GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány gondolatot szeretnék elmondani ezzel a költségvetéssel kapcsolatban - és nem makro-, hanem inkább mikroszintűeket.
Azt gondolom, nem elégséges, ha a kormánypártok a kampányban és a miniszterelnök úr szinte naponta elmondja, hogy megakadályozzuk a közpénzek elfolyását és átláthatóvá tesszük a rendszert. Az a meggyőződésem, hogy ennek egy ilyen fontos törvényben, mint a költségvetés is tükröződni kellene.
Hogy mi alapozza meg a bizalmatlanságomat, konkrét példát mondok. A privatizációs bevételek kapcsán 7 milliárd forintról dönthet Torgyán, Járai és Stumpf úr; 1,5 milliárdról, környezetvédelmi károk kapcsán megint csak más miniszter urak. Azt gondolom, csak kellene arról is beszélni, hogy kik, milyen címen vagy hol, hogyan pályázhatnak, hogyan lehet hozzájutni majd ezekhez a forrásokhoz; azt, hogy üvegzsebűek legyenek, ezt az Istenért sem akarnám.
Egy másik dolog: Frajna úr délelőtt azt mondta - lehet, hogy csak nyelvbotlás volt, de tisztázni kellene a Házban -, hogy majd a január 1-től érvényes törvények vonatkoznak erre a kormányra. Kedves Frajna úr, én mondok még egy olyan törvényt, amelyet ez a költségvetés félig-meddig annullál: a gyermekekről szóló 1997. évi XXXI. törvény, amelynek alapján lassan működni kezdenek a gyermekvédelmi szolgálatok, gyermekjóléti szolgálatok. Ez a törvényjavaslat valóban nem tesz mást, mint hosszan felsorolja, hogy család és/vagy gyermek, és csupán a végén mondja, hogy aki csak az egyiket működteti, az félnormatívát kap. Tessék elgondolni, hogy azok az intézmények, amelyek eddig már működtek, most ezzel a féllel mit fognak kezdeni! Mit fognak tenni a jegyzők? Azt mondják, hogy köszönjük szépen, holnaptól nem csináljuk, nincs rá forrásunk. Ezt nagyon hosszan folytathatnám, mert idézhetném Harrach miniszter urat, aki a múlt héten nyilatkozott, hogy az ő becslése szerint több mint 400 ezer olyan gyerek van, akit ezeknek a szolgálatoknak nagyon gyorsan fel kellene karolni.
Tehát úgy gondolom, hogy ezt a részét meg kell nézni ennek a költségvetési tervezetnek, mert itt még ilyen is szerepel, hogy legalább három fő legyen az intézményben. Tessék elgondolni, hogy ott, ahol több mint 20 falu tud egy intézményt fenntartani, ebben vannak olyan falvak, ahol 21 lakos van és a legfiatalabb 54 éves! Tehát nem könnyű dolog ez.
Ezen az ágon hadd menjek egy kicsit tovább. Szeretném, ha a következőkben még tudnánk arról beszélni, hogy a kistérségek valahogy alanyi jogon valami normatívához jussanak, és engedjék meg, talán sokkal szembetűnőbb, ha egy viccet mondanék: ha két szegény ember összeházasodik, attól még nem lesznek gazdagok, sőt, ha nem kapnak valami kis támogatást, akkor lehet, hogy még a gyerekvállalásra sem gondolnak. Tehát azt hiszem, hogy az elmúlt parlamenti ciklus idején elindult mozgás a kistérségek irányába, erre mindenképpen kellene valami forrást találni.
A következő aggályom - nagyon sajnálom, hogy Manninger államtitkár úr kiment -: lehetne számunkra megnyugtató, hogy ő elmondja ország-világ előtt, hogy 60 milliárd forintot terveznek autópálya-építésre, de ez ebben a költségvetésben nincs benn. A bizalmunk igazán akkor lenne nagy, ha ezt láthatnánk, és tudnánk, hogy ebből, mondjuk, például a 7-es autópálya mely szakaszaira és mekkora összeg jut.
Egy másik kérésem: szerepel a javaslatban a határátkelőhelyek támogatása. Meg kellene fontolni a kistelepüléseknél előforduló - évente kétszer-háromszor - ideiglenes jellegű határnyitást. Mert a javaslatban az bent van, hogy a pénzügyminiszter úr meg fogja állapítani a normatívát, hogy mit kell fizetni, csak ők ezt nem tudják kifizetni. Tehát ehhez valami segítség kellene, azt hiszem ez az uniós csatlakozásunk irányában egy kicsit jó képet is mutatna rólunk.
A tudományfinanszírozással kapcsolatban röviden csak annyit: azt gondolom, lépést kellene tenni abban az irányban, hogy ösztönözzük jobban a magántőke bekapcsolódását, ezt pedig csak úgy lehetne, ha egy kicsit nem az osztogatás felé mennénk, hanem a kamattámogatásokat preferálnánk; de lehet, hogy ezt egy parlamenti vitanapon kellene majd megbeszélnünk.
Ami még a bizalmatlanságomat fokozza: néhány nappal ezelőtt kezdtek kiszivárogni a hírek a céltámogatásokról. Számomra rettentően megrázó az, hogy egy olyan könyvtár, amelyből ki kell költözni, mert életveszélyes, aztán néhány hónap múlva már be kell fedni a járdát, mert annyira életveszélyes, a kormányváltást követően már nem az. Azt hiszem, hogy így megértik kormánypárti képviselőink, hogy mitől van a bizalmatlanságunk.
Befejezésül csak annyit szeretnék elmondani: tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy a papír elbírta volna az 5,5 vagy a 6 százalékos gazdasági növekedésből fakadó bevételeket, akkor ma lehet, hogy nem vitatkoznánk, mert akkor papíron be lehetne mutatni, hogy mindenki jól jár. Csupán csak annyit kellett volna tenni, hogy nem 1,9, hanem 2,5 vagy 3,5 százalék az általános tartalék, és akkor most mindannyian együtt térdepelnénk és imádkoznánk, hogy a jó Isten hallgassa meg kérésünket, hogy teljesüljenek vágyaink. Ez így egy kicsit szemfényvesztés.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
