TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nem gondoltam arra, hogy a tegnapelőtt elmondott fő gondolatomat meg kell ismételnem, de a felszólalások hangneme elkerülhetetlenné teszi. Nevezetesen, minden képviselőnek és mindenkinek, aki a magyar parlament legfontosabb döntésében, a költségvetési döntésben részt vesz, tudnia kell, és számolnia kell azzal, hogy egy hallatlanul nagy gazdasági visszaesés után jutottunk el 1998 végére és beszélünk az 1999. évi költségvetésről. Ebből következik, hogy most egy növekedési időszakban vagyunk, de egy olyan időszakban, ahol az elmúlt évek visszaesései és az ebből következő pénzügyi nehézségek nyomasztóan hatnak minden területre.
Örülni kell annak, hogy többet tudunk elosztani, mint amit eddig elosztottunk, de tudni kell azt, hogy az a színvonal, ahogy élünk, ahogy a béreink alakulnak, ahogy a jövedelmeink alakulnak, ahogy az elosztási színvonal alakulhat, az nagyon-nagyon messze van a vágyainktól. Hiszen 1989-ben nem voltunk megelégedve a helyzettel - és jogosan voltunk elégedetlenek -, és ma az újraelosztás mértéke, az állami támogatások mértéke több mint 10 százalékkal, körülbelül 15 százalékkal alacsonyabb, mint akkor volt reálértékben. Ennek jegyében kell a problémákkal foglalkozni, az elégedetlenségeinket megfogalmazni.
Ezután rá szeretnék térni arra a fő problémára, hogy ebben a költségvetésben mi jó, és mi rossz. Jó az, hogy számol azzal a realitással, hogy egy ország csak akkor lehet nyugodt a nagyon alacsony színvonalon kialakult növekedésével, és akkor tudja felgyorsítani vagy megtartani a nem elhanyagolhatóan magas színvonalú növekedési rátát, ha tartja az egyensúlyt. Ebben a vonatkozásban a kormány ígérete, hogy 4 százalék alatt tartja a költségvetés deficitjét, nagyon ígéretes.
A másik dolog, ami ígéretes: ha egy ország eladósodott, és az adósságait az elmúlt évek válságai alatt csak részben tudta csökkenteni, tehát az adósság nyomasztó terheinek egy jelentős része még ma is terheli az országot, az állampolgárokat, akkor tudnia kell, hogy az adósságok törlése, az adósságok nem fizetése, az adósságokkal kapcsolatos kamatterhek vállalása vagy nem vállalása milyen követelményekkel és következményekkel jár. Ha a belföldi állampolgároknak, akik kötvényeket vásároltak, és ezzel hitelezőivé váltak az államnak, nem megfelelő kamatokat fizetünk, akkor a megtakarítási hajlandóságukat alapjában és gyökeresen szüntetjük meg, és tönkretesszük a gazdasági növekedés lehetőségét.
Ha a külföldi hitelezőknek nem fizetünk, akkor nem számíthatunk arra, hogy azok friss tőkével megjelennek az országban, és az ország gazdasági növekedését elősegítik beruházásaikkal. Egy olyan országban, amely fokozatosan, nagymértékben külkereskedelmi hiánnyal él, ahol az export nem éri el az import színvonalát, és milliárdos nagyságrendű a különbség, annak bizony külföldi befektetőkkel is számolnia kell, mert enélkül bajban lenne. Örülök annak, hogy ebben a vonatkozásban az itt elhangzott kritikák ellenére a kormány igyekszik racionális politikát folytatni, és tudja, hogy szódavízzel szél ellen nem lehet piros tojást festeni.
Ami aggaszt, az más: az aggaszt, hogy a költségvetés nagyon feszített, a kiadások és a bevételek ügyében nagyon sok a probléma. Ennek kapcsán csak egy kérdést szeretnék megemlíteni, nevezetesen azt, hogy a kormány a vállalatok és ezen belül a magyar tulajdonban lévő vállalatok stabilizálását kívánja elérni, és ezt teljes mértékben támogatom és szükségesnek tartom; mégis ebben a vonatkozásban - mint sok minden másban - ráncigál, bizonytalanná tesz. Miről van szó? Érdekeltté teszi a növekvő jövedelemmel rendelkező magyar vállalatokat, amelyek nem olyan nagyon nagy mértékben ruháztak be, és ennek a következménye az, hogy az import gyorsabban nő, mint a belföldi fogyasztás, és a belföldi piacon a magyar vállalatok nem tudják megtalálni megfelelően a helyet, mert nem találják meg azt a termelési szerkezetet, nem tudják kiépíteni azt a kapacitásrendszert, amellyel a fizetőképes keresletre tudnak reagálni. Ezek a beruházások növekedjenek! Ezeket a beruházásokat tovább kellene támogatni, erősíteni nem feltétlenül támogatás formájában, hanem hitelkönnyítésekkel, hitelhalasztással, fizetési, visszafizetési halasztással és sok minden mással. Ebben a vonatkozásban egy lépést sem megy előre a költségvetés a korábban kialakult és elégtelen helyzethez képest.
A következő dolog a bérekkel kapcsolatos: nemcsak az a probléma, hogy az alacsony jövedelmű rétegek bérszínvonala és jövedelem-színvonala nem alakul az átlagnak megfelelően különböző tényezők miatt, hanem még zavart is okoz, hogy az adótáblák változtatása olyan helyzetet teremt, hogy a munkaadó egyszerűen nem tudja érvényesíteni, hogy a jövedelmi viszonyoknak megfelelően növeli a bért, hanem tulajdonképpen valami olyasmit kellene végrehajtania a kormány kapkodása miatt, amit azelőtt az állam hajtott végre, hogy bruttósítja a béreket, és annak alapján számítja ki mindenkinek egyénenként, hogy ha az ő helyzetében 13 százalékkal nominálisan növelni akarjuk a jövedelmét, akkor mennyit kellene adni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)
(16.20)
Én ezt a kapkodást érzem veszélyesnek, és ezért nem tudom, a szabad demokraták nem tudják támogatni a költségvetést. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
