sajnos szintén nem található a nemzeti környezetvédelmi programban előirányzott 500 millió forint költségvetési támogatás sem a környezetkímélő egyedi szennyvíz-elvezetési kislétesítmények létrehozásához. Ez a viszonylag nem túl nagy tétel igen fontos lenne éppen a szerény lehetőségekkel bíró önkormányzatok esetében, ezért ennek a változtatásán még el kell gondolkodni.
A fentebb felsoroltak, a hulladékégetők levegőszennyezésének csökkentésére vonatkozó program, ennek 2,5 milliárd forintnyi költségigénye meg kell jelenjen a következő költségvetésben. Ezt, úgy gondoljuk, ha csatlakozni kívánunk az Európai Unióhoz, tovább halasztani már nem lehet.
Az a körülmény, hogy a Központi Környezetvédelmi Alap a fejezeti költségvetésben jelenik meg, céltámogatásként lesz igényelhető, önmagában akár helyeselhető is. Felveti azonban annak szükségességét, hogy a céltámogatások elnyerésének feltételrendszerét közérthetően, gyorsan, úgy kell eljuttatni az érdekeltekhez, hogy valóban azok tudjanak ezzel élni, akiknél ennek meg kell jelennie.
Örvendetes, hogy az Alföld-programra a megfelelő forrás a Környezetvédelmi Minisztérium fejezetében szerepel, és ezt egészíti ki az FVM 37 millió forintos további költségvetési tétele. Meg kell azonban jegyezni, hogy az Alföld helyzete, az Alföld-programmal kapcsolatos minden egyéb és elkövetkező cselekvés nagyon céltudatosan szem előtt kell tartsa mindazokat a környezetben bekövetkezett változásokat, mindenekelőtt az időjárási változásokat, a talajváltozásokat, amelyek hiányában az Alföld igen nehéz helyzetbe kerülhet.
A természetvédelem a költségvetésben csak összevontan néhány sorban szerepel, összességében 1,1 milliárd forinttal. Ezt fájlaljuk. Meg kell mondanom, hogy környezetvédőként, természetvédőként egyszerűen a magam részről ezt nagyon-nagyon nehezményezem; a természetvédelem és a környezetvédelem ugyanis egymástól nem elszakítható két olyan ügy, amelyet összhangban kell kezelni. Ha a természetvédelem hátrányokat szenved, akkor azt a környezet is meg fogja szenvedni. Azt gondoljuk tehát, hogy ezeken a részeken feltétlenül javítani kell; ha az idén nem lehet, akkor mindenképpen a következő esztendőkben.
El kell mondanom, maguk a környezetvédők is egyetértéssel fogadták, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium végül is tiszta, világos és áttekinthető költségvetéssel rendelkezzen, a Környezetvédelmi Minisztérium letisztult profillal működjön. Nem szerencsés a megítélésünk szerint, ha a Környezetvédelmi Minisztérium címszó alatt különböző feladatok összevonásra kerülnek. A Környezetvédelmi Minisztériumnak nagyon határozott, konkrét céljai kell hogy legyenek. Ez a konkrét feladat pedig a következőkben éppen az egyes tárcáknál megjelenő és azok fejezeteiben szereplő, de a környezetvédelem célját is szolgáló eszközök felhasználásánál jelentkezik. Itt kiemelt szerepe kell hogy legyen a tárcának, amikor összhangba kell tudja hozni, mondjuk, egy gazdasági tárcánál annak feladataival a környezetvédelmi feladatokat, és meg kell próbálni a kormányon belül érvényesíteni a környezetvédelem igényeit.
Fontos, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium a következőkben - erről már szóltam, de ismételten szólnom kell - megerősítse a saját helyi szervezeteit. Ennek hiányában ugyanis éppen az az önrész, amely 60 százalékot tesz ki ebben a költségvetésben, egyszerűen nem lesz teljesíthető. Ha nem sikerül megoldani, hogy ezek a helyi szervezetek ténylegesen működjenek, ebben azt esetben - azt gondolom - súlyos problémája lesz a környezetvédelmi tárcának, mert a költségvetés egy jelentős hányada nem fog a rendelkezésére állni. Meggyőződésem azonban, hogy ezek megoldható feladatok, olyan feladatok, amelyeket a környezetvédelmi tárca meg tud és meg kíván oldani.
Ismételten kiemeljük annak szükségességét, hogy a területi szervek mint szakmai szervek - csatlakozva a központi akarathoz - működjenek együtt a központtal, és ők maguk is tegyenek meg mindent azért, hogy ez a költségvetés valóban teljesíthető legyen.
A Független Kisgazdapárt a most tárgyalásba vett költségvetést előremutatónak és egyben a lehetőségekkel összhangban állónak gondolja. Ezek a lehetőségek ma még, úgy ítéljük, szűkösek azon a területen, amelyet kiemelkedően fontosnak tartunk, de úgy gondoljuk, hogy miután előremutató, miután vannak benne olyan részek, amelyek kifejezetten a következő esztendőt készítik elő, így ez a költségvetés a számunkra elfogadható, ezért támogatjuk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
