PÁL BÉLA
PÁL BÉLA
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Orbán-Torgyán-kormány pénzügyminisztere, dr. Járai Zsigmond úr az 1999. évi költségvetés tervezetének indoklásánál arról beszélt, hogy a költségvetésben súlypontokat képeznek, és a súlypontok között szerepel a kulturális terület is. Szocialista és szabaddemokrata képviselőtársaim már szóltak arról, hogy a költségvetés a zengzetes kormánypárti szólamokon túl mennyiben szolgálja a gyermekek, a családok vagy éppen az idős emberek helyzetének a javítását, hiszen a költségvetés tervezetéből és a hozzá kapcsolódó törvényekből is világosan látható, hogy a jövőben pont a legrosszabb anyagi helyzetben lévők terhei nőnek, és így képviselőtáraim felhívták a figyelmet a törvény belső ellentmondásaira és feszültségeire is.
Így én most csak egyetlen területtel foglalkozom, és azt vizsgálom, hogy a kulturális tárca költségvetése, a kulturális terület milyen garanciákat kap az 1999-es költségvetésben arra, hogy a kormány valóban súlypontként kezeli, és teljesülnek-e ebben azok az ígéretek, melyek szerint a kormány a korábbi éveknél többet fordít a kultúrára, ezen belül is elsősorban a közművelődési és közgyűjteményi intézményekre, a kultúra napszámosaira, az intézmények alkalmazottaira, a kultúra közvetítőire.
Az 1999-es költségvetés tervezetét áttanulmányozva a kulturális területet illetően meg kell állapítsam, hogy nagyon vegyes a kép. Ugyanúgy nem sikerült megtalálni az összhangot az ígéretek és a valóság, illetve a költségvetés tényszámai között, mint ahogy más területen sem. Valószínű, ebben szerepet játszhatott az is, hogy nem folytak előzetes egyeztetések a költségvetés tervezetéről a szakmai szervezetekkel és a szakszervezetekkel sem. Egy kicsit úgy érzi magát az ember, mintha a népmesék rossz királya működött volna a költségvetés kulturális területének összeállításakor, aki, amit az egyik kezével adott, a másik kezével azon nyomban visszavette. Természetesen örülök annak én is, hogy az 1999-es költségvetés tervezetében több jut a kulturális területre, még ha nem is annyival, mint amennyit a kormányzati propaganda hirdet, és akkor is, ha e többlet jelentős része abból adódik, hogy a minisztériumhoz kerültek az egyházi támogatások vagy például a műemlékek védelmének, helyreállításának költségei, és akkor is örülök, ha tudom: ennek forrását az előző kormány és az állampolgárok erőfeszítései teremtették meg.
Örülök annak, hogy többet terveznek a művészetek támogatására, műemlékvédelemre, múzeumi rekonstrukciókra, az egyházak, az egyházi közgyűjtemények támogatására, a társadalmi szervezetek költségeire, a határon túli magyarok kulturális tevékenységére, színházak támogatására, vagy például a nemzeti, etnikai kisebbségek kulturális feladatainak megvalósítására, a millenniumi rendezvényekre, kulturális és művészeti alapítványokra.
Ugyanakkor nem örülök annak, hogy az Orbán-Torgyán-kormány jellemzője, a döntések központosítása e területen is tetten érhető, amely a szakmai szervezetekhez telepített döntések elvonásával jár, és kétségessé teszi azt, hogy a jövőben szakmai vagy politikai alapon születnek az e területet érintő lényeges döntések. Ennek jegyében például megnő a miniszteri külön keret, így tehát csak dr. Hámori József miniszter úr jó szándékában bízhatunk, hogy tárcájánál nem politikai alkudöntések születnek.
A törvénytervezet szerint a Nemzeti Kulturális Alap beolvad a tárca költségvetésébe, a szakmai kollégiumok rendszerének megőrzését a továbbiakban nem törvény garantálja, hanem a parlament nyilvános vitája nélkül is megváltoztatható miniszteri rendelet. Bár a mai lapokból már értesültem arról, hogy a Nemzeti Kulturális Alap elnökének, Jankovics Marcell úrnak, a főbizottságnak, valamint ellenzéki képviselőtársaim tiltakozásának köszönhetően egy később benyújtandó módosító indítvánnyal a titkok költségvetésében - ahogy Vojnik Mária képviselőtársnőm jellemezte - talán mégis lesz esély a Nemzeti Kulturális Alap önállóságának biztosítására, a pályáztatás feltételeinek és a szakkuratóriumok rendszerének a fenntartására.
(Dr. Juhászné Lévai Katalin helyét Kocsi László,
Molnár Róbert helyét Vidoven Árpád foglalja el a jegyzői székben.)
Molnár Róbert helyét Vidoven Árpád foglalja el a jegyzői székben.)
(16.00)
Az 1997-es kulturális szaktörvény a nemzeti kulturális örökség gondozására közalapítvány létrehozását írja elő. Ennek a tervezett forrásai megjelennek a tárca egyik költségvetési rovatában, ez azonban, mivel a közalapítvány még nem jött létre, a Nemzeti Kulturális Alap sorsához hasonló veszélyeket jelenthet.
Az 1999-es költségvetésben, mint ahogy már Pető Iván képviselőtársam is szólt róla, jókora összeg áll rendelkezésre a millenniumi ünnepségek tervezett költségeire, ugyanakkor ennek felhasználása, elosztása nem tisztázott, bizonytalan, hogy kik és minek alapján döntenek arról, hogy például korábban nyertes pályázatok, mint lakóhelyem, Veszprém önkormányzatának, a királynék városának pályázata, kap-e a jövőben támogatást vagy sem. Ez esetben Veszprém polgármesterét az elmúlt napokban a kormánybiztosi iroda vezetője arról tájékoztatta, hogy a város korábban nyertes pályázatát, amelynek megvalósítása megkezdődött és amelynek megrendezésében teljes egyetértés született a helyi egyházak, a parlamenti pártok, a legfontosabb kulturális intézmények vezetőivel, a továbbiakban nem támogatják, mivel nem illik bele a koncepcióba. A baj csak az, hogy a polgárok előtt nem ismert részleteiben a kormányzati koncepció és az sem, hogy kik és milyen alapon döntenek szakmai vagy politikai indokok alapján arról, hogy méltó-e egy városi önkormányzat által alaposan és körültekintően előkészített rendezvény a kormányzati támogatásra. Ki tud garanciát adni egy ilyen esetben arra, hogy nem politikai, hanem szakmai véleményeket figyelembe vevő döntések szülessenek az e területre szánt pénzeszközök felosztásánál?
Tisztelt Képviselőtársaim! Miközben a kormány és a kulturális tárca vezetői arról szónokolnak, hogy megállítják azt a folyamatot, amelynek során egy évtized alatt a települések egyharmada maradt könyvtár és művelődési ház nélkül, falvakban sorra szűntek meg a közösségi élet színterei, s ennek érdekében többet fordítanak a közművelődési és a közgyűjteményi intézmények támogatására, az e területen dolgozók helyzetének javítására, a valóságban az 1999-es költségvetés tervezetében az ehhez szükséges konkrétumokat csak elvétve találjuk.
Azt azonban tapasztaljuk, hogy a közalkalmazotti szférára előírt 3 százalékos létszámcsökkentés érinti a közművelődési és közgyűjteményi területen dolgozókat is, még akkor is, ha tudjuk mindannyian: az elmúlt tíz esztendőben a magyar közgyűjteményekben és közművelődési intézményekben dolgozók feladatai megsokszorozódtak, a velük szemben támasztott szakmai, minőségi követelmények megnövekedtek, eközben pedig már korábban is - szakmailag még soha meg nem indokolt okokból - az e területen dolgozók létszáma nem növekedett, hanem mintegy 7 százalékkal csökkent. Ebből következően gyakori a túlmunkáztatás, számos szakembert küldtek el vagy csábítottak át kényszervállalkozásokba.
A kulturális alaptörvény megalkotása, amelyet 1997 decemberében több mint kétharmados többséggel fogadott el a magyar parlament, az utolsó pillanatban tette megváltoztathatóvá a helyzetet, visszafordíthatóvá a lepusztítási és a lepusztulási folyamatot. Közismert tény ugyanakkor az is, hogy hazánkban a közalkalmazottak, köztük a közgyűjteményi és közművelődési dolgozók bérei elfogadhatatlanul alacsonyak mind a versenyszféráéhoz, mind pedig a köztisztviselőkéhez képest. Bruttó 44 289 forintos bérátlaguk nem teszi megengedhetővé, hogy 1999-ben ne kapjanak bérfejlesztést.
A bértábla befagyasztása az e területen dolgozóknál tíz év óta először azt jelenti, hogy csökken az amúgy sem magas nettó bérük a jövő évben, hiszen a személyi jövedelemadó háromkulcsossá alakítása az alacsonyan fizetett rétegek terheit növeli meg 6-8 százalékkal az adófizetési kötelezettségen keresztül; egy százalékkal növekszik a munkavállalói társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség; az alkalmazotti kedvezmény pedig 20 százalékról 10 százalékra csökken. Ha ehhez még hozzászámítjuk a 11 százalékra tervezett inflációt, könnyen kiszámítható, hogy a közgyűjtemények és a közművelődési intézmények dolgozói is azok közé tartoznak a következő évtől kezdve, akiknek az Orbán-Torgyán-kormány szivárványos választási ígéretei, majd tevékenysége nyomán csökken a kézhez kapott nettó munkabére.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kulturális szaktörvény 1999-re tervezett eszközeinek bevezetését a törvény módosításával 2000-re szeretnék halasztani. A kultúraközvetítő szakemberek számára kötelező képzés, továbbképzés támogatása, a tudományos munkakörök számára kötelező bérpótlék és a könyvvásárlási támogatás meg nem adása újabb 1,2 milliárd forintot von el ettől a szférától.
A törvényben előírtnál kevesebbet terveznek 1999-re a kulturális szaktörvény végrehajtását célzó minisztériumi eszközökre, 4,5 milliárd forint helyett 2,67 milliárd forintot, ami különösen nagy ellentmondás az ígéretekhez képest, hiszen ennek egy jelentős része a vidéki, intézményi és kulturális infrastruktúra fejlesztését célozza.
A közművelődési, közgyűjteményi normatívát a törvény szerint járó tízmilliárd forint értékben tervezték, ez pozitívum az önkormányzatok számára, felhasználásukat azonban veszélyezteti az önkormányzatok egyre nehezedő gazdasági helyzete, hiszen az e területen hozzászóló képviselőtársainktól már hallottuk, hogy az önkormányzati támogatások reálértéke a jövőben csökken. Az a kormányzati szándék pedig, hogy az egészségügyi hozzájárulást is kiterjesztik a szerzői jogvédelem alá eső szellemi tevékenységekre is, mintegy 2,6 milliárd forintot von el a kulturális és a tudományos intézményektől mindenféle kompenzáció nélkül.
Tisztelt Képviselőtársaim! Dr. Hámori József miniszter úr egy 1998. szeptember 23-án vele készült interjúban azt nyilatkozta, hogy a kultúra ügye a kormányzati prioritások közé került, így komoly remény van az eddigi finanszírozási szint érdemi javítására. Majd azt találta mondani, hogy az új kultusztárca igyekszik korrigálni a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi törvény hibáit, és a hozzá kapcsolódó rendeletek megalkotását sürgeti, egyre többet kíván áldozni arra, hogy a bezárt klubok, faluházak, közgyűjtemények újra kinyithassák kapuikat. Azt reméltem - sok más képviselőtársammal együtt -, hogy a miniszter úr e szándéka az 1999. évi költségvetési törvény tervezetének kulturális fejezetében már testet ölt. Ezt pontosan a korábban általam felsorolt ellentmondások tanulmányozása során nem tapasztaltam, ezért én is úgy gondolom, mint az interjú készítője, aki az írásának ezt a címet adta: "Biztató ígéretek, bizonytalan jövő". Ez jellemző, tisztelt képviselőtársaim, a tárca 1999-es költségvetésének kulturális fejezetére.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
